Veszprémi Gábor GYERE, GYERE… 2009 Gyere, gyere sas madaram, nekünk együtt kell szállnunk, belül kínok marcangolnak, de akarok, és tudok várni. Olvasd vissza az elmúlt 20 hónapot, minden gondolatunkat, ahogy, apró boldogság kavicsokból raktuk össze, közös otthonunkat. Célunk egy: a mi közös életünk! Nem állhat utunkba semmi, a szerelem mannájából, csak józanul szabad enni. Nézz rám! Lelkem … Olvass tovább
EMBER ÉS A FECSKÉK – 2009 Nézek a rácson túl, rengeteg fecske csivitelve cikázik az égen, két sas is volt a társuk, az egyik messze szállt, nem is oly régen. Gondos, kitartó szülők, ezek a csöppnyi fecskepárok, én nem voltam az, s most a szabadulásomra egyedül várok! Megnőttek a fiókák, repülési leckéket kapnak a nagyoktól, … Olvass tovább
BÁNATOK, REMÉNYEK Utoljára adtak az Égiek ajándékot, nem adtak hozzá, erős hitű szándékot. Próbára tettek ezzel, adva még egy lehetőséget, nem számították be, a roncs lelkemben lévő esendőséget. Egy év jutott, hogy tanuljak, hitem legyen határtalan, kudarcot vallottam, mert bennem van: az életem kilátástalan! Nem lehet az érzést, s a szavakat kézzelfoghatóvá tenni, az írás … Olvass tovább
BESZÉLŐ ELŐTT Már morajlik a lelkem, a holnapot várom, Szerelem ösvényen most lábujjhegyen járok. Szerelmem és barátom előtt a lelkem, megint kitárom, Nem vagyok még tiszta, s megértésre várok. Nem gondoltam, hogy még mindig „fertőzött” vagyok, S barátomtól józantó lelki-pofont kapok. Erősödnöm kell még, tudatosságom is hiányos, A bent töltött idő elég lesz? A kérdés … Olvass tovább
A MÁSODIK ÉVÜNKHÖZ Észre sem vettük, eltelt egy év, ez megint a mi napunk, Azzá tettük egy közös vallomással: végleg együtt maradunk. Szerelmem betűkbe öntötte lelkét, s becézett is: Te nagyon hülye, Ily édes finomság volt a desszert, nem hol-mi mézes füge. Egy szerelmes Nő vallomása nyitotta meg az utolsó kaput, Újjászülettem én akkor, s … Olvass tovább
BOCSÁSS MEG… Bocsáss meg, hogy szerettelek, hogy féltékenyen féltettelek, „pulykaidődben” is kedveltelek. Bocsáss meg, hogy megvadultam, hogy párnámat foltosra sírtam, a béklyók alól felszabadultam. Bocsáss meg, hogy elszomorítottalak, sas madárrá változtattalak, sokszor az Egekbe varázsoltalak! Bocsáss meg a lelkemből szaggatott rímekért, BOCSÁSS MEG MINDENÉRT! Veszprémi Gábor
LEVÉL MELLÉKLET Imádom a Napot, mely csodafényt ver vissza rólad, Élet-ereje van minden, szádból ömlő gyöngyszónak. Érett őszibarackhoz hasonlít a tested, Befalom a húsodat és minden finom nedved. Szemed villanása, szikra bennem a tűzhöz, Hozzád tartozom, mint patakpart a Fűzhöz. Egy-egy mozdulatod a múltunkat idézi, Páratlan férfid ezt rajongással nézi. Jelzők, hasonlatok és nyelvünk minden … Olvass tovább
TUDOD-E? Tudod-e milyen érzés, ha beléd kúszik a remény, Hogy előbb szabadulhatsz, s a fekhely sem kemény. Arra gondolsz rögtön, az Égiek megint segítenek, A szabadságvágy tüzei, ott belül újra hevítenek. Olvasztanád az idő jégkockáit, egy perc legyen egy óra, Türelmed a messzibe fut, ahogy vársz a parancsszóra. Kedvesedre gondolsz, kit oly régen öleltél, Teste, … Olvass tovább
SEGÍTHETEK? Fekete a belső arcom, fekete könnyek gördülnek le rajta, azonnal átérzem, ha szerelmemmel baj van, vérem ilyen fajta. Sírj, Gabó! Sírj! Az életünkért hullik könnyed, lelked útjairól mosd le a salakot, lépted ettől lesz könnyed! Ott vagyok veled, érezned kell, hogy érted ordít a lelkem, a hajnalaink fülledt páráját, ágyad mellé kell letennem. Már … Olvass tovább
EGY FORGATÁS MARGÓJÁRA Figyel a fél ország, meglátják az arcom, ép agyamért, tiszta lelkemért folytatom a harcom. Bűnözőnek látnak, de Ember is vagyok, a béklyókat nem kértem, szabadulni akarok. Lássátok meg Emberek! Az elítélt is Ember, nézzetek ránk nyitott szívvel és szemmel! Bűnt követtem el, viselem ennek terhét, van, aki furcsán valósítja meg tervét. Itt … Olvass tovább
