Tara Scott Ha egy kutyát nem csak a házadba, a szívedbe is befogadsz, vállalnod kell a sírás kockázatát. Az ő életük a miénkhez képest nyúlfarknyi, így alig töltesz vele időt, máris búcsúznod kell. Rocco, az én arany mackóm kilenc éve harmadik kutyaként költözött be hozzánk, a hátsó kerítésen át. Mivel a meglévő idős hölgy Német juhászunk, és … Olvass tovább
„Istenáldotta jó természete van.” Így jellemeztelek, ha valaki rólad kérdezett, és így is gondoltam. Olyan gyorsan történt minden, hogy még fel sem fogtam. De búcsúznom kell, és ahogy szokott lenni, ha elvesztünk valakit akit szerettünk, emlékek tolulnak fel bennem az első perctől ahogy megláttalak. A házunk sarkánál álltál, és az egész olyan valószerűtlen volt. Hátul … Olvass tovább
„Az élet él és élni akar,” /Ady Endre: Intés az őrzőkhöz/ Cuki Két éve, ilyentájt látta először az asszonyt. Már a lomb egy része lehullott, amit még megtartottak a fák sárgában, bordóban, narancsszínben lebegtek a szélben. A nap melege enyhült, a reggelek és esték hűvössé váltak. Elegánsan felöltözve, hangosan zokogva közeledett az úton, nem törődve … Olvass tovább
A napozóágyon feküdt. Élvezte, ahogy a nap átmelegíti minden porcikáját. A medencében a víz nagyot csobbant s kisebbik lánya Barbara, gyöngyözően kacagott. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét elmosolyodott. A konyha felől edénycsörgést hallott, s hirtelen a gyomra is megkordult. Nem kellett látnia, hogy tudja, Bianka segít teríteni, míg Jutka a felesége átmeri a levest … Olvass tovább
Most, hogy elhagytam a testem olyan megkönnyebbülést éreztem, amire földi szó talán nincs is. Visszanéztem rá, mint egy levetett, viseletes ruhára. Míg benne éltem, mint minden nő szerettem volna vékonyabbat, csinosabbat. De ahogy ott hevert élettelenül, megsajnáltam. A betegségek, műtétek ellenére jó volt benne lakni. Talán épp azért, mert bő volt és kényelmes. Hirtelen meglódultam, … Olvass tovább
Ahogy haladt az utca vége felé, szemével a háztetőket fürkészte és végre megnyugodva konstatálta, hogy az ő kéménye füstöt lehel a kék ég felé. Nagyszüleitől örökölte a kis parasztházat, a Tisza menti kis városka vízhez közeli végén. Bár élete és munkája a fővároshoz kötötte, amikor csak tudott hétvégére nyugalmat keresett a kis településen. Havonta fizetett … Olvass tovább
Mindannyian átéltük már azt az érzést, amikor egy megnevezhetetlen hangulathoz kapcsolódóan eszünkbe jut egy gondolatsor, idézet valamelyik szeretett írónk művéből. De nem elég felidézni. El kell olvasni újra és újra, ezért a könyvespolchoz lépünk és leemeljük onnan a megfelelő kötetet. Már fellapozni is jó érzés. Rátalálva a keresett részletre, ilyenkor úgy hat az adott gondolatokra … Olvass tovább
Gyönyörű, kora nyári vasárnap reggel köszöntött, a Zápor utca 17 lakóira. Aki már felébredt reggelijét költötte el, de akadtak, akik még a fal felé fordulva húzták magukra a takarót. Lassan indult a nap azzal kezdve, hogy a házmester felesége kicipelte férjével a szobai nagyszőnyeget a porolóra. Nyögve átdobták a felét a porolóoszlop korlátján, majd az … Olvass tovább
Az idős férfi befordult, a gyéren megvilágított parkba vezető ösvényen. Lassan, komótosan lépkedett. Kezében, egy vékonyka nylon szatyorban ringatózott valami. Mögötte, mintha lépteket hallott volna. Megállt, hátra nézett, de nem látott senkit. Tovább indult. Már a padsorhoz közeledett, ahol kissé nagyobb teljesítményű lámpák szórják fényüket, a padokat is bevonva. Csak pár méter volt az elsőig, … Olvass tovább
„Az élet él és élni akar,” /Ady Endre:”Intés az őrzőkhöz”/ Két éve, ilyentájt látta először az asszonyt. Már a lomb egy része lehullott, amit még megtartottak a fák sárgában, bordóban, narancsszínben lebegtek a szélben. A nap melege enyhült, a reggelek és esték hűvössé váltak. Elegánsan felöltözve, hangosan zokogva közeledett az úton, nem törődve az őt … Olvass tovább
