Nem úgy…

Mint mámoros, édes álom, úgy él bennem a múlt, a lelkemmel örömömben átölelve az egész világot. Nem úgy jött, mint ahogy szokott. Hosszú, nyúlós, vörös volt az alkony. Mint gyermek, kit apró csínyen kapnak, álltál leszegett fejjel, rózsával kezedben. Nem úgy jött az este, ahogyan szokott. Ott álltál rózsával kezedben, majd azt kérdezted, adnád-e kezedet … Olvass tovább

Haza vágyom…

Haza vágyom… A fehérre festett, repedezett kapun, öklöm kopogtat.” Haza vágytam, ahol anyám várt. Felidézem a múltat, emlékimben kutatok, sudár termete szép mosolya, nem halványuló kép. Érzem az illatát. Ha öröm, vagy bánat érte, szeme megtelt könnyel,ezt az emléket nem viselem könnyen. A fehérre meszelt kis ház, apró opálos ablakán ,csak nehezen tör át a … Olvass tovább

Öreg kút…

Öreg kút… Öreg kút áll az elhagyott kis tanya udvarán, hol egykor a vizet húzta nagyanyámnak nagyapám. Mely szomjam oltva hűs volt, üde és finom. Hej, régi, szép idők elsorvadtak sorba, vágyam repít a szilvásba, a rétre, az olajfúró himbák közelébe. A zalai dombok közt éltem ifjúságom, odavonz minden emlék, minden álom. Jó lenne, ha … Olvass tovább

Vihar…

Vihar… Sűrű, szürke felhő poroszkál az égen, lassan, komótosan torlódnak egymásra, néha egy-egy villám villog magába! A madarak elcsitulnak. Sűrű a csend szinte hallik, a száraz levegő szinte porlik. Fülledt, mint a méhkas, levegő nélkül fülledt, mint a világ erkölcsök nélkül. Még öt perc vagy talán három, és egy nagy csattanás, aztán az ég leszakad! … Olvass tovább

Csendesedés…

Csendesedés… Nincs itt az ideje a dáridónak! Csendesedjetek el! Fájó a története a Mindenhatónak. És mondá az Úr! Egyetek e kenyérből, mert ez az Én testem. Igyatok e kehelyből, mert ez az Én vérem. Ekkor már a mindenható tudta, hogy Júdás elárulta! Pénteken már cipeli súlyos terhét! Vállán viszi a Golgota felé nehéz keresztjét. Háromszor … Olvass tovább

Szomorű szerelem…Triptichon…

Szomorú szerelem-… Triptichon Béklyó… Miért a béklyó, ha szabad a szó? A szív béklyóba verve, mondd, kinek jó? Azt mondod, igazság? Mit ér a szó? Ha minden, amit addig súgtál, kábító, hazug szó! Árnyék… Miért a sok árnyék, hova nem süt a Nap? Én miért legyek mindig boldogtalan? Hol az az erő, mely odacsap, mely … Olvass tovább

kék madár…

Kék madár… Napfény és levegő, holdfény,és ragyogás, az élethez nem kell más?? Zólden szép a világ,? De nekem ez nem elég! kell még a puha kék, kell még a kék madár, mely a szív közepébe száll.. Gyermekkori vágyak, szív mélyébe zártak, mindegy tél vagy nyár nekem., szeretnélek szerelem!

Miért az árnyék…

Miért az árnyék:.. Nem kell ahhoz kővé válnod, hogy teljesűljön kívánságod, békülj ki magaddal, s meglátod, egy angyal őrzi végtelen álmod, hosszú nyári éjszakákon. E világ mely benned mélyed, melyre árnyékot vet a méhed, a szépséget mind eltemetve, mind örökre elfeledve, mért vetül mindenre árnyék, a mi mért hallgatunk még?

Hamis kép…

Hamis kép… Ha téged is átkarol a végtelen, már a szíved jóságával segítesz, az emberség meglátszik a lényeden, engem is hőn szerelemre hevítesz. lelkesedéstől már legurul a kő, rád sosem volt jellemző a sötétség. más számára ez nem olyan érthető, tudásszomjad miatti lett az éhség, a tudást kíváncsiság hozta feléd, engem ezzel becserkésztél mód felett, … Olvass tovább

Séta a ligetben…

Séta a ligetben… Kihajtott a rügy a csupasz bokrokon, az erdő fái között szűrt fény csordul, izzadtság csepjében gyöngyöz homlokom, kezemből az emlékkönyv furán kifordul. Fák oldalát sűrűn lepi a moha, méh odúból édesen csorog a méz, tél után az idő épp nem motsoha, múlt emlékein ma átlépni nehéz. Mára elrepültek rég letünt idők, a … Olvass tovább

