Lét-bukfencek

– Kati néni! Már megint bőg, mint a záporeső! Pedig mi nem is értünk egy ujjal se hozzá! – jelentette ki unalmasan, közönyösen egy tinédzser, sportos fiú. – Hát akkor meg miért sír?! Mi baja van, mi?! – förmedt rá az osztályfőnök a fiúra, aki afféle vagány hírében állt. – Kati néni! Tessék jönni! A … Olvass tovább

Keleti-mese

Az öregedő szamuráj Tanakát mindenki különc, habókos öregembernek tartotta a kis, japán halászfaluban, ahol békességben élt egyetlen lányával. A tradíciókra mindig is különösen nagy hangsúlyt helyező Japánban főként apáról-fiúra száll a Bushidó, és a harcművészetek tanítása, tanulása. Az öregedő szamuráj tudta ezt ezért főként az éj leple alatt, mikor behúztak minden ablakot, elreteszeltek a külvilág … Olvass tovább

Börtön-álmok

Egyre különösebb rémálmai voltak. Már kislány korában is sokszor álmodta azt, hogy egy labirintusszerű erdőben bolyong kísérteties bagoly huhogásokkal, vészt jósló farkasüvöltésekkel karöltve és egy-egy eltévedt, károgó holló szállt el feje felett, hogy az őszies erdő csontvázkarú fák ágaira telepedjen. Mintha az erdő lakója mindegy szálig a kétségbeesetten sírdogáló, árva, és elveszett kislányt figyelné kíváncsian, … Olvass tovább

Palástolt igazság

Ágika elmúlt tíz éves, amikor egyik nap zokogva, bosszúsan jött haza az iskolából. Már úgy kezelték szülei, mint nagylányt, akinek lakáskulcsot adtak, hogy be tudjon jönni, és akinek megtanították a biztonság és a felelősség elsődleges kritériumait. Mit tehet egy gyerek akkor, ha egyszer csak gonoszkodó, pletykás osztálytársai fülébe jut valahonnan, hogy szülei nem is az … Olvass tovább

Mérföldkő

Tóhelyi Aliznak ma különösen fontos, és különleges napja lesz. Ma van a tizennyolcadik születésnapja. Tehát már nem kislány, hanem erős akaratú, kiegyensúlyozott, ambíciókkal teljes, fiatal felnőtt, talpraesett nő, akit egyre jobban érdekel nem csak a felnőtt világ, de a férfiak társasága is. S míg legjobb barátnői – akik közül egyet-kettőt a mostani partira is szívesen … Olvass tovább

Űr-séta

Pár évszázaddal ezelőtt még mindenki úgy gondolta, hogy a föld kering a nap körül, és nem fordítva. Ám a XXI. századi forradalmi technológiák szinte napról-napra híven bebizonyították, és megdöntötték jóformán az összes tudományos tételt, miszerint: űrturistákat is egészen nyugodtan küldhetnek a világűrbe és a gyarmatosításra szánt holdra. Elvégre, ha a módosabb, tehetősebb embereknek van rá … Olvass tovább

Meggondolatlan tett

A fiatal apuka már éppen késésben volt, amikor hirtelen muszáj volt valamit rögtönöznie hatéves, imádni való kislánya számára. Tegnap estefelé megbeszélték, hogy a férfinak dolgozni kell menni, hogy bizonyos dolgokat megtudjanak vásárolni, ám a kislány mivel még kisgyerek volt nem igazán értette meg, és előbb jött a dühös, morgós hiszti, majd a néma, szótlan sírás, … Olvass tovább

Bizakodás szkeptikusan

Lassanként elhagynak ifjonti hős-kamasz álmaim: forgatókönyvek s színdarabok megkomponált szövegkönyvei. Lassanként a kezdeti demencia börtönrácsai kattognak becsípődött hurokként elmém fogaskerekén. Hol vannak már rőzsebokor-lángú szent szerelmek emlékei, mikor egyetlen pillantással átadható volt a szeretet halhatatlan hatalma?! Talán már csupán bennem pislákol, emésztődik szüntelen-lassacskán elhagynak ők is az igérgetős barátok, kik egykoron még tűzbe mentek értem, … Olvass tovább

A brutalitás kálváriája

A válást nemrég mondták ki. Ennek értelmében a kisfiú az anyjával maradhatott, az apjának pedig minden szombat és vasárnap láthatási joga volt délelőtt tizenegy és tizenkettő óra között, amit szinte sohasem lehetett eléggé komolyan, és felelősségteljesen venni, mert a legváratlanabb időpontokban bukkant fel, hogy kisfiával lehessen egy kicsit. A bíróság ezen felül az anya javára … Olvass tovább

Felkoncolt préda-kor

Minden járvány-sújtotta másodpercben haldoklik s újra meghal egy ragyogni vágyó csillag. Hulló üstökösök hamu-pora jelzik világvége közeledtét e borzalmas, szörnyű kornak. Állatokká aljasodott emberek már mind megvadultak. Bosszúszomjas ökleit zörgeti így acsarkodik s őrjöng a gyilkoló halál. Sejtmolekulák mikrokozmoszaiban pusztulnak védelmi vérvonalak, immunrendszeri bástyák. Kik egykoron még napbarnított délcegen hirdették egészségük nimbuszát, most halotthalvány lepedőbe … Olvass tovább

