Tasev Norbert Tudhatom, mert megérzem: űzött vad leszek majd, vagy átutazó, megtűrt idegen. Kegyelmek ócska ígérete, mint patakzó vakolat fokozatosan lemálik rólam. Végső megérdemelt kikötőmet így se, úgy se nem találom. Alattomos szívekbe egyedül csak a minél több haszon, többszörösített pénz-bomba ketyeg. Készárú-raktározássá silányodott a romantikusnak hitt szerelem is, ami hajdan kristálytisztán létezhetett. Körkörösen terjeszkedik az olcsó … Olvass tovább
Ákos exével futott össze, aki egy igazi kigyúrtagyú gorillát ölelgetett, aki a hét minden napját konditerekben tölti, és ha megkérdezik ki volt Arany János, vagy Füst Milán csak hebegni-habogni tud, és végső tudatlanságában megkerüli a kínosnak tetsző beszélgetést: – Honnét a francból kellene nekem azt tudnom te kókány kis köcsög?! – förmed gyakorta az emberre … Olvass tovább
KÖZTES NYÁRI ÁLLAPOT Csak ez a nyári összevisszaság zavar. A megfoztatott, precíz rutin képlete. Lányok árva virág-koszorú hajában sistergő dob, tuccoló tam-tam zene. Csattogó sötét hippi láng-sörények láncolata. Kánikulai forróságokban a kisstílű, szánalmas érdekellentétek egyre nyilvánvalóbb s megint eljutunk a záró empátia-toleranciáig, amit sárba tipornak naponta. Mindenki már unalomig ismerheti a történetet, de inkább hallgat … Olvass tovább
Ákos exével futott össze, aki egy igazi kigyúrtagyú gorillát ölelgetett, aki a hét minden napját konditerekben tölti, és ha megkérdezik ki volt Arany János, vagy Füst Milán csak hebegni-habogni tud, és végső tudatlanságában megkerüli a kínosnak tetsző beszélgetést: – Honnét a francból kellene nekem azt tudnom te kókány kis köcsög?! – förmed gyakorta az emberre … Olvass tovább
Kezdetben annyi volt csak – tétova, rebbenő pillák seprűin át igazgyöngycsepp reszketett, s a boldogság ragyogó eltört-csillagokkal üzente meg mennyország-mosoly jeleit. Tétova, becézgető ügyetlenkedéseinket, akár a bizalmas cinkosok egymás felé kölcsönösen megvallottuk, megbocsátottuk. Kezdetben halkan motozó ujjbegyek elektromos villám-érintése zizegett, amint örök-szikrát kaphatott bennünk a halhatatlan-örök szerelem; az átlényegülés magasabb dimenziója. Aki csak meghallotta egymásért … Olvass tovább
Az volna jó, ha az ember csupán csak az egészen apró dolgokban volna képes megváltozni, de de mások, vagy a maga kárán, és ne úgy, hogy teljes személyiségét eltékozolja, vagy feladja. Senkit sem volna szabad elítélni csakmert másként viszonyul egy-egy különösebb, vagy nehezen eldönthető szituációhoz. Szőke Bendegúzt csak idős emberként ismertem meg. Lehetett úgy hatvan … Olvass tovább
Sokszor bizony szégyellni kényszerültem gyöngeségem, s elsírtam bánatom, akár kisemmizett, sebzett-gyerek. Negatív megjegyzés vagy ordas-boszorkányüldözés ért – könnyező szemem a boldogság álarcát könnyedén levetette. – Megállok még az összezsúfolt, zsibongó vérkeringésű város felett: kifosztott barikád-egész. Kibelezett alagút vagy csatorna-vezetékek, akár emberi belek türemkednek gazdag szívósággal építési telkeken. A Ninivei jövő bizonytalansággal fertőz egyre, múlt élhető … Olvass tovább
Bori általában délután körül érkezett, miután teljesítette az rabszolgamunkát az egyik szupermarketben, mint árufeltöltő segéd. Bár egyetemi diplomával a zsebében minden vágya az volt, hogy saját vállalkozása lehessen, nagyon úgy tűnhetett, hogy ez elsikkadni látszik a jócskán távoli időben. Bence ragaszkodott hozzá, hogy a kapuban várja, mert ha szatyrokkal jött magától értetődőnek tetszett, hogy elkél … Olvass tovább
A sebzettség még mindig sokadszor legyűr. Testem inkább tűrte s hordozta a sebeket, verbális agressziót, megalázó ütlegeket – ideje lett volna felnőtté alázkodni? De én mégis őrizni kényszerültem dac-makacsul gyermeki énemet, mert úgy ragaszodtam önzetlen örömmel, kitartó szeretettel játékaimhoz, mint kíváncsi-játékos gyermek, hisz el mertem hinni, hogy csak úgy lehet, hogy nincsenek semmirekellő gátak közé … Olvass tovább
