Tasev Norbert

VISSZATARTOTT TÜRELEM Bár tudnám, hogy vajon meddig s miért? – Magam elé kellene állnom. Elzsibbaszt s önsajnálóvá tesz a Tudat: Egyedül vagyok s majd leszek! Önzőségekhez legfeljebb csupán részben van közöm! Jó volna tán érdemesebb, létösszegzőbb dolgok után iramodni: Barátok, közös ismerősök után a családi békességet újból felfedezni, s lehetőségek nyitott még-kapuin merészen bekopogni! – … Olvass tovább

SEBEZHETŐBBEN Jégkönnyektől borzolt városon szél csörömpöl dühödten. kántál, hogy ideje lenne melegedő szveter-pulóver helyett biztos pufajkát, irhabundát rántani, s védelmezni az önző meleget, míg fogzománcát csikorgatja élesen a tél! Most már kiüresedett kráter csupán a Feneketlen-tó. Kosztolányi délceg frizurájú, gavalléros csokornyakkendőben sziklába vájt asztalkán fogadja tanítványai kézirat szárnypróbálgatásait, egyetlen könyv díszeleg csupán pusztán hagyott íróasztalán! … Olvass tovább

REKVIEM HALHATATLANSÁGRA (Nácsa Gyula emlékére) Nem tudhatott már semmit, hogy majd csók-magasztalással bukjon a Semmibe, mint utolsó vallomás mely görcsökben fetreng egyre s kopaszodik kitartón a lehetetlenbe -elviselhetetlen vulkánkitörés, szférák kozmosz-ütközetése, szemháborúk pörpatvara zajlott, s végül a megfordíthatatlan Roham számodra már nem teljesülhetett! Arkangyalod hűséggel nem tépte fel vér-alkonyos ajkaid andalító, balzsamos romantikák dallamára – … Olvass tovább

KÉZFOGÓ HŰSÉGGEL Idegeket dermesztő fagyokban lassan ébredezik a város, s testem csontszerkezetében szaggatja tízmilis sebhelyeit a fájdalom: Valamikor megúszott autóbalesetem szégyenfolt volt: Reményvesztettség s megkeseredett önsajnálat kért benne bebocsátást! Még ver s kopog örökké önfejű s makacsággal beoltott szívem: megalkuvásokra s kompromisszumokra képtelen! Jaj! – De jön még a hiéna-torkú dér s sebezhető mosolyomat is … Olvass tovább

JÖVŐKÉPFÉLESÉG      A bizonytalan s véges körülmények talán éppen azért mostohák mert csupán alternatívákat kínálnak fel számunkra az emberi ész-tudat, s nem csupán egyetemes sponteneitást, s összefüggéseket! Ha egyetlen láncszem, rossz ötlet, ingadozó eszme egyszer beindul, bekattan tudattalan tudatalatti gondolat-ingadozások,   visszaállatiasodott cselekedetek határoznak becsületes, józan ész helyett! – Megtörténik – hisz az Egyén, – … Olvass tovább

SZISZIFUSZ-LÁZADÁS   Sokáig a biztos, becsapható tudatban, én is elhittem: Az ember központi láncszem a gyöngyök udvarában, s engesztelhetetlen Robinson-ösztöne űzi s hajtja kiismerhetetlenül s egyre új kalandok lakatlan tartományaiba, hogy tudatos s fejlődni képes értelme kormányozza vágyott, beteljesíthető céljai felé,   melynek Atlantisz-partjait halhatatlan ismerős lábnyomok szegélyezik. – Sokáig idült korszakok, ,,boldog békeidő” honában … Olvass tovább

GYÖNGYVIRÁG Selyemharangok hófehér tüllszoknyában – kráter-kalapocskák, fehéren izzó lángnyelvek kelyheik oltárain. Törékenységükben még önmaguk is ártatlanok, s áldozatok! Gondoskodó, vagy barbár-kezek szakasztják-e le törékenységük oltáros-bibéit? Becsukódnak féltékenyen, néma-tétován, mint gubók, pillangós báb-figurák, s a hajnalok vérző megsebzettségét könnyekkel köszöntik. – s annyi tűrhetetlen s tűrhető boldogtalanság között is oly jó mézédes illatukban orrunkat meghempergetni: kéz … Olvass tovább

MEGSZÖKÖTT ÉRDEKEK Mint meglökött vakok, köd borította reggelek inogni kezdtek, s vén hegy-aggastyánok göcsört-markából kiengedték – hadd menjen – az újszülött napszakot. Ereszek szakálla alig várja, hogy lapuló gyilkosok titkos jelszavára hegyes jégtőreivel ledöfhesse áldozatait, s akkor átléphetetlennek tetszhet az adott Idő, is akár a Sziget, s a megsebzett égbolt narancsok gerezd-szeleteit, rózsák sziromváltozatait bontja … Olvass tovább

SZIKE-SZAVAK Bujkálnák az örökkévalóságig minket védelmező anyai szoknyák redői mögé, de nincs megbocsátás! A közelítő félelem s magányérzet gyilkos módjára hallgatagon követ, hirtelen némasággal pusztít! – Mindenfelől, látod megalkudott, cinikus tekintetek boldogságát, miközben magad a védtelenséget könnyező erdők mögé rejted! Egymással szövetkezett Janus-arcú ég s föld között biztos talajt keresed, s rettegsz magad is, ha … Olvass tovább

HALANDÓSÁGRA KONZERVÁLVA Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe – mint a lassan gennyesedő, jajveszékelő seb –gyógyulgattam, miközben legbelül magam is könnyeztem, – a folyosó fölötti imbolygó, pisla fény az éj kihalt csillagaival együtt reszketett – nem volt menedék! Nem lehetett segítség: Nem is hihettem volna, hogy másnapok végtelen fogságára majd ismét fölébredek … Olvass tovább