Bordás JánosÚtszéli pléh Krisztus nem katedrális – hatása mégis lásd világrengető. Hiveknek könnye hullik mint jégeső; sokaknak úgy tűnik mindez banális. Mert a katedrális hatalmat jelent, hol arany veretes minden fali dísz. márvány kagylóban a papi szentelt víz és hát ott bent minden szentséggel bekent. Pléh Krisztus szeretve ölel magához – látja csillogását kinek szeme van … Olvass tovább
Nekem nem volt apám ezen a földön; éltem a szegény gyerekek életét. Nem sejtettem,hogy a szegénység börtön s vállaiddal húzod magad az ekét. Ha lett volna apám mit írnék róla – meghatóan szép könnyízű verseket – vagy talán mégis venném fontolóra; szemére vetni kínt és keserveket. Mert ugyan mi is apának lenni, – szeretni,védeni anyát … Olvass tovább
Ahogy egy klinikai pszichológus – munkában precíz és elkötelezett – A tudat mélyére ások szavakkal : gonosz és angyali miként rendezett. Csakhogy most magam fekszem a díványom – élet kényszerít vizsgálni lelkemet – Önhipnózisba ringat el az álom, ahogy az inga üti a perceket. Auschwitzbe visz most a vezetett álom, – mert nagyszüleim csaknem odavesztek … Olvass tovább
Öleld át azt aki bántott és hangosan áldd meg nevét, megváltod így a világot s az öröklét kacsint feléd. Ne bírálj meg soha senkit – az ostor mindíg visszaüt – lelkedből adj egy csipetnyit és nyeld le te a keserűt. Csalódás ér avagy bánat – csak dőreség futni tova – bocsásd meg minden hibádat s … Olvass tovább
Ha kérdeznék elmondanám milyen is volt az én tanyám, ahol mint kisgyerek éltem versen,vizen és kenyéren. A ház zsupja vastag, lompos, busa racka – juh bozontos, esőtől és portól sáros itt – ott mohás,amott nyákos. Udvar hosszú,végig poros, szürke liszt volt, oly bársonyos, disznó ólak túlsó végén, szögesdrót a kerítésén. Kacsák,tyúkok szerte széjjel, csipegettek szenvedéllyel, … Olvass tovább
Szerelemről szólnék bolond éjszakán, – Hallgatóságom tán a magas ég – Kopognék csendesen szíved ajtaján S pár lépést tennék tétován feléd. Csendes éjszakán szólnék szerelemről, Meztelen lélekkel szívem szerint. Gyönyörrel perzselt forró érzelemről, Átélni újra,ismét és megint. Szólnék szerelemről éjjel ha csendes Gyönyör sikolyokat hozna a szél. Hol minden másodperc gyönyörrel vemhes, Idő hol nincs … Olvass tovább
Dél felé húznak a fecskék s a darvak, hosszú léptekkel az ősz menetel. Csittegnek csattognak őzbika szarvak– Hűs barlangjában a medve telel. Fák tetejéről a lomb rég lehullott, Sárga avar terül lent szerte szét. Utolsó napsugár méze lecsurgott S lehúnyja fáradtan immár szemét. Ordasul süvítő jeges hangorkán, Bérc tetejéről sivít le a szél. Szélhárfa csilingel … Olvass tovább
Az idő ólomlábakon ballag avagy futócipőjét húzza fel s ahogy gondolatok megfogannak így néha visszafele menetel. Elveszhetsz az időben (és máshol), pergetsz homokot ujjaid között sokszor mint egy mágus elvarázsol; álmaiddal már régen megszökött. És néha visszasírod az időt, néha néha pokolra átkozod, bánatra terít gyógyír lepedőt de vissza sem int mikor távozott. Magadra maradsz, … Olvass tovább
S mert szeretni kell azt is kit nem lehet – Könnyű szeretni szeretetre méltót. Az ítélkezés ver szivünkre béklyót, Tudd meg: az elmében nincsen szeretet. Az elme,az Egó s a hamis Éned Fóbiákból ácsol szívre kalodát. Arcról letörli szeretet mosolyát; Ne ítélj! S nem lesz ítéletben részed. Így szólt a Mester:szeresd ellenséged, Szeretet ellen ki … Olvass tovább
A nő ha szeret Istennel vet számot, Gyöngykapuját tárja menyország előtt. Testébe fogad egy éltető erőt – Istennel teremt most egy új világot. A nő ha szeret,egy életre felkent Szent imában éli meg az életet. Anyaság örök,nem álom s képzelet – Anyai szív nem ismer lehetetlent. Úgy mint Isten,csak anya szerethet, Feltétel nélkül, önmegtagadással. Lelkében … Olvass tovább
Mély szegénység minden dimenziója Zsák falvak mentén villódzik szertelen. Iszonyat s szégyen fut át az emberen – Hiába volt hát Jézus passiója. Megrekedt világ időkapszulában Borít a lelkekre fekete kendőt. Nyomorgó gyermekre nem hoz jövendőt S nem foglaltatnak senki imájában. Bizony mondom nektek gyötrő az éhség, Testet kínozza és lelket megfeszít. S míg a sok … Olvass tovább
Gondolatok mint kis virág bimbóznak,nyílnak a csendben, ahogy csendben mondod imád– a csend szétfolyik eredben. A csend a lélekben lakik; a csendben virul a lélek, csend– csendesen átalakít „csendben Szellem feleszmélhet” A csend az élet forrása, csendben a lét életre kel, csend… teremtés hasonmása – csend a szférákban énekel – Életeid láncát látod csendben ha … Olvass tovább
A zene, a vers Zene és vers egy szívvel dobog, dallam és és ütem és szárnyalás, zene és vers a gondolatod kitartásban búvó felfutás. Zene a vers amplitúdója, robbanó,viharos érzelem, gyémánt fogságban fény tudója ; a zene, a vers az értelem. Az érzelmi kincsek tárháza, – mibe a lélek beleremeg – vers és zene mennyek … Olvass tovább
Az idő… Nem tudom mit hoz a holnap – tegnapra sem emlékezem – mágneses tér időt tolhat döccenő sánta kereken. Idő..folytonos vízesés, habzó,tajtékzó zuhatag, egy perc ami a létezés; pár vízcsepp ami megmarad. Vízcsepp,lásd,az idő – mérce – sorsod, életed elfolyik – harcok,élet,hegyek bérce mind cseppkövekként elkopik. Itt,az idő tengerében nem létező életre kel; a … Olvass tovább