…zsákutca-szonett

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Hiába nyelsz le lélek-aszpirint, az nem nyomja el a sors szájszagát. Fellapozhatsz pár talmi magazint, idejétmúlt a tegnapi plakát. Nincsen gyógymód, hiába képzeled, mint ablakon a könnyű párafolt, akként tűnik el szerzett ékszered, és féltett kincsesládád, hogyha volt. Nem várhatod, mi széthullt összenő, hogy a mennybe jutsz majd írás szerint, ha hamis imákból … Olvass tovább

Egyformán hideg (Villon ciklus)

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Herceg, elér téged is a halál szárnycsapása, el nem kerülheti sem koldus sem király, ahogy éltél, akként nyílik menny vagy pokol tágra, kirója sorsodra a vég ami kijár. Ellobban élted majd az égi fáklyán, és ott lebegsz a létezés határán, nem lesz rajtam kívül épeszű halandó, kit ne vidítna az elkongó harangszó. Arany … Olvass tovább

…ihlettelen

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  A mérget kelletlen fel kell hörpintenem, bár úgy vélem tán felettébb ostoba, hisz az eredményt azonnal felismerem, állva is megfordul velem a szoba, mert nincsen se múlt, sem jelen megidézve, a jövő majd másokat szórakoztat, ahány korty, a szédület is annyiféle, bukni már nem lehet ennél nagyobbat, ízlelem a lét örök, keserű kínját, … Olvass tovább

…mai látlelet

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Ha a mennyekig utazhatnék HÉV-vel, én is a tetőn hasalnék keresztbe’. A háború már más országon térdel, jussát Attilától itt már beszedte. A bolt tele van, újkori borzalom, új eladók kínálnak új eszméket, te rendre máshol állsz, másik oldalon, méregetnek mint rég lejárt terméket. Elbíbelődsz olykor a maradékkal, cserélgetheted magad akárhányszor, szemezhetsz is … Olvass tovább

…kitépett nyelv

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Tudom, mint mindig, sántít a hasonlat, kitépett nyelv, ha nem kell már a vers, talán a hangtalan kiált nagyobbat, talán ha némán, bénultan heversz kapják fel sorba fejüket a holtak, sírnak fel elvetélt újszülöttek, szívüket kaparják a kiraboltak, madártestek csapódnak tükörnek, mert “nem szükséges, hogy én írjak verset” – a részletekre Isten sem … Olvass tovább

…no-sztalgia (szatír-ikus)

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Kopott betontenger, forró az aszfalt, fel sem tűnik másnak, nincs út útközben, a sarki kocsma senkit sem marasztalt, hisz naponta új légy volt a sörökben. Minden volt a világ másik felének, itt fröccsszagú volt, másnapos az ének, kaptál időt, ha a régi elszakadt, néhány pofontól az állad feldagadt, a Trabant kicsiny volt, néha … Olvass tovább

maholnap

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  …maholnap Most a holnapot még nem kell eldöntenem, nem marja még az idő fogsora. Nem hever még, mint hűlt pillanattetem, a lehetőség a majdban lesz csoda. Ráérek a mában kicsit ácsorogni, holnap úgyis tegnap lép helyére, s nem lehet többé úgysem kibogozni, mint íródik a létezés regénye. Ketten vagyunk a semmiben órahosszat, talán … Olvass tovább

Megjelent!

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Cs Nagy László: szentség-törés Cs Nagy László verseit régóta ismerem, nagyra tartom. Lírája mindig mélyre jut bennem, amint senkit sem hagy érintetlenül. Meglepett első Villon-átirataival. Meglepett és lenyűgözött, hogy a középkor végének, a reneszánsz virágkorának legismertebb, legszubjektívebb költőjét választotta, aki a költészet eszközeivel a dolgok fonákjára hívja fel a figyelmet. Cs Nagy László, … Olvass tovább

Megnézhetem

Összes megtekintés: 115 

Összes megtekintés: 115  Megnézhetem Talán majd egyszer jó leszek, békében önmagammal, lerakva hordalékomat, eggyé leszek a parttal, s a víz színén megnézhetem, miként tengert a cseppben, hogy úszik el lábam előtt minden, mit elkövettem. A lassú hullámok felett, ott leszek észrevétlen, mint partba ágyazott kavics tükörképe a mélyben, a sodrás visszainteget, mint tegnapra a holnap, s … Olvass tovább

…átlépett küszöb

Összes megtekintés: 124 

Összes megtekintés: 124  …átlépett küszöb A hold fején félrebillent, nyűtt felhőkalap, kivérző álmaim között még megtartalak, csillagkövek közt lépdelek, rég kihűlt jelen olvad a végtelen, sötét néma tengeren. Nem kérdezed, nem kérdezem, időnk nem fecseg, kioltott gyertyáink füstje lassan ellebeg, léptünk se koppan halk zenét, tánc se jut nekünk, óvatos megalkuvással félni sem merünk. Ítélet sincs, … Olvass tovább

Hagyaték

Összes megtekintés: 231 

Összes megtekintés: 231  Ismét nagy falat, csak türelmeseknek. Hagyaték (Villon ciklus, átírás) I. Négyszázötvenhat a végét rúgja, hogy tollam hószín papírra teszem, alul majd végső vonalat húzva, mielőtt lezárom végleg szemem, én Francois Villon, mint jó tanonc, kit Vegetius szava szárnyra vett, hát számot kell adjak, mennyi a konc, hogy éltemet holtom ne csalja meg II. … Olvass tovább