Vadak és emberek

Az építési területek, vagy elhagyott, lakatlan vidékeket az emberek többsége azért kedveli különösen, mert tiltott, vagy tabu részeknek számítanak, ahová nem szabad, vagy veszélyes belépni. Hatalmas betontömbökből alakították ki a szennyvízelvezető csatornát, melyet – meglehet -, csupán csak azért tettek le közvetlenül a társasházi lakások mellé, hogy az adott lakók saját szemükkel lehessenek meggyőződve róla, … Olvass tovább

Elhibázott döntések

A kisfiú nem lehetett több nyolc évesnél. Senki sem tudta, hogy valójában hány éves is lehet, hiszen pufók, kisnövésű alkata még nem indult növekedéshez, így mindenki azt hihette, hogy még fiatalabb, mint eredeti életkora. Éppen szülinapja volt, és apjához igyekeztek a fagyos, hideg novemberi nappal, hogy apja is átadhassa neki szánt ajándékát. Egy rozsdásodásnak induló … Olvass tovább

Rizikós szülinap

Zalán sietve lépett ki az iskola kapuján. Ma lesz élete legfantasztikusabb napja. Mindenki őt fogja ünnepelni. Végre édesanyja megveszi a hőn áhított Xbox legújabb játék konzolt, amivel eldicsekedhet kis barátainak. Nem mintha különösebben lettek volna barátai. Az a pár jófejnek nevezhető srác is csupán csak azért barátkozott vele, mert szerencsétlen lúzer fizimiskáját valahogy elnézték neki. … Olvass tovább

Erdei románc

Bori sok helyütt megfordult már életében, viszont semmit sem talált annyira hangulatosnak, mint az Északi-középhelység takarós, változatos dombjait. A késő nyári levegőben úgy érezte valósággal magához hívogatja az ezerszínű természet. Volt egy olyan titkos vágya, hogyha egyszer rátalál az igazira, akkor kiköltöznek a nyüzsgő, és levegőtlen nagyvárosi forgatagból, és egy békésebb, harmonikusabb vidéken kezdenek új … Olvass tovább

Elfogyott remény

Már minden óraketyegésben egyre zsugorodik a beszűkült tér. Éveink szent, kisemmizett hordaléka egyre fárad, puhul a sokat-szenvedett test üledékei között. Darabokra tört, sebzett szív keseregve kering a vélt s valós vétkeiért – kézfogások hűség-tisztelő fogásaiban a megbocsátó üzenetet, mely éppen azért emberi, mert egyetemes. Felesleges, lassított kezekért nem kár. A nagy homok-idő rendre mindig kimetszi … Olvass tovább

A toronyőr és a hercegnő

Milyen ember megy el világítótoronyőrnek? A magány vagy a kétségbeesés űzi erre a foglalkozásra. Norvégia ismeretlen, madárlátta vidékein járunk. Egy olyan szigeten, melynek lakossága egyetlen fő, és melyet minden oldalról a tenger hullámai határolnak. A harminchat éves Rasmus Nielsen egyszerű történelemtanárként kezdte egy Oslo melletti általános iskolában, amikor egyetlen nap leforgása alatt rájött arra, hogy … Olvass tovább

Elválaszthatatlan barátok

-Halló… Gyöngyi…? Te vagy az…? – félve, remegő hanggal szólt a kagylóba a férfi. Legalább egy teljes éjszakát átvirrasztott, mire végre megszületett agyában a döntés, hogy gyerekkori barátja csak nem lesz vele elutasító, hisz régóta ismerték egymást. Gyöngyi volt a legelső gyerekkori szerelme, és tőle kaphatta az első, gyerekes csókját, mikor még a egy utcában … Olvass tovább

Elfogadhatatlan abszurditás

Omlanak sorban már, mind akik voltak: pályatársak, romantikus szerelmek, régi barátságok víg emlékképei – a várakozásba beburkolt félelem s rettenet holnapok ádáz bizonytalanságától mindenkit gyanakvóságba taszít. Világunk, mint félreértett, lakhatatlan Ninivei apokalipszis elmetszhető hajszálakon függeszkedik; tiszavirágéletű próbálkozások szándékosan elbuktatott kísérletei a reménykedő túlélésért. Eldobott, feláldozható életekre gyors enyészet vár – nap hónapot s aztán -, … Olvass tovább

Valami kis érzelem

Elhatározta, hogy bevágódik. Mi sem jobb módszer erre, minthogy főként hölgyekből álló egyetemi csoporttársai biztatólag, és barátilag elhívták a Vígszínházba egy amolyan szokásos vége-hossza nincs sziruposan csöpögős romantikus komédiára méghozzá akkoriban olyan legendákkal, mint Bárdy György! Egyetlen bökkenő volt ezzel az egésszel. A reménytelen szerelem nyílvesszeje a főhőst is megsebezte, főként akkor, amikor az adott … Olvass tovább

Lovagkori mese a XXI. században

IV. Homálynoky Szaniszló úgy is mint egy igazi, középkori lovagkastély grófja hirtelen a XXI. században találta magát. Míg a legtöbb középkori nemes lovag egyenesen a falnak ment volna ettől az új helyezettől, és mindenre, és mindenkire a bosszú pallos, vagy csatakard általi fenyegetését sújtotta volna, addig a gavallér, és roppant udvarias gróf, aki a művészetek, … Olvass tovább