„Erdő mellett nem jó lakni…” Mondja egy régi nóta. Jaj, dehogynem! Én közel húsz éve tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy a sorsom ennyire kegyes volt hozzám. Városlakóként rettegtem a téltől és nem értettem azokat körülöttem, akik szépnek találták. Járdaszélre, parkolóba felhalmozott hókupacok, síkos utak… Nekem nem adott semmi szép érzést. December elején költöztünk ki a … Olvass tovább
A minap, miután lányom végzett a munkahelyén, értem jött, hogy együtt bevásároljunk a helyi kicsinyített hipermarketben. A pénztárnál, a tenyeremen visszajáróként négy darab százforintos csörgött. – Gyere, fosszuk ki a Tecsót! – mondtam, ahogy az üzletet egymás között nevezzük, s mutattam az érméket és már indultunk is. Csemetém hihetetlen érzékkel van megáldva, mert míg mások … Olvass tovább
Karácsony éjjel Az árvaház nagykapuja döngve csapódott be mögöttük. A folyosón lépkedtek. Apja kezében eltűnt az ő kis keze, s csak húzta maga után, ahogy nagy léptekkel haladtak az épület belseje felé. Egy-egy ajtó résnyire nyílt, és kis szurtos fejek jelentek meg egy-egy pillanatra. Kíváncsian méregették a jövevényeket, majd az ajtók ismét bezárultak. Az egyik … Olvass tovább
– Még mindig semmi? – kérdezte az asszony lemondóan. – Semmi. – sóhajtott nagyon a férfi. Kihúzta az egyik széket a konyhaasztal mellett, s leült. Az asztalra könyökölt, arcát a kezeibe temette, onnan kérdezte elkeseredetten: – Mi lesz velünk? Már a villanyt sem tudtam befizetni. Lassan, ennünk sem lesz mit. Nincs szükség sehol esztergályosra. – … Olvass tovább
Az iskolában, megtanultuk a földrajzórán, hogy országunkban hol helyezkednek el a megyék, a városok, és egyéb lakott települések. Aki tudja, Szolnok a térképen hol is helyezkedik el, valószínűleg egyetért velem, hogy nem lehet azt mondani rá, Északkeleten. Ugyanakkor az sem fedi a valóságot, ha Délkeletinek minősítjük. Az ország hossztengelyét figyelembe véve, leginkább középtájinak mondhatjuk. Így … Olvass tovább
A minap, ahogy minden nap ebéd után megtöltöttem a kamrában lévő zsákból a dobozokat napraforgó maggal, s az etetők felé indultam a nagy diófánkhoz. A hűvös házból kilépve meglepően jó érzés volt a nap melege, így elhatároztam, hogy kicsit a teraszra kiülve hagyom, ez a kellemes érzés tovább tartson. Elhatározásomat tett követte, s az egyik … Olvass tovább
A napozóágyon feküdt. Élvezte, ahogy a nap átmelegíti minden porcikáját. A medencében a víz nagyot csobbant s kisebbik lánya Barbara, gyöngyözően kacagott. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, elmosolyodott. A konyha felől edénycsörgést hallott, s hirtelen a gyomra is megkordult. Nem kellett látnia, hogy tudja, Bianka segít teríteni, míg Jutka a felesége átmeri a levest … Olvass tovább
Józsi derűs napra ébredt. Nagyot nyújtózott, majd cigarettájáért nyúlt. Két szál zörgött a dobozban. Morogva felült. Kivette az egyiket, rágyújtott. Lábaival papucsáért nyúlt, majd felkelt. A konyha felől jó erős kávé illat kúszott felé. Mikor belépett, az anyja kiöntött egy adagot egy csészébe, s az asztalra tette. Csak a szemével intett fiának, hogy igya meg. … Olvass tovább
Matildka a hatvanas évei vége felé járt, amikor negyedik emeleti lakásukból egy éjjel férjét elvitte a mentő, és többé nem is tért haza. Április volt, a fák ágaikon új zöld lombkoronát építettek s a tereken a nyíladozó virágok is a tavaszt hirdették. De Matild nénit a tragédia annyira megviselte, hogy ebből semmit nem látott. Heteken … Olvass tovább
Kozák Csaba építésvezetőként dolgozott egy útépítő nagyvállalatnál. A negyvenes évei elején járt, háta mögött egy válással, és egy a házasságból született ötéves kislánnyal, Pannával. A házat, melyet nagyrészt a két kezével épített a válás után otthagyva, egy bőröndöt betéve az autójába kezdett új életet. Egy régi kis házat bérelt a város szélén, hogy a lányához, … Olvass tovább