Tasnádi Rita Jót fürödtem ma hajnalban, miután szinte semmit nem tudtam aludni. Furcsa zavartságot éreztem a hajnali három utáni ébredéstől még órákig, a tükörben láttam, szemeim szűkre összehúzva, szám lefittyedve, arcom sápadt, és a szemem körük sárgás barna nagy karikák. Jelenleg is ugyanolyan kellemetlen, rossz a közérzetem, de már éber vagyok. Abban a hajnaltól reggelig tartó pár … Olvass tovább
Ahogy hetek, hónapok óta ma reggel is a szokásos ízületi merevséggel ébredtem, hajnali négykor. Mindenem fájt, a jobb kezemet kinyújtani sem tudtam, a bal hüvelykujjamat pedig behajlítani. Finom almát és kefírt ettem, kis adag nescaféval. Két nagy pohár ví után visszadőltem, a gerincem már jobb volt, sérvem kevesebbszer nyilallt. Eltelt pár óra, majd zuhanyoztam, és … Olvass tovább
Sokat, és gyakran olvasgatom a Facebook-ot, főleg a bejegyzésekre adott válaszok, az úgynevezett kommentek izgalmasak számomra. Hol nagyokat kacagok, hol élvezem az irónikus stílust, hol pedig sírok, lesújt egy-egy dolog. De ez a mai! Egészen ledöbbentem egy párbeszéden, annyira, hogy nem tudok napirendre térni felette… A megosztás egy jogi témájú segítség kérő csoportba volt olvasható, … Olvass tovább
Szem és fültanúja voltam, és mélyen belém vésődött, az emberek milyenek egymással. Nehéz szatyrokkal egy hosszú bordó kabátos, zöld sapkás nő szállt fel a 61-es villamosra, velem szemben leült. Ezúttal csak pár cuccot vettem, de tudom, milyenek a nehéz szatyrok. A nő két megállóig csukott szemmel pihent, majd nyíltak az ajtók újra. Egy család,apa,anya és … Olvass tovább
A pandémia ki tudja meddig tart még. Orvosom ma végre fogadott fél év után először.A világ természetes rendje felborult, az emberek eltávolodtak egymástól. Még 2019.-ben, és előtte több éven át jártam ehhez a picit dundi, kedves, sötét szőke doktornőhöz, és éreztem, megkedvelt, szívesen fogadott, szeretetteljes légkörben minden egyes vizitkor, azaz havonta egyszer. Az persze igaz, … Olvass tovább
Emlékszem arra a napra. Anyám oda is mint az én áldozatom, járt, legalábbis annak mutatta be magát. Két gyógyszerésszel is összebarátkozott abban a patikában, itt nem messze tőlünk, a szomszédos utcában. Mindkettő, ahogy anyám is, bigottan vallásos volt, anyu istenhit nélkül művelte ezt. Az hogyan is hisz, aki bántalmazza a lányát? Elutasítóan bánt ez a … Olvass tovább
Gerit régebbről ismerem. Szimpatikusnak, okosnak, intelligensnek tartom. Facebook oldalát láttam, ott jelölte, hogy egy katolikus egyetemet végzett, és egy híres gimnáziumot is. Csendesnek, empatikusnak láttam. Ő is szimpatizál velem. A sors úgy hozta, hogy gondozóm lett, munkát vállalt annál a Kft. – nél, ahol segítő lett, szocmunkás, gondozó, gondolom, elfogadták végzettségét. Én 2016óta dolgoztam ugyanott, … Olvass tovább
Hogy nem mentem férjhez, az nem csoda. Pici gyerekként végig néztem szüleim cirkuszait, verekedéseit, aztán még egy rossz házasságát anyámnak, folyton nagymama menekített ki, hogy ne legyen annyira elviselhetetlen az életem. Így aztán ő nevelt fel. Szoros kapcsolatban voltunk, testileg is, mert együtt aludtunk, megmosatta a hátát, ha fürdött, a pattanásait kinyomtam, a szakállát kiszedtem, … Olvass tovább
Volt egyszer egy kisfiú. Apukája, de nagypapája is lelkész volt. Családi hagyomány szerint őt is beadatták lelkész iskolába, már ott komoly gondot okozott nevelőinek, oktatóinak. Mindez Romániában zajlott, mert magyarként oda született András. Egyszer csak elhelyezkedett egy templomban, de nagyra vágyófiatal volt. Talán ambíciói miatt áthelyezték Szlovákiába, ahol iskola alapításon törte fejét. Sikerültek tervei, az … Olvass tovább
Tegnap, miután beszéltünk drága, egyetlen Doktornőmmel, hogy milyen erős derék meg láb fájdalmaim vannak, elkezdtem gondolkodni. Itt van ez a depresszió. Évek óta alig mászom ki belőle, folyton mélypontokba kerülök. És tegnap este először az évek során megvilágosodtam. Mi lehet a gond? Merthogy a gond mostmár velem van. Rosszul gondolkodom az életemről, a dolgaimról. Nem … Olvass tovább
