Anyaszívvel a konditeremben

A barátnős társaság tagjai sokságához híven a minden extraszolgáltatással felszerelt konditeremben találkozott egymással. Mindketten kisgyerekes anyukák voltak, akik valami titokzatos okból hajlamosak voltak úgy gondolni önmagukra, mintha átrobogott volna rajtuk a folyamatosan gyorsuló idő. Nincs is ebben semmi ördögi, vagy szégyellnivaló,mégis kezdtek úgy gondolni magukra, hogy férjeik csupán csak akkor szerethetik őket, ha elsősorban fizikális … Olvass tovább

Még az év vége előtt

Az év lassan a végére jár, petyhüdt a manipulatív kedv, zülötté lett az áruló szív, agymosásban részesül újfent a gondos ész s végkiárusítást tart a Lélek; tántorogva, félhülyén mennek el felettünk a meghajszolt évek. Az ember már rég megszokta az acsarkodó tigrishördülést is. Ki tudhatja vajon mit hozhat az újabb cirkusz-ketrec évtized?! S míg egyesek … Olvass tovább

TÁRSADALMI PRIAMISOK, VAKSÖTÉT DIPOTRIÁK

Mintha lenyakazott bábuk közt rohannák céltalan már mindannyian; digitális azonosító dögcédulákat szükséges váltanunk hamísíthatatlan ujjlenyomatokkal, hogy fölöslegesen ránk találjanak. Széttört útjelzőket szükséges kerülgetni ahelyett, hogy az együttműködések szükséges kompromisszumát kutatnánk közösen. Az élet szinte végestelen a halandó elmúlással kell birokra, mondhatni farkasszemezik vele, mert a dioptriás szódásszifont szégyelljük, s inkább átváltunk kényelmesebbnek gondolt kontaklencsékre. A … Olvass tovább

AMIKOR A CSILLAGOK INGGOMBKÉNT KOPPANNAK

Talán már senki sem lehet egészen résen, mert – hiába is tagadnánk -, genny és szenny lett kicsinyes, szánalmas életünk egészen. Hugói nyomorultakként naponta mocskol bennünket manipuláció, számító-ámító érdek, s úgy ügyeskedünk egymást is bármikor elgáncsolva bátran, mint akik szándékosan szakadékokba hajítják elveiket, ambícióikat is. Elindultunk a tudatos Nirvána-Semmibe talán már ma, s sosem kérdeztük … Olvass tovább

KULCSRA-ZÁRT HALÁNTÉK

Miért van még mindig benne a köztudatban, hogy sokszor inkább lisztté, és nem bőven termő maggá kellene őrölni a Mindenséggel viselős teremtést, mely a létezés meghatározó borostyánkövülete?! Talán csupán csak annyi ideje maradhatott immár mindenkinek, míg bizton tudomásul veszi a halandó visszaszámlálás születésétől kezdődött meg. Agymosott gaz-koponyákban spirális körökbe menekül minden logikus szabad-gondolat, hiszen képtelenek … Olvass tovább

EGÉRLYUK BELSŐ TEREK

A belső terek – talán már észre is alig veszed -, egyre szűkebb egérlyukméretű ketrecekké zsugorodnak, melyekben vergődik a szabadnak született lélek. Arcod képmása csupán ráncosodó, barázda-ablakokat mosdat, még nem tudni, hogy vajon a szennyből, vagy csupán csak az öregedésből. Tükröződő tévhiteknek hat – nem csupán -, aki még voltál, de mostanság egyre inkább, aki … Olvass tovább

EGY TÚLVÁLLALT VÉRPROFI SZÍVVERÉSE

Az az átkozott okostelefon állandóan csöngött. Mintha egy egész örökkévalóságig csöngött volna, ahol az idő már nem is létezik. Úgy érezte szinte azonnal kiadósanmgfájdul a feje, ha nem vehet be legalább két-három aszpirint egy kis üdítővel. Kissé hevesen, agresszivan masszírozni kezdte halántékát, majd fejét, és mintha visszketésnek indult volna makulátlan fejbőre is, amin most szigorú … Olvass tovább

