T. Fiser Ildikó„Hé te Retek! Korán van még, hogy kikeljek az ágyamból, tovább kell, hogy öntözzenek, hát ne zavarj fel álmomból!” „Persze, hogy sok vízre vágysz még, hisz oly parányi a fejed, hogyha nem nő meg nagyobbra, nem lesz Káposzta a neved.” „Tudod is te milyen érzés, hogy csak fejesen szeretnek, gyökerem meg hiába nő, így talán … Olvass tovább
Mért van az, hogy e világon engem senki nem szeret? Még a darázs, ki nem finnyás, is kerüli e szemeket. Hullott alá eső, bőven, fényben fürdök egész nap. De hiába! Fürtöm sovány, és szemeim sem dagadnak. Bezzeg, a szomszédos tőkén az összes fürt mosolyog. Óriás szemekkel néznek, míg szégyenemben pirulok. „Későn érő, vörös fajta, borszőlő … Olvass tovább
Kandallóban fa parázslik, körötte senki sem fázik. Lekerülhet kabát, sapka, nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek, meleg fénnyel megigéznek. Apró lángok táncot ropnak, míg a gyertyák el nem fogynak. Szikrázó fa nagyot roppan, újabb gyertya lángja lobban. Fényük mindenkit beragyog, együtt legyőzzük a fagyot.
Volt egyszer egy aprócska, alig nagyobb Manócska. Járta a zöld mezőt, virágzó réteket, csodálta az égig érő, óriás hegyet, bámulta esténként a fénylő csillagot és a meleg fénnyel sugárzó napot. Szomorú volt, elesett, boldogságot keresett. Sűrű erdőt mind bejárta, künn aludt, a mezőn, fázva, kereste széllel, faggyal citerázva színes szivárvánnyal furulyázva. Hol van otthona, mely … Olvass tovább
A kis patak szomorkodik, mert vize nem gyarapodik. Szomjazik a medre, partja, mi a gyógyír eme bajra? Gondolt egyet: Szólt a Napnak ne süssön oly sokat aznap! Szomjúság gyötri a nyájat, ha tovább melegíti a tájat. Gondolt újat: Szólt a Szélnek, ne fújjon ennyire Délnek! Kiszárad mind a legelő, ha tovább mozog a levegő. Gondolta … Olvass tovább
Poloska Pál bánatosan üldögélt egy fűszálon. Manci, a méh odaröppent: „Mért búslakodsz barátom?” „Azért, mert nem döngicsélek, még csak nem is zümmögök. Hogy lesz így belőlem zenész, ha csak csöndben röpködök?” Szúnyog Szeszil, Lali Léggyel csatlakozott hozzájuk: „Mért búslakodsz Poloska Pál? Hisz a világot bejárod!” „Azért, mert az én szárnyaim soha meg nem szólalnak. Hogy … Olvass tovább
Jaj, Istenem! Ég a szalma! Vizet ide! Rajta! Rajta! Öntsetek rá jó sokat, hogy eloltsa a lángokat. Kútból vizet mertek gyorsan, telt vödörrel libasorban, nyakon öntötték a szalmát, eloltották szalmalángját. Jaj, istenem! Nő a patak! Megárad a kertek alatt. Zsákot ide! Rajta! Rajta! Nehogy kifusson a partra. Pajtából a zsákok gyorsan, ott termettek tömött sorban, … Olvass tovább
Kíváncsi lett pöttöm Panka, hogyan sül meg a piskóta. Porró! Porró! ismételte, F helyett mind P-ket ejtve. Féltőn szólt rá édesanyja: Forró bizony! Vigyázz Panka! Porró! Porró! ismételte, míg a sütőt kerülgette. Majd hirtelen sarkon fordult, szeméből a könny kicsordult. Porró! Porró! ezt motyogta, ujjacskáit felmutatta. Kíváncsi volt pöttöm Panka, hogyan sül meg a piskóta. … Olvass tovább
Kérlek szépen szellő papa, repíts engem, magasabbra! Oda, hol a sok madár, a kék égen tovaszáll. Szállt a csillag egyre feljebb, míg elérte a kék eget. Kérlek szépen szellő papa, repíts engem, magasabbra! Oda, hol a napsugár ragyog, s vidám táncot jár. Szállt a csillag egyre feljebb, míg elérte a Napot. Kérlek szépen szellő papa, … Olvass tovább
Az ifjú Tűz nem értette, miért lenne néki veszte, ha a Vízzel, kéz a kézben, sétálna az erdőszélen. Óva intette mindenki, ne a Vizet szemelje ki. Szíve, hogyha lángra lobban, a Levegővel járna jobban. Mondták neki, de hiába, hogy nem a Víz az ő párja, ki a kalandot keresi, tüzét a Levegő szereti. Nem hallgatott … Olvass tovább
