Álmom hintaágyában ringok

Álmom hintaágyában ringok Rajzolok holnapot, az alázat előttem emel kalapot. Fázik a szív, mert nem szeretik, évek a múlt morzsáit eszik. Virágos tájat takar a csend, természet polcán rend. Vacogó szavak ajkamon, a holnap halkan mellém oson. Hol van még a mézízű nyár, amikor a délelőtt lenge szélkabátban jár? Holnapot szövök fejemben, a pillanat megcsillan … Olvass tovább

Tavasz, szerelem

Tavasz, szerelem Vivát a Tavasznak, ajkon szerelmet bont a csók. Természet kútjából túlcsordulnak a színek, tavalyi kinőtt tavasz kabátját a lét szabja át. Március haját pajkos szél kócolja, a Nap szalmaszőke sugarát a virágos tájban fürdeti. Szerelem libben tova a lélek ezüst szikláin. Szivárványt hint égboltra a Tavasztündér a pálcájával. Rügyek éneke zeng az ágakon. … Olvass tovább

Jelmezbál

Ki sminktelen, ki szemtelen, odébb rúgja a mellette álló árnyékát. Valaki magára festi jelmez helyett a napi menüt. Két bohóc nyelvet öltöget, szirupos szavak kavarognak a pohár legalján. Ki ijesztő, ki szánalmas, ki vicces. Arcra nyalt mosoly bélyegje. Sláger a rikító paróka, csámpás léptek neonfényben tobzódnak a táncparketten. Mindenki a másik öltözékén csámcsog, pedig a … Olvass tovább

ÁLOMVILÁG

Leszakítom a mesét az álomvilág fájáról, csokihegy olvad talpam alatt. Aranylóan vakító nyalóka a Nap, vattacukor a felhő. Zöld marcipán a fű a tájon. Ételfestékkel sminkelt virágok nézegetik magukat a harmat tükrében. Kókuszgolyók a fán a levelek. Nyalánkságok lógnak a fantázia bokrán. Hirtelen feleszmélek, kipattan szemem, mint tavasszal a rügyek. Álomvilág vonatja az ásító számon … Olvass tovább

Összegzés

Fogadom, hogy nem térek le a helyes útról ebben a romlottság kirakatába zárt világban. A hamis szavakkal fűszerezett élet csak megfekszi a gyomrot. Fogadom, hogy az évszakok színeivel a lélekecsetem átfesti a szürke perceket. Az ember számító, mert érdekből ölel, majd közömbösen eltaszít, mint gesztenye már hasztalan burkát. Fogadom, hogy az elmémből szerteágazó gondolatok gyökerei … Olvass tovább

TÉLVARÁZS

Belém költözött a tél, az arcomon hólepel. Csontomra fagy az idő, az ölemben zimankós csendet ringatok. Lábnyomom utóhang a tél kottás füzetében. Hópelyhek az akkordok, melyeket az égbolt lélegez. Tenyerem kelyhében a hűs jelent tartom, már jégcsapok a percek. Szemem sós könnytől párás. Körülöttem télvarázs, tejszínű kabátba bújt a vacogó természet. Budapest, 2023. november 23.

ÚTON

Tegnap rongyából kötök holnapot. Gomolygó léptem a jövő felé halad, ajkamon törékeny szó buborékja. Évek síneire rozsdát pityereg az idő. Szélkorbács múltat ütlegel az úton. Éket verek az évszakok szívébe, színek nektárja kibuggyan. Menetel tekintetem az éjjel holdvilágos fény folyosóján. Lelkek szaladnak fel létrán a Mennybe vezető úton. Budapest, 2023. október 20.

Őszi eső

Őszi eső, csend talpa száraz gallyakat tördelő. Égbolt ajka fényt nyelő, árva tájat szellő ölelő. Ősz színfalak mögött bábozik, hajnal virága még bimbózik. Rozsdabarna avartenger hullámzik, ébredés felhőágyon nyújtózkodik. Törzsbe ékelt múlt, perzselő nyárlepel rég lehullt. Évek festménye megfakult, ősz szeméből levélkönny kicsordult. Budapest, 2023. szeptember 25.

LEVÉLTÁNC

Őszt kongat szívem, lelkemben levéltánc. Nyárfa kérgén perc pulzusa lüktet. Avarkupacban csend hempereg, eső szivárog az elmúlás szeméből. Idő károg bennem, képzeletem szárnyat növeszt. Ősz éles karma, bőrömbe marja a fájdalmát. Varjúcsőr homlokomra stigmát vés. Szaggatott sóhaj szökik, év halmazában rekedt ősz. Lét ajtaján kopogtatok, félig kinyílik, végül beránt a huzat. Budapest, 2023. augusztus 19.

ÖSSZEKUSZÁLÓDNAK A SZÁLAK

ÖSSZEKUSZÁLÓDNAK A SZÁLAK Évek csomóját bontja kezem. Babaarcú hajnal volt egyszer, de most átszeli testem a júliusi nyár. Ordítanék! Torkomban apály, már nem bugyog ajkamon örömteli szó. Pólyában ringanak az újszülött órák. Szeretetet ölelő őszinteség volt egyszer, de most igaznak hazug a cinkosa. Hitvány percet rágok fogam alatt. Jelent pislog szemem, írom az életem tarka … Olvass tovább

Hurrá nyár!

