Őszi természet

Egyre hidegebbek lesznek a napok, Reggelente még a falevél is vacog. Ezer színbe borul a tölgyfalevél, Már egy könnyű kiskabát is elkél. Néha még van ereje a napnak, De már álmos bogarak koccannak. Az erdő felkészül a nagy álmára, Mikor hó borul a rőt fák szakállára. Már megnőttek a fészekben a gólyák, Eddig szüleik őket … Olvass tovább

Big Joe

A történet valóság alapú, de a szereplők nevét és a helyszíneket személyiségvédelmi okokból megváltoztattam. Tanárként számtalan érdekes esettel szembesültem, ezek között az egyik különleges volt Big Joe is. A fiú eredeti neve Bánatos József volt, de mindenki Big Joe-nak hívta. Egyrészt magassága, másrészt nagy ereje, harmadrészt mackó természete miatt. Ráadásul kedvenc filmje a Bud Spencer-féle … Olvass tovább

Csak egy kis mosolyt szeretnék tőled!

Nem tudlak nem észrevenni! Ahogy ott állsz a téren és felém nézel – ez maga a mámor. Imádom látni vörösesbarna hajad könnyű, lágy esését. Kicsit váll alatt ér véget ez a költeménynek is beillő éteri hajkorona. Magas homlokod érezhetően nagy intelligenciát hordoz. Szemöldököd csak épp’ egy leheletnyit van kivastagítva. Szemhéjadon alig észrevehető az a kis … Olvass tovább

Anna és Annácska

Elég sok éve vagyok tanár, ráadásul imádom is a hivatásomat. Sok-sok emlékezetes tanítványom, de közülük is emlékezetes Anna és Annácska esete. Hát, lássuk! Még friss pályakezdő voltam, amikor teljes meglepetésemre a szülési szabadságra menő kolleginám helyett azonnal kaptam egy akkor tizenegyedikes osztályt. Sokat küzdöttem velük, de a rendelkezésre álló alig két év alatt megszerettem őket … Olvass tovább

15:05-ös busz

Nyáron pihenésként elég sokat sétáltam a ház körül. A házunk melletti buszmegállóban láttam egy kedves, aranyos nénit. Minden kora délután ott üldögélt egy keveset. Többször is láttam, ahogy ott üldögél és várja a buszt. Egyik nap már fájt a fejem a sok munkától és éppen arra jártam. A kedves, aranyos néni megint ott ült a … Olvass tovább

Létezem!

T. Tamás Ferenc: Létezem! Létezem! Pár évtizede már létezem Mélázok az emlékeken. Ki mondja meg az értelmét? Több ez, mint amit érthetnék! Értelem! Mindent megérteni akaró értelem, Melynek határa a véges-végtelen. Ki mondja meg, mi’ ésszel felfogható? Több ez, mint ami kézzel fogható! Érzelem! Mindent átható érzelem, Hogy mit is szabad éreznem. Ki mondja meg … Olvass tovább

Lány sárga rózsával

T. Tamás Ferenc: Lány sárga rózsával Látom a lányt a téren, a padnál Álmodozó tekintettel álldogál. Kezében egy szál sárga rózsa, Az Élet neki még jócskán adósa. Nincs húsz éves sem talán, Tekintete egy kész talány. Álmodozik az estéről, a randijáról, Az őt ide hívő aranyos banditáról. Szép rózsa, szép arc, szép mosoly. A mai … Olvass tovább

Angyal szállt el fölöttünk

T. Tamás Ferenc: Angyal szállt el fölöttünk Angyal szállt el fölöttünk, A béke és a csend angyala. Egy újabb év van mögöttünk Ím terítve van a bőség asztala. Üljünk hát szépen körbe, Mindenki jöjjön az aranykörbe! Angyal szállt el fölöttünk, A járvány fenyegető angyala. Egész évben csak küzdöttünk Elrettentőn várt a vész asztala. Nehezen ballagtak … Olvass tovább

A zongorista

T. Tamás Ferenc: A zongorista Valamikor hajdanán, gyerekként Budán, Kalimpálni tanultál egy vén zongorán. Szívből csodáltad a zongoratanárnőt, Istenítetted, mint egy királynőt. Tiszta szívvel még arról álmodoztál, Hogy sztár leszel, de rosszul választottál. Rossz álmok vagy rossz választások? Egymás után jöttek a kiábrándulások. Húszegynéhány alig-alig múltál, Nem értél többet egy kopott kottánál. Elszegődtél egy lebujba … Olvass tovább

A légiós dala

T. Tamás Ferenc: A légiós dala Üdvözlet a pokol kapujában! A mindennapok kínjában. Küzdhetsz napra nap, Hátha lesz még másnap. Szórakozásod csak a csontkocka, Meg néha egy bárány-lapocka. Ne ijedj meg soha semmitől! Törj elő a néma semmiből! Nyíl és bárd vár minden percben, Az életed egy csepp a tengerben. Katona vagy, római légiós, Nem … Olvass tovább

