Fogadalom

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Előttetek, mint esküdtszék előtt állok Szavaim a hallgatás fátylába burkolom Lelkem izzón kiált a hajnali némaságba Közeleg már a megtisztulás, a fogadalom Szél süvít városok nyitott kapuján át Pusztító ereje általunk, értünk született Végigvágtat törött szárnyát szélesre tárva Magába zárva az útjába kerülő szemetet. Esőcseppek áztatják rég-szakadt kabátom Hűvösen simul bőrömre ingem maradéka … Olvass tovább

Te vagy…

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Te vagy a Múlt emlékkövekkel válladon Te vagy a Jelen tiéd az öröm és a fájdalom Te vagy a Jövő melynek útját szántja a remény s Te magad vagy az álmaidba látó ébredés Te vagy az Élet melynek magját újra és újra elveted Te vagy az Alkotás melynek minden percét élvezed Te vagy … Olvass tovább

Nem állhatunk meg

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Nem állhatunk meg, sietni kell. Lemaradunk valamiről? Talán igen. Az életről, a színes pillanatokról, mosolygó percekről biztosan. Szaladunk mások és magunk után szüntelen, – vagy várunk. Nem türelmesen, merengve szép emlékek között, bizakodva vidám történéseken,- nem! Toporogva, ideges rángatózásokkal, perceket számolva tesszük. Örülni? Minek kellene? Annak, hogy a napsugár végigpásztázza a reggelt megélénkítve … Olvass tovább

Tovább

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Zakatol az élet, mint zsúfolt vonat, füstös, tömegszagú fülkék, szakadt üléshuzat. Cigarettacsonk, sárral taposott padozat, összegyűrt cukorpapír, vigyorgón bamba emberkacat. Rám lépnek. Fölénnyel tolakodó léptek, szívükből támadó sértett harag, szemükben gyűlölet-fények. Megértés? A felejtés távoli ködében, ócska lomokkal egybegyúrva hever valahol, sötétben. Emberek? Tömegben törtető, tolongó emberkacat, lábaktól odébb taszítva, mint a földre … Olvass tovább

A munka nemesít

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  Reggel fél hatot mutat a digitális vekker. Frissen főtt kávé illata tölti meg a ház levegőjét. Korán kelő vagyok, ám amíg el nem fogyasztok egy jókora adag, forró feketét, csak kószálok fel s alá – nyitott szemmel, céltalanul – akár egy alvajáró. Így, kissé kábán, öntöm bele kedvenc bögrémbe a még gőzölgő, koffeinben … Olvass tovább

Városok pora

Összes megtekintés: 45 

Összes megtekintés: 45  Városok pora Kopott, hiányos, korom-falak, emlék-színek fakó nyomán, felejtésbe szürkült történelem, képek, fuldokló épületek falán. Egy darab belőle most hull alá, helyén üres folt éktelenkedik, a por kegyes festője lesz talán, s befedi így holnap reggelig. Rég híresen csillogott e múlt, most észrevétlen rothadó rohanás, zúgó tömegkerék alatt kilapult, művészien pusztító ecsetvonás. Mi … Olvass tovább

A Takaró

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  A sok, egyformának tűnő nap egyikén, mikor épp csodálatos gyermekeim kevésbé csodás szobáiban próbáltam némi rendet varázsolni, s közben végiggondolni az aznap még rám váró feladatok sokaságát, valami megzavart. A telefon volt. Éles csengőhangja ugyanazt a dallamot ismételte újra, meg újra, meg újra. Az elszórt cukorpapírok, üdítős palackok között szlalomozva, a ruhakupacokat átugorva … Olvass tovább