Szakadhatatlanul

Szakadhatatlanul Milyen ólomcsapós ostoba ostor csattog röghöz görbülő gerincem fölött, s szánt véres árkokat az örök lét idejének megszentelt útjain? Mi az, mi folyton hajtja fáradt lelkem a “tovább” távolba vesző vonzása felé? Nem a hang, nem a szó, nem a hiúság az, mely megmenti röghöz ragadt létünk! Hinni kell a múltat, tenni kell a … Olvass tovább

A kis rigó, aki nem tudott fütyülni

Még csak bágyadtan sütött a kora tavaszi nap. A bokrok alján hóvirágok nyiladoztak, a fákon a rügyek pattanásig feszültek már a jelre várva, hogy végre kibonthassák virágaikat, lombjukat. A park fái, bokrai mind a jelre vártak, ami minden évben a rügyfakadást jelezte. Ez a jel nem volt más, mint a rigó füttye. De hiába! A … Olvass tovább

Mikor lesz tavasz?

Ez a tél különösen kemény volt. Zord szelek fújtak a hegyek mögül, és a kerek hasú hófelhők gazdagon hullatták lágy pihéiket. Vastag, puha hóbunda alatt pihent a föld és a tavaszról álmodott. – Január, február, itt a nyár! – biztatták egymást a verebek a bokrok sűrűjében hangos csiviteléssel. – Majd Mackó bácsi megmondja, jön-e már … Olvass tovább

Szent Karácsony éjjel

Szent Karácsony éjjel Csendes téli estén Halkan hull a hó, Hópihékből lesz majd Puha takaró. Apró gyertya lángja Imbolyogva int, Tudja minden ember, Ünnep van megint. Szeretet a Földön Körbe-körbe jár, Kicsi harang hangja Csilingelve száll. Milliárd csillagtól Ragyog fenn az ég. Minden szívben lakjék Nagy-nagy békesség! Égi harsonákkal Angyal énekel, Pásztor furulyája Csendben ráfelel. … Olvass tovább

Mi ostoba felnőttek

Ismét eltelt egy esztendő. Eljött a karácsony, örülhetünk ismét a fénynek, Jézus születésének és egymásnak. Elmúlt egy hosszú év, öregebbek lettünk egy kicsit, bölcsebbek is talán. (?) A gyerekek bizonyára, hisz a kis unokák életében még egy esztendő is óriási jelentőséggel bír. A karonülő tipegővé fejlődött, a bölcsődésből óvodás lett, és már a legnagyobb, az … Olvass tovább

Karácsonyi mese

Hirtelen hideggel, faggyal jött a tél. Még csak november vége volt, de az eddig langymeleg, szinte tavaszias napsütést reggelre átláthatatlan köd és ropogó dér váltotta fel. A hirtelen fagyban egyszerre veszítették tarka őszi díszruhájukat a fák. Ágaikat a tél dércsipkéje hímezte fehérre. És mintha az időjárás ólmos, kedvetlen zordságát vették volna át az emberek is. … Olvass tovább

Az öreg

Az öreg Az útszéli kukában turkált az öreg, Szakadt kesztyű védte reszkető kezét. Mellőle a jól lakott emberek Undorral léptek odébb. A vállát koszos prémes kabát, És a kegyetlen élet nyomta. Szemében könyörgés, könny, alázat, De ő már a saját sorsa fogja. Bármerre néz, nincs menekvés, Nincs kiút, és nincsen kegyelem. Korgó gyomrának be kell … Olvass tovább