Ünnepelni jöttem…

Ünnepelni jöttem… Ünnepelni jöttem a NŐT, Az örök Istennőt, A tündérkirálynőt, Egyszóval: a NŐT. Amikor úgy fél évszázada Kitárult előttem a Nap világa, Anyámon kívül nem volt másom Ő volt az egész világom. Aztán ahogy cseperedtem, Egyre csak botladoztam, Nem volt, ki utamat egyengesse, De jött a kedvenc tanárnőm, Emese. Úgy húszegynéhány évesen Túl pár … Olvass tovább

T. Tamás Ferenc: Vízió

(Vers Szintai Kati: Vízió c. festménye alapján) Mester! Te vagy az űr mélységes mélyében, ’Ki szóltál hozzám a fejemben. És kiskoromtól neveltél engem, Te irányítottad nagy tetteim. Mester! Adj újabb látomást az agyamba, Hadd zárjam be önmagamba! Vagy öljem meg azonnal És ne legyek irgalommal? Mester! Irányítsál engem kedved szerint, Érted bármit megteszek megint. Kérésedre … Olvass tovább

Végzetes sors

Éjt nappallá téve robotolsz, A sok munkától fuldokolsz. Az óra túl sokszor körbejár, A nap lassan-lassan lejár. Kora reggel a munkába sietsz, Késő este talán hazamehetsz. Robotolsz gyakran a semmiért, Kiteszed a lelked, de vajon miért? Robotolsz a magányos szívek szállodájában, Dolgozol a jelen szomorú valóságában. Te, kinek világmegváltó tervei voltak, De a gonosz idők … Olvass tovább

Ici-pici versike

T. Tamás Ferenc: Ici-pici versike Ici-pici ház áll a kis dombocskán Arra járva megláttam lassacskán. Sokat mentem, fáradt voltam és éhes Ólomlábam volt már oly’ nehézkes. Ici-pici kecske legelt a ház előtt, A kertben egy szál gaz sem nőtt. Apró vetemény: egy kis ez meg az, Amit csak megtermel a tavasz. Ici-pici fácskán terem sok … Olvass tovább

Adventi mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillag. Valaha az idők homályos elején született porból és gázokból. Amint kijárta a csillag-bölcsödét, elkezdett világítani. Át-átnézett a szomszédos csillagokhoz. Többeknek is volt közülük bolygója. Neki nem volt még egy kis holdacskája sem. Magányos volt. Millió és millió évig volt teljesen egyedül. Néha a közelében repült el … Olvass tovább

Álmok szárnyán

Álmok szárnyán Szende szellőkön szárnyalva, Magas ménekkel menetelve, Képzelt környékeken kóborolva, Csak kalandozz, ábrándozva! Te legyél a leges-legboldogabb, Messze földön a legvidámabb, Kalandorok között a legmerészebb, Híresek között a leghíresebb! Éld békés életed boldogan, Cselekedj mindig jóságosan, Harag kerüljön el szorgosan, Maradj fiatal, mosolygósan! Párod szeresd tiszta szívvel, Örömötöket színezd rózsaszínnel, Egyetek epret habos tejszínnel, … Olvass tovább

Modern hegyi idill

T. Tamás Ferenc: Modern hegyi idill Hegyek ormán, zord bércek között, Ahová a csend gyakran beköltözött, Áll egy kis faház, gondozott szépen. Takarosan, sok odaadással, békességben. Látszik rajta gazdája keze nyoma És a ház urának gondos asszonya. Szép virágok a konyhaablakban, Frissesség árad a reggeli fuvallatban. Délben napsugár ontja fényét-melegét Semmi sem gátolja a szem … Olvass tovább

Ici-pici versike

Ici-pici ház áll a kis dombocskán Arra járva megláttam lassacskán. Sokat mentem, fáradt voltam és éhes Ólomlábam volt már oly’ nehézkes. Ici-pici kecske legelt a ház előtt, A kertben egy szál gaz sem nőtt. Apró vetemény: egy kis ez meg az, Amit csak megtermel a tavasz. Ici-pici fácskán terem sok alma, Növelte a gondos gazda … Olvass tovább

Csend szimfóniája

T. Tamás Ferenc: Csend szimfóniája Csendes magányban tekerem a pedált, Elhagytam messze a városi arzenált. Nem hallatszik semmi, csak a ciripelés. Diófa ágáról szól egy kis csiripelés. Száraz már az út, túl régen esett, Itt fut a betoncsík a kerék alatt. Menekülök a városból két keréken, Futok a betondzsungeltől merészen. Órák óta tekerek, csend száll … Olvass tovább

Álmok szárnyán

Szende szellőkön szárnyalva, Magas ménekkel menetelve, Képzelt környékeken kóborolva, Csak kalandozz, ábrándozva! Te legyél a leges-legboldogabb, Messze földön a legvidámabb, Kalandorok között a legmerészebb, Híresek között a leghíresebb! Éld békés életed boldogan, Cselekedj mindig jóságosan, Harag kerüljön el szorgosan, Maradj fiatal, mosolygósan! Párod szeresd tiszta szívvel, Örömötöket színezd rózsaszínnel, Egyetek epret habos tejszínnel, Legyetek boldogok … Olvass tovább