Sohasem

Összes megtekintés: 9 

Összes megtekintés: 9  Fátyol mögött mereng a Hold, Félrevonulva szemérmesen, Nem érdekli most a földi gond, Nem kacsint le ránk kedélyesen. Takaróját jól magára húzza, Ne lássa senki a bánatát, A magány a szívét majd’ összezúzza, Átsóhajtozza az éjszakát. Egyre csak társát szólítja, hívja, Bár tudja, hogy hiába, reménytelen… Magány a bölcsője, s az lesz a … Olvass tovább

Hiányzol

Összes megtekintés: 2 

Összes megtekintés: 2  Hiányzol Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason. Hosszú, borús-mély álomba szenderülve, Emlékek vad kavalkádjába merülve Jár időtől megfakult, messzi tájakon… Mennyi báj és mennyi szépség, Hegyek-völgyek, tenger-kékség, Nevetés és sírás, bánat, Mind-mind része e kabátnak. Zsebeiben múló évek Rejtett kincsekről mesélnek, Gombok sora bölcsen csillan, Tapasztalat fénye villan. Hajtókáján büszke ráncok Hirdetnek … Olvass tovább

Örök pillanat

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  Örök pillanat A végtelen egy pontján egy röpke pillanat Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt. A legbelső szobájába beköltözködött, Otthonára talált bent a várfalak mögött. Aranyhaját gondtalanul összeborzolta, Nevetése bíborfényét körbehordozta, S csillagtekintetét, amint körbejártatta, Sötét termek poros mélyét lángra gyújtotta. Tűz felizzó dallamára táncolni kezdett, Múlandó voltáról közben megfeledkezett. A végtelen egy pontján egy … Olvass tovább

Hologram

Összes megtekintés: 17 

Összes megtekintés: 17  Hologram Szikrázó gyémántgömb, teljes és egész, Az idők kezdetén földi létbe lép. Milliárd darabra repül szerteszét, Egykori önmagát rejti minden rész. Gyémántként ragyog, mégis fényre éhezik, Mert valódi énjére nem emlékezik. A végtelen időben addig létezik, Míg önmagát keresve kiteljesedik. Hologram-létére örök fény vetül, Milliárd darabka újra egyesül. Szikrázó gyémántgömb, teljes és egész, … Olvass tovább

Csend és vihar

Összes megtekintés: 13 

Összes megtekintés: 13  Csend és vihar Elmém, mint háborgó tenger tereli, Dobálja a hánykódó félszavakat, Messzire hajítja, a partra veti A viharként érkező mondatokat. Előttem nemrég még álmatag csend járt, De elég volt, most eltörlöm nyomait! Eget hasítja egy tűz-szemű villám: Nekem van egyedül csak hatalmam itt! Szabadult rabként rohanok előre, Pusztítva sorsokat fojtó gátakat, Ellenem … Olvass tovább

Őszi szonett

Összes megtekintés: 215 

Összes megtekintés: 215  Őszi szonett Hosszúra nyúlnak a hűvös éjszakák, Nehezen ébred a kedvetlen hajnal, Suttogják titkaik a rőtbarna fák, Reszketve kelnek a korai faggyal. Arcomat mosom a felkelő fényben. Erőtlen madárdal az ágak között Álmosan harcol a közelgő téllel, S szememre csöndes ködfátyol költözött… Csak én vagyok ébren. Úgy szólít a szél. Magányos sétámhoz lágy … Olvass tovább

Őszi levelek

Összes megtekintés: 58 

Összes megtekintés: 58  Őszi levelek Szeretlek ősz, most is, Ahogy fölém hajolsz A tikkasztó nyár után, S mint tapasztalt szerető A végtelenhez emelsz Aranyló pillantásod Parázsló fátyolán. Meztelen szívemmel A fák között bolyongva Csodálom az ágakba Rajzolt lágy arcokat, S hálásan hallgatom A közöttük suttogó, Lelkemet simító Időtlen hangokat. A százszínű levelek Tüzes táncot lejtenek A … Olvass tovább