A fiatalember fásultan bámulta a televízió képernyőjét. Hónapok óta semmi sem érdekelte, kikapcsolta a készüléket, és kibotorkált az erkélyre csak úgy megnézni a térpanorámának becézett főváros részletét. A jellegzetes Duna mintha szándékosan ketté akarta volna szelni a Margit-szigetet, akár az érett dinnyehéjat. ,,Jellemző!” – gondolta. Már a Margit-szigetre sem mehet az ember csak úgy a … Olvass tovább
Vadász-szemeibe próbáltam belenézni bizonytalan Jövőnek, mint tartalmas könyvtáros, gondoskodó kutató. Lelkemből is, mint adakozni vágyó, kultúráért sikraszálló gondolati tett – kiröppentek gondolkodó szó-virágok, paradigma-jóslatok. Már apróbb, suttogóbb miccenések szárnyát próbálgatná lelkemben egy titkos hang, amit egyedül még csupán én hallgathatok s amit szerelmes Valakinek átadhatnék végre, ha találkozhatnánk s figyelne. De várok még s tevékenyen … Olvass tovább
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkorok óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is átakarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról … Olvass tovább
Álmomban csont-repesztő Golgota-Halált láttam. Tátongó, fagyott, mélytorkú volt a kicserepesedett föld. Létemben megtiszteltetés alig ért, s most megkövesedett igazgyöngyökkel adózott értem a télies, nagy ég. Könnyek hullongtak marokra. Mindenki dermedt-némán toporgott, alvilági Chaplin-figurák s állt még – hamvaim takaros szürke kupacát cibálta a kósza szél, míg néhai szellemem testetlen köztük lobogott. Lelkem még sebzett volt, … Olvass tovább
,,Miért kell, hogy az emberek össze-vissza tülekedjenek, meg egymással tolongjanak már egy amúgy is zsúfolt, katasztrófasúlytotta tömegnyomort szimuláló reptéri terminálban?” – tette fel magának unos-untalan a kérdést, valahányszor repülőre ült. Lehetne egy használható wi-fi hálózat a gép fedélzetén, bár az elektronikus kütyöket később úgy is ki kell kapcsolnia. Így totálisan kizárt, hogy vajon hány ezer … Olvass tovább
Arcom, akár a bolyongó, árva lélek egész valómmal farkasszemez. Teljes valóm sebzett s tán menekülésre kész, míg lelkemben egy árva fiúcska éjbe néz. Így bandukolok hontalan már férfikorba lépve is. Fény s Árny közt önszántamból felaprózva önmagam, mintha szándékkal rettegnék, hogy valaki szívébe kiszolgáltatottan beleköltözök. Egész lényem, akár a szeretet-ivó állat boldog mennyország-tekintetekbe kapaszkodna sóváran, … Olvass tovább
Ha kimegy az utcára előbb-utóbb mindenki megbámulja. Még valóságos rögtönzött füttykoncertben is van része, amint könnyed, gazellaszökkenéssel felkapaszkodik a villamosra. Éppen aszfaltoznak a részeges, elviselhetetlen kánikulában, és a melósok között sok a fiatal legény, akik kedvükre legeltetheik rajta – persze csak átmeneileg -, mohó, és kíváncsiskodó szemeiket. – De jó bőr vagy kisanyám! Azta! Legyél … Olvass tovább
Ha egyszer innen majd végleg elköltözöm az ég és a kacagva hívogató Nap vidáman biztosan összeér, miközben majd egyik vallatja a másikát: miért nem tudott teremtődni s újból létezni, mint eddig?! Ajtómat rendőrségi sárgaszalag-bélyeg metszi X-szerűen ketté, tudatva: Itt is meghalt az Egy-Valaki! A bejárati aulában egy-két eltévedt, olcsó, bámészkodó mécses lángja szolgáltat néminemű megváltó … Olvass tovább
TÉTOVA LÁNYKÉRÉS Egész nap idegesen járt-kelt. Tisztára mint valami idegbeteg, vagy holdkóros, esetleg kóros álmatlanságban szenvedő. Még szerencse, hogy a családban egyedül csak ő nem dohányzott, így nem kellett attól tartania, hogy telefüstöli jóformán az összes lakáshelységet, ahol a napszak folyamán megfordult. ,,Mit csinálhatna? – faggatta, vallatta önmagát. Elvégre, ha álmai nője megtudja, hogy gyerekkori … Olvass tovább
Az éj már egyre furcsábban lep meg. Sötét-arcú árnyék-rab leszek majd, ki holdsárga bilincsekbe megfeszül, ha kutyaugatás felriassza vagy meglepi. Körülvette már régen s őrzi házamat hold-kráterekből élesen villogó kés-fogak s mint reluxákon lehúzott fénylő zsarát – a Hold párducmintás csíkozattal festi be szobám falát. Csíkosak, bűnösök, elítéltek lettek a tárgyak, bútorok mint akit nyilvántartásba … Olvass tovább
Már megint a csikifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsuló szavai jutnak az eszébe: ,,Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében … Olvass tovább