Gyermek a Szívünkben

Általam volt csepp kis lelked. Melyet a szél messze sodort. Hideg, hóban járva, lelkem.. Mennyi sáros cipőnyom? Gyermek játszik, hófödte szívemen.. Micsoda játék s öröm szállong. Mennyi kalács hever hontalan, A mamámtól kapott asztalon. S kint hol szívem tátong, Ráesik a fehér hó.. De milyen szép is volt nekem, A régi, karácsonyi altató… Hát korcsolyázzunk … Olvass tovább

Hamis csók

Mily szomorú este volt.. Mily hideg s keserves. Megannyi csók után.. Továbbra se szerelmes. Hogy lehet a csók hamis? Mit érleltünk, szívből? Megannyi hetyke románcunk.. Elmúlt, csendbe, végül. Csókolom az idegent.. Csókolom az ajkát, szívét.. A test múltba veszendő.. Lélekbe fogom tán kezét.. Csókolom én lélek nélkül.. Elképzelve a múlót, elé.. Mily hitvány, este volt.. … Olvass tovább

Elfáradtam Anya…

Elfáradtam, Anya… Már nem akarok menni. Annyi elhagyott ember között.. Valami igazit keresni. Elfáradtam, Anya… Pedig még fiatal vagyok.. Annyi elmúlt év között.. Azt hittem változni fogok. Elfáradtam, Anya… Elhagytam mindenem. Kérlek törékeny kezeddel.. Vard össze tépett szívem. Elfáradtam, Anya… Segíts nekem, kérlek.. Melletted minden nappal.. Mindig egyel többet élek.. Elfáradtam, Anya… Csak a csodára … Olvass tovább

Tél…

Vannak olyan dolgok, amit nem felejtünk. Amit nem tudunk elfelejteni.. Legalábbis azt hisszük.. Úgy tűnik majd el minden. Minden mit szerettünk, mi fájdalmat okozott. A peron az állomásnál megkopik, új emberek jönnek s mennek.. Valahogy úgy akár a vonatok.. Valamelyik késik, valamelyik pontosan indul. Egy szerencsém volt. Egyetlenegy. Isten úgy teremtett, hogy felejtsek. Ha egyszer … Olvass tovább

Rothadó lélek..

Erős test, rothadó lelke. Az élet körülötte forog. Annyi elrohadt lélek között. Azt hittem szeretni fogok.. Rothadó lélek, elmúlt végül.. Nem maradt számára semmi. Egy voltam a rohadtak közt.. Ideje volt már elmenni. Én mégis hiányoltam. Azt a rothadó, szürke lelket.. Mert tudta vele nem voltam boldog.. Oh’ Istenem pedig majdnem mentettem. De nem tudtam … Olvass tovább

Függetlenség börtöne

Vége volt-e igazán? Igazán, a hűtlen románcnak? Hideg ölelésedbe bújva.. Dobtál oda másnak. Mondtad, szeretsz még.. Hát miért hagytál el? Mert te élni akartál, S engem más vett el. Mert már nem hat meg.. Ezt mondtad, emlékszel? Emlékszel mikor eldobtál? Hajnalba mentem hozzád.. Neked fontos volt a semmi. Nem voltam fontos Én sem.. Mert te … Olvass tovább

Eloldozom békés lelked – Levél

Büszke, torkomból kiáltom. Ön jó volt hozzám, Kedvesem. Annyi írásomban, gondoltam. Hogy holnapra majd feledem. Én önző, buta képzelgésem. S látja, utazó, vándor lélek. Megszállni kívánt, Önnél. Önnél, kit bánt szavam, s tettem. Önt kit szívből szerettem. Melyből nem mutattam semmit S oh, kiért nem zeng dalt.. A keserű szívek hamis hangja. S ezt kapta … Olvass tovább

Emberek…

Szállóige, dohányfüst.. Lenézés, földbe tiprás.. Emberi elme, fegyverkezés Irdatlan, nagy ítélkezés. Ki lesz a végén gazdag? Ember, embert ölve.. Példaként hull a földre.. S mossa vérrel kezeit. Bűnbakot űzve, keresve.. Isten nevét hirdetve.. Világ elé állítjuk, megöljük.. Majd a tetemén kérődzünk. Mert állat az ember.. A butább fajta.. Intelligens, dögevő.. Háborúba fojtja.. S miért kéne … Olvass tovább

Csak mondja…- Levél részlet

Csak mondja azt, hogy nem. S nem ígérem, hogy nem sírok. Sírni fogok én, megsiratom.. (..) S úgy fogom elfeledni mint, életem Iránt a vágyat, s szeretetet. Úgy fogok eltűnni, akár a betűk.. Oly gyorsan s oly titkon.. Úgy feledem én el nevét.. Mint aki nem emlékszik semmire. Úgy feledem el szemét.. Akár ég a … Olvass tovább

A Lovag…

Istenem, mentsd meg.. Mentsd meg Őt, lovagot.. Mentsd szürkülő lelkét.. S tégy rá színes szalagot. A tökéletesben fullad meg.. Mert a sárkány, megfojtja.. Szeretné, ha így halna… Hogy a tökéleteset akarja. S úgy szeretném látni.. Szíve aranyozott részét.. S úgy szeretném csókolni.. Igazi, tökéletlen arcát.. S az élet párbaján.. Oly tökéletesen harcol.. S úgy szürkül … Olvass tovább

Jegyek

Fuldokolunk öt jegy, közt. Akár az iskolapadban.. Aki elbukik többé, ne járjon… Üljön tovább, magában Igazságtalan, iskolapadban.. Terülünk a deszkán, lefelé. Tartjuk hátunk más lábának. Hogy másszon, helyettünk felfelé. Ha van Isten, miért nem ad igazat? Megbecsülve, Őt, halandót. Miért tisztít az élet tüze? Ha valóban mind haldoklunk? Miért áll magában, bukott és sikeres? Az … Olvass tovább

Művészeknek!