Letűnt álmodás

Álmaim oly csöndesen, szinte sejtetőn vátesz felelnek, s emlékek hálójába gabalyodnak tapintatos hallgatag, kutatva egy eltévesztett köszöntést, szándékos kézfogást, a ki-nem-mondott szavak súlyát-értelmét, melyet egyik bolondos-szerelmes szív-kehely a másiknak megvall egy féltett evilági órán. A Hóhér-Idő megőrzött barlang-mélye ím még szándékosan rejtegeti saját, manipulatív, kicsinyes kis terveit; az ember – előbb-utóbb -, már mind megtudja … Olvass tovább

EGY ÖRÖK BARÁTSÁG ÉVSZAKAI

Minden egy gyerekkori csínytevéssel kezdődött. Fruzsi és Ági mióta csak az eszüket tudták a legjobb barátnők lettek jóformán már az ovódában. S míg a legtöbb gyerkőc valósággal küzdelmes harcot folytat csupán csak azért, hogy észrevegyék a többiek, és egész életéig kitartó barátságai lehessenek a két kis imádnivaló cinkos Ági és Fruzsi szinte már azonnal közös … Olvass tovább

Társadalmi berzenkedés

Talán már jobb is, ha meg sem értelek te zsigeri, komisz-hazug Világ?! Örökké nyughatatlan szabad-elmémnek baljóslatú szövedéke: manipuláló! A társadalom megannyi rozsdásodásnak induló malomkövét már alig láthatja az egyszerű, átlag, megvezethető ember, akit vagy millió és egy számtalanszor megvezettek, elárultak, s becsaptak. Ha lépked az utcán egy öreg anyóka görnyedt nyírfaágként botjára támaszkodva fiatal suhancok … Olvass tovább

ÁRNYÉKOK KERESZTEZÉSE FÉLÚTON

Úgy látszik már magadnak is folyamatosan hazudsz, kicsinyes, megalkuvó kisstílű szóvirágaidat kozmetikáztatod azáltal, hogy nem akarod elismerni már untig s nagy-totálban csömör-eleged van. Dolgozhatsz annyit, hogy jócskán lejárd mihaszna sánta, bicegő lábad, belegebedsz napi tizennyolc órákba – tudhatod -, ritkán, ha változik tartósan bármi is. Ha csöndben kimulsz majd a végesre szabatott idődből vendég-idegen voltál … Olvass tovább

HOMOKSZAGÚ KORKÉP

Hallgatások néma, kvarcos dörzsei tán még a bőr alá is beférkőznek, akárcsak a legtöbb hitvány, megátalkodott, alamuszi csúszómászó féreg. A csöndet növelő némaság most még nagyobbnak tűnhet, mintha széltől csattogna szüntelen káromkodva. A szavak, akár a megdobált kőtojások van úgy, hogy sokszor inkább már egymás ellen fordulnak. Megszívta magát emésztő nedveivel a rátarti mohóság, míg … Olvass tovább

Kultúrák sorsa

Kedves költő barátom! Nos mondd csak? Mi a helyzet mostanság az irodalmi helyzettel? Gúnyvigyorba miért is foncsorul hobbi-irodalmárok kacagó szája ellened?! Valld csak be bátran, mivégre vagy, mi lesz veled-belőled?! Szólamokat puffogtató korteskedő, dilettáns rikkancs akarsz-e maradni, vagy kísérletező avantgarde-újító ki nem kisstílű seggnyalója, sem szolgálója senkinek?! Hajdan még alamizsnán tengődtél magad is nagyurak kegyelméből, … Olvass tovább

