A faképnél hagyott ara, avagy a második nászút

Állt a tükör előtt, és alig akart hinni a szemének. Felnőtt, gyönyörű nő lett belőle. Már nem az a félénk, félszeg, dadogós, duci kislány volt, akit szinte mindenki kicsúfolt, és akire azt mondogatták a gonoszkodó fiúk, hogy ,,kakifejű” – de sokkal inkább egy olyan különleges, kivételes adottságokkal, nemes szívűséggel, emberi jóakarattal felvértezett hölgy, akivel szinte … Olvass tovább

Elromlott attitüd

Öröm s fájdalom ellen – régóta tudhatom -, lecsupaszított s védtelen vagyok! Borsón térdeltettek gyermekként a tanítók, mikor Mórickás-vicceket fütyültek füleimbe a többiek. Óroki metszésű mandulaszem, hamvas Kleopátra-egzotikum lengte körbe a Kedvest, mikor először beleszerettem s aztán újabb s újabb Jing s Jang, Alfa s Omega Angyalok, bűnös szentek jöttek elém s oly jó lett … Olvass tovább

Elpazaroltnak gondolt évtized, avagy a szunnyadó szikra

A tükörben rendre olyan bálna, vombatfeje van, mintha egy fűnyíró állandóan körkörös, spirális mozgást végezne, és csupán csak a pusztán hagyott hajhagymák csomói maradnának meg rajta. Tükörbe bámul. Próbálgatja megfejteni, akárcsak egyik kedvenc könyvhőse Esti Kornél, hogy így negyven évesen mi az, amit elmulasztott, elrontott, és egyáltalán mit kellene még csinálnia és tennie, hogy életében … Olvass tovább

Egyszerűsített megállapítás

Hogy is juthatnánk el csontig lecsupaszított, legbelsőbb, rejtegetett világunkba, mikor árván sírdogáló kisgyerek nyafog, nyűszít mibennünk s nem engedi meg, hogy felnőttek galád, alantos, mihaszna módján önmagunknak is hazudhassunk?! Űzött, számkivetett vadakként átgázolunk tajték-csatakosan tótágast-állt életünkön s az ami még elérhető lett volna; babonázó, kacér mosolyok tűz-lobbanása, szerelmi mindenség halhatatlan beteljesedése már rejteknek, menedéknek se … Olvass tovább

Rablás, mely mindent megváltoztatott

Úgy kezdődött az egész nyamvadt história, hogy ellopták a holmiját. Hogy pontosak legyünk illetéktelen módon ellopták tőle szürkés fekete válltáskáját, mely igen-igen jócskán ki volt tömve – no persze nem minden földi jóval -, de bőséges spirálfüzetekkel, noteszlapokkal, és egy gazdagsági történelem tankönyvvel, melyet meglehetősen nehézkes volt beszerezni a könyvtárból, így abba a kis Mikó … Olvass tovább

Háttal a Halálnak

Rövidesen – meglátjátok majd -, végképp elnémulok, elhallgatok tán örökre hogy végleg alámerülhessek a megváltó Halálba… Nem lesz jó, belenyugvó állapot legfeljebb csupán egy újabb köztes, ideiglenes különbéke. A vak sors majdan kiszárítja s meggyötri pufók arcomat, akár a mumiákét. Kitörli ,,tabula rasa” – ítéletekkel meghajszolt, s végigszenvedett sorstragédiák, tékozló szerelmek emlékképeit busongó szememből. És … Olvass tovább

Egy igéző találkozás

Tibor valósággal ki nem állhatta az ún. vállalati, vagy köznapiasan céges bulikat, és banzájokat. Ennek pofon egyszerű a magyarázata. Semmi kedve sem volt egy rakás, egymáshoz dörgölőző, egymást a szexuális szamár-létrán mustráló, enyhén spicces, vagy adott esetben alkoholos befolyásoltság alatt álló munkatárssal összeméri, hogy: na, vajon ki lesz majd a díjnyertes befutó kan, aki hazaviheti … Olvass tovább

A szerelem parancsa Monte Carlo szívében

Amikor a pazar kilátást biztosító Monte Carlói hotelszobában eltöltött éjszakája után kipillant az ablakon, éppen horgonyt vet egy jacht a kikötőben. A reggeli fényben cikáznak a matrózok a fedélzeten. A tenger valósággal milliónyi széttört aprócska üvegcserepekkel ragyogja be a reggel. A főként luxus sportkocsik parkolóhelyeket keresnek. Egymás útját keresztezve vitorlások horgonyoznak a kikötőben. Az egyik … Olvass tovább

A volna még küszöbén

Szétnézek még e fékevesztett, bosszúszomjas, megváltozott Világon; felmérhetetlen szakadékok közé ránt, vonszol kétségbeesett félelmem. Ismeretlen erő kényszerít rá, hogy sokszor megtegyem az elkerülhetetlent. Mint már mindenütt. A Végzet ismeretlen idegenként itt is működni kezd. Röpködnek lángoló kődarabok, lehullott Janus-fejek. Összetörve mászik, vonszolná még önmagát a szabadgondolkodó szellem. Már nem maradhat több visszakozás! Nincs meglapulás. Valamit … Olvass tovább

Mondhatnám

Rövid, egyszerű tőmondatok, tahósított udvarlások korszaka elkövetkezett! A létezés, akárcsak az újrakezdés kirojtosodott, önmagába korcsosult. Hamarabb kiszabadítja magát a hölgyek melle melltartók fogságából. Csók s mámor-szenzációktól nedves bulvármédiák szirup-mocsok világa. Szánalmas grafiik aljasodnak tehervagonok testén a gyermekkor zsírkréta, elcsépelt filctoll-rajzai. Már mindenek perc-emberkék gyanánt kezdenek a posványos világ falára kirajzani. A járdán bőséggel láthatni egzotikus … Olvass tovább

