T. Tamás Ferenc Ülök a Párizsba tartó gépen és merengek. Nemsokára elhagyom az öreg Földet, örökre. Kezemben szorongatom a mindennél többet érő bio-elektronikus azonosító chipemet, rajta a C6787-es számmal. Mellette van egy kis kézicsomagom egy napnyi élelemmel és az engedélyezett alig tucatnyi papír fényképpel. Utastársaim vegyes arckifejezéssel néznek rám: egyesek csendben irigyelnek, mások mogorván elfordulnak, legtöbben viszont simán … Olvass tovább
Háttér: 2022.novemberben volt egy epilepsziás merevgörcs-rohamom, ami után úgy tűnt, hogy minden rendben van. 3 hónapra rá jött a kötelező CT-kontroll, ami nagyon komoly bajt jelzett. Ennek eredményeképpen 223. március 8-án a budapesti Idegsebészeti Klinikán (Amerikai út) megműtöttek agytumorral. Azóta kapom a kemoterápiás gyógyszert, valamint már túl vagyok a kötelezően előírt 30 sugárkezelés felén a … Olvass tovább
Kiszolgáltatottan fekszem az ágyon, Valahol egy kórházi osztályon. Túl vagyok egy durva műtéten. Kavarog bennem eddigi életem. Nem könnyű, amiről álmodok. Hiányoznak a boldog hétköznapok. Én mindig, mindenkinek jót akartam, Most mégis itt fekszem, kiszolgáltatottan. Miért pont én kaptam ezt a sokkot? Az élet oly’ durván megsodrott. Gyerekként sokszor kigúnyoltak, Sokszor, túl sokan kicsúfoltak. Pösze … Olvass tovább
Messze túl a szivárványon, Átkelve a csillogó üveghídon, Csak ülsz egy kopár kőpárkányon, Merengsz egy régi bálványon. Álmos ködbe veszik a téli reggel, Nem foglalkozik senki a lelkekkel, Rég eltávozott, néhai szellemekkel, Méltán szeretett, hús-vér lényekkel. Távol holmi kósza napfény felcsillan, Fénypászma gyengéden meg-megvillan, A tócsákon prizmát játszva megcsillan, Tán a szemünkbe jut élethossziglan. A … Olvass tovább
Emlékszem, akkor tél volt, Az üresség lehelete átkarolt. Dermesztően rideg, kopár tél. Az ágon átfagyott a falevél. Térdig érő hóban őz lépdelt, Fagyott talajon keresett egy kis ételt. Nézte a kifehéredett, kopár tájat, Ahol a dús legelő csak káprázat. Fa ágán apró cinke didergett, Búsan, néha, picit csicsergett. Tollát fázósan össze-vissza borzolta, Rossz sorsát magában … Olvass tovább
Szintai Kati: Fájdalom c. képe alapján Pár hete került hozzánk, a Pszichiátriai Osztályra egy női beteg. Kilétét sem tudtuk. Teljesen magányos, soha nem látogatta senki. Nem tudtunk vele mit kezdeni. Csak ült a zárt szoba egyik sarkában és magába zuhanva zokogott. Sokszor még a ruhát sem tűrte meg magán. Jobb híján elkereszteltük Jeanny-nek. Sokat és … Olvass tovább
Tanárként és osztályfőnökként sok érdekes emberi sorsba kaphattam betekintést. Az egyik ilyen volt Judit és a fia, Károly. Bár már több év telt el azóta, de sokat gondolok rájuk. Amikor az ember egy új osztályt kap, akkor az első pár hónap az ismerkedésre megy el. Iskolánkban az első szülői értekezlet október elején szokott lenni. A … Olvass tovább
Sci-fi kisregény (Történik a közeljövőben) 1.) MIT közeli égitesteket figyelő központja, Massachusetts, USA – George! Figyelj! A 4-es monitoron mintha látszana valami. – Hagyd már, megint kontakthibás lehet. – Nem, valamit határozottan jelez! – Pete! Ha megint riasztjuk a hálózati karbantartó zseniket, akkor nagyon kikapunk. – Nem érdekel! Akkor is jön valami odakintről. Hagyd már … Olvass tovább
Este van, félhomály. Lassan leereszkedik a sötétség. Megyünk haza ezen a poros, vidéki országúton. 80-90 körüli sebességgel hajtok. Mindig szigorúan a megengedett határokon belül. Jól látható minden. Forgalom szinte semmi. A két éves fiam hátul alszik belekötve a babaülésbe. A feleségem megint kicsit rosszul volt a kocsi hátsó ülésén, így elöl ül mellettem. Úgy látszik, … Olvass tovább
2022. április 30-a van, a ballagás napja. Osztályfőnökként immár a nyolcadik osztályomat vezettem a nemrég véget ért ballagáson. Lassan sétálok hazafelé és kavarognak az emlékek. Régiek és újak. Valamikor még az előző évezredben volt a saját ballagásom. Talán igaz sem volt. Akkor a világ még nagyon más volt. Megpróbálok néha mesélni a néhai Kádár-kor végéről, … Olvass tovább
