Úton

Egyik nap csak telik a másik után, a kerekek futnak az ismert utakon, kövérre hízik monoton-pirulán a lelkeket fojtó, néma unalom. Napszemüveg mögé csendben elbújva, – már a kávé is kihűlt, komolytalan a próbálkozás -, az ébredés súlya még tétova lábakon összezuhan. A következő kanyar mögé érve keresztúthoz érkezünk újra talán, fény-nyíl céloz az alvó … Olvass tovább

Volt egyszer

Volt egyszer egy kislány. Napmosolyú, cserfes és szabad. A szeme ragyogott, a copfja vidáman szállt. Sokat kacagott, és mindig őszinte maradt. Csak azt mondta és tette, mit a szíve diktált. Volt egyszer egy lány. Bizonytalan, félénk és csendes. Az arcát elrejtette, s láthatatlanná vált. A lelke magánnyal és félelemmel terhes. Csak azt mondta és tette, … Olvass tovább

Csukott szemmel

Egy repülő hangja suhan felettem, lassan, kimérten, elrendezetten, a távolban elzúg egy száguldó motor, a közelben önfeledt kiskutya csahol. A kert végén madarak csiripelnek, napfényről, szerelemről énekelgetnek, a szomszédban valaki épp kalapál, egy kakas kukorékolva felkiabál. Egy autó felberreg a hátam mögül, apró rovar zümmög a fejem fölül, a szél a hajamba kapva közbesusog, egy … Olvass tovább

Kék Hold

Sóvár szárnyakon libben fel egy sóhajon A vágy és sírja, most van itt az alkalom: Látni akarlak, újra hangod hallani, Kezed a kezemben csak némán tartani… Szemeidbe nézni, merülni a mélybe, Mélyben izzó fénnyel repülni az égbe, A kék Holdhoz bújni a karjaid között, Közelebb jutni, hová lelked költözött… Emlékszel, akkor milyen borús este volt? … Olvass tovább

Végzet

Kínzó kavalkád volt addig nyüzsgő életem, S végre megállt az idő: te álltál előttem. Felsajgott szívemben egy régi, titkos dallam, Falaim leomlottak némán, öntudatlan. Megadta magát elmém, semmit nem sajnáltam, Eljött hát a pillanat, mit mindig is vártam. Akartam ezt a néma, vad zuhanást veled, Feledve ki voltam, vagyok, s akárki leszek, Csak a jelent … Olvass tovább

Különös találkozás

Te és én, két külön világegyetem. Megtettünk mindent, hogy a kettő egy legyen? Nevettünk, bíztunk, dühöngtünk és sírtunk, Szerelmes vagy vádló leveleket írtunk, Százszor is feladtuk s elkezdtük újra, Mégsem jutottunk a határon túlra, Amely világainkat elválasztja, Ámbár képzeletünket elárasztja Ezernyi ábránd csalóka mosolya, A valóság eddig még nem vitt el oda. Mit tegyek, mondd … Olvass tovább

Örökké változó

A tükör egykor ellenség volt, Majd baráttá vált egy szép napon, Amint végre úgy döntöttem, elfogadom: Ez vagyok én – s bárhogy is van, hagyom. Reggelente világosan, tisztán, Mosollyal tekintett rám, Jól megértettük egymást, S az életet is akkor, talán. Mára megint más lett, megváltozott. A képe kissé szürkébb, foltozott; Keserű rovátkák gyűlnek egyre ott, … Olvass tovább

Embernek maradni

Álmomban sötét helyen ébredtem. Sejtelmes, ijesztő hangok, kárörvendő nevetés. Közömbös, fénytelen szemek, hűvös ál-mosoly. A szűkös, szögletes térben levegőbe markoló hideg kezek. Elhallgatott imák… Kikiáltott szitkok… Vidámra festett maszkok, de belül szűkölő félelem… Mint ragadós békanyál foszlányai tapadnak testemen. Harsány, trágár kacagás, vágóhidak horror-hangjai… Ez tiszta őrület! Hol vagyok? Hogy kerültem ide?! Miért?! Kiutat keresek, … Olvass tovább

Fohász a sötétből

Istenem, csakis te tudod, miért vagyok. Segíts, hogy megértsem a Te akaratod. Segíts, hogy idebent érezzem a Napot, Akkor is, ha kint már minden jéggé fagyott! Segíts emlékeznem, egykor honnan jöttem, S ha szürkén is terül a hideg ég fölöttem, Csillagok ezrei vigyázzák a léptem, S lelkük egy darabja itt szikrázik bennem! Segíts felidéznem, merrefelé … Olvass tovább

Fohász a sötétből

Istenem, csakis te tudod, miért vagyok. Segíts, hogy megértsem a Te akaratod. Segíts, hogy idebent érezzem a Napot, Akkor is, ha kint már minden jéggé fagyott! Segíts emlékeznem, egykor honnan jöttem, S ha szürkén is terül a hideg ég fölöttem, Csillagok ezrei vigyázzák a léptem, S lelkük egy darabja itt szikrázik bennem! Segíts felidéznem, merrefelé … Olvass tovább

Felébredés

Nem az vagyok, aki Vagyok. Álom fátyla borul rám. Csillagoktól jelet kapok, szólítanak: “Avatár! Elringatott sűrű éj. Az Otthon fénye újra vár. Ébredj! Lelked erre kér, túl sokáig aludtál.” Felszállok a Főnix szárnyán, tekintetem felragyog. Eggyé válnak bennem szférák, csillagok s az angyalok.

