Hó-ember

Tél van, szabadban az ember, kitartó apuka havat seper. Tejszínű lepel a tájon, dérkesztyű ágakon. Szekrényből a szánkó előkerül, háztetőre sűrű köd ül. Kémény szürke füstöt pöfékel, Peti korcsolyázik testvérével. Zúzmara csipkéje az ablakon, olvadó jégcsap házfalon. Hóember készül a parkban, maroknyi gyerek építi szorgosan. Hajnal csókja a padon fagyott, bokor mögött szerelmi légyott. Hó-ember … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Könny tavába szórt emlékmorzsák, ajkon legelő szócsordák, bőr ruhájába öltöztetett bordák, éj nyugalmára törő égi hárfák, homokórában pergő elcsent órák, szív belsejében kamrák, múlt vánkosa alatt emlékmorzsák, évszakok füzetében kották, vásznon heverő formák, lélekben újra és újra virágzó fák, gondalatokkal teleírt táblák, vihar után felszáradó pocsolyák, lét szőnyegén percdarabkák. Budapest, 2021. október 18.

Ébredés

Ébredés Lerántja leplét az éjszaka, csillagok semmivé foszlanak, felhőbuborékot fúj a csend, arany fény ömlik az égi tájra. Ébredés próbálgatja szárnyait, földön hever a múlt köve, kék ruhában a horizont, hajnal fűszálhúron zenél. Ősz barna terítője a réten, menny szeméből álom hull, avarszőnyegen halk a lét lépte, reggel vállára jelen nehezül. Budapest, 2021. szeptember 19.

Az ősz zenélő billentyűi

Szél motoz az álommintás ablakon, őszillat ágak közt átfúj, rétről lerántja köd leplét a csend, természet vállára szórt gallyak, hajnali harmatot gyűjt az ősz, múlt kavicsai avarágyon, elsárgult percek levele, táj keretéről a színek lefolynak, lét fülébe suttog a szél, ősz lehelete hűs kabát, magány az elmúlás fűszálát kitépi, idő ecsete múlt vásznán táncol, napok … Olvass tovább

Hulló levelek

Hulló levelek, üvöltő szelek, múltfoszlányok és időfélcek, föld testén hegek, mennyben angyalkezek, ég lépcsőjén léptek, magaslaton mindentlátó szemek, hulló levelek, őszi fák meztelenek, lombtalan platánligetek, viharban hullámzó fűtengerek, moharuhás kéregtestek, szétáradó özönpercek, tájat festő rozsdabarna ecsetek, elmúlás ajtajába bevert szögek, hulló levelek, természet kilincsén harmatcseppek, évszakok festményén színes keretek, pillanat szekerén nyikorgó kerekek, hónapok hátán … Olvass tovább

Nyári kalandok

Nyár felénél járok még, napsugár barnítja testem rég. Napok kövein taposok, fejemben új reményt alkotok. Siker várát meghódítom, győzelem zászlaját otthagyom. Nyakamba szakadt nyári kalandok, álmomban felhőket rajzolok. Virág tengerében megmártózom, színes pillangóval fogócskázom. Emlékeim padlása csurig tele, cirógatja arcom július szele. Éjjel ölel csillaglámpás égi táj, rám mosolygó magaslat-száj. Végül nyár végéhez érek, lelkemben … Olvass tovább

A lovag parafrázisa

Nem jön mostanság hófehér paripán a lovag, páncélt és alatta páncélinget sem visel, megedzett szívén a sors kését fente, sisak sem fedi védtelen fejét, új kor öltönyös lovagot kreált, vérvörös rózsa kezében illatoz, ha nem vigyáz tüskéje ujját sebzi, ajkán dagadó szerelmes költemény, esti szerenádként égbe párolog, letűnt korok lovogjai már csak a régi könyvek … Olvass tovább

Új Világ

Természetszőnyeg alatt kín, fájdalom ruhájában a május, érzések lehullt szirmát szél sepregeti, imára kulcsolja kezét a magány. Múlt pernyéje hamuszürke, megrágott percek holtan, földköpeny sebét a fény gyógyítja, világosság a lét szekrényéből előkerül. Új Világ pelyhedző rügye, táncoló Nap sugarát hinti, égbolton átível a csodás szivárványhíd, csend magzatja a hajnal méhében. Langy lélegzet ajkon szökik, … Olvass tovább

Volt egyszer…

Volt egyszer kényelmes kezeslábasom, homokozóban piros lapátom, büszkén viselt kiskabátom, magam mögött hagyott lábnyomom. Volt egyszer első hajvágás után arcomon krokodilkönnyem, homlokomat csókoló szeles reggelem, tányéromon vajas-mézes kenyerem. Volt egyszer hátamon úszócuccom, nyakamba akasztott lakáskulcsom, emlékeket őrző iskolapadom, ballagáskor kitűnő bizonyítványom. Volt egyszer felhőtlen gyermekévem, álmokkal teletömött zsebem, földrajzból jeles feleletem, ajkamon mosolyom legnagyobb kincsem. … Olvass tovább

Találkozások

Szeretet szirma érzés nyíló virágján, lét szőnyege alá sepert elmaradt találkozások. Múló idő ágain ölelés gyümölcse, éhes magány megérett darabot móhon leszakít. Évszakok színei táj vásznán egybefolynak, természet parkjában csókra szomjazó találkozások. Álmok szürke pernyéje tegnap kandallójában, rég elégett percek holtan. Napszakok redőnyén fény és világosság váltakozik, lepkeröptű találkozások. Levegőben porszemek táncjátéka, jelen láthatatlan szoknyája … Olvass tovább

