Regélő

Tordai Mihályné Regélő Turul madár fenn az égen, szárny szegve repül régen. Elszállna nagyon messze, minden rosszat elfeledve. Melegfészkét búsan nézi, fájdalmát vérző szíve érzi. Idegenbe hiába is menne, hazát, soha nem feledne. Álmaiban vissza szállna, szülőföld hűséges madara. Szárny rázva vére pezseg, a holt tenger is beleremeg! Turulmadár légy mivelünk, tenélküled mind elveszünk. Suhogtasd … Olvass tovább

Regélő

Tordai Mihályné Regélő Turul madár fenn az égen, szárny szegve repül régen. Elszállna nagyon messze, minden rosszat elfeledve. Melegfészkét búsan nézi, fájdalmát vérző szíve érzi. Idegenbe hiába is menne, hazát, soha nem feledne. Álmaiban vissza szállna, szülőföld hűséges madara. Szárny rázva vére pezseg, a holt tenger is beleremeg! Turulmadár légy mivelünk, tenélküled mind elveszünk. Suhogtasd … Olvass tovább

jöjj vissza hozzánk

Tordai Mihályné jöjj vissza hozzánk magyarok sólyma Tárd ki szárnyaid, szállj fel magasra, ősi hon szülötteire, jobb világot hozva. Vezess minket újra, szép hazánk turulja, ne legyen soha többé, ki magyar hont uralja! Magyar szív éltessen, tiszta fény vezessen, hatalomvágy kerüljön, jóságod ím, zendüljön! Váljál naggyá hittel, igaz, magyar ésszel, járd mindig a jó utat, … Olvass tovább

A holnap dilemmája

Elmúlik nap, elmúlik a holnap, múlnak arcok, múlnak harcok, mint gyorsvonat sebesen robog, s kereke egyre jobban nyikorog. A hajnal dereng, alkony lehull, öröm és bánat, az élet-nagy úr, csendben ringat, majd felborul, ködbe veszve a holnap ráborul. Olykor feldob, magasba emel, van, hogy játszik veled, s elejt, az örvény visszafújja, újra ölel, ragaszkodik foggal, … Olvass tovább

A holnap dilemmája

Elmúlik nap, elmúlik a holnap, múlnak arcok, múlnak harcok, mint gyorsvonat sebesen robog, s kereke egyre jobban nyikorog. A hajnal dereng, alkony lehull, öröm és bánat, az élet-nagy úr, csendben ringat, majd felborul, ködbe veszve a holnap ráborul. Olykor feldob, magasba emel, van, hogy játszik veled, s elejt, az örvény visszafújja, újra ölel, ragaszkodik foggal, … Olvass tovább

Magyar nemzetem

Fáj a szívem, akármerre járok, elvesztek az ezeréves álmok. Átok ült szétszakított hazánkra, Trianon borult fekete gyászba. Erőszakos döntés következménye, szent hagyatékunk tönkretevője. Alávaló, szívtelen, önző emberek, ősi nemzetet sírba miért tettetek? Csonka a hon, csonka a nemzet, drága kincseire mások ráéheztek. Széttépték hazánk, vele életünk, öt országhoz csatolták nemzetünk. Sok magyar szívét tépték széjjel, … Olvass tovább

Sors

Úton járok mely nekem rendeltetett, nap mint nap folytatva küldetésemet. Nincs ki megmondja mikor lesz vége, odaérve lesz majd szívemben béke? Ki mondja meg melyik úton menjek? Sáros lesz, vagy szőnyeggel terített? Ki irányít majd, jóság, vagy gyűlölet? lesz társam aki az úton végig vezet? Sok kérdésre nincs aki válaszoljon, hogy lelkembe űrként ne maradjon. … Olvass tovább

Elmúlás

Hajnalnak fényében kék ég ébred, felhőknek fodrából őszi eső éled. Megfakultak a tüzes nyári fények, rozsdásan hullnak alá falevelek. Sokszínű bánat földre költözött, bimbókat betakarnak sűrű ködök. Dér kering mint pusztító hurikán, hódítva megfullad a fénytulipán. Poros halál végóráját ítélkezve, bősz, őszi eső mossa felvértezve. Kiszárad vénülő nyárnak permete, megérinti lombhullás, tél szele. Mélyen ható, … Olvass tovább

Oly régóta

Ábrándozik lélekszárnyam, valóra válik, meddig várjam? Repülj magasra a fellegekbe, nehéz lesz a széllel szembe. Szállj magasra repíts engem, látomásvolt az miben hittem! Dédelgettem én egy szép álmot, jobbá téve vele a nagyvilágot. Ábrándozó lélekszárnyam, repíts, had teljesüljön vágyam. Szállj velem fel a fellegekbe, onnan tekinthessek le a földre. Ragyogjatok fényes csillagok, legyenek az emberek … Olvass tovább

Levéltánc

Fák ágain falevél, lefújja az őszi szél, pörög a levéltánc, ékes mint nyaklánc. Amerre nézek, lépek, gyűlnek aranyló levelek, csillognak a fényben, leesve, mind megpihen. Mámorító levéltánc, olyan mint lepketánc, színe fénylő arany, szépsége határtalan. Fodros felhő égen, levéltánc száll légben, elmúló nyárról zenél, oly sok szépet mesél.