Bálványozni valakit előbb, utóbb csalódáshoz vezet. Te ugyan kezdettől fogva furcsa voltál, kiszámíthatatlan és szeszélyes. De mivel szükségem volt egy olyan emberre, aki segít ésszeret, elfogad, meghallgat, kedvességed miatt behálóztál. Gyermeki függőséget alakítottál ki, amire amúgyis hajlamos vagyok. Persze te sem voltál mindig kedves, aranyos, de dolgaidat szeretettel néztem és magyaráztam, mindenre mentséget találtam. Még … Olvass tovább
Megebédeltem, majd hirtelen eldöntöttem, elmegyek a másik lakásomba, megnézni a postaládát, talán fel is ugrom. Hátizsákkal indultam, itthon volt levél, jó, majd később megnézem, gondoltam. Ahogy leértem a kanyargós lejtős utcákon, két fiatalt láttam, az jutott eszembe, milyen gondtalanok, én meg ennyi teherrel egyedül vagyok, persze nem biztos, az ő korukban nekem már rengeteg szenvedésem … Olvass tovább
Tudvalevő, hogy bizonyos gyógyszerek szedése veszélyes. Egyé egészen biztosan az, mégpedig azé, amit évekig szedtem. A pandémia folytán immár fél éve kimaradtak szeretett orvosommal a találkozások, melyek karbantartották lelkemet. Mivel mélységesen szeretet ezt a kis erdélyi hölgyet, Mártát, érzelmi szempontból értem mindezt. Főleg miatta szedtem tablettáit, melyeket úgy véltem segítő szándékkal írt fel. Rendszeresen felhívtam … Olvass tovább
Egy csípős ecetes almapaprikáért mentem ki az előszobába, s ahogy bejöttem, nyitva hagytam a szobám ajtaját. De nem úgy. A riglire gondolok. Valamiért, ha nem riglizem magamra, rossz, kellemetlen érzéseim lesznek. Pedig a lakás egyedüli lakójaként még anyám szobáját is kulcsra zárom. Mi is ez az egész? Senki sem jöhet be, mégis bezárom, hogy senki! … Olvass tovább
Csodaszép napsütésben indultam a postára. Nyolckor csengett az ébresztőm, sikeresen felkeltem, reggeli, kávé, mosdás, és egy rakás gönc felvétele után mentem is. Hideg nincs ugyan, de kell a kabát, sál, sapka. Télen hajam nagy része kihullott, ezt még nem tudni miért, kicsit megnőtt, emiatt sapkát is húztam. A lépcsőn lefele térdeim nyilalltak, lassan értem le. … Olvass tovább
Lehajtotta fejét és ahogy ment fel az emelkedőn, a földet nézte. Hogy mire gondolt, azt nem tudhatom. De hogy a testvére igyekezett jól viszonyulni hozzám, az biztosnak tűnik. Mindenesetre kedvesen, mosolyogva köszönt vissza tegnap. Lakók. Szomszédok. Hogy mi közük hozzám, hozzánk? Semmi. Anyám bűvölte el őket, különösen a férfit, akit egyúttal ellenségemmé is tett. A … Olvass tovább
Már hetek óta, ha hívta, minimum egy órát beszéltek. Szerdára megbeszéltek egy találkozót is, Panka ígért neki egy rádiót, amit apja hagyott rá, és anyja temetésén készült képeket is vitte volna. Dodót előző nap sms-ben emlékeztette, de az valamiért felhívta, és állította, hogy az sms olvashatatlan, és csak röviden mondana pár szót. Elkezdtek beszélgetni, persze … Olvass tovább
A váróteremben aznap kevesen ültek,még csodálkoztam is. Emlékeztem a régi doktornőre, akinek viselkedését bepanaszoltam, hazugságaira rámutattam. Majd a rákövetkező orvosnő stílusán járt agyam, és kezdtem egyre zavartabb, rosszabb, szorongóbb állapotban lenni. “Ha végigvenném a problémáit, betegségeit, az egy óra lenne.” Zengett füleimben az orvosnő bántó mondata. Ráadásul azóta teljesen oké lett a panaszolt doktornővel a … Olvass tovább
“-Nem ismerem igazából, de megszerettem Hildát. Hilda lelki szakértő, segítő, olykor oly kedves, lágy hangon tud beszélni, hogy minden feszültségem elsimul, néha érthetetlen dolgokat művel. Kedves, vidám kis teltkarcsú nő, szőke, szeme mosolygós, hangja kicsit tompa, fátyolosan zengő, termete alacsony, csinos. Ha ér valami kellemetlen, csak rá gondolok és megnyugszom. Pedig ismeretségünk nagyon nagyon negatívan … Olvass tovább
A pszichiáternő és betege kapcsolata már öt évre nyúlik vissza. Mikor először járt nála, végtelen kedvesen fogadta, belopva betege szívébe magát. Aztán ez jó időre másképp alakult. Fél évig küszködtek, egyik sem értve a másik szándékait, majd egy napon rendeződött minden a pszichológus közbe lépésével, tisztázódtak a titkok, félre értések, és a középkorú nőbeteg elkezdte … Olvass tovább