Lázas lett a farkas kölyök, orra folyik, krákog, köhög. Mamája aggódik érte, szüksége van segítségre. Megkérdi hát Róka komát, tudja-e e kórnak okát? Van-e gyógyír eme bajra, ami segíthetne rajta? Úgy hallottam fél fülemmel, Bagoly doktor épp most rendel. Minden állat őt keresi, ha betegség kerülgeti. Farkas mama loholt, szaladt, míg a Nagy-fára nem akadt. … Olvass tovább
,avagy a vidám manók Egyszer volt, hol nem volt, a hegyen innen, az erdőn túl, egy aprócska réten, a rétnek közepében, vidám manók éltek boldogan, békében. Egy csodás, napsütötte reggel, két kis manó, Panka és Péter, ezen a meseszép réten, sétálni indultak. A fák élénkzöld levelei, a színes, illatos virágok, mind feléjük integettek. Méhi, az … Olvass tovább
(elhunyt Édesapám emlékére) Nem jönnek a gondolatok, csak űr tátong lelkem közepén, versbe szedett szép szólamok helyett, néma rímek sorakoznak tollam hegyén. Nem tör föl belőlem, mint a vulkán, csak mardos a fájdalom – oly mélyen ül, várja, hogy felfogjam a felfoghatatlant, sajog és sajog ott, legbelül. Álmokat látok sötét némaságban, melyek nyugtalan éjszakákon át … Olvass tovább
Felhőpárnám, ha megrázom, Tollpihék helyett a fákon, Csillogó víz-cseppek ülnek, Ágain elszenderülnek. Felhőpárnám jól megrázom, A cseppeket nőni látom. Akkorák már, mint egy bálna, Földnek csitul szomjúsága. Felhőpárnám rázom, rázom, A cseppeket már alig látom. Földre érve összenőnek, Lassan, kis tócsákba gyűlnek. Felhőpárnám, ha még rázom, Félek én is bőrig ázom. Napsugár, ha mosolyogna, A … Olvass tovább
Kipp-kopp, kipp-kopp! Egyik reggel, kopogásra ébredek fel. Kipp-kopp, kipp-kopp! Hallom újra, kiszaladok az ajtóba. Kipp-kopp, kipp-kopp! Nyisd ki! Nyisd ki! Ajtóm előtt nem áll senki. Kipp-kopp, kipp-kopp! Ki kopácsol? Hallom már, a szilvafáról. Kipp-kopp, kipp-kopp! Nini ott van! Harkály csőre nagyot koppan. Kipp-kopp, kipp-kopp! Fák doktora a kukacot, hopp, kihúzza.
Csivit, csivit tarka trilla e kórusnak sok a tagja Apró, dalos színes, tollas csőrös, füttyös kis madár Ágról, ágra házról, házra énekelve szálldogál Csivit, csivit tarka trilla cseng a hangjuk tralla, trilla
Nem száz, hanem millió apró fehér pillangó, zene nélkül, zajtalan, táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele, földet érve mind megpihene, díszítik nemcsak a magaslatot, befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán, maga a látvány – mily megkapó! A táncosok járják, könnyedén váltják, kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadás véget sem érhet – oly … Olvass tovább
A kis mókus dideregve, keresi, hova mehetne. Az odúját nem találja, fázik apró füle, lába. Mi lesz vele fagyos télben, meleg otthon nélkül, étlen? Hová tűnt el kedvenc fája, s véle elemózsiája? Odaugrik tapsifüles, otthona a tágas üreg. „Hol egy elfér, elfér kettő, élelmet majd nyújt az erdő!” A kis sün is csatlakozik, ő is … Olvass tovább
Egy téli reggel, Mackó épp a mézes csupron csámcsogott. Brumm-brumm, ez a zaj miféle? s az ajtóhoz cammogott. Résnyire, hogy meg ne fújja a tél hideg lehelete, bejáratát kinyitotta, és elállt a lélegzete. Puha havon szánkó csusszant, rajta Mókus, Őzike. Visszhangzott a nevetéstől az erdő minden szeglete. Tapsifüles, Szarvas, Pocok, még Vaddisznó is sorban állt. … Olvass tovább
…, avagy a királylány sminkje Egyszer volt, hol nem volt, még a Rózsa dombon is túl, a XXI. század elején élt egy királylány. Mindene megvolt, ahogy az egy királylányhoz illik: hajegyenesítő és hajgöndörítő, szempilla hosszabbító és rövidítő (ezt ollónak hívták), ajak-, arcpirosító és halványító, és még sorolhatnám… A legfontosabb számára mégis a fürdőszobában álló, hatalmas … Olvass tovább