T. Fiser Ildikó (elhunyt Édesapám emlékére) Nem jönnek a gondolatok, csak űr tátong lelkem közepén, versbe szedett szép szólamok helyett, néma rímek sorakoznak tollam hegyén. Nem tör föl belőlem, mint a vulkán, csak mardos a fájdalom – oly mélyen ül, várja, hogy felfogjam a felfoghatatlant, sajog és sajog ott, legbelül. Álmokat látok sötét némaságban, melyek nyugtalan éjszakákon át … Olvass tovább
Felhőpárnám, ha megrázom, Tollpihék helyett a fákon, Csillogó víz-cseppek ülnek, Ágain elszenderülnek. Felhőpárnám jól megrázom, A cseppeket nőni látom. Akkorák már, mint egy bálna, Földnek csitul szomjúsága. Felhőpárnám rázom, rázom, A cseppeket már alig látom. Földre érve összenőnek, Lassan, kis tócsákba gyűlnek. Felhőpárnám, ha még rázom, Félek én is bőrig ázom. Napsugár, ha mosolyogna, A … Olvass tovább
Kipp-kopp, kipp-kopp! Egyik reggel, kopogásra ébredek fel. Kipp-kopp, kipp-kopp! Hallom újra, kiszaladok az ajtóba. Kipp-kopp, kipp-kopp! Nyisd ki! Nyisd ki! Ajtóm előtt nem áll senki. Kipp-kopp, kipp-kopp! Ki kopácsol? Hallom már, a szilvafáról. Kipp-kopp, kipp-kopp! Nini ott van! Harkály csőre nagyot koppan. Kipp-kopp, kipp-kopp! Fák doktora a kukacot, hopp, kihúzza.
Csivit, csivit tarka trilla e kórusnak sok a tagja Apró, dalos színes, tollas csőrös, füttyös kis madár Ágról, ágra házról, házra énekelve szálldogál Csivit, csivit tarka trilla cseng a hangjuk tralla, trilla
Nem száz, hanem millió apró fehér pillangó, zene nélkül, zajtalan, táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele, földet érve mind megpihene, díszítik nemcsak a magaslatot, befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán, maga a látvány – mily megkapó! A táncosok járják, könnyedén váltják, kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadás véget sem érhet – oly … Olvass tovább
A kis mókus dideregve, keresi, hova mehetne. Az odúját nem találja, fázik apró füle, lába. Mi lesz vele fagyos télben, meleg otthon nélkül, étlen? Hová tűnt el kedvenc fája, s véle elemózsiája? Odaugrik tapsifüles, otthona a tágas üreg. „Hol egy elfér, elfér kettő, élelmet majd nyújt az erdő!” A kis sün is csatlakozik, ő is … Olvass tovább
Egy téli reggel, Mackó épp a mézes csupron csámcsogott. Brumm-brumm, ez a zaj miféle? s az ajtóhoz cammogott. Résnyire, hogy meg ne fújja a tél hideg lehelete, bejáratát kinyitotta, és elállt a lélegzete. Puha havon szánkó csusszant, rajta Mókus, Őzike. Visszhangzott a nevetéstől az erdő minden szeglete. Tapsifüles, Szarvas, Pocok, még Vaddisznó is sorban állt. … Olvass tovább
…, avagy a királylány sminkje Egyszer volt, hol nem volt, még a Rózsa dombon is túl, a XXI. század elején élt egy királylány. Mindene megvolt, ahogy az egy királylányhoz illik: hajegyenesítő és hajgöndörítő, szempilla hosszabbító és rövidítő (ezt ollónak hívták), ajak-, arcpirosító és halványító, és még sorolhatnám… A legfontosabb számára mégis a fürdőszobában álló, hatalmas … Olvass tovább
A száraz Föld vízre vágyott, a Felhőnek felkiáltott: Adjál nékem langy esőt, véle sarjadó mezőt, nem zuhogót, áradót, csak csendesen áztatót! A Felhő fenn meghallotta, langy cseppeket potyogtatva, megáztatta jól a Földet, így került rá szép, zöld szőnyeg. Mikor a föld jól elázott, nyomban a Napnak kiáltott: Adjál fényt és meleget, zöld szőnyegbe színeket, nem … Olvass tovább
Túl a hegyen, túl a réten, erdő szélen, falu végen, kis háznak tágas udvara, ott élt a három kiskutya. Távol a város zajától, Berci, Benedek és Bátor. A félénk Berci, ha meglátta, az egértől is remegett, Benedek ha épp nem aludt, a lusta eb mindent megevett. Bátor, ki nem félt semmitől, a legkisebb volt mind … Olvass tovább
Ragyog bár az égbolt tisztán, tengerkéken,, s melegít a szikrázó, nyári napsugár, ám ha a fagyos tél vert tanyát szívedben, fénytelen szunnyad el a halvány gyertyaláng. Az égbolt bár reád sötéten tekintsen, s a nap sápadt fénye már régen kihunyt, ám ha a szeretet költözött szívedbe, a gyertyaláng örökké ragyogni tud.
