Fáj!

Fáj! Barátok, ismerősök egyre kopnak, találkozások ajtajának kulcsa a múltban maradt. Fájó emlékek betűit némán olvasva. Szoros ölelés kötele már soha többé nem vág. Fáj a tétova cselekedet, ami végül egy elvarratlan szál. Egy mosolygó arc a tegnap tükrében alussza örök álmát. Hiába vezeklő lelkiismeret, imára kulcsolt kéz nem ad engesztelést. Sós könnyszilánkokat törött lélek … Olvass tovább

Együtt

Együtt Együtt teremtsünk új világot szívünk szigetén, építsük meg összetartozásunk oázisát! Együtt csomagoljuk ki lelkünk ajándékát, találjuk meg benne kapcsolatunk igaz kincsét! Együtt rajzoljunk egünk vásznára nappalt és éjjelt, tűzzük arany Napunkat, csókoljunk csillagot magaslatunk mellkasára! Együtt fésülje járásunk elképzelt mezőnk hosszú fűjét, színpompás virágaink szirmát szél borzolja! Együtt harcoljunk napjaink kihívásai ellen, közös erővel … Olvass tovább

Egy nyári nap

Egy nyári nap Egy nyári nap könyvében, édes csapadék van bőven, Lapja a napfénytől nem fakul, viharos égboltja sem tisztul. Magvető zápor hulló cseppje, szivacsos föld csuromvizes sejtje. Nyár a rövid nadrágját átcseréli, eldugott esőköpenyét keresgéli. Felhő arcán mosoly oly kevés, várat magára a családi piknikezés. Szél ráncot képez folyóvíz képére, méhecske száll tulipán kelyhére. … Olvass tovább

Felhőtlen gyermekévek

Felhőtlen gyermekévek Gyereknek lenni mindig jó, móka, kacagás oly mulattató. Csendes pihenőben szunyókálni, játszótéren csúszdára mászni. Gyereknek lenni mindig jó, cipőfűzőt bekötni megtanulandó. Kis játékot jószívűen kölcsönadni, cserébe baráti ölelést kapni. Gyereknek lenni mindig jó, szülő szájából elhangzó tiltó szó. Házirend szabályait meg nem szegni, felnőttnek tilos visszafeleselni. Gyereknek lenni mindig jó, finom vattacukor szájban … Olvass tovább

Éjszaka

Éjszaka Csillaghalászat éj hálójával, csendben ringás ég hajójával. Tenyérnyi álom a horizonton, dagadó Hold ül a felhőpadon. Magaslat tarisznyája mesével tele, altatót dúdol az éjszaka szele. Betűket rakosgat a nyugalom, földre hulló lágy szóvirág-szirom. Sötétség fejében dörömböl a magány, teste mellett elsuhanó angyalszárny. Holdfény a menny ablakán áthatol, múló idő emlékeket csomagol. Csillaghalászat éj hálójával, … Olvass tovább

Május postaládája

Május postaládája Belsejében áprilisi porszem, hajnalba csomagolt szerelem. Természet sáros kézirata, ajtaja kilincsén fenyőgyanta. Felszáradt harmat foltja, sötét éjszaka hűvös csókja. Vedlő galamb szárnytolla, rigópár duettje csodás parola. Bent rekedt illatok sóhaja, virágok lelkének zenélő lantja. Messziről jött felbontatlan levél, zörgeti félve kíváncsiskodó szél. Aranyló fénysugár résén behatol, csend éppen emlékek közt pakol. Szelektáló május … Olvass tovább

Ilyen szép a világ

Ilyen szép a világ Földön most korhad az élet, betegen hörög a lét tüdeje, több sebből vérző világ, remény rügye elfonnyad. Utcán jár a rongyos szegénység, nincstelen levakarja bőrruháját, koldus a sors tenyerén kéreget, könyörtelen kór testházat rombol. Lélekben mégis virágos mező, arcon mosoly kontya szétbomlik, szív malma a túlélésért küzd, agyban az elme álmot … Olvass tovább

A Poéta versfaragása

A Poéta versfaragása Könnyed hangot lehelő hangszál, ajakról már párologva égbe száll. Fedetlen érzést sóhaj betakar, képzelet szivárvány színt kavar. Művész lelkébe mártja tollát, kiszabadítja gondolata foglyát. Tiszta papírra önti betűk seregét, olvasó elé tárja szemérmes szívét. Fantázia rügyéből ihletvirág fakad, csengő ritmus pulzusa nem lankad. Verslábat növeszt minden egyes sor, lendület imbolygó rímeket sodor. … Olvass tovább

Évszakmorzsák

Évszakmorzsák Nyúlánk idő hónapok porában térdig gázol, tavaszlegény arcán rügyek pattanását magány borogatja. Vajúdó csend szél zúgását hozza e világra, arctalan árnyék némaságot ringat. Nyár gallérján meleg színek ráégett foltja, természet szőnyege alá söpört verejték sós, szétgurult gyöngyei. Fénytócsa közepében vibráló percek szétáradó részecskéi, fűszálak zenekarát föld lüktetése figyelmesen kíséri. Ősz kabátján rozsdás színű gombok … Olvass tovább

Pillanat

Pillanat Pillanat sűrített másodperc skatulyája, bezárt lét levegőtlen fiókjában csend. Pillanat gyűrött arcán félelem ránca, huzat csapódó ajtó lélegzetvétele. Pillanat satujában szél fojtón fütyül, végzet zsilipje fényt kirekeszt. Pillanat fonala hamar elszakad, megrekedt idő, soha össze nem forr. Budapest, 2020. március 18.

