Tömör Gábor

„Itt van az ősz, itt van újra”… Holnap, télbe, fordul időnk, ezért majd úgy délidőben, újévet is ünnepeljünk. Ettől biztos jobb lesz kedvünk, tudva újból tavaszunk jő, szombatra már itt a nyár is, vasárnap meg, strandra megyünk. 2024.

Gólya fent az ég kékjében, könnyed, alacsonyan száll, hosszú útja most ért véget, fészkét lesi, s rátalál. Párja talán megjő lassan, érkezését várja már, biztos tudja, tapasztalta, ismeri a gólya lányt. Időjárás megtépázta, szélfútta szép otthonát, társbérlői rávigyázva, imitt-amott gally fonták. Rászáll, szárnyát kinyújtózza, megfontoltan körbe jár, csőrét közben tűként hordja, cérnaszála, egy-egy ág. Mindent … Olvass tovább

Katyvaszt kavaró világban alkimisták vagyunk, kísérleteink sorában pont belehalhatunk. Erről írni tán szamárság, másképp hat az érzet, sokaknál fájó kivárás, félelmük egy képlet. Szerencse vagy nyomorúság, igen, nem a játék. Ki talpon marad, nem újság, jövője… ajándék. Lehet sorsul elakadunk, nem épp fent a csúcson, legyen erőnk, bátorságunk … nevetni magunkon.

Ősz után a telet várjuk, Havat mellé régen láttunk, Pedig milyen jó is lenne Szánkózni… Szép hólepelben. Régi emlék, régi vágyak… Hova tűnt el sok-sok száz nap? Itt van mindjárt december már, Nagyon furcsa… Évet lezár. Gonoszság küzd emberlétben, Golyót lő ki jókedvében?! Hisz nem gondol: Mi lett volna? Jobb reményű… Öreg korra. Anyja, apja … Olvass tovább

Békesség az rossz szájíz, kiszámíthatóan ragyog, nincs benne annyi mártír, áldozatnak szánt alakok. Halál most biztos boldog, leírhatatlanul örül, nemcsak idős van soron, vihet fiatalabb közül. Jó haverja gaz szándék, minden emberben ott lapul, elveszi az, mi másé, gyilkos ösztönéért vadul. Ezt ildomos formálni, ha láz, csillagállás adott, felesleges kúrálni, nehogy még lecsillapodjon. Ettől lesz … Olvass tovább

Végét éli zord télidő, Fellélegezik rét s erdő, Rügy pattog ki minden ágon, Feléled a némaságból. Jégvirágok tovatűnnek, Föld mélyébe menekülnek, Magnak visznek nedvességet, Meglássa a kikeletet. Napocska már többször ragyog, Elűzi a földi fagyot, Üzenget bús természetnek: – Melegséget hoztam néktek. Ne féljetek…itt leszek már! Egyre hosszabb nappalom vár. Bezártságnak immár vége… S virág … Olvass tovább

Nagyon sokat gondolkodom… – Hova tűnik a szeretet? Fiamból csak árad folyton, belőlünk… szinte elveszett. Barátkozik, kit nem ismer, van hozzá egy kedves szava, nincs benne gát semmi sem, s nem érezni, bárkit zavarna. Apró mosolyt csal arcokra, ő hangosan, vígan nevet, élményt ecsetel szépen sorra, mi a következő cselekedet. Érdek nélkül éli életét, tisztán … Olvass tovább

Egyszer bizony megtörtént velem, elhagytam e földi életem, utazása rövid és merész, visszatérni fájó szenvedés… Lélegzetem magamba szívtam, szemeimet ezzel lecsuktam, hangot hallani már nem volt mit, tudat fura élménybe repít. Nem álmodtam, utaztam talán, kellemként hatott nyugalma rám, érzékeim mind elsimultak valósággal magamra hagytak. Csak voltam, akár egy kődarab, ki nem tudja, idő hogy … Olvass tovább

Nyugalmat érez, ki az alkonyba réved, vörösen izzó Nap a horizonton áll… Bár magára húzza szürkülő sötétet, önmagát szórja ezüstös Hold foncsorán. Fellegek némán, hűs szélháton utaznak, Föld fényei, mint sok milliónyi lámpás… Ember lakta részei kirajzolódnak, s pontjai, mint apró szentjánosbogárkák. Feketébe öltözik az égi kékség, olybá tűnhet, mintha gyászolná aznapját… Harangszó kondul, hogy … Olvass tovább

