Timar Erika

Odakinn süvît a szél,a fák ágait hevesen rázza, ajtón, ablakon át bekúszik a hideg a lakásba. Hirtelen támadt fel,tombolva száguld végig a tájon, pusztít,ha kell,ha útját állja bármi is,minden áron. Valami nagy dolog készül, súgja a lelkem hangja, az Égiek irányîtanak,nincs már sok idő a változásra! Szelek szárnyán érkezik egy más energia,egy új kezdet, életem … Olvass tovább

Kinn sűrű pelyhekben hull a hó,beborítja a tájat, táncot járnak a hôpihèk,kergetőznek párat. Utána egymásba olvadnak,puha takaróvá válnak, gyönyörű hófehér minden,mesebeli téli varázslat. Gyerekek hada zsibong kinn, siklik a szánkó, kis orcájuk is piros már;de mindez csudajó! Hóember épül már,rèpaorra készül, kalapjának lábas, karjának meg seprű. A Nap bágyadtan bukkan elő a hófelhők mögül, gyenge … Olvass tovább

Elmúlt az ünnep,a fény,a ragyogás, a csillogó fenyőfa a kertben már üresen áll. Fiók mélyére kerültek a díszek; mécsesek sem illatoznak már, folytatódnak a szürke hétköznapok,a sok -sok munka vár. Hosszú lesz még a tél; nehéz a szívem, érzem, várni, mindig csak várni,s egyre csak fogy a remènyem. Vajon eljössz -e mėg,hogy újra átöleljelek,simogassalak, vagy … Olvass tovább

Mondd miért fáj a csend,a ki nem mondott szó? Ha ránézek fényképedre, miért oly elszomorító? Emlékek villannak fel bennem, mint ahogy szórja szikráit a csillagszóró, miért nem örülök a napsütésnek, mely oly sugárzó? Ezer meg ezer gondolatot játszik le elmėm, vajon mit rontottam el annak idején? Mikor hiszed el végre, hogy megváltoztam én, miért nem … Olvass tovább

Ismét eljött a legszebb ünnep az évben, az otthon feldíszítve,körös-körül mécsesek égnek. Méz, fahéj,narancsillat lengi be a lakást, a sarokban csillogó ruhában karácsonyfa áll. Piros és aranygömbök, szaloncukrok pompáznak rajta, aranyfüzèrek, égősor is takarja a fenyőágat. Lábánál színes szalagos ajándékok sorakoznak, várva gazdájukat, hogy kibontsa azokat. Az asztal roskadásig megterītve finom ètkekkel, hal,pulykasült,s megannyi finom … Olvass tovább

Körbevesznek a vastag falak, melyeket magam köré vontam. Megközelíthetetlen lettem,a sok csalódás után védem magam. A szívem magányos lett, üresen dobogva lüktet, megkemènyedett kèrget vont köré a bús emlékezet. Befagyott,mint téli mínuszokban a tó vize, jégpáncélt növesztett köré az elmúlt idők fájó sebe. Várlak Téged szüntelen reménnyel, szenvedéllyel, leomlanak a falak majd,s előtted állok tiszta … Olvass tovább

Némán lopózva jött fel a Hold az égen, körülötte a csillagok ragyogva sorjáztak szépen. Hideg, kihalt a táj; közeleg a téli zord idő, síri csend honol künn, minden sivár dermesztő. Az utcák nèptelenek, alig rója valaki az útját, az Anyaföld is lassan nyugovóra tér, várja a megújulást. Rigó nem fütyül,bagoly nem huhog a fenyőfán, minden … Olvass tovább

Mint egy gyönyörű szivárvány,oly színes volt érzelmeink tengere. Vágyak, álmok, remények; boldogsággal volt mind átszőve. Elillant,kipukkadt,mint egy könnyű szappanbuborék, illúzió volt talán; most hiábavaló minden reménység. Szètfoszlott, mint kopott kabáton a bélès, a sok álom mind tovaszállt; nyomában fájó üresség. Mardos, mellbevág a kegyetlen valóság, oly nehéz az ébredés ily gyönyörű álom után!

Szívemben üresség, körülöttem néma csend, nézem az ablakon át, ahogy az esőcsepp lepereg. Várok Rád; egyedüli társam a magány, bús sóhajom a szelek szárnyán tovaszáll. Közelít a zord tél, messze még a tavasz, amikor madárdal csendül fel, és rügy fakad. Lelkem utánad vágyódik szüntelen, hiányod felemészt, az érzéseim soha nem csitulnak szerelmem végtelen tengerèn. De … Olvass tovább

Köszönöm,hogy vagy nekem,hogy megismertelek, egy balzsamos napsütötte délután elvarázsolt a tekinteted! Rabul ejtett pillantásod,mely örökké fogva tart immár, hálát adok a Teremtőnek, hogy eljött az a régi boldog nyár. Az életem része vagy,tanìtasz, gyógyîtasz, mint két tükör,olyanok vagyunk mi egymásnak. Ha Rád nézek, érzem lelkem hazatalált, nem számít a Múlt,csak a Jelen, a Most igazán. … Olvass tovább