Létbőrönd

Létbőrönd Létbőröndbe betuszkolt élet, érzések, gondolatok darabja, fájdalmak, felhőtlen gyermekkor, aljára rejtett sírás bús himnusza. Sarkában felejtett álom szeletje, gyász miatt levetett víg mosoly, kinőtt ing szövetében meggyfolt, kitűnő bizonyítvány fakuló lapjai. Naplóba írt nyaralás emléke, tavasz illata, rügyfakadás zenéje, rácsos ágy görbe, rozsdás szöge, kopott kispárna elanyátlanodva. Öröm, boldogság gyűrött hangjai, első léptek leheletfinom … Olvass tovább

EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDŐ ÉLET

1979. október 22-én születtem Óbudán. A biológiai szüleimnek nem volt szükségük rám, ezért nevelőotthonba kerültem, és szeretet nélküli környezetben kezdődött az életem. Míg aztán egy nap Éva és Miklós eljöttek értem, és ők lettek a szüleim. Teltek a napok, hetek, hónapok. Lassan megismertem befogadó családom további tagjait is. Édesapám mérnök volt. Bölcs, józan, mindig következetes … Olvass tovább

Végső búcsú Édesanyámtól

2002-öt írtunk, amikor lelke angyalként eltávozott. Elszállt, ahol egy fájdalommentes élet várta, a Mennyország már nyitotta neki kapuját. Könny-gyöngyök gördültek szemem sarkába. Vigasztalhatatlan voltam, arcomat két tenyerembe temettem. Emlékképek cikáztak fejemben, gyász elsorvadt virága költözött szívembe. Közöny árnya borította be megárvult lényem. A külvilág megszűnt létezni körülöttem, csupán vegetáltam, boldogságom kútja végleg kiapadt. A jókedv … Olvass tovább

Új nap

Új nap Égbolt álmos vándora, felhőket teregető reggel, magaslat partján csend, gyűrött arcú menny ásít. Szél bottal járó koldusa, kikelet illatára éhezik, álmokat karcol földkéregre, szomjazik édes harmatra. Sors léte viseltes kabátjában, lába alatt útja egyre kopik, tenyerében titkos életvonala, szeretete kincse szívében. Budapest, 2020. február 22.

Kalapot emelő Február

Kalapot emelő Február Február ősz levelét komposztálja, idő fényfüggönnyel szöszmötöl, szél táj deres haját választja szét, megtűrt tél lassan összecsomagol. Domb felszínét hó vértje fedi be, faág zúzmara-ruháját levetkőzi, bokron olvadó jégcsap pityereg, világosság-glória kék égbolt fején. Kikelet ver hamarosan sátrat, színeket hoz tarisznyájában, meleget áraszt szíve tábortüze, lelke langy forrása mélyről előtör. Budapest, 2020. … Olvass tovább

Ősz adja át helyét a télnek

Ősz adja át helyét a télnek Beágyaz a gondos ősz, szél gereblyézi a leveleket, harmatcseppet fény szárítja, időszekeret húzó november. Már kicsomagol a december, arca vázájában tél virága, mosolygása képére fagy, porcukor színű a kabátja. Zord maszkban a természet, kezére zúzmarát fon a csend, didergés illata fát beterít, szemérmes ágat hó öltöztet. Bevackol odújába a … Olvass tovább

Téli képek

Téli képek Hő takarója alvó tájon, fán jégcsap-csengettyű, dér fedi erdő padlóját, tar bokor ködkabátban. Csend lehete ágra fagy, szél bábozik fényárnyékkal, föld alá rejtett ősz-sóhaj, tél tenyerében zúzmara. Darabos január lépte, tavasz mély álmot alszik, égbolt lelakatolt ajtaja, menny zord kulcslyuka. Természet tömlöcében lét, farönkön hópehely szeplője, oduban konzervált hideg, fakérgen nyugalom dörömböl. Budapest, … Olvass tovább

Anyátlanul

Anyátlanul Szemed udvarában bánatod könnye némán pereg. Emléked tükrében Édesanyád arcának mosolyát látod. Tested margóján Tőle kapott anyajegyed őrzöd. Fájdalmad fekhelyén magányod megágyaz anyátlanul fekszel. Lelked üres fiókjában keresed ölelése melegét. Ajkad satujába ragadt érzelmed szótlanságod bilincse. Szíved nincstelen koldusként kéreget gyászod rabságában. Budapest, 2020. január 6.

Új remény

Új remény Új reményt ver a jövő pulzusa, múlt ajtaja mögött tegnap, kinövi régi ruháját a jelen, kopott már az év cipője. Dagad az emlékek zsebe, perc inge gombolatlan, napok gallérján érzések foltja, új remény dallama a hírnök. Csodás álmok bimbója fakad, szögre akasztott pillanat, múló óra a jövő résén átszivárog, új remény árva lelket … Olvass tovább

Téli világ

Téli világ Tél ködmönébe bújó erdő, fa derekán érdes kéreg-kendő. Hó takarója tejszínű réten, megbotló fagy sima jégen. Dér kesztyűje bokor ágán, jégcsap lóg december állán. Zúzmara csipkéje az ablakon, havaseső könnye a házfalon. Ereszben sáros hókása-dagály, fába veri csőrét egy harkály. Cseréptetőre csend leple kerül, téli világ festménye elkészül. Hunya, 2019. november 16.