MEGVÁLTÓ BÉKE

Bárki is lehettél múltad béklyóiban, most céltalan tévelyegsz, ömlengsz napszakok hitehagyott óráiban: Amit biztos megtarthatónak gondoltál, s véltél az manapság könnyen kipereg lyukasodó kezedből! – Hisz nem kell több bizonyítási vágy: Folyamatokban tünedeznek mellőled egykori víg szövetségeseid: Örömben s bánatban barátnőd, barátaid, kollegáid – nemlétezettek itt e földön! Feltűnik még tested harmincéves vázlata, mint a … Olvass tovább

A VÁRATLAN GYÁM

Tipikusan ügyvédnő külsejű, magas, szupermodell-alkatú nő sietett át az egyik épületbe. Mint kiderült legrégebbi gyerekkori barátja végrendeletében nagyon sok mindent ráhagyott, és egy titkosított záradék formájában – mint később kiderült -, egy alig öt éves kislány nevelését, és gondozását is rábízta. Mondani sem szükséges, hogy ez a meghökkentő, és váratlan fejlememény valósággal azonnal a feje … Olvass tovább

EGY L.A.-i ROMÁNC TITKAI

Valósággal alig akarta elhinni, hogy ő mint egy totálisan lesajnált biztonsági őr, aki jóformán egész álló nap csupán egy sorompó melletti kis házikóban posztol egész nap, és a napja legnagyobb részében megállítja a márkáns autócsodákat, és hosszú fekete óriáskígyókra hasonlító limuzinokat abban a kivételes, és persze nem elhanyagolható szerencsében lesz majd része, hogy maga személyesen … Olvass tovább

LEGNEHEZEBB DÖNTÉS

Az volt a legkeményebb: Berendezkedett csillagszemekben lélek-kontinenseket meglátni, felfedezni! Megszokott sallangos, rizs-beszédektől mentesülten őszinte telepátiával is szerelmesnek lenni elveszett tévhitbe: Valahol boldogok lehettünk! Jól körbekerített börtönfalak, álarcos takargatott mosolyok leplezve arcomon az ős-kitaszítottságot! Behegedni vágyó sebek, balzsamos-szavak ellenére sem gyógyulgatnak! Az volt a legkeményebb: Osztály elé állni kitárt, felvállalt páncélos eszmékkel, az Igazságot is vallomásra … Olvass tovább

SPIRÁLIS CSIGAHÉJAKON

Valahol mélyen csend és menedék van szívedben; ezért kell most, hogy rejtőzködj gyermekien s titokzatosan. Kicserepesedett, folyamatosan megújuló kishitűséged, szándékosan önző önsajnálatodat a benti Lélek-forrással kellene egyszer s mindenkorra feloldanod, míg megteheted. Életedet – sokadszor -, már átváltottad egy rakás értéktelenül csilingelő aprópénzre, melyek inkább égetik, s nem gyarapítják lyukasodásnak induló zsebeidet. Haladékért esdekel benned … Olvass tovább

A NYUGTALANSÁG ÁLARC-LABIRINTUSA

Az ember – legtöbb esetben -, sajnos el sem igen hinné, számtalan hadonászó életek fölött villognak nem csupán kritikák, becsmérlő pikírt megjegyzések szike-éles élei, de e mostani Ninivei város felett is trombitás arkangyalok fújják kedvükre a baljóslatú harsonát. A hazugságnak most egyre kicsinyesebb, szánalmasabb az ára, hiszen majdnem mindenki szándékos megalkuvó lett s alkut, vagy … Olvass tovább

Dzsungel-éjszaka

Az éjszaka most még, akár a sanda-sunyi porkóláb megőriz, s talán el is rejt kíváncsi tekintetek elől; vérvörös sárkány-szemét sziromként bontaná a hajnal a téli háztetők felől, a duruzsuló kéményekből gomolygó vattacukor-felhők pufognak. Padláslyukakba visszaszívárgott a sötétség mellett a barátságtalan elmúlás-szag, formalin is; tűhegyesfogú patkányok rágcsálták elkedvükre a magyar irodalom avíttos gyöngyszemeit. Akár a hegedűn … Olvass tovább