Fohász a sötétből

Összes megtekintés: 23 

Összes megtekintés: 23  Istenem, csakis te tudod, miért vagyok. Segíts, hogy megértsem a Te akaratod. Segíts, hogy idebent érezzem a Napot, Akkor is, ha kint már minden jéggé fagyott! Segíts emlékeznem, egykor honnan jöttem, S ha szürkén is terül a hideg ég fölöttem, Csillagok ezrei vigyázzák a léptem, S lelkük egy darabja itt szikrázik bennem! Segíts … Olvass tovább

Felébredés

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  Nem az vagyok, aki Vagyok. Álom fátyla borul rám. Csillagoktól jelet kapok, szólítanak: “Avatár! Elringatott sűrű éj. Az Otthon fénye újra vár. Ébredj! Lelked erre kér, túl sokáig aludtál.” Felszállok a Főnix szárnyán, tekintetem felragyog. Eggyé válnak bennem szférák, csillagok s az angyalok.

Gondolatok 2020-ról

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Avagy 2020 a valóság gömbjének egy szubjektív pontjáról nézve… 2020. Különleges évszám, már régóta vártam, vágyva vágyott nagy csodákra készen, ezt az évet előre szívembe zártam, fordulatról álmodtam merészen. 2020. Különleges évszám. Már régóta vártam, hogy elérkezzen. A 20-as szám a számmisztika szerint állítólag az ébredés száma és nagy változásokat jelez, s itt … Olvass tovább

Örökké együtt

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Néha messze vagy. Máskor nagyon közel. Hullámzó ár-apály ritmusa ölel. Egyszer az égbe tart, máskor visszaránt. Végtelen pillanat neveti a halált. Csábítva, hajszolva az évek sorát, öröklét övezi az elmúlás porát. Ha messze vagy, jövök. Nem hagylak el. Ez az érzés örök. Minket eggyé emel.

Ellentmondásban

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Magam vagyok az ellentmondás. A szabálykövetés és a lázadás. Szabadságvágy és szolgaság egyként jelen van bennem. Egyszerre vonz és taszít el messze a jövőm és az ismeretlen. Élet és halál, halál és élet körülöttem kering, s ha titkokról kérdve az ég felé nézek, az isten türelemre int. Jobb kezével megáld, míg bal kézzel … Olvass tovább

Szólj hozzám!

Összes megtekintés: 23 

Összes megtekintés: 23  Fáradt hajnalok tompa árnya ragyog A sápadtan mélázó ablakok alatt, Álmatag nappalok monoton sora halad A közelgő tél előtt az ázott avaron. Rothadó diók hullanak a földre, Lábam kedvetlenül rúgja őket tovább. A hétköznapok megfakult, hűvös mosolyát Csak egyhangú lépteim karolják körbe. Vajon hová cipel a sors, milyen titkos célig, Merre vonszolnak majd … Olvass tovább

Tisztulás

Összes megtekintés: 9 

Összes megtekintés: 9  Tompa álom lépked a sűrű, néma tájon. A zárt ajtók mögé bújt álmatag világon Szürke ólomkabát feszül. Súlya lehúzza, Nyúzza a színeket, s a hideg földre sújtja. Uránosz rosszkedvét már rég nem palástolja, Vastagon rejti arcát borús takarója. Sűrű maszkja mögül nem hallatszik ki hangja, S az emberről szőtt álmát egyre csak siratja. … Olvass tovább

Tollpihék

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Most is hallom szívből jövő Hangos kacagásod, Amint a lényedből áradó öröm Felkapja s megpörgeti a gyanútlan világot! Most is látom fekete meggy-szemeid Huncutul ragyogó tekintetét, Amint gyönyörű csillagszórókként Öntik ránk szíved éltető tüzét! Most is érzem kedves tenyered Gyengéd érintését kócos hajamon, Amint szalad a fésű, s cuppan a csókod Örömtől kipirult … Olvass tovább

