Tasev NorbertSzomorú vagyok s kicsit mindig depressziós is. Kövér, meztelencsiga-bordáimon átfújtat a kegyetlen Zsivágói-szél. Szemgödreimből a bánat s totális mélabú fekete virága szárba szökken és egyre csak követel. Átkarol folyvást a nehézkes, mindennapi élet éppen úgy, mint a hirtelenjött Halál. Már egyre ritkábban flörtölget, udvarolgat incselgetve kacagó napsugár, vagy egzotikusan babonázó szem. Emlékszem hamvas, szinte kislányosan … Olvass tovább
Árva-hidegre sírják magukat az ikrásodott kráter-szemek. Retinák bonyolult ág-labirintusaiban csonkolt csontváz-fák remegnek. Alant hamvas barackarcokon igazmondó, tanúskodó könnycsepphosszantartón világol; tán még maga sem igen tudja hazudjon-e egy-egy újabb mihaszna, céda-szerelmet önmagának, vagy épp csak őszintén szeressen?! Egyazon Élet-pocsolyában Júdás-pénzek s kozmosz-csillagok békés szomszédságban egymással már mind megférnek. Nyírkos, holdtölte-sugarakat szív magába mohón, számítón az alakoskodó, … Olvass tovább
Az vesse reám a legelső követ barátaim, akik maguk is tékozló bűnösök lettek csupán e mostani kacifántos Élet igaztalan lajtorjáján. Kifeszített köteleken vagyok kénytelen, mint csetlő-botló, tétova zsonglőr kötéltáncot járni, egyensúlyozni tátongó ördögszáj-szakadékok felett, amik – ha nem vigyázok -, könnyedén lenyelhetnek, s megemésztenek. Alattam még csicseregve suhan el a golyó ütötte, feketére oxidáló történelem. … Olvass tovább
Négyszemközt vagy külön-külön tán már semmi jóra sem számíthatunk. Manipulatív, stratégiai balett-tánc már az összes nonverbális gesztus, hitvány, semmirevaló beszéd. Az ember nyíltan, tömegben elveszti önmagát, akár az egykori hűséges barátot, mert kölcsönt adott s pénzét sosem látja viszont. Bizalmát is elkótyavetyélte használt adok-veszek fórumokon. A burok-magányost önző-makacs egyedülléte tartja sakkban s mégis neki tán … Olvass tovább
Az ember manapság észrevétlen járkálgat egyetlen pengeélen, manipulálhatóvá lett Világon, s már maga sem lehet több mint egy hiú káprázat-álom, kötéltáncos, aki semmitmondó, ígérgetős karrierekkel, vagy éppen szánalmas s nevetséges kis komédiákkal flörtöl. Csupán csak az nem világos, hogy álmodja-e azt, amit valóban s igazán akar, s vajon a Ninive-szagú város beszippantja-e komisz-hazug alávalóságával, akár … Olvass tovább
Az öregasszony jóformán mindenütt megfordult, ahol éppen valami munka akadhatott a számára. Legtöbbször előbb vagy a téglagyár következett (amíg el nem érkezett a nyolcvanas évek végéi privatizációs hulláma), később főként egy pékségben, majd kisebb sarki boltban vállalt takarítói, vagy épp kisegítői állást. Persze sosem csupán csak azt csinálta, amivel esedékesen éppen megbízták főmökei, de jóformán … Olvass tovább
Anyámat látom én. Húszéves arcát. Barázdák veszélyes szakadéka nem fenyegeti, tizenkét órákat vállalt, s ajkait inkább bezárta leforrasztva, panaszkodni soha nem is szándékozott! Egyenes kardvirág-szál teste, mint az íj, egyenesben megfeszült. Hajkoronájában őszi avarszíneket dédelgetett a hajfesték! Oroszlánhitű akaratossága mellé nagy áldozatokat adtak az évek. Sebezhető volt Ő mindig is, bár könyörtelen világok peremén is … Olvass tovább
A férfi majdnem minden áldott nap kilátogatott a temetőbe gyönyörű felesége sírjához, és vitt egy cserepes virágot, és ha szükséges volt kicsit letisztogatta, kicsinosítgatta a sírkövet. Annak idején kölcsönös fogadalommal megfogadták egymásnak, hogy bármilyikük is távozik majd az élők sorából elsőként a másik minden esetben gondját fogja visel és ápolja majd emlékét ameddig csak él. … Olvass tovább
Hányszor kívántam volna fű-fickó koromban a titkos csiga-járatokon át színész-öltözőkbe beosonni, mint láthatatlan túlvilági barátságos kísértet, kósza szellem. Jó lett volna akkor csalódva kicsit csalva a tágas recsegő-ropogó deszkákra fellépni s akár Jámbor Yorick, Fastaff, vagy Graciano felemelt fejjel a nézők közé megvallva kimondani a hétköznapi élet kicsinyes, naiv, ártatlannak tetsző, szent-hazugságait. Ó, gondolatban úgy … Olvass tovább
Volna a Világ már elegendő önmagának, s benne a gyarló Ember nem csupán hitvány, alamuszi porszem, vagy por és hamu leend csupán – de egyszerre értékek, tudások őrzője afféle autodidakta polihisztor s nem vadállat vadbarom-bunkó! A feneketlen agymosásban nm bír se megteremni, sem megfoganni a szivacs-elme kreatív szabadsága, hiszen hamis-hazug demagógia fertőzött meg kártékonyan már … Olvass tovább
