Sirass meg engem
SIRASS MEG ENGEM – Mint eldobott csikk a járdán csak belerúgnak és eltaposnak, magam maradtam szinte árván, kit az őszi esők mosnak. Sirass meg engem fekete felhő darócból takarj rám subát, holnapi napfény majd ha eljő selyemből varr rám új ruhát.