Könyvajánló: Feketén-fehéren

Összes megtekintés: 534 

Összes megtekintés: 534  Március második felében megjelenik első verseskötetem, és az a megtiszteltetés ért, hogy Király Gábor Költő írt bele ajánlót. Utazás a máglya körül E kötetben száznál is több vers szerepel. De ténylegesen 44-el kevesebb mint amennyit a tartalomjegyzék felsorol, mert az első 45 egyetlen vers, ha a címeket kivennénk belőle, s sorszámmal helyettesítenénk, látnánk, … Olvass tovább

"A Testamentum"

Összes megtekintés: 410 

Összes megtekintés: 410  Hát, ez nagy falat, de kéretik ezért Villonnál reklamálni. A Testamentum (Villon ciklus) I. Az életből az őszi sár ragadt rám, magányomat a Kaszás kíséri, őszen ülök az utolsó falatnál s utcalány a pénzemet sem kéri, sápadni látszik fölöttem a csillag, mi egykor rám dobálta lángjait, lelkem ajánlom az égi kocsisnak, s az … Olvass tovább

Kit, hogy ér a HÍR.

Összes megtekintés: 269 

Összes megtekintés: 269  A Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, pályázati eredményt hirdetett kiadói kötet elnyerésére. Nem vagyok aki hamar elérzékenyül, most mégis, miközben gratulálok minden lehetőséghez jutónak, kicsit küszködök a szavakkal. Azért valljuk be, akarva, akaratlanul, a remény mellett mindig ott bujkál a kisördög, aki az ember fülébe suttogja: ugyan, mit képzelsz. Aztán kattintasz, és bármennyire … Olvass tovább

Nekikészül

Összes megtekintés: 1,246 

Összes megtekintés: 1,246  Nekikészül Korom az ég, és baljós fellege villámcikázó fénnyel van tele, s végigver a megriadt világon, időt sem hagyva, hogy felkiáltson, felhőknek dől a langyos délután, felhúzott gallérral, félőn, sután, fák remélő árnyékába fészkel, mit a kora-nyár puhán kibélel, kék fodros tócsákban árván hagyott, megszürkült, gyöngyfüzéres pamlagot, jaj tépi fel a villámok hegyén, … Olvass tovább

Születésnapomra

Összes megtekintés: 393 

Összes megtekintés: 393  Születésnapomra (József Attila után szabadon) Mindegy “hányéves” lettem épp, nem voltam bábú semmiképp, s habár ma már, nem ejt rabul a kellemem, se nőt, se mást, csak nyelvemen acél a cél, hogy rímbe öntsem versemet, Attila biztos felnevet felül, s derül heverve égi pázsiton, mert én úgy nem taníthatom e hont, kivont kardot … Olvass tovább

Sorok

Összes megtekintés: 578 

Összes megtekintés: 578  Sorok Csak sorok, amikből végül nem lett vers. Sorok (1)Add Felhőkre nyitja ég-szemét az alkony, a sötét posztón csillagfény reped. A hold varázsos színarany kosárt fon, add vissza sötétbe ájult szívemet. Sorok (2)Sötét Fényesen mosolygó szívvel, mintha a múlt mostra hajolna, szemed csillagáig kémlel -hol az idő időtlen volna- fényeden sodródó jelen, a … Olvass tovább

Megmaradsz (halottainknak)

Összes megtekintés: 616 

Összes megtekintés: 616  Megmaradsz (halottainknak) Az idő küszöbén rekedve körbeölel a végtelen, Isten tenyerébe rejtve lépsz át a foszló végzeten, csak a tegnap jött el temetni, a holnap megkövült kereszt, feledés jön elszeretni, az időt bárhogy is nevezd, belőle sarjadsz halhatatlant, míg órája bennünk zajong, legyőzve írott, s iralant', marad egy időtlen facsonk, mi mindig új … Olvass tovább

Halott igazság

Összes megtekintés: 346 

Összes megtekintés: 346  Halott igazság Csak a halottak születnek igaznak, ki él, az csak igazságot keres, a magunkban vívott forradalmat közönyös, árulásainktól vegyes, szürke önsajnálattá aszaljuk, hol nincsen golyóütötte villamos, és keserűségünk' magára hagyjuk, ahol a lánctalp vértől iszamos, éles nyikorgását kabátként hordjuk, az árulást hazudjuk igaznak, a pesti srácot magunkba fojtjuk, pedig mibelőlünk halt forradalmat.

Breviárium

Összes megtekintés: 236 

Összes megtekintés: 236  Breviárium Befelé zuhanva összegyűjtöttem, versnyi örömökbe szétszórt magam, kicsorbult éllel, kopottan, törötten, harangzúgásban vétkes hontalan. Harsonákkal ledöntött falaimra bábeli zűrzavar vont komor leplet, és a romok közt szálló porba írva ott van: ide senkit sem temettek. Nélküled tanultam fény nélkül élni, sötétség kuporog ajtóm előtt, elfeledtem naponta felidézni mi íriszemmel égve egybenőtt, kitárt … Olvass tovább