Szvoren Eszter A szemedben nézem, ahogy Végighúzod arcomon a kezed, És nem tudom, hogy mozogjak Egyszerre, de ellentétesen veled. Nem maradt időnk szóközökre. Nekünk kettő jutott: Hétből öt; évekből egy se, És lettél idegenből megszokott. De leszel még idegen, Mert hiába tartod a tejet hidegen, Lejár. Mert mindennek vége egyszer, Csak rajtunk ott a dátum is, És … Olvass tovább
Élt egyszer egy férfi, akit Józsefnek hívtak. József igen beteges ember volt, a hét min-den napjára jutott valami, amire éppen panaszkodhatott. Hol a fejét fájlalta, hol a könyöke viszketett módfelett, az érzékeny ízületei mindig előre jelezték a frontokat, de az sem volt ritka, hogy a kocsmába vagy a postára menet hirtelen erős émelygés tört rá. … Olvass tovább
A Szabó család – ahogy eddig minden évben – a nagyszülőknél ünnepelte a kará-csonyt. Az ajándékozásra csak késő este került sor, egészen addig az ünnepre oly jellemző káosz uralkodott a kis második emeleti lakásban. Az idősebbik lánynak, Katinak az évek során sikerült elég tapasztalatot gyűjtenie ahhoz, hogy ha megszűntetni nem is, de képes legyen átvészelni … Olvass tovább
Egy enyhe, januári napon Bella izgatottan szaladgált fel-alá. A falusi ház hatalmas ud-vara megtelt emberekkel, a kapu előtt, az árokparton parkoló autók hosszú sora kígyózott. Az udvarra mama kihurcolta a benti faasztalt, s bár papa ragaszkodott hozzá, hogy segítsen neki, az idős néni makacsul elutasította a figyelmes ajánlatot. Szerette egy picit megerőltetni magát, utána mindig … Olvass tovább