Sohasem

Összes megtekintés: 19 

Összes megtekintés: 19  Fátyol mögött mereng a Hold, Félrevonulva szemérmesen, Nem érdekli most a földi gond, Nem kacsint le ránk kedélyesen. Takaróját jól magára húzza, Ne lássa senki a bánatát, A magány a szívét majd’ összezúzza, Átsóhajtozza az éjszakát. Egyre csak társát szólítja, hívja, Bár tudja, hogy hiába, reménytelen… Magány a bölcsője, s az lesz a … Olvass tovább

Hiányzol

Összes megtekintés: 11 

Összes megtekintés: 11  Hiányzol Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason. Hosszú, borús-mély álomba szenderülve, Emlékek vad kavalkádjába merülve Jár időtől megfakult, messzi tájakon… Mennyi báj és mennyi szépség, Hegyek-völgyek, tenger-kékség, Nevetés és sírás, bánat, Mind-mind része e kabátnak. Zsebeiben múló évek Rejtett kincsekről mesélnek, Gombok sora bölcsen csillan, Tapasztalat fénye villan. Hajtókáján büszke ráncok Hirdetnek … Olvass tovább

Örök pillanat

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Örök pillanat A végtelen egy pontján egy röpke pillanat Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt. A legbelső szobájába beköltözködött, Otthonára talált bent a várfalak mögött. Aranyhaját gondtalanul összeborzolta, Nevetése bíborfényét körbehordozta, S csillagtekintetét, amint körbejártatta, Sötét termek poros mélyét lángra gyújtotta. Tűz felizzó dallamára táncolni kezdett, Múlandó voltáról közben megfeledkezett. A végtelen egy pontján egy … Olvass tovább

Hologram

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Hologram Szikrázó gyémántgömb, teljes és egész, Az idők kezdetén földi létbe lép. Milliárd darabra repül szerteszét, Egykori önmagát rejti minden rész. Gyémántként ragyog, mégis fényre éhezik, Mert valódi énjére nem emlékezik. A végtelen időben addig létezik, Míg önmagát keresve kiteljesedik. Hologram-létére örök fény vetül, Milliárd darabka újra egyesül. Szikrázó gyémántgömb, teljes és egész, … Olvass tovább

Csend és vihar

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Csend és vihar Elmém, mint háborgó tenger tereli, Dobálja a hánykódó félszavakat, Messzire hajítja, a partra veti A viharként érkező mondatokat. Előttem nemrég még álmatag csend járt, De elég volt, most eltörlöm nyomait! Eget hasítja egy tűz-szemű villám: Nekem van egyedül csak hatalmam itt! Szabadult rabként rohanok előre, Pusztítva sorsokat fojtó gátakat, Ellenem … Olvass tovább

Őszi szonett

Összes megtekintés: 224 

Összes megtekintés: 224  Őszi szonett Hosszúra nyúlnak a hűvös éjszakák, Nehezen ébred a kedvetlen hajnal, Suttogják titkaik a rőtbarna fák, Reszketve kelnek a korai faggyal. Arcomat mosom a felkelő fényben. Erőtlen madárdal az ágak között Álmosan harcol a közelgő téllel, S szememre csöndes ködfátyol költözött… Csak én vagyok ébren. Úgy szólít a szél. Magányos sétámhoz lágy … Olvass tovább

Őszi levelek

Összes megtekintés: 69 

Összes megtekintés: 69  Őszi levelek Szeretlek ősz, most is, Ahogy fölém hajolsz A tikkasztó nyár után, S mint tapasztalt szerető A végtelenhez emelsz Aranyló pillantásod Parázsló fátyolán. Meztelen szívemmel A fák között bolyongva Csodálom az ágakba Rajzolt lágy arcokat, S hálásan hallgatom A közöttük suttogó, Lelkemet simító Időtlen hangokat. A százszínű levelek Tüzes táncot lejtenek A … Olvass tovább