Hajnal…

Hajnal… A mezőn ezüstösen csillog a hold. mely, megtörik az érett kalászokon, a szelet üzi két vásott kis kobold, terítse szét az esőt a vállukon, Hajnaltáj,felszáll az éjjeli pára, illatos, és leng akár egy füst gomoly, susog a hűs légben egy madár szánrya anyját hívja sírva kis füles bagoly, S mint testvérét a fiú hisztivel … Olvass tovább

Út a végtelenbe…

Út a végtelenbe… Térj vissza álmaidhoz,ki hiszel a hihetetlenben, lehet, hogy csak a káprázat mi véges,a cél az mit kitűzni érdemes. Bár sokszor számolom a percet, mely oda -vissza tűnik a semmibe, ha van hited, mit várni érdemes, adj a napnak egy új esélyt, Térj észhez és keresd az utad, ne várd, hogy megmondják merre … Olvass tovább

Kőfal…

Kőfal. .. Kőfal mögött éled az életet, mit le kell már bontanod, kedvesem! Az élet száguld, rohanva fut tovább! Most megálljt parancsol, eddig, és ne tovább! Érezned kell, valaki vár Reád, S egy forró nyári estén két karjába zár. S már nem kell a szó, kimondott gondolat, ledől a fal, porlik a vakolat! 1994 december

Anyámról…

Anyámról… Anyám, ez a szó megbabonáz. Ennél szebbet csak akkor kívánhatnék, ha a virágot nem a temetőbe vinném! Ha még átadhattam volna a kezedbe, az lett volna a boldogságom örökre, s már csak a múlt repít boldogság mezőre. Másnak csak egy asszony voltál, de nekem édesanyám! Mindig hálás szívvel gondolok Reád! Szép hangodat hallani maga … Olvass tovább

A kosár…

A kosár… egy kis retró/1993/ A kosár, amit kaptam, földig húzza vállam, amint megértettem, gyökeret vert lábam. Mitől lett vége? Elmúlt a varázs? A tűz ellobbant, nem maradt parázs? Bár nem vagyok látnok, hiszem, hogy hamu alatt izzik még zsarátnok! Szerető szívemen mély sebet ütöttél, S Te, a büszke férfi, kevélyen kerültél! Ettől kezdve már … Olvass tovább

Szellőtánc…

Szellőtánc… Ha sír a szél,mint a hegedű húrja, és sír az ég is a felhők mögé bújva, és szellőtáncot játszik a hegedűn, s lehull a fáról a sok levél lebegőn! Szélúrfi felkapja, majd úja meg újra, a száraz avar tova kavar. aztán összeborulnak boldogan, s ropják a szellőtáncot kortalan. Este köd borul a tájra,s elnehezül … Olvass tovább

Esztike…

Esztike… Esztike kislány ébresztő, ébreszen a nap sugara, a fénysugára harmatot, a virágról lecsókolja! Kistücsök már hegedül, ciripel a hőscincér, zümmögő piciméh,a virágtól édes nektárt remél. Kicsi Eszti húzza még, még aludni szeretnék. paplan bújik a nyakába, álmodozik magába. Anyja kérdi gyermekem, mért lustálkodsz itt nekem? Nézd meg mi vár odakinn,? Eszti ugrik , mi … Olvass tovább

A tavasz hírnöke…

A tavasz hirnöke! Hegygerincen kinyílott a sok szép virág. Jó időben elénk tárul, szinte az egész világ. Kisütött ma a nap és ontja, már melegét, szeretik az emberek a tavasz ébredését. Hegyi patak vize hideg és tiszta, ki szomjazik az út során, örömmel issza. Amikor sír az ég, és engem sírásra hangol. Szélcsengő vagyok és … Olvass tovább

Régi rege

RÉGI-REGE… valamikor nagyon régen , az alföldi vidéken, feszt azt lestük,zsendül e a dinnye, két rossz pulya meglékelte, jött is a gazda izibe, Pulyka mérges vörös fejjel, rámordult a kicsikre, nem foglak ám tutujgatni, szedte – vette pulyái,elverlek most benneteket, átkozott kölykei. Szaladtak a gyerekek,felfelé a grádicson, szerencsére az öreg oda felmászni már nem tudott,. … Olvass tovább

Múltidéző…

Múltidéző… A 70-es években tiniként táncolni jártunk a hétvégén. Tombolt a zene a kultúrban, Beatlest játszott a zenekar túlsúlyban! Klubba jártak a nagymenők, hol lassúztunk, hol csörögtünk, hol csak a lépcsőn ücsörögtünk, Így születtek barátságok, szerelmek, Aztán jöttek a szívszorító szakítások, melyek a lábról levertek! Ó, azok a csodás 70-es évek, emlékemben most is eleven … Olvass tovább