Hurrá nyár! A kalandok még üres tarisznyáját vállamra veszem, hajnal kopog, felkapom fejem. A nyári öröm cipője lábamon, szélleány táncol végig a virágos tájon. Az emlékhúrokon lelkem múltat penget, a szívemben remény bont rügyet. Színekből köt csokrot a nyár, elrobogott a napfény aranyló vonatja már. Nyár végére a kalandok tarisznyája meghízik, az ajkamon tüzes mosolyom … Olvass tovább

GYERMEKSZEMMEL

Meseautó gurul a képzeletében, csokihegyről álmodik. Álomvonat zakatol a fejében. Még csak rügyezik tudata, számára a felnőtt óriás. Tudáshalmaz az agyában bővül, testén a nadrágja kockás. Nyílik szeme előtt a világ ablaka, csend lepkéje után szalad. Fülig ér határtalan mosolya, figyelme cseppet sem lankad. Gyermekszemmel gondtalan a nap, csupa játék és kacagás. Nyár virágos tájba … Olvass tovább

Álmok és Valóságok

Virágokkal fűszerezi a Teremtő a természet levesét, üde illatok ízesítik. Mezőn pipacssereg a köret. Részeg farönk dülöngél, zöld moha az abrosza. Két fogás közt beszippant a végtelen táj. Képzelet zongoráján a színek billentyűi. Tavaszt ver a május pulzusa. Árvácska a fűágyra szirmot zokog, a csend zsebkendője arcát törli. Mesék ablakán a fantázia kilincse. Fény arany … Olvass tovább

TAVASZI ZSONGÁS

Tavasz poharában színek, fénykabát a tájon. Természet szívverése közt szünet, felhőplakát az égen. Bokor ágain rügyek fakadnak, fűtengerben duruzsol a hajnal. Szélben lengedező fák, föld alól előbújik a hóvirág. Tavasz simogató hangjátéka, téli álmából ébred az élet. Csendzongorán lét ujja játszik, virágos szoknyát hord a rét. Budapest, 2023. március 22.

ÉLETEM NAPLÓJÁBÓL

Napok pacáit maszatolja az idő, tejfogas gyermekkorom múltba vész. Emlékeim könnyét felitatom, benyel minden percet a lét szája. Gyümölcsöző éveket szüretelem. Sikervár épül a fejemben, lelkemet kegyetlen sors ostorozza. Hónapok rőzséit gyűjti kezem, évszakok szőnyegei terülnek lábam alá. Szememben könny a termés, arcomon pillanat szirma. Fülembe kacag a szél, vajúdik bennem a csend. Életem naplójából … Olvass tovább

ÁLARCBAN

ÁLARCBAN Kopik a smink, álarc festékjét a könny leolvasztja, szem gödrében álság tanyáz. Félve hunyorog a jelen, őszinteség fénye vakítja. Álarcot viselünk mind, képmutatás mocskolja be a Világ képét. Kényszeres mű grimasz, több mint száz izom táncol az arcon. Ajkon a langy sóhaj kibugyog, kódolatlan szemek beszédesek. Bűn és jó cselekedet a napok mérlegén, nagy … Olvass tovább

ÚJ ÉV, ÚJ REMÉNYEK

Múlt foteljában helyet foglal az idő, jövő álmokat latolgat. Karácsony elkopott emlékképei, hullatja tűlevelét a fenyő. Kibontott ajándékok csomagolásai szemétben hevernek. Odakint szállingózik a hó, tél talpa alatt fagy ropog. Hófehérbe vedlik át a táj, meztelen ágakon dérkabát. Jelen ágyát veti meg a csend, görbe útra szél fúj havat. Tóba fagy a tegnap, ruhátlan bokrok … Olvass tovább

ÜNNEPI FÉNYEK

Kanyargós grádics a testemben, ajkamon megbotlanak suta szavaim. Lelkemben sóhajom gyújt gyertyát, fejemen barna hajam szaru, nemsokára dérbe borul. Emlékem tavában fodrot varázsol az idő kavicsa, új maszkot szab arcomra a lét. Zárt könyv vagyok sokak számára. Miért nem lapozol belém? Talán nem tetszetős a külső borító? Gondolataim soraiban ott rejtőznek sikereim és kudarcaim. Ismerj … Olvass tovább

ŐSZI LEVELEK

Zuhog bennem az eső, múlt avarján lépkedem. Rozsdás leveleket fúj a szél, kopár fák lelkemben. Hangulatom kietlen táj, jajong bennem az élet. Év a hónapjaim terhétől görnyed, időm a perc morzsáját eszi. Csak forog körbe-körbe szívem malma, megőrli a gondolatom kalászait. Mélyül napjaim medre bennem. Álmaim magam festem, lelkemben őszi levelek. Roskadó emlékek polca bennem, … Olvass tovább

Vihar

Avartkupacba mártja kezét az ősz, pocsolyába loccsanó vihar. Fa kéregnadrágját cseréli, szomorúfűz törzsénél a múlt kövei, idő keze erdő aljzatán matat. Természet bútorait átrendezi a vihar, táj kócos hajában rozsdás levelek. Száraz gallyra lép az óvatlan ősz, zenélő színek táncoló hangjegyei. Esőt permetez földre az égbolt, villámokat szór szeméből a vihar. Magaslaton szürkeség kabátja, zord … Olvass tovább