Böjti kor

Agymosott fejekből földre ejtett magzat. Hitvány, hazug, szócséplés-ígéret, mely inkább csupán csak mindent s mindenkit megtéveszt, összekavar s hiteget, de a jelent kizsigerli lyukasodó pénzérmékkel is. Ma forgandó elmével kiállni ugyancsak meggondolatlanság. A vétkezett beszéd metaforai ugyancsak megpecsételnek. A megbocsátás sebeire egyre kevesebben kíváncsiak. Csontunkat megrághatja már bármikor kripta-sötétben alakoskodó. Porladt-rekedten Ninivei kihalt moralitások falánál … Olvass tovább

Titkok és menekülések

Tizennyolcéves korára egyszer csak abbamaradt a kellemetlen, és rendkívül megalázó vizelési kényszere. Addig – jobbára -, anyja, és nagyanyja ment el, hogy nedvességet bent tartó, extra nagy pelenkákból kiadósan bevásároljanak, mert erre biztos, ami biztos szükség volt, hiszen a szomorkás, alapvetően magába fordulásra, elmélkedésre hajlamos kamasz fiú kicsit mindig is úgy érezhette magát szerető családja … Olvass tovább

Fokozatos rothadás

Sietségünk ujjai előre megbontják vétkeink ólomsúlyait. Ki gyötört okosságok idején már közrefogja rendre az elmét az agyzsugoriság. Míg egyesek odabent lelkeik mélyén szorongnak addig mások henyélve pitiznek, mint kérődzni vágyó gaz ebek. Gyötrő örömmel egymást kozmetikázzák s nyüstölik a létezők. Boldogtalanság-almon sokadszor vesztegel óvatos ujjal a Mindenség. Megsértett testek fájdalmukban egymáson taposnak akár alattomosabb irigykedők … Olvass tovább

Mi a helyzet a tanulni vágyókkal?

Sokszor a legegyszerűbb mindennapok jelentik a legnagyobb megoldandó fejtörést, vagy kínos Kolumbusz-tojást az egyszerű, átlagember számára. Kozma András – balszerencséje az volt, hogy miután apja buszvezetőként meglehetősen sok baráti, és egyéb jellegű kapcsolatra tett szert, éppen ezért egyik ismerős kollegájához íratta be kissé mulyának, nyámnyilának bélyegzett, egy szem felnőtt fiát, hogy szerezze meg végre valahára … Olvass tovább

Megmérgeződve

Átcsetlett életünkön izgékony igyekvés lesz úrrá. Mint a tordalék tornyosulva egyre közelebb férkőzünk mások életébe, hogy részesei lehessünk valaminek, mi kezdettől fogva nem lehetett a miénk. Sár-tódulásai a puszta Létnek, még velünk együtt vallanak s remegnek – akár tétova, vagy negédes szavaink félnek szűz-fehéren. Hideg szögletekben szeret bújócskázni a megriadt örökkévalóság. A Lét koponyánkat egyszerre … Olvass tovább

Az igazmondó meséje

Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki csakhogy egymást, és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák. Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta hülye gyereket, vagy az osztály ügyeletes szánalmas bohócát látta benne. Eldöntötte, hogy ha … Olvass tovább

Sosem lehet megemészteni!

A legnagyobb feltűnést – általában -, mindig azok a nők gyakorolják egy adott társadalmi csoportra, akik vagy dögös szuperbombázók, vagy olyan fizikai adottságokkal rendelkeznek, melyekre óhatatlanul is a legtöbb ember nyálcsorgatón, sóvárgó mohósággal felkapja a fejét. Egyesek még elismerésük jeleként füttyentgetnek nagyokat. A fantasztikusan sugárzó,  nagy barnaszemű teremtés, kontyot viselő, nyárias szoknyáját akár a legfinomabb … Olvass tovább

Mérgezett inger-ág

Megmérgeződtünk már mindannyian beteges reménytelenül cédává aljasított, olcsó tömegkultúrákkal mikre hajdanán Ninivét-megjárt próféták figyelmeztettek mindahányunkat s mikre azóta újabb kérdés-válaszok sem jöhettek. ,,A szellem mindenesetben kifoszt s meglop” – mondogatták sokan, kiknek változó nyelve ma éppen úgy a hasznosság s nem a nemesség pártjára áll, mint hajdanán. Mert már mindenki bólogatott birkamód, s tudta rég: … Olvass tovább

Kölcsönös behódolás

Érettségi bankett ideje. Végre valahára eljött ez a nap is. – Gondolták főként azok kicsit könnyelmű, fittyet hányó diákok, akiknek már amúgy is totálisan elegük volt a gimnáziumban eltöltött négy küzdelmes, sok kalandot, meglepetést tartogató évekből. Meghonosodott szokás kezdett divatozni közöttük. Ha érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, akkor ez egyszersmind ugyebár azonnal fel is jogosította őket, hogy … Olvass tovább

Megcsúfolt álmok

Vasárnap délelőttre beszélték meg a reklámfotózást. A kiszemelt szupermodellalkatú, fiatal hölgy már feltűnt bizonyos címoldalakon, és előszeretettel szemelte ki magának mind a köz – és a bulvármédia. Kisebb műsorvezetői feladatokat látott el, ami nagyjából kimerült annyiban, hogy állandóan mosolyognia, bazsajogni kellett az őt vevő kamerának, miközben szinte minden szándékosan lebutított, naiv, és túlságosan is gyerekes … Olvass tovább