Gondolatok 2020-ról

Avagy 2020 a valóság gömbjének egy szubjektív pontjáról nézve… 2020. Különleges évszám, már régóta vártam, vágyva vágyott nagy csodákra készen, ezt az évet előre szívembe zártam, fordulatról álmodtam merészen. 2020. Különleges évszám. Már régóta vártam, hogy elérkezzen. A 20-as szám a számmisztika szerint állítólag az ébredés száma és nagy változásokat jelez, s itt ráadásul duplán … Olvass tovább

Ellentmondásban

Magam vagyok az ellentmondás. A szabálykövetés és a lázadás. Szabadságvágy és szolgaság egyként jelen van bennem. Egyszerre vonz és taszít el messze a jövőm és az ismeretlen. Élet és halál, halál és élet körülöttem kering, s ha titkokról kérdve az ég felé nézek, az isten türelemre int. Jobb kezével megáld, míg bal kézzel könnyedén legyint: … Olvass tovább

Szólj hozzám!

Fáradt hajnalok tompa árnya ragyog A sápadtan mélázó ablakok alatt, Álmatag nappalok monoton sora halad A közelgő tél előtt az ázott avaron. Rothadó diók hullanak a földre, Lábam kedvetlenül rúgja őket tovább. A hétköznapok megfakult, hűvös mosolyát Csak egyhangú lépteim karolják körbe. Vajon hová cipel a sors, milyen titkos célig, Merre vonszolnak majd a fagyos … Olvass tovább

Tisztulás

Tompa álom lépked a sűrű, néma tájon. A zárt ajtók mögé bújt álmatag világon Szürke ólomkabát feszül. Súlya lehúzza, Nyúzza a színeket, s a hideg földre sújtja. Uránosz rosszkedvét már rég nem palástolja, Vastagon rejti arcát borús takarója. Sűrű maszkja mögül nem hallatszik ki hangja, S az emberről szőtt álmát egyre csak siratja. Újratervezés kell, … Olvass tovább

Tollpihék

Most is hallom szívből jövő Hangos kacagásod, Amint a lényedből áradó öröm Felkapja s megpörgeti a gyanútlan világot! Most is látom fekete meggy-szemeid Huncutul ragyogó tekintetét, Amint gyönyörű csillagszórókként Öntik ránk szíved éltető tüzét! Most is érzem kedves tenyered Gyengéd érintését kócos hajamon, Amint szalad a fésű, s cuppan a csókod Örömtől kipirult gyermek-arcomon! Az … Olvass tovább

Sohasem

Fátyol mögött mereng a Hold, Félrevonulva szemérmesen, Nem érdekli most a földi gond, Nem kacsint le ránk kedélyesen. Takaróját jól magára húzza, Ne lássa senki a bánatát, A magány a szívét majd’ összezúzza, Átsóhajtozza az éjszakát. Egyre csak társát szólítja, hívja, Bár tudja, hogy hiába, reménytelen… Magány a bölcsője, s az lesz a sírja, Nem … Olvass tovább

Hiányzol

Hiányzol Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason. Hosszú, borús-mély álomba szenderülve, Emlékek vad kavalkádjába merülve Jár időtől megfakult, messzi tájakon… Mennyi báj és mennyi szépség, Hegyek-völgyek, tenger-kékség, Nevetés és sírás, bánat, Mind-mind része e kabátnak. Zsebeiben múló évek Rejtett kincsekről mesélnek, Gombok sora bölcsen csillan, Tapasztalat fénye villan. Hajtókáján büszke ráncok Hirdetnek egy múlt … Olvass tovább

Örök pillanat

Örök pillanat A végtelen egy pontján egy röpke pillanat Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt. A legbelső szobájába beköltözködött, Otthonára talált bent a várfalak mögött. Aranyhaját gondtalanul összeborzolta, Nevetése bíborfényét körbehordozta, S csillagtekintetét, amint körbejártatta, Sötét termek poros mélyét lángra gyújtotta. Tűz felizzó dallamára táncolni kezdett, Múlandó voltáról közben megfeledkezett. A végtelen egy pontján egy röpke pillanat … Olvass tovább