Tomán Attila Egy őszinte képzelgés részletei S mert színt vittél az életembe, mohóságom hajthatatlan. Színezd kérlek még szebbre, hogy legyünk együtt boldogabban. Bájos arcod a lelkembe bújva, szelíden álmok közt dalol. Ajkadon a tavasz fénye ragyogva csábít, s a fiatalság belém karol. 2018
Egy elmúlt szerelem margójára Megfordult fejemben a gondolat szürke félhomályban a sarokban gubbaszt egy galamb örökké csak repül a valótlan álmok között tépelődik a valóság és azért vagyok, hogy szeresselek azért vagyok, hogy érezzelek azért vagyok, hogy általad legyek az aki vagyok. A nyughatatlan lélek tétován marcangolja az életem jelentős részét neked szántam volna ha … Olvass tovább
Nem hittem Én nem hittem, hogy van olyan, akiről álmodni is alig mertél, nyári éjről,szerelemről, leírni is szokatlan, s a szélről, mely fodrozza arany haját, s az ajka édes tavaszi álom, rózsaszín alkony fénye a rügyező fákon. hidd el másra többet nem vágyom, csak csókolj, akkor is mikor nem várom. Én nem hittem, hogy van … Olvass tovább
Értelmetlen volt és hiába Az utca kövét a lámpafény nyaldossa, s gondolatok csúsznak ki a számból. Miért nem sóhajtasz már a fülembe, mielőtt kikelsz mellőlem az ágyból. Az utca kövét a lámpafény nyaldossa, s csókoltál a kapualjban éjjel. A szavak mást mondtak, mint a tettek, én bámultam Rád furcsa kéjjel. Az utca kövét a lámpafény … Olvass tovább
Várakozás Várni,várni,várni, egyedül, ülni és várni, a csönd az arcodba mászik, s vihogva ténfereg a szobában tovább és hívogatón kacérkodva a semmibe szólít. Tágra nyílt szemmel, peregnek a képek, a fej súlyosabb, mint egy híd, a némaságban szürke üvöltések ordíbálnak, s már nem számít, mi volt, mi lesz. Elveszett gondolatok sűrűjében, a sóhajtás már fél, … Olvass tovább
A szenvedő szonettje E szép világra szenvedni születtem Sebzett szívem a magányra kényszerült A tiszta égboltra szürke fény derült A vasakat mind tüzesre ütöttem A görbe utat magamnak festettem Durva üveget csiszoltam egyedül A madár, ha fél hát gyorsan elrepül Felhők fölé szálltam mikor tehettem Becsukom a szemem és némán hallgatok Félelmes reménnyel várom a … Olvass tovább
Tavasz A szél felé repültek a madarak mikor az utcára léptem és harangokat cibáltak kötélen a Nap szelíden szórta bájait és a féltve őrzött tavasz most selymesen simogatta a komor tömeget. Fura érzések csaptak fel az égre a tél még csatáját vívta kutyák szaladtak a téren és galamboktól hemzsegett a járda. Amott szőke fruskák vihogva … Olvass tovább