Rebben a Lét

Bekúszik eleven az iszamós, nyálka-fájdalom, felszisszen tőle a nyúlfarknyi ideg; verejtékes ruháid alá zúzmarát köszöntő téli hidegben megfázás települ. Bekúszik már hozzád is, akár orvul meglapuló, alattomos gyilkos hadra kelő ádáz bacilusok molekula-serege – rendben van! Tested börtöncella-ajtaját csupán a gyógyszerek feszíthetik fel újra! Bambán bámulni tudsz ostobácska birkaként sután elbuktatott kudarcaid okán: mi végre … Olvass tovább

Karácsonyi megtaláltalak

A csinos, harmincas éviben járó, filigrán hölgy rettentően izgult, és zavarban is volt, mert amikor legelső alkalommal megismerkedett a jóképű, és különleges férfival, aki elmesélte jóformán egész életét; kezdve attól a pillanattól, hogy özvegyen maradt nagymamája nevelte fel, mert a szülei hamar meghaltak, egészen addig, amíg a mennyasszonya a polgári esküvői szertartáson szakított vele, valahogy … Olvass tovább

Végítélet-motívum

Egy adott városon belül micsoda Ninivei halotti csönd. Egyszerre hordozza magában gáyszt, fölszaggatott, több stigma-sebekben fetrengő, gennyesedő indulatot, mint megannyi megbékélt megváltás utáni biztos sóvárgást. El nem érhető, át nem hidalhatónak tetszik immár az orvosi műhibaper is, s ha egy-egy márkásnak mondott ál-vakcina fabatkát sem ér. Agypályák sötétlő hajtűkanyarjai között cikcakos spirálokként zsonglőrködik a drámai … Olvass tovább

Ünnep, forró csoki, love story

Karácsonyillatú volt a város. Általában decemberben mindig ilyen. Le is esett a tudja hányadik hó, és – bár alig volt alig tíz centi úgy érezte, hogy feketeszínű, műbőr csizmája totálisan átázott, és egyedül csakis a jó meleg télizokni kínálhat számára némi ütőképes védelmet. Talán nem is az ünnepek hangulatával nem volt kibékülve. Sokkal inkább azzal … Olvass tovább

Variációk

Most még felelős kötelesség nyomja jóleső kolonc-súlyként vállaimat, ezért tudom: még jó volna élni s reménykedni! Eltévedt süket-fohászokkal hívó kérdéseimre senki nem felel, míg fojtogató ádáz csápjaival átölel a rakoncátlan jelen, s hétköznapi szörnyűségek törnek ellenem; bénítanának kötekedni vágyó gáncsoskodások. Jövőm tudott, sokat-menetelt útján kiszolgáltatottan, egyedül álldogálok! Álmatlan, szarkaláb-edzett, üveges méla-szemekkel belebámulok szándékosan süketített moszkitó-csípésű … Olvass tovább

Az ember érezze magát jól a bőrében!

Le akart fogyni – mint a legtöbb ember -, aki nagyon szeretne imponálni egy világszépe, gyönyörűséges nőnek, aki váratlanul toppant be az életébe. Soha éltében nem volt egy sportos, izmos, karcsú macsó, akit valami oknál fogva most kiváltképp piedesztálra emelt a XXI. századi kor. Azért lehetséges ez így, mert – állítólag -, a súly által … Olvass tovább

Veszélyek marka nélkül

Üldöz száz veszélyréme. Fülem tartósan kinyitom. Igazmondó-szavak őszinte skáláit csak akkor nyitom hangra, ha konok némaságom engedélyezi. Örök hegyhátú csend harmóniája ölelhetne körbe gazdagon, ha kicsinyes mindennapi gondok sűrűjébe nem mártogatnám búsa fejemet. Igazgyöngyeimet sírom tézolova máson aggódva, remegve. Le kell-e vajon hullnom a Lét közepén, vagy fönnmaradhatok-e még egy kis ideig, akár hullámok közt … Olvass tovább

Egy nap alatt loptad el a szívemet!

A szupermodellből lett dél amerikai, egzotikus vonásokkal rendelkező színésznő felnézett a kristálytiszta égboltra, ahol csupán egy-két elárvult vattacukorpamacsra emlékeztető kisebb, gomolygó felhőfoszlány vonulását láthatta. Kilépett minden extrával felszerelt, légkondicionált lakókocsijából, és – mivel a sminkes szobából jött -, máris tökéletes Kleopátra-típusú bronzbarnás arcbőrrel, és frizurával máris készen állt, hogy elbűvölje nem csupán az örökké arrogáns, … Olvass tovább

Mi tartható?

Idő, te átkozott éhenkórász, kibírhatatlan, céda-süket, ömlesztett, cudar förgeteg. Ki elvetted tőlem a megmaradt Pandora-reményt, hogy dolgaim forgandó kerekén majd a biztos változással megszülethet az újabb önbizalmam – most hol rejtegeted azt, ki voltam?! – Régi önmagam kagyló-töredékét vajon még hol találhatom? Mennyi bennem még az elfogadó, önzetlen bizalom; a folytonos éber gyanakvás, kisfiús félszegség, … Olvass tovább

Arcod mögött torzó

Talán egyedül magad is csak azt akartad: egy biztosan szerető Kedvest, kinek ölébe még lehajthatod fáradt fejed, boldogan játszó gyerekeket, kik vagy az egekig magasztalnak, dicsérnek, vagy épp elátkozzák neved s különcségeidet. Ezt a gyönyörű Kort, macska-egér gyarló veszekedések nélkül mikor érezhetőn már minden mindennel összefügg s két szerető szív végre utat találva egymásba dobban. … Olvass tovább