Egyre hidegebbek lesznek a napok, Reggelente még a falevél is vacog. Ezer színbe borul a tölgyfalevél, Már egy könnyű kiskabát is elkél. Néha még van ereje a napnak, De már álmos bogarak koccannak. Az erdő felkészül a nagy álmára, Mikor hó borul a rőt fák szakállára. Már megnőttek a fészekben a gólyák, Eddig szüleik őket … Olvass tovább
A történet valóság alapú, de a szereplők nevét és a helyszíneket személyiségvédelmi okokból megváltoztattam. Tanárként számtalan érdekes esettel szembesültem, ezek között az egyik különleges volt Big Joe is. A fiú eredeti neve Bánatos József volt, de mindenki Big Joe-nak hívta. Egyrészt magassága, másrészt nagy ereje, harmadrészt mackó természete miatt. Ráadásul kedvenc filmje a Bud Spencer-féle … Olvass tovább
Nem tudlak nem észrevenni! Ahogy ott állsz a téren és felém nézel – ez maga a mámor. Imádom látni vörösesbarna hajad könnyű, lágy esését. Kicsit váll alatt ér véget ez a költeménynek is beillő éteri hajkorona. Magas homlokod érezhetően nagy intelligenciát hordoz. Szemöldököd csak épp’ egy leheletnyit van kivastagítva. Szemhéjadon alig észrevehető az a kis … Olvass tovább
Elég sok éve vagyok tanár, ráadásul imádom is a hivatásomat. Sok-sok emlékezetes tanítványom, de közülük is emlékezetes Anna és Annácska esete. Hát, lássuk! Még friss pályakezdő voltam, amikor teljes meglepetésemre a szülési szabadságra menő kolleginám helyett azonnal kaptam egy akkor tizenegyedikes osztályt. Sokat küzdöttem velük, de a rendelkezésre álló alig két év alatt megszerettem őket … Olvass tovább
Nyáron pihenésként elég sokat sétáltam a ház körül. A házunk melletti buszmegállóban láttam egy kedves, aranyos nénit. Minden kora délután ott üldögélt egy keveset. Többször is láttam, ahogy ott üldögél és várja a buszt. Egyik nap már fájt a fejem a sok munkától és éppen arra jártam. A kedves, aranyos néni megint ott ült a … Olvass tovább
T. Tamás Ferenc: Létezem! Létezem! Pár évtizede már létezem Mélázok az emlékeken. Ki mondja meg az értelmét? Több ez, mint amit érthetnék! Értelem! Mindent megérteni akaró értelem, Melynek határa a véges-végtelen. Ki mondja meg, mi’ ésszel felfogható? Több ez, mint ami kézzel fogható! Érzelem! Mindent átható érzelem, Hogy mit is szabad éreznem. Ki mondja meg … Olvass tovább
T. Tamás Ferenc: Lány sárga rózsával Látom a lányt a téren, a padnál Álmodozó tekintettel álldogál. Kezében egy szál sárga rózsa, Az Élet neki még jócskán adósa. Nincs húsz éves sem talán, Tekintete egy kész talány. Álmodozik az estéről, a randijáról, Az őt ide hívő aranyos banditáról. Szép rózsa, szép arc, szép mosoly. A mai … Olvass tovább
T. Tamás Ferenc: Angyal szállt el fölöttünk Angyal szállt el fölöttünk, A béke és a csend angyala. Egy újabb év van mögöttünk Ím terítve van a bőség asztala. Üljünk hát szépen körbe, Mindenki jöjjön az aranykörbe! Angyal szállt el fölöttünk, A járvány fenyegető angyala. Egész évben csak küzdöttünk Elrettentőn várt a vész asztala. Nehezen ballagtak … Olvass tovább
T. Tamás Ferenc: A zongorista Valamikor hajdanán, gyerekként Budán, Kalimpálni tanultál egy vén zongorán. Szívből csodáltad a zongoratanárnőt, Istenítetted, mint egy királynőt. Tiszta szívvel még arról álmodoztál, Hogy sztár leszel, de rosszul választottál. Rossz álmok vagy rossz választások? Egymás után jöttek a kiábrándulások. Húszegynéhány alig-alig múltál, Nem értél többet egy kopott kottánál. Elszegődtél egy lebujba … Olvass tovább
T. Tamás Ferenc: A légiós dala Üdvözlet a pokol kapujában! A mindennapok kínjában. Küzdhetsz napra nap, Hátha lesz még másnap. Szórakozásod csak a csontkocka, Meg néha egy bárány-lapocka. Ne ijedj meg soha semmitől! Törj elő a néma semmiből! Nyíl és bárd vár minden percben, Az életed egy csepp a tengerben. Katona vagy, római légiós, Nem … Olvass tovább