Titkos beszéd

Megérzem a hontalan, kis árva szorongót. Hitehagyott, hajótörött, magány ágaira kitett, kiaggatott, csenevész kisgyereket. Érzem már megint a régi nota! – mondják. Érzem a méltatlan gyermekkori sérelmeken, gáncsolások bukásain őrködőket, mennyire igaztalan, méltatlan lehetett csupán minden átélt s megtett út az általánosból az egyetemig. Megérzem csontig hatolón az egy agymosott eszmerendszerben gondolkodó, hűséges alattvaló idiótákat, … Olvass tovább

Szabad-rablások

Még várakozik a Hóhér-Idő. S mint a magasban kerengő, falánk dögevő – befalja a megmérgezett bulvár Jelent. A hasztalan csinnadrattát, esztelen ámokfutó-csillogást. Már az örök, romantikus percek sem arra valók, hogy megérjük kikkel kell hordoznunk, ha szeretnénk s elfogadnánk közös céljainkat? Átkel rajtunk, mint ocsmányságában is szivárgó nyálka ragadós, nyúlós váladékával a megvesztegethetőség. Esélyünk – … Olvass tovább

Balszerencse

A villamosvezető szinte semmit sem vett észre. Olyan fülleteg, áporodott, páradús, kánikulai nap volt ez is akárcsak a többi nyárias nap. Egykedvűen végezte a munkáját. Ha tilos jelzést kapott természetesen addig nem indult el, amíg a kis lámpa sárgára nem váltott. A szerelvény pengeéles acélkerekei gördülékenyen mentek át a vágányokon. Nem szóltak, nem figyelmeztettek, hogy … Olvass tovább

Apokalipszis-noktürn

A remény ciklonjai már mindannyiszor kísértésbe visznek bennünket a Lét-spirálok magassági fokain. Mindannyiszor megpróbálunk ugrani, vallani, tűrni holnapok mindennapi nyűgét. Csuklyátlan nagyvárosokat kerülgetik s még evakuált álmainkban sem lehetünk teljes körűen egyenértékűek s függetlenek. Egy árválkodó virágszál tán kibírja szélvédetten a part – sziromhúsa eltűrt testünkhöz hasonló. Minden kriptaarc rejtjeles hieroglifával holdként bámul mélán vissza … Olvass tovább

Trendjárta-lét

Már viaszként olvadnak széjjel agyon-botoxolt, összeragasztott arcú partikirálynői V.I.P.-illatú luxuséleteknek. Ide s távol egyetlen őszinte-igaz tekintet nem hagyhatja el túlzásba vitt seggzsírral restauráltatott alkony, ajakos hal-ajkaik esengő fohászait, mellyel alkalmanként – ha felhívják rájuk figyelmüket -, szót emelnek állatok, vagy az emberiség megmentéséért anélkül, hogy valaha is tudták volna miről is beszéltek. Megemészthetetlen szusit és … Olvass tovább

Behódolás olasz módra

Brigi csupán alig múlt tizenhat, amikor elköltözött Győr városából előbb Szingapúr egzotikus városába, majd később szerte a világban megfordult, ahol divattal foglalkoztak. Kezdetben imponált neki. Szinte vágyott arra, hogy mindenki árgus, mohó szemekkel lesse, stírölje őt, aki munkás szülők gyerek volt, és aki tudta nagyon jól, hogy Magyarország anyagi, megélhetési szempontból sajnos nem éppen a … Olvass tovább

Árnyalakok helsingőrből

Föltartott tű fokán él s létezni kényszerül Hamlet bús szelleme. Helsingőrön át Hiéna-szél szaggatja ruháit, elvadultan csörömpöl. Jobb volna tán homokszemeknek menni Ninivéket-látott kiszáradt sivatagba – az se volna hiteltelenebb, mint naponta rombolni fedhetetlenségek nimbuszát. Rossz álmaink minduntalan mellettünk maradnak. Megalkuvók, haszonlesők lábnyomain át járni a göröngyös szamárlétra karrierek taposómalmát. Titoktartó ritkán ha lehet a … Olvass tovább

Bolond szél fúj

Megérkeztem abba az istenverte puccos, – külön erre az alkalomra feldíszített -, étterembe, mely sokkal inkább egy lepusztult, nyolcvanas évekből visszamart habostortához hasonlított. Különösképp, ha hozzávesszük, hogy egy családi ház hátsó udvarrészéből lett kialakítva, mint a néhai maszek világ iskolapéldája. A rokonságon, és az összeverődött, csupa idegen násznépen jócskán meglátszott, hogy már pár felessel, és … Olvass tovább

Szándékos vakság

Kéne most a marcona, hörgő bátorság páncélkesztyűjét megszorítani. Mindannyian, akár a szemellenzős vakok szándékosan a tátongó homályban ragadtunk. Nappalok pisla hajnalában ki már dolgozna, nem tud szerencsétlen is – istenadta el nem érheti éhbérekért a szűkös betevőt. Tapogatás, gáncsoskodó gyökerek, alvilági rémek között. Rajtunk már minden kicsinyes, árulkodó mozdulat megfeszül. Így fásul, tesped lomhán butítva … Olvass tovább

Egzotikus pillangó

A legnagyobb problémánk azt tartotta, hogy szinte nem akadt senki szűkebben vett környezetében, akivel megbeszélhetné azokat a már-már tabunak számító témákat, melyeket a legtöbb esetben vagy hajlamosak azonnal a szőnyeg alá söpörni, vagy nem igazán szeretnek vele foglalkozni, mivel az adott téma túlontúl bonyodalmas, hosszadalmas okfejtésekre adhatna indokot. Márton arra gondolt, hogy felhívja a konzumhölgyet … Olvass tovább