A megfélemlítés manipulációja

Általában már kora hajnalban bement a suliba. Lévén apja és anyja is rég elindultak dolgozni, és mivel az első óra még így is háromnegyed nyolc tájban kezdődött el, így gondolta miért is ne? addig is elfoglalja magát, és segít egy kicsit, az idősebb takarító néniknek, vagy adott esetben a menza-konyhán tevékenykedőknek. Előbb a nagyméretű ebédlőteremben … Olvass tovább

Amit a szíved diktál

Az utolsó ami tinédzserkori lázadásából megmaradt az a tüsire vágott, sötétbarna haja volt, melyben nagyon is hasonlított anyához, ki ugyancsak valósággal gyűlölte a hosszú haját még anno a 70-es évek derekán; egyrészt a hosszantartó verejtékezés miatt, másrészt mivel modern stílusok követték egymást főként a nyolcvanas években, nem lehetett kérdés, hogy a frizurának is modernek, és … Olvass tovább

Lét-törlő

Már félek a pusztán hagyott, csökevényesedett Léttől is! Úgy látszik mind megérett agymosott, mihaszna fejekben a rossz dolgok sunyító, galád késztetése. Gonoszkodó bogány-fullánk szavak suttogó becézgetése csattogva szórnak fullánkos tüskét, míg a független szabadgondolkodók homokba dúgják fejeiket, akár a méla struccok, vagy terhes kövek alatt némán lapítanak. Szárnyszegett különbéke veszett galambja csőrrel burukol egyre hisz … Olvass tovább

A nem várt viszontlátás öröme

A férfi felesége halálát követően egyre magányosabban élt. Ezt persze nem lehet úgy magyarázni, hogy túlzottan is bezárkózott volna, sokkal inkább megválogatta az ismerőseit, hiszen barátai közül többen külföldre költöztek, mondván az a fajta életvitel, melyet itt nem tudtak megvalósítani maguknak külföldön valóságosan is megvalósíthatónak, és reálisnak látszott. Rengetget töprengett és még később is visszatérő … Olvass tovább

Méltatlan árulás

Most méltatlan hóhér-hurkot dobnak rám a keserédes percek is. Keserű ösztöneim, akár a mindenttudó szavak lemarják a legtöbb gazemberről a felszínes, méla külcsínt, tűntető parvenü sznobságot. Emlékek hűségesen őrlik múltamat. Most bennem épülnek, terjeszkednek. Ugan maradhat-e bárki is, ki babusgatón, megértőn végighallgatta volna elhagyott szívem gyermek-lelkű sírámait?! Magamon érzem telhetetlen gyilkoló Idők bilincs-szorításait. Hányódom, akár … Olvass tovább

Euridiké szerelme

Mikor kinyitott szent kagylók tátongó szirom-kelyheiből napvilágok bimbódzó-szikráit láthatja élő és holt, bűvölő igazgyöngy-testben testté lőn a megváltó metamorfózis, akárcsak a Mindenség parazsa. Mikor csillogó hó-szín-szemében megmártózik élvezőn tekintetem, mintha a benső részletek lehelet-finom gazdagságát magam figyelném, hiszen mély igazság-titkait egyedül én sejthetem! Leszállok hozzá az örvényekkel fogadó mélység legmélyére s biztos szabadulása reményében felhozom: … Olvass tovább

A felismerés csapdája

A kislány egyik nap sírva jött haza az iskolából. A tanárok többsége persze tudta, hogy örökbe fogadott kisgyerekről van szó, mégis amikor Maya Napsugárt az osztálytársai gyilkos tréfákkal ugratni kezdték szegény gyereket haza kellett küldeni igazolt hiányzásra hivatkozva az iskolából, mert a tanárok többsége kicsit gyáva meghunyászkodás címén képtelen volt elmondani neki, hogy mi is … Olvass tovább

Hajszolás 24 óra

Magam hajszolásában addig elértem, hogy üldözés vett hatalmába lassan minden oldalon. Kesergő, búsuló fiúcska pityereg így önmaga eszmésztő láng-tüzében a befuccsolt tervezgetéseken. Mit is szerettem volna elérni, megvalósítani én egy hitehagyott, szerencsétlen alamuszi, mikor még a legkitartóbbakat is felőrölte volna – akár a rozsdásodó malomköveket -, a jogos önbizalomhiány, kisfiús kételkedés. Az Idő soha nem … Olvass tovább

Mire egy randi kialakul

– Drágám, jól érzed magad?! – kérdezi kissé aggódva babonázó, őzikeszemeivel Annamari, miközben tovább lapozgat egy vérprofinak látszó gasztronómiai szakemberként az étlapban. – Köszönöm kérdésed! – felelem, mint aki váratlan álomból riasztott fel a szürke, szennyes valóság. – Légyszi, ne érts félre! Csak annyira aggódom miattad! – jegyzi meg a lehető legtitokzatosabb nőiességgel, melyet egészen … Olvass tovább

Ki védhet meg?

Önfeláldozó, termékeny Demeter-ölekért sírdogál a csecsemői, riadt félelem. Remegve szökne belőle még futva, menekülne a könnyező szent-fájdalom, míg a megtiport lelkiismeret mélyén félszeg, kisfiús énem engem követ, kedveskedőn arra sarkall: maradhassak még újra kicsit naiv gyerek! Kerülget vagy fintorokat vág, de hóbortosan, viccesen – elém ugrik, mint virgonc, alig öt éves pöttöm töpörtyű-gyerkőc s vallomást … Olvass tovább