Tükörben

Tükörben nézegeti magát a tavasz hajlékony, üde hajtása, porhanyós föld édes harmatra szomjazik, fellegek vitorláját a lágy szellő húzza fel, magaslat hulláma verdesi felhőhajó tatját. Tükörben nézegeti magát a nyár, arcát égeti a tűztarjas Nap, délibáb köntöse vibráló testén, forró sugarak katonái virágmintás tájon portyáznak, csata zavarja meg a csend nyugalmát. Tükörben nézegeti magát az … Olvass tovább

Fény és árnyék

Élet és halál cserélődő ruhája, fény a kikelet, élet kipattanó rügye üde ágon, harmatvarázs illata. Árnyékvilágba lép az elmúlás, tél átfagyott lélegzete felköhög, szürke arcán idő szántása. Fény az égbolt csillagösvényén, ezernyi szempár szaporán pislog, felhő megvetett ágyában. Menny suhanó lovasa az árnyék, test nélküli, megtalálja lelke nyugalmát, szíve falára írt ima. Élet és halál … Olvass tovább

Versbe csomagolt ajándék

Versbe csomagolt ajándék Ajándék számodra az élet, lelkeddel varázsolsz színeket. Évszakok muzsikáját hallgatod, éveid ráncát az arcodon hordod. Ajándék számodra minden nap, szél szárnyán érkezik a holnap. Lépted zenéjét kíséri az árnyékod, tegnap margóján mosolyod hagyod. Ajándék számodra az igaz ölelés, valós kép az álmaidban oly kevés. Fáj a lelkedből kiszakadó rész, fejedben önéletrajzod régen … Olvass tovább

Új év jön!

Új év jön! Remény ruháját viselő szeretet, új év tortájából jut egy szelet. Rossz álmot töröl szeméből a lét, eső mossa le a tegnap emlékét. Új kabátot szab a szél ollója, szabadságot hoz a jelen hintója. Óév rozsdás fiókja kulcsra zárva, poros könyve szemétbe dobva. Megvetve a holnap tiszta ágya, örömkönnyet itat a jövő rongya. … Olvass tovább

Egy hangszer mindenkiben rejtőzik

Fiatalság húrját szél rezegteti, hangjegyek könnyed tánca, lélek hegedűjét érzelem pengeti. Szív kapcsos könyvében múlt dallama, ökölnyi szerv ritmusosan dobog, markában karma. Bőr szövete napok muzsikáját szellőzteti, kiforrott akkordok, perc karmestere a talpakat vezényli. Egy hangszer mindenkiben rejtőzik, néma vagy megszólal valaha, talán megmutatkozik. Budapest, 2020. december 13.

hópehelytánc

tél megrázza a dunyháját hópelyhet pityergő ég táj tejfehér hópaplanja ezüst színű dér az ágon tél jégcsapot aggat a tetőre tó befagyott tükre repedt csenddel bábozik az árnyék köd kabátjában az erdő tél testén sáros latyak hómezőn jégvirág szirma föld alá temetett őszi emlék rozsdás levelek fáradt sóhaja tél nyakláncára kerülő zúzmara fagyos szélben hópehelytánc … Olvass tovább

Tollpihék

Tollpihék játszanak a könnyed szélben, áldozatául esnek a természet erejének. Földre szálló szürke galamb tollpihék, lét kandallójában múlt hasábjai égnek. Hétköznapok noteszébe a tollpihék emlékeket karcolnak, köd ruhájába bújó fázós hajnalok. Tollpihék az éj felhőpárnájában, csend láncán percek csillogó gyöngyszemei. Budapest, 2020. október 20.

Csend és vihar

Csend és vihar Csend és vihar, amikor az ellentétes természeti erők összecsapnak. Csend és vihar, amikor egy negatív szó a lélekben fájdalmat gerjeszt. Csend és vihar, amikor a boldogság színeit rút halál feketére festi. Csend és vihar, amikor a gazdag ölelés meglopja szegény szeretethiányt. Csend és vihar, amikor a kifogyhatatlan örömkönny bánatkönnyé apad. Csend és … Olvass tovább

Őszi levelek

Őszi levelek Őszi levelek, mint pityergő lélekkönnyek, testüket behálózó erezetek. Természet ecsete rozsdabarnára festi mindet, rajtuk éjjeli üzenet. Fáradt sóhaj nedves avarban lépdel, őz nesztelenül szökell. Köd kabátjában bepárásodott szemüvegű hajnal, szél muzsikál lágyan lantjával. Csend ringat esőtócsában új napot, vérszegény fénysugár nem vesz kalapot. Őszi levelek nyár emlékét keresik, múlt terhét magukról leveszik. Budapest, … Olvass tovább

Fáj!

Fáj! Barátok, ismerősök egyre kopnak, találkozások ajtajának kulcsa a múltban maradt. Fájó emlékek betűit némán olvasva. Szoros ölelés kötele már soha többé nem vág. Fáj a tétova cselekedet, ami végül egy elvarratlan szál. Egy mosolygó arc a tegnap tükrében alussza örök álmát. Hiába vezeklő lelkiismeret, imára kulcsolt kéz nem ad engesztelést. Sós könnyszilánkokat törött lélek … Olvass tovább