születésnapodra azt kívánom néked… Legyen az életed könnyű nyári szellő, mely tovarepíti az akadályokat. Legyen mosolyod felkelő nap fénye, mely megvilágítja a helyes utat. legyen a lelked pillangók varázsa, színekkel töltve be a hétköznapokat. Legyen a szíved hegyeknek forrása, melyben tisztán látod mindig önmagad.
Élt egyszer egy szelíd sárkány, ki számolt, írt és olvasott. Egy fejével még beszélt is, míg a hat csak hallgatott. Tavasz lett, a szeld sárkány főzött, vasalt és mosott. Egy fejével még beszélt is, míg a hat csak hallgatott. Nyárra már a szelíd sárkány, a tóban úszni is tudott. Egy fejével még beszélt is, míg … Olvass tovább
Jó illatú, meleg, kerek, fincsi fánkra lekvárt kenek. Eszek egyet, kettőt, hármat, felfalnám az egész tálat. A fánk a fánkot kergeti, mikor Fáni szája elnyeli. Csupa lekvár, csupa fánk, még éhes a kis elefánt. Ne légy olyan torkos Fáni, mindegyiket meg kell rágni! Ha egészben legurítod, meg fog fájdulni a gyomrod. Jó illatú, meleg, kerek. … Olvass tovább
Béka talpán békatalpak Úszónaci, szemüveg Fején piros úszósapka Ezután még mi jöhet? Fejest ugrik, nagyot csobban Csurom víz a szemüveg Talpa meg egy kőbe akad Ezután még mi jöhet? Vízen lebeg nadrág, sapka Hát a béka hol lehet? Nem fulladt tán meg a tóban! Ez után még mi jöhet? Mikor végül kikecmereg Nincs se talp, … Olvass tovább
Gyönyörű tavasz reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét. Fénye megcsillant a szegélyként ültetett délceg fenyves tűlevelein, a hófehérbe öltözött cseresznyefák és a rózsaszínű bimbókat dédelgető almafák virágain. Ahogy a lágy szellő végig simogatta a földet, az élénkzöld gyepen nyíló, apró, színpompás virágok hálásan … Olvass tovább
Kutya banda, ebugatta, kutya buli, dínomdánom, a holdat is megugatja, szóljon hát a kutya kánon. Malamut a mambót rázza, tangózik a Terrier, a Labrador lambadázik, Haskinak meg hiphop kell. Pop zenére Puli pörög, Tacskó lába tvisztet jár, rockra tolja a Rottweiler, a Skót juhász jó jazzre vár. Sramli szól a Schnauzernek, Foxi foxtrottra mulat, Beagle … Olvass tovább
Hosszú az út völgyön, hegyen, hogy a posta pontos legyen. Kengurunak sok a dolga, de nincs szárnya, se motorja. Ugrik egyet, kettőt, hármat, így elérve minden házat. Erszényéből a levelek, postaládákba röppennek. Legyen csomag, avagy levél, címzettekhez mind odaér. Ha jól dolgozik, reggelig, az összes láda megtelik. Hosszú út visz völgyön, hegyen, a postás, hogy … Olvass tovább
Ragyogó nyári reggel volt. A napsugár meleg fénnyel hatolt át a zöld erdő lombkoronái között. A fákról az erdei madarak dallamos csivitelése hallatszott. Az apró, színpompás virágok körül gyönyörű pillangók lebegtek. Ezen a csodás napon látta meg a napvilágot Pettyes, a kis őzgida. Amint megszületett, máris kíváncsian tekintett körbe gyönyörű, barna szemeivel. Kissé sután, bukdácsolva, … Olvass tovább
Hőség verejtékében úszó képzetek, Tenger hullám hordaléka terhetek. Múlt bajára gyógyírt kérő holnapok, Fásult arcok, fájdalomba sajgó tagok. Hol szeretetben a gyűlölet füstje kavarog, Nem szállnak ott csillagfényű angyalok. Munkába sietők közt, ti lézengő ritterek, Szebb jövőt hiába-vár álmokba nézzetek! Egyre csak bámulom a zúgó áradat, Hogy sodor emberekből néma árnyakat. Elvesztett a büszkeségre szült … Olvass tovább