Mézédes vonzalom
Mézédes vonzalom Úgy vonzol magadhoz, Mint méhet a virágok, Szemeimet lehunyom, És szép mosolyod látom. Csókodra szomjazom, Testem érted lángol, Minden egyes pillanaton Érintésed vágyom.
Lengyel Timea
A körtefára nézve
A körtefára nézve Nézd, ott a pad Amelyen én egykor annyit ültem. Nézd, ott a fa, Melynek árnyékát nagyon szerettem. Én írtam ott, A zöldpadon, az árnyék hűvösében. Ott csend honolt, És nem zavart meg soha senki engem. A nyugalom, A boldogság, szeretet és béke Ha ültem ott Mindig beköltözött a szívembe. És nézd csak, … Olvass tovább
Esti pillanatkép
Csak ült a fürdőszobában a kád szélén, egyedül. Haja még vizes volt, a sminkjét már lemosta, pizsamája kényelmesen bő volt rá. Éppen arcát kente valami krémmel, hogy szép legyen a bőre, a mosógép tetején meg ott volt a bedugott hajszárító, mellette még háromféle különböző olaj és krém. A hajvasaló már melegedett a radiátoron. Ahogy néztem, … Olvass tovább
Erdei úton
Erdei úton Oly sűrű az erdő, S végeláthatatlan. S mint a pók, hálót sző A fák lombja a napra. A fák az égig érnek, Én egymagamban állok S a napfénytől előttem Az út világít, ragyog. Elindulok rajta, S nem is tudom merre, De lelkem egyre súgja, Menj csak egyre messzebb. Ha utadat elkezdted, Sose fordulj … Olvass tovább