Most arcokra, s emberekre kellene emlékeznem! Ki ment el hamar s ki távozott önként szánalomból, vagy gonosz-fondorlatok gáncsolásaiként. Ám régen voltam hírmondó-szemtanú s már bizonyára jócskán tévednék. Homlokomra bélyeget sütögetnének ,,egyesek” a ,,TÉVEDSZ” – felirattal. A kör pereménvidékin körös-körül viszont még most is tudnék egyet-kettőt aki megalkudott saját sorsával, s inkább jólcsengő jutalmakért azonnal eladta … Olvass tovább
Látom ám rajtatok! Nem is kellene különösképp megszólalnom itt, hol szándékos gyerekcipőben jár a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás, s hogy már megint újabb értéktelen Ady-József-Radnóti konferenciát rendeztek a Várkertbazár majom-piacán. Mélységesen idegen, s tán számkivetett a modern avatgarde kortárs irodalom itt, hol még mindig egyazon ócska, rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár agymosott agya; … Olvass tovább
Újra s Újra elindulok egyi-másik úton, hogy volt-magamhoz visszatérjek; előbb-utóbb rendre mindig megtorpan bennem a kishitű ostoba-gyermek, aki még váltig elhitte, hogy bár vannak s tán lesznek sárkányok, gonosz boszorkák, démoni lídércek, csalogató cukros bácsik egy védő-Angyal egyedül csakis rá vigyáz. Előbb-utóbb egy nagy fekete márványkőtömb-kapuhoz elérek. ,,Ez itten már az Alvilág kapuja!” – hirdeti … Olvass tovább
A föld alól, mint titkos, Elioti Senkiföldje vakondjáratok váratlan-hirtelen szobádba zuhan nem csak a gyermekkoriéjszakáktól, rémálmoktól való már-már tudatos s egykedvű gyáva rettegés-félelem, – de a hétköznapok sokszor visszataszító súlyossága is. Sokszor kiáltó csönddel megátkoz, olcsó, kis mihaszna cafka-jajokkal fenyegetőzik s kérdőre von: ,,Miért maradtál örök-Gyerek?!” – Aggódó hüppögő sírásom már lassacskán penészlik, rothad tört-fehér … Olvass tovább
A férfi – akin nem mellesleg -, meglátszottak az évek, hiszen még csak alig múlt el harmincöt éves és már jórészt sokszor meggörnyedt vállakkal, kicsit bicegőn, és sántikálva járt-kelt munkahelye és otthona között nagyon tudott haragudni magára, amikor képtelennek mutatkozott parancsolni fel-feltörő robbanással fenyegetőző indulatainak. Mintha amikor nagyon mérges és bosszankodó volt valami miatt, ami … Olvass tovább
Látom ám rajtatok! Nem is kellene különösképp megszólalnom itt, hol szándékos gyerekcipőben jár a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás, s hogy már megint újabb értéktelen Ady-József-Radnóti konferenciát rendeztek a Várkertbazár majom-piacán. Mélységesen idegen, s tán számkivetett a modern avatgarde kortárs irodalom itt, hol még mindig egyazon ócska, rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár agymosott agya; … Olvass tovább
Legalább egy csipet halványodó gyanú mindenkor elkellene manapság főként, ha azt halljuk: Úgy imádlak Életem! vagy mikor jössz haza kicsi szívem?! Befizettem a Tabu-sárga csekket! Ilyenkor jobb volna könyvespolcok kuckói közé menekülni bent, egészen mélyen s hagyni, hogy dolgok s történések nélkülünk történjenek. Végül is nem is olyan sok kell az átmeneti menedék-otthonossághoz, nem igaz?! … Olvass tovább
Vajon meddig fog maradni a nehéz, viszontagságos gályarabság, mint az egyéni boldogulás egyik lehetséges útja?! Micsoda hülyeség már, hogy csupán csak épp józan ész kell, és jó szerencse! Keresztkérdéseket kellene szükségképp feltenni, és persze megválaszolni, ha már a feltétel nélküli bizalmaskodásról regélnek prédikációkat és ódákat egyesek. Az egyenlőtlen munkaerőpiac termelői megosztása is egyre nyilvánvalóbb, tán … Olvass tovább
Gyerekeket látok vadulni a videójáték-teremben a csillagfény-tető alatt. Előbb csupán a lappangó, tompított agresszió-indulat az mely totálisan fejbe kólint, majd sorra jönnek a benső valódibb vadállat-ösztönök. A szórakoztató elektronika csak nem nyugszik. Hol maradtak el a régi beszélő Teddy-mackók, moncsicsik, LEGO-emberkék? Valami tudatosan megtervezett eltaposás érhető tetten az egymás közti kíméletlen, brutál-versengés között is. Négyen … Olvass tovább
Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan, és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is. … Olvass tovább