HMMMM A nappal csodás percei, melyek sokszor óráknak tűntek, gyakran külön utakon jártunk, a rezgések még sem szűntek. Keressük az okát a rendkívüliségnek, az úgy sem találjuk, ösztönünktől vezérelve, egymásnak csodákat varázsoltunk. Évtizedekkel ezelőtti pillanatokat hoztunk vissza a mába, Égiek! Mikor kergettek minket egy kéjjel teli kádba? Emlékek: szüntelen felidézzük az állandó csodát, gyertyák, virágok: … Olvass tovább
PÁRATLAN Páratlan ez a szerelem, egyedinek is látszik, bolond, ki nem látja, a sors velünk nem játszik. Valóban létezik a közös varázspálca, suhintunk majd vele, lelkünk örökre megnyílt, és égi energiákkal van tele. Naponta mondok köszönetet, hogy Téged megkaptalak, egy felhők feletti kéz csak intett, és én rögtön akartalak! Akartam az életet, gyönyört, kéjt és … Olvass tovább
CSUKOTT SZEMMEL Lehunyom a szemem, előttem egy végtelen álom, párduc szemekkel nézel rám, s végigdőlsz az ágyon. Hajad lágyan borítja be vállad és a hátad, hívogatóan fordulsz felém, és csókra nyújtod a szádat. Ami most gondolat, majd az Élet valóságba önti, és a mai falakat, szerelmünk végleg romokba dönti! Veszprémi Gábor
MINDIG VELEM VAGY Egymáshoz küldött gondolatunk egy égi nyelvezet, földi lény nem is érti, lelkünk finomsága rendkívüli, mások elől mindkettőnk nagyon félti. Ha éppen fáradnék, elég a hangod, s egy vad Mustáng tombol bennem, rád gondolok, mosolyt kergetek arcomra, s nem is kell többé levegőt vennem! Minek a levegő, ha nem melletted lélegzem, ilyet sosem … Olvass tovább
ÚJRATALÁLKOZÁSUNK ÉVFORDULÓJÁRA Eljöttél megint, napra pontosan vagy itt, egy évvel ezelőtt, a kéj töltötte meg a nappalit! Évtizedes vágyódások váltak végre valóra, néztem csodás tested, és rádőltem a takaróra. Volt bennem félelem, de kíváncsiság annál nagyobb, tudtam, azon az éjjelen, mindened nekem adod. Készültem rád, de ösztönöm mindent összekavart, talán ügyetlen is voltam, ám téged … Olvass tovább
LESZÁLLT A SAS Hol van a határ valóság és képzelet között, Amikor csak azt érzed, lebegsz Ég, s Föld fölött. Sokszor elfelejted hol is vagy, ebből lesz a hiba, Nem hiszel a szemednek, s kapkodsz, mint a riadt liba. Félted a lelked, és még épen maradt agyad, Minden gondod naiv civilségedből fakad. Nincs szerelmesebb férfi, … Olvass tovább
EZT ÉRZEM Mennyi ösztön és örömgömb szaladgál, itt bennünk, Nincs igazán távolság, elég lélekben együtt lennünk. A természet így alkotott igazi csodát, meglátod majd odaát, szia! Hogy érzi egy tigrisanya, hol sír a távolban, éppen az ő fia. Minden, olyan tökéletes, valami újraszületik és csendben elhal, Jön egy vihar, egy gepárd kölyök születik, egy madár … Olvass tovább
LESZÁLLNI KÉSZÜLÖK A lélek gyémánt: egyre finomabbra csiszolgatjuk, Kincsnek tekintjük, s veszélyesen mutogatjuk. Azt hisszük, látjuk a másikét, de sűrűn tévedünk, Amennyit megmutatunk, mindig annyit is vétkezünk! Megérzéseink vannak, vagy sikerül fogni a jelet, Süketnémán akarunk mások fölött gyakorolni kegyet? Mindig szól a Hang: Figyelj, láss és keress engem! Találd meg a helyes utat magadban, … Olvass tovább
MI A SZERELEM? Mi a szerelem? A tökéletes önzés világa, Nő és férfi az odaadást a másiktól várja. Hiszi azt: adott-kapott, egyensúlyban a mérleg, Láthatatlanul kúszik a testekbe a méreg. Észre sem veszik, s már torkig ér az önzés, Mégsem szabadok, bezártak egy kaput…és?! Nem éltetnek, ölnek, rávágják: szeretlek! S alig várják, legyen vége az … Olvass tovább
SZÓJÁTÉKGONDOLATÁRADAT Fájdalom. Minek? Örömgömb. Jöhet. Feleségem. Szeret. Gondolatok. Vegyesek. Érzelmek. Töretlenek. Éjszakák. Féktelenek. Nappalok. Órák. Telefonok. Várok. Remegsz. Beleszólok. Kacagsz. Szeretlek. Levél. Írás. Könnyek. Lelkiorgazmus. Versek. Belső hang. Szeress! Imádj! Én is. Mondd! Mondom. Sírj! Sírok. Ne sírj! Ordíts! Tegezz! Érints! Élvezet. Ruhák. Hajzuhatag. Kéjgömbök. Kreol bőr. Villámló szemek. Száj. Ajak. Finom. Telt kebel. Forró. … Olvass tovább