Váratlan kémia

Bölcsészeti egyetemre jártak mindketten, de Szonja hamar rájött mielőtt diplomát kapott volna, hogy muszáj innét kitörnie, és azt csinálnia, amit szeret. Szonja filmkészítéssel szeretett volna foglalkozni, és lelkes autodidaktaként már több forgatókönyvötlettel is megpróbálkozott, és abban a pillanatban, hogy a könyvesboltban meglátta Syd Field: Forgatókönyvírás c. könyvét valósággal azonnal beleszerelmesedett ebbe a szakmába. Tudta, ha … Olvass tovább

Aktuális, háborgó szellem

Lehetett volna nyugodtan túlvilági síron túlra is elkísérő szent és sérthetetlen magány. Lehetett volna nappalokrom-hordalékain boldog s elégedett ünnep, melyet nem kell cserébe viszonozni. Lehetett volna flörtölő-kacér tekintetekre válasz romantika, gyermeki játékos tétovaság. Krokodil-könnyek nyilvános meggyalázása helyett inkább babusgató, gyöngéd cirógatás. Lehetett volna szomjat-oltó vágyakozó csókok a szösz-sötétben, mikor már minden más hallgatva alszik, hamvadó … Olvass tovább

A kirabolt faházikó

Végtelennek tűnt már maga a szántóföldekre tagolt helyiség is, ahol az anyuka vett egy amolyan hobbi-telket, ami egy lecsupaszított, rossz-minőségű földdarab volt csupán semmi több. Közel egy erdős, vadregényes rengeteghez, ahol kamaszodó fia és annak barátja sokat játszott. Váratlan sokhátasként érte őket a hír, miszerint: a kis fából eszkábált fabódéjukat – melyet még a nagymamától … Olvass tovább

Aki maga elé mered

Haszonleső igyekezettel mára már egyre többen mosolyognak, vigyorognak. Mert már mind kik – anno -, késretűzött látvánnyal vigasztalódtak, vagy hadonáztak, vagdalkoztak tettel s haraggal a meggyötört félsz előbb-utóbb már mindenkit felzabál! A szívre, ha őszinte a lopakodó éjszaka rémisztő extázisa önkéntesen is leszáll. A személyiség felgyorsult lebomlása agymosott idióták közelében hamarabb bekövetkezik. Már aligha hagyhatják … Olvass tovább

Egy megtört szív ragyogása

Nem lehet pontosan tudni, hogy vajon mi romlott el ebben a hihetetlenül tökéletességgel kecsegtető párkapcsolatban. Szonja úgy érezte két gyerek után még mindig ott tart, ahol fiatal felnőtt éveit anno elkezdte. Mintha totálisan beszippantotta volna őt egy olyan zárt buborék, amiből egyre kevésbé tűnhetett kiszabadulni. Már a patinás két tannyelvű gimiben is imádott rajzolni, festegetni, … Olvass tovább

Pillanatok felismerése

Ahogy az elátkozott, obszcén hangnem, vagy flörtölni kész, szexis mozdulat bevégződik, kihűlt, megkövesedett lábnyoma hullámzásba vész – mindennek egyszerre van vége. Pár pillanatig, hónap, keserves év s aztán egyre tovább rezeg nyughatatlan, aztán elsodorja betegség, biológia, tartós Alzheimer-feledékenység. De tartós, befejezett, örökkön sebként égető lenyomata híven nekem megmarad. Egyetlen szikrapattanás, lecsiszolt tüske, titkos fénykép életkorok … Olvass tovább

Irodalmi Odüsszeia: A költő és a professzor

Már nagyon régóta nem tudtam találkozni fantasztikusan sokoldalú, és sziporkázóan inspiráló professzorommal. Az egyetemen, amikor anno nagy huszárvágásokkal átvehettem diplomámat azt rebesgették, hogy Balatonboglárra költözött, és se internet hozzáférése, se számítógépe nincsen. Magyarán digitálisan egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a külvilággal. Mintha szándékosan is kilépett volna az emberek kicsi világából, hogy tökéletesen függetlenül a saját … Olvass tovább

Bizalmas, függő próbálkozás

Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő, rozsdamarta nyár utolsó lánglobbanása. A lélek ismét jólesőn elfelejti önmagát, míg a pompázva babonázó aranyviharú levelek között elveszhet a természeti táj egyszerű halandósága. A dolgok s tárgyak csontig lecsupaszítva egyszerűsödhetnek, mert megegyezőkké válhatnak. Éles, kristálytiszta fényekkel rendeződik a nyájas … Olvass tovább

Tengerparti dívák lázadása

Nem lehet pontosan tudni, hogy valójában azért ruccant le a három legjobb barátnő a tengerhez, hogy csaphassanak egy igazi vérbeli csajos bulit, vagy csupán csak azért, mert titokban mind a három hölgyet elővette valami kínzó, tabunak számító érzés, mely a látható öregedéssel határos? A dupla sávos autópálya széles, zötykölődés-mentes, tükörsima aszfaltján valósággal csak úgy suhant … Olvass tovább

Át-nevelés

Zavarbaejtő mocsokban fetreng kedvére a világ. Mocskos-homályos megállapodások kétes-értékű, sunyító alkuk imbolyognak, akár a részeg kárvallottak egyik embertől a másikig. A vadállatok még most is barmok módjára irtják egymást, míg az egzotikus szépségek, fitnesz királynők önsanyargató versenydiétát tartanak önkéntes golgotájuk kálváriájaként. Minket pedig odalent biztos felfal a létbizonytalanság, tudatosan önző, elkorcsosult egónk hatalma. Odakint bálák … Olvass tovább