Ősz

Színes levéltánc, sárga aranylánc, látványa megigéz, elmúlást felidéz. Bágyadt napsugár, ősz jöttére vár, enyészet közeleg, levéltánc fergeteg. Párás őszi ködben, szél kering réten, lábam alatt avar, levéltánc kavar.

Életóda

Mily sérülékenyek az álmok, nélkülük üresen bolyongok. Megtörnek a vágyott képek, fényben fürdenek emlékek. Utam járva tovább álmodom, vágyaimat lelkembe hordom. Talán eljön a várt feloldozás, hol rám talál a bűnbocsájtás. Majd tisztán léphetek át oda, hol földi szenny nincs soha. Ott minden érintetlen, tiszta, nincs vágy, mocsokba vissza. Mert egyszer eljön a végzet, elszállnak … Olvass tovább

Létezés

Mily mulandó is az élet, minden pillanatát élvezd. Lásd meg, halld meg, érezd, viseld gondját, védelmezd. Szívedben tündöklő fények, dédelgessék a melegséget. Őrizd a szépet, a csodát, hallgasd annak lágy dalát. Fodrozódnak felhők az égen, madarak repkednek a stégen. sziromból rózsa lesz éppen, gyerekek játszanak a réten. Őrizd az évszakok szépségét, színekbe megmártja ecsetjét. Irántuk … Olvass tovább

Élet úton

Láttál már folyón tiszavirágot? ahogy párjával jár kecses táncot? röpke románc után folyóba hullva, ezen úton kis élete megvan írva. Mindenki hátán hordja a keresztet, az nem gyarapított, csak elveszített. ki nem áll talpra mindent elenged, a továbbvezető úton inkább szenved. Kit gyötörve, fájdalomtól ordítva, saját vérben fürödve porrá alázva, még nem tört meg kín … Olvass tovább

Sors

Úton járok mely nekem rendeltetett, nap mint nap folytatva küldetésemet. Nincs ki megmondja mikor lesz vége, odaérve lesz majd szívemben béke? Ki mondja meg melyik úton menjek? Sáros lesz, vagy szőnyeggel terített? Ki irányít majd, jóság, vagy gyűlölet? lesz társam aki az úton végig vezet? Sok kérdésre nincs aki válaszoljon, hogy lelkembe űrként ne maradjon. … Olvass tovább

Áruld el nékem

Ó lélek mond meddig bírod még, az érzések nyomasztó erejét? Tudni fogod majd, hol a megállj- azt, hogy nincsen sehol határ? Mennyi hibát kell elkövetni, hogy tudj helyesen cselekedni? Vajon lesz fény a túloldalon, látszik a további útvonalon? Ha halk a zene rozsdás húrokon, szertefoszlik a fény álmainkon? Eltűnik kifosztott vágyainkon, fáradtan törik meg a … Olvass tovább

Lelkem húrján

Jöjj el, szép napom, szállj velem, hagyom, balsors, ne keress, szembeszállok veled! Fuss, sötét végtelen, árnyékot nem kergetek, csodák szirmát keresem, amik erőt adnak nekem. Nem leszek már szenvedő, elgyengültségtől esendő, csapásokat eddig hagytam, érte senkit nem vádoltam. Könnyeim felszárítom, a pofonokat elhárítom, életem roppant alkonya nem ül árnyék karjába. Szívem legszebb lángja nem veszhet … Olvass tovább

Levéltánc

Fák ágain falevél, lefújja az őszi szél, pörög a levéltánc, ékes mint nyaklánc. Amerre nézek, lépek, gyűlnek aranyló levelek, csillognak a fényben, leesve, mind megpihen. Mámorító levéltánc, olyan mint lepketánc, színe fénylő arany, szépsége határtalan. Fodros felhő égen, levéltánc száll légben, elmúló nyárról zenél, oly sok szépet mesél.

Őszi kép

Nádfedeles háztetőkre, csipkét horgol november, eső mossa a háznak falát, eltüntetve nyárnak nyomát. Avar lett a fáknak gyásza, levéltánc annak fohásza, riadva reccsen talpam alatt, maga alá temetve a nyarat. Búsulva fázós most a kedv, szitál a dér, a ködös nedv, földre szőnyeget leterítve, fagyottan, elszenderegve.

Elmúlás

Múlófélben van a nyár, az ősz lopakodik már, leveti üde ruháját a liget, csupán zöld ága integet. Fáj, hogy elmúlik a nyár, oly sok szépséget kizár, hűvös szél lesben száll, keringőzik vele levéltánc. Nem ad árnyékot akácos, madár ágára nem szálldos, reccsen az alom tövében, köd fátyolos takaró ölében. Vándormadár fenn az égen, igyekszik, hogy … Olvass tovább