A vágy,a hiányod szaggatja, égeti lelkem, itt voltál, ígérted, eljössz újra értem. Még érzem orromban hajad s bőröd illatát, ahogy átölelve magamba szívtam tél derekán. De azóta eltelt már sok-sok perc, óra és hèt, s várom,egyre csak várom, hogy újra itt legyél! Csend, fojtó csend és üresség, nincs válasz, üzeneteim az éter hullámain magányosan szállnak. … Olvass tovább

Utolsó óráit rúgja a nyár, még erőlködik mosolyogva a Napsugár. De a reggelek már didergős fázós hangulatban telnek, egy csésze forró tea felüdít, mielőtt útra kelek. Még zöldellnek a fák, nyílnak a kerti virágok, de hamarosan elhervadnak,s lehullanak a lombok. Őszbe fordul a természet, jön az elmúlás lassan, a táj színes ruhát ölt,a napsütéses vidám … Olvass tovább

Ősz végén a fák levetik tarka levél ruhájukat, s a nappalok is ilyenkor egyre hidegebbre fordulnak. A természet,az Anyaföld pihenni készül, várja a megújulást, mint csalódott szerelmes az újabb mennyei csodát. Várom én is e földi boldogságot újra, de még nincs itt az idő, lelkem ezt súgja. Még messze a cèl, míg eljő a beteljesülès, … Olvass tovább

Egy nyári varázslatos napon találkozott a fiú és a lány. Valahonnan már ismerlek!-szólt a srác. Talán!-mosolygott bájosan a lány. Együtt megyünk tovább, hazaértem Hozzád-,s kézen fogta a lányt. Vitte,vitte őt a csodák tengerèn hosszú hónapokon át. Ő vagyok én,vagy én vagyok Ő?-gondolták. A lelkük összefonódott, mióta meglátták egymást. De hamarosan jött a felismerés,a sok sérülés, … Olvass tovább

Megismertelek, találkoztunk egy nyári délután, a szemedbe néztem,s éreztem a csodát. Elmerültem benne,az aranybarna íriszedben, fogva tartott a pillantásod,s azóta is mindörökre. A lelkünk ismét egymásra talált e földi létben, megírtuk odafenn,mint előző èleteinkben. Hazatèrtünk egymáshoz;karjaid ölelésre tártad, ismerős érzések kavarogtak bennünk pár pillanat alatt. Ez a csoda soha nem múlik el már, akkor és … Olvass tovább

Belefáradtam; alábbhagy nyugtalan szívverésem, nincs görcsössèg, akarás, feladtam mindent az Égieknek. Még fáj időnként hiányod,ha Rád gondolok, de szeretettel elengedtek,s talán visszatėrsz hozzám egy napon. Csak nézek némán magam elé és emlékezem, mennyi boldog órát,napot töltöttünk mi el ketten. De tudom, hogy lelked szabadságra vágyik minduntalan, nem tűri a kötöttséget, szárnyalni szeret a magasban. Mint … Olvass tovább

Éjjel csodás helyeken jártam Veled álmomban, kopár sziklák között,s a hegyről vízesés zuhogott ezüstösen csillogva. Mellettünk zöldellő fenyők nyúltak a magasba, élveztük a kristálytiszta levegőt beszippantva. Egymás kezét fogva lágyan odasimultam Hozzád, miközben bámultuk e gyönyörű természeti csodát. A Szerelem illata hűs szellőkènt lengedezett körülöttünk, éreztük ezt minden bokorban, virágban,ahogy a sziklán megpihentünk. Csak egy … Olvass tovább

A Nap aranyló sugaraival tűzött le rám, szikrázóan ontotta melegèt az ezüstös tó partján. Körülöttem vidám lubickoló emberek hada, de én csak az órát néztem folyton,s vártalak. Belemerültem a hűs fodrozódó habok közé, sodort a hullám, úsztam,tapostam a vizet addig,ahol a zaj elült,s körülvett a csendes magány. Később visszajöttem a partra, Téged kerestelek mindenhol, előtörtek … Olvass tovább

Nézem a fényképen arcod szelíd mosolyát, s eszembe jut az a boldog régi nyár. Meglátni és megszeretni Téged egy pillanat műve volt, emlékezem; a hangod is a szívemig hatolt. Gyönyörű képek villannak elő tudatom mèlyèről, szemem a távolba rèved,sóhajom száll,mint hűs szellő! Már csak ez maradt nekem Belőled,a sok közös emlèk, a sok nevetés, kirándulás,filmnèzès. … Olvass tovább

Mondd bízhatok Benned,van-e még esély, mit megígértèl,betartod-e mèg? Vagy szívemben hiábavaló a remény, csak illúzió, fölös vágy,mit érzek én? De hiába suttogom e szavakat a sötét éjszakába, csak mély hallgatás, síri csend ezekre a válasz. A kétségek gyötrik a lelkem mindennap, vajon az èteren át e gondolatok Hozzád eljutnak? Gondolsz -e rám, eszedbe jutok -e … Olvass tovább