Száll a füst a szobában… Verseg égnek benne, Egy, utána a többre. Parázsként hull a földre Ég a poéta könyve. Nem mutatja körbe. Ég a ház az utca. A poéta tovább írja. Ég a világ, a lámpa. Ég a könyv, a háza Mind vakon látja. S pusztulását várja Fagyott lelkek, sötét árnya. Üveg ember, kapzsi … Olvass tovább

Mivé lettünk…

Lassan porba hull.. Minden remény S álom. Mert valóban leírhatnám. A hegyet a virágot.. De akkor is hazudnék.. Tudom, hisz vakká lettél. S én ezt szerettem benned… S mára fényben kúszó, csúszó Az alagút fényében féreggé váltunk. Mert egymás tetemén élősködünk. S én már fagyva veszem levegőm.. A hideg fényes télben… Mert így tűntünk el … Olvass tovább

Hűtlenné lett..

Nyitott ablak, szürke szoba Csalfa remény, pislákol. Éjjel kettő, az utcán látom.. Beszélgetni valakivel.. Kivel látom, ha nincsen lábnyom. Mely a múltba visszalép S úgy fáj, de fáj, mégis tönkretett.. Pedig az enyém soha, nem lehetett. S úgy nézem, akár a réten… Öreg ablakból, hajolva. S most hűtlenné lett, az ismeretlen.. Valaki más száját csókolja. … Olvass tovább

Találkozunk a vonaton

Szállnak fel a vonatra. Ideje lenne indulni.. De a peron szélét valaki. Nem akarja elhagyni. Szállnak fel emlékek. Akár madár a fészekből De a koszos vágányt annyiszor.. Használta már, irgalom Annyiszor állt a peronon. Régi barát, szerelmek. S tova küldtem mindet. Csak ő maradhatott. S ő mindig maradt.. Gőz füstjében, könyörög. Hadd álljon tovább, nálam.. … Olvass tovább

Ahogy a Festék szárad

Imádkozz értem ma este.. Szétesik, lassul, feltámad. Az óra a falra ráfolyik… Majd, titkon rászárad. Valahol, melletted haldokolom. Néznek engem, nem akarom.. Csak egy üzenetet hagyok itt, S elmondok nektek valamit. Mindenki a szemével suttog, S tartja a száját . Kihánynám lelkemből, hogy.. Nincs többé értelme.. Folyik a füst a tüdőbe.. Gyenge, függője, lettem én. … Olvass tovább

Mind voltunk fiatalok..

Tiltott szó, mi véka alá rejt. Pedig mind voltak fiatalok Mind tudták, mi szégyen S mind tudták mi fájdalom Tudták, a sorok olykor csúsznak. S most miért haragudnak reánk? Miért gondolják, hogy ítélendő? Fiatalok, bolondok, neveletlenek. Éjszakán át táncolni, csókolni.. Miért vált bűnné ez..? Mind csináltuk, S mind szégyelltük. Ez volt mi minket tönkretett. Mi … Olvass tovább

Volt Tanítómnak

Kockás füzet, tábla. Tanítóm, termébe állva. Kérdezte, mi szívem vágya. Életem becses álma Szívem darabja, állatok orvosa. Titkos álmaim, vágyaim S a néninek nem tetszett. A padba hátra ültetett. Megharagudni miért tetszett? Technikumba, vitetett. Mert én rossz vagyok, buta. S máig a fejembe mondja. Miért mondta “egyeske”? Mire volt ez jó? Kacagó diákok közt bűnös. … Olvass tovább

Ingyen a folt

Ingen száradt folt Viseled magadon Lemosod, de nem fakul. Sötét szín, szégyenfolt. Sötét folt, fehér ingen. Anyánk mossa gondosan. Vigyázni többé nem akarok. Moss anyám Moss gyorsan. Mikor veszek újat? Holnap, Vagy soha többé? Oh istenem vétkeztem. Hadd vetkezzek le, örökké. Három napja rajtam ázik. Sötét tintán fehér ing. Hadd, kaphatnék másikat. Min nem látszik … Olvass tovább

Könnyen múlik el

Oly könnyen múlik el. Búcsút intve egymásnak. Ablakunkból vígan kiálltunk. Éljen a magány S szabadság. Ifjú szívünk, megbukott szerelme. S másnak adjuk tova, Azt mit Isten így akarta Magát másnak, engem magamnak. Így válik köddé, bársony szívünk legszebb nyara Így múlik est S hajnal, felkelő, rekedt szava. S maga színész könnyei hullanak reánk. S oh … Olvass tovább