Kicsi madárka

Lekéstem a buszt. A vezető kedvesen mutatta, hogy átenged a zebrán, én meg azt gondoltam, hogy az jó, de én fel is akartam volna szállni. Na, de mindegy. Várok. Kicsit odébb sétálok, hisz van legalább tíz percem. Rágyújtok. Szépen süt a nap. Élvezem. Nézelődöm körbe-körbe, le-föl, mindenhová. Nem nagyon van mit tenni! És, akkor megláttam. … Olvass tovább

Ábránd

– Színész vagyok! – ismételgette, mintha attól valóra válna. Statiszta státuszban volt és egy-két másodperces közeli képek kerültek be róla a filmekbe, igaz, meglehetősen faramuci módon. – Lássuk csak mi voltam? – próbálkozott már sokadszorra számba venni az alakításait. Hát, hulla az sokszor voltam, változatos módon: Vizihulla, sápadtan és felpuffadva. Lelőve, kicsit vagy nagyon véresen. … Olvass tovább

Két élet

Két élet Helló! Neked is! Mára csak mi maradtunk? Nagyon úgy néz ki. Sokáig kell várni? Nem tudom. Mitől vagy ilyen morcos? Ettől a választásos izétől. Mert? Eddig volt, ami volt, most meg kitalálták, hogy választhatunk életutat. Hányból? Kettőből. Remélem, az egyik jobb, mint a másik. Jesszus!!! Az egyik, mindig jobb, mint a másik! Mi … Olvass tovább

37

37 Már számtalanszor hittem azt, hogy engem már senki és semmi nem tud meglepni, de sosem lett így. Három hétig Hazán kívül voltam, és amikor visszatértem hatalmas változásokat tapasztaltam kedvenc gyorskajáldám működésében. Utolsó emlékem szerint, úgy működött a kiszolgálás, hogy egy-két (forgalomtól függően több) ifjú hölgy vagy úr, rezignáltan végighallgatta a rendeléseket, majd ajánlott még … Olvass tovább

Így van ez

Így van ez Míg csak lehet, hogy lesz addig még izgat és vonz, amint majdnemmé válik már fáraszt, és mihelyt biztos, hogy van már untat, nem is érdekel, és ha csökönyösen természetes akar lenni már undorodom, már nem is kell. Így van ez mindenkinél ezért vagyok most izgatott: várok a lehet, hogy lesz-re, az eljövőre, … Olvass tovább

Hogy soká beszélj

Hogy soká beszélj A szemem sem rebbent pedig rebbennie kellett volna, csupán megszokás dolga a pillanatnyi fegyelem. Múzeumok szobrai, gondosan megformált férfialakok, rájuk gondoltam amikor megláttam az arcod. Kettétört mozdulatok csak sejtetik a tettet, a halvány színek melyeken az árnyak makacsul megmerevedtek… Mondd csak! Honnan kerültél ide homlokod ráncaival, hangoddal, melyből csak válaszra telik? Hogy … Olvass tovább

Nem vagyok

Nem vagyok Bátor, mert az semmiség. Nyitott, hisz természetes. Hűséges, szorgalmas, lelkes, pontos, türelmes, rendes. Fegyelmezett, mert az semmiség. Tisztességes, hisz természetes. Őszinte, figyelmes, csendes kitartó, szellemes, kedves. Megbűnhődött tegnapok, olyan szeretnék lenni, amilyen nem vagyok.

Egy perc

Egy perc Egy perc és sötét burkolja körül az ablakokat, egy perc és milliók gyötrik álomba magukat. Jó éjt lányok, kik cipőtökön méritek az életszínvonalat, jó éjt fiúk, kiknek a vágya csak vágy maradt. Nagyon fáradt vagyok. Lehunyt szemem előtt magányos, meg nem osztott élmények, egy hétköznap romjai. Na, jól van hát! Jó éjt nekem … Olvass tovább

Geothe: Vénség

Geothe: Das Alter Das Alter ist ein höflicher Mann: Einmal übers andre klopft er an, aber nun sagt niemand: Herein! Und vor der Türe will er nicht sein. Da klinkt er auf, tritt ein so schnell, und nun heißt's, er sei ein grober Gesell. Vénség Oly udvarias az öregség év mint év jelzi jövetelét tárt … Olvass tovább

Fogd a kezem

Fogd a kezem Fogadd el, mit adhatok egy szót vagy halvány mondatot: majd, ha azon elmélkedem, hogy melyik bűnt miért követtem el, ha kérkedem azzal, ami nem az én érdemem, ha már nem merem a kérdést még megfogalmazni sem, ha kétkedem abban ki szeret és ki nem, ha észreveszed, hogy elfelejtem a neved, ha majd … Olvass tovább