Emberszíve boldogan remél, lesz-e búza, lesz-e jó kenyér, tájuk nélkül nincs oly szép hazánk, kérünk, Isten, tekints most le ránk. Nem vétettünk annyit, ó, neked, talán tudjuk, mi a tisztelet, bajságunk bár akad, szó, mi szó, sok virágszál gyomként viruló. Mit tehetnénk, hogy ne így legyen, segítettél párszor idelenn… De nem változik meg semmi sem, … Olvass tovább

Reggel… este, reggel… este ébrednek a percek, reggel… este, reggel… este órákká peregnek, reggel… este, reggel… este napokat cserélve, reggel… este, reggel… este fordulnak a hetek, reggel… este, reggel… este hónapokba gyűlve, reggel… este, reggel… este születnek az évek, reggel… este, reggel… este vágyakat keresve, reggel… este, reggel… este élmények szépülnek, reggel… este, reggel… este … Olvass tovább

Mi változik meg? – semmi, bár mégis érzünk újat… Idő magát kergeti, s a remény… Bennünk kutat. Újév küszöbén állunk, mely világra nyílt ajtó, jövője az irányút, mint deszkahíd… Vagy palló. Ezer évek óta már változás szele tépi, most mintha javítgatnák, legyen szép… Sima végig. Ám sajnos, vannak szarkák, fontos részeit csenik, gátolva rajt haladást, … Olvass tovább

Verebekkel beszéltem minap, Érdekelt, kismadár hogy vigad, Rájuk szakadt szintén Föld és ég, Miattunk vált éltük nehézzé. Sok gazság, tett, mennyi áldozat… Mindezért lesz örök kárhozat. Érdekektől fénylő ellentét… – Van fa, hol még terem emberség? Kivágták most minden bizonnyal, E dolog is gondot okoz, s bajt, Jobb szeretik kardjuk pengéjét, Mint oly szentnek vélt … Olvass tovább

Hol rontottuk el az életet, erre bizony nincs jó felelet, mókuskerék fut, szalad velünk, miért adna más esélyt nekünk. Napok jöttek, évek múltak el, nem tudjuk már, hogy dobáltuk el, úgy véltük még mindig bőven van, s rádöbbenünk… utolért e baj. Visszafelé számolnak talán, kezdetektől így van ez furán, nem gondolunk erre soha még, amikor … Olvass tovább

Emberszíve boldogan remél, lesz-e búza, lesz-e jó kenyér, tájuk nélkül nincs oly szép hazánk, kérünk, Isten, tekints most le ránk. Nem vétettünk annyit, ó, neked, talán tudjuk, mi a tisztelet, bajságunk bár akad, szó, mi szó, sok virágszál gyomként viruló. Mit tehetnénk, hogy ne így legyen, segítettél párszor idelenn… De nem változik meg semmi sem, … Olvass tovább

Kalandos egy érzés verset írni, harmónia árad a testben szét, ha megfelelő szó rímbe illik… a teremtés élménye szívbe ér. Lehet, csak nekem ad örömöt, de mi kell az élethez más, egyéb, ezt nem veheti el tőlem gyötrő, hamiskás kényszer, amíg bennem él. Agyamat moshatja, mint temérdek dogma, jónak tűnő, hamis igék, ha van pici … Olvass tovább

Nagyon sokan vannak közöttünk, akikkel a sors rossz tréfát űz, angyali arccal megszületnek, s kisvártatva az életéért küzd. Apa, anya nélkül felnőni, be nem gyógyuló akarat, holnapoktól jobbat remélni, s folyton azt lesni, mi az… ami még maradt. Az élet csak a szerencsén múlhat, pedig a születés micsoda öröm, idejön egy apró lélek, ki nem … Olvass tovább

Legyengült fénytől éledő, késői hajnal jéghideg éjkönnyel mosdatja arcát, horizontról néz kihűlő, bús őszi tájra, tehetetlen szemléli a változást. Dér jelmezükben bokrok, fák csendben tűnődnek, már érzik a kínfagyos vegetálást, levegőt egyre, egyre nehezebben vesznek, s tar kopaszon leheletük sincs talán. Most képe… mintha halálában tündökölne, elmúlást rajzol a rideg valóság, még pár fakó nap, … Olvass tovább