Képeslap

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Odalépett a komódhoz, és kihúzta a középső fiókot. Ott tartotta azt a díszes csomagolópapírral bevont cipősdobozt, amibe mindeddig az emlékeit rakta. Szertartásosan a komód tetejére helyezte az egészet, és levette a fedelét. Nem ült le, jobb volt állni az ablaknál, mert a természetes fényben szebbnek látta a dolgokat. A dobozt kitöltötték a régi … Olvass tovább

Bőrönddel

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Egy bőrönd, egy kézipoggyász: ennyit tartalmaz csak a jegy; az egész életem ebbe a két táskába megy. Később, ha megszedtem magam, kiküldetem a holmimat: műanyag szíveket és csupa műszál zoknikat. Bentlakásos au pair [ejtsd: o per] leszek, vagy elmegyek mosogatni; először látom majd, milyen belülről egy taxi. És ha hazalátogatok, hozok – mint … Olvass tovább

A bátor légtornász

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Az artistalét oly mesés! műsorokat átmulat, mi szemeinkre porvetés, az szíveinkben ámulat. Amikor fölébe szökken sátorponyva égisze, vajon trapézugrás közben a magasságot féli-e? Nem féli azt ő, kívánja; a légtornász élvhajhász, s az egész napja hiába, ha nem égeti lámpaláz. Üsd a tenyered erősen a mutatványa végén, hiszen olyankor merően végignéz a közönségén.

Levelek

Összes megtekintés: 76 

Összes megtekintés: 76  Levelek Vértelen erek duzzadnak pókhálós fonákok hátán, és hullanak, egyre csak hullanak, míg meg nem nyugszanak avarrá válván. Elapadt szárak kókadnak, mint mellek újszülött száján, és hullanak, egyre csak hullanak, míg nem mind maradnak utánuk árván. Őszi szelek fennakadnak egy-egy vállán, csúcsán, pálhán, és hullanak, egyre csak hullanak, míg össze nem fagynak: puha, … Olvass tovább

Abrakadabra

Összes megtekintés: 216 

Összes megtekintés: 216  Abrakadabra Néha fáj a létezés. Imát mondok élet és halál között: ébredés. ABRAKADABRA Imát, miben szó nincsen, nem jó bent, nem jó kint sem, kimondhatatlan minden. ABRAKADABR Nem szólok: áll az idő, elapad a múltba vivő áradatja, ha kijő. ABRAKADAB Fogy az ima, fogy a szó; ajkam mégis folytató ősakaratból való. ABRAKADA Hova … Olvass tovább

A Lovag: Negyedik történet

Összes megtekintés: 207 

Összes megtekintés: 207  Egy lovag születése Ottó az interneten bukkant a hirdetésre. Egy nevenincs hírportál kitekintése volt a nagyvilágba. Nagyvilág – a szomszédos Szlovénia. A hír arról szólt, hogy egy aprócska szlovén falu a hajdanán mérsékelten híres, ám még álló kőváruk jelenkori romjait árulja. A befolyt összeget a lakók támogatására és a falu fejlesztésére fordítanák. A … Olvass tovább

Balatoni kikötő

Összes megtekintés: 87 

Összes megtekintés: 87  Balatoni kikötő Meztelen árbócok, távol zöldes kócok takarják a láthatárt. Árbócos hócetek a vízben rengenek; mind gazdájára vár. Rozzant móló kötve árbócnyakon körbe – el sem oldják már talán. Öreg köteleken éjente féktelen zöld moszatok kúsznak át. Másznak a hócetre, ám az megremegve vízbe mártja oldalát. Elúszik a moszat – újra -, s … Olvass tovább

Nyaralunk: Második történet

Összes megtekintés: 305 

Összes megtekintés: 305  Apáék már hajnal óta fent voltak. Járkáltak jobbra-balra a lakásban, nyekergett a régi parkett keservesen. Amikor felültem, anya azt mondta, aludjak még, és betakart jó szorosan. Enyhén dohos volt az illata – mint a pincének, ahol azokat az ormótlan utazóbőröndöket tartottuk. A bőröndök most ott álltak a nappali közepén, még éppen láttam őket, … Olvass tovább

Egyszer volt…: Harmadik történet

Összes megtekintés: 127 

Összes megtekintés: 127  Egyszer volt egy pöttyös papucsom. Sötétkék pamut volt a felső része, és egymástól modoros távolságban szolid kis fehér pöttyök helyezkedtek el rajta. A talpa valami rövid szőrű anyaggal volt borítva – mint egy plüssállat -, de ez nem fontos. Újkorában szerettem simogatni a talpát, de ahogy kezdte összegyűjteni a mocskot a lakásból, már … Olvass tovább

Húsvét reggel: Második történet

Összes megtekintés: 393 

Összes megtekintés: 393  Furcsa zúgásra ébredtem. Egy elromlott hűtőszekrény, egy ház előtt álló autó járó motorja – az álom és ébrenlét határán nem tudtam, honnan jön a hang. Ahogy kissé megmozdultam, a macska is rákezdett a dorombolásra, hátha nyugton maradok még egy kicsit. A takaró nagy részét kisajátította. Lenyúltam, hogy megsimogassam, és közben rájöttem, hogy az … Olvass tovább

Virágos fák

Összes megtekintés: 135 

Összes megtekintés: 135  Virágos fák Virágos fák lengetik ágaikat, virágos fák mesélik álmaikat. Volt egyszer egy szerelem, itt fogant a lombok alatt. Volt egyszer, de nem velem, a tiszta tavaszé maradt. Kökörcsinpaplant vetett, nárcisz volt a nyoszolyája; – Szeretni ebben lehet! – szólt és mosolygott hozzája. Szirmot bontott a bimbó, elcsodálkozott bibéje: vitte lágy szellőhintó nemző … Olvass tovább

Tavasz, szerelem: Ötödik történet

Összes megtekintés: 349 

Összes megtekintés: 349  Kacsaetetés Teljesen átlagos hozzászólásként indult. A blogolás és más blogok olvasása volt a hobbija. Ha az új kollégák vagy a rapid randis beszélgetőpartnerek rákérdeztek, természetesen nem ezt válaszolta. A az önmaga elé vászonra kifeszített imidzsén szabadidejében nagyokat sétált a közeli parkban, kacsákat etetett a tónál, időnként kocogott, otthon pedig, ha nem a zongoránál … Olvass tovább

Egy téli nap

Összes megtekintés: 185 

Összes megtekintés: 185  Egy téli nap Tejfehér szőnyegen hóangyalok repülnek, s ha a tetőről még zúdul, abba is alámerülnek. Hósellőként úsznak a jeges tengerekben, a partra ki-kikúsznak, hóban telhetetlen. Ám ha fejüket a hóból kíváncsian kiemelik, illékony testük levegővel megtelik. Mint könnyű léggömb, felszállnak az égbe, s az utolsó úttal hóangyal-életüknek vége.