Torma Zsuzsanna Szeptember utolsó napja – 2021 Köd borult tegnap reggel a tájra, Napocska felkelt, ámde belátta, nincs nagy hatalma a köd felett, s ha majd mind felszáll a légben, átveszi uralmát teljes egészen, de tévedett, mert a köd volt erősebb. Késő estére megeredt végre az égi áldás, mindünk reménye, hangosan hullt a szomjazó földre, hisz eddig … Olvass tovább
Unokánkhoz Nagyarok szüleid, Mami és Apuci, nem oly rég születtél, szádban még a cumi! Nem Magyarország volt, ahol megszülettél, de magyarul sírtál, magyarul nevettél! A három év alatt ritkán találkoztunk, minden évben hozzád messze vitt az útunk. Míg nem voltál itthon, fényképeid’ néztük, kedves arcocskádat gyakran felidéztük. Ma már magyar földön járhatsz óvodába, találkozhatunk majd … Olvass tovább
Szerelmetes szép rózsáim Szerelmetes szép rózsáim meghálálják gondozásom, gyermekeim ők is nekem, gazdagítják a világom. Ha ők nekem nem lennének, hiányoznának is nagyon. Gyönyörködöm mindig bennük, nem érdekel pénz és vagyon. Egy, csak egy szép kicsi lányka hiányzik a rózsák közül, de ha őt is viszontlátom, szívem akkor jobban örül! Idősödve már nem is tud … Olvass tovább
Harmatcseppek rózsán, könnycseppek egy arcon, túl vagyunk már többen sok-sok földi harcon. Kinek szíve gyöngéd, s két karja ölelné, nem találja már meg, bárhol tűvé tenné. Elmentek már régen, kiket úgy szerettünk, bár jó érzés hogy még van néhány szerettünk, kik még velünk élnek, avagy nagyon távol, lelkünk röpdös akkor a nagy boldogságtól, hogyha nagyon … Olvass tovább
Visszasírod? (Lujzinak) Visszasírod még a régi tájat? Visszahúz még néha-néha vágyad? Oda, ahol annyi szépet leltél? Oda, hova majd még visszamennél? Hidd el, sokan vannak a helyedben, más is volt már múltban és jelenben úgy, hogy csak emlékeiben látta, régi házát, hol senki sem várta! Én is sokszor emlékezem arra, hol jobbra vitt utam, hol … Olvass tovább
Minden reggel A legjobb, hogy kora reggel, negyed hat után néhány perccel nem csörög az átkozott vekker minden reggel. Nem kelek későn, sem korán, nincs elvárás reggel, s délután, dolgaim végzem, nem sután, és nem bután. Állmaimban van sok bajom, nem hagy nyugodni, – miért vajon? hogy bennem van az aggodalom, nem tudhatom! Folyton munkahelyre … Olvass tovább
ébredés ébredés, vége lesz a télnek, ébreddés, jót hoz tán az élet! ébredjen, ki még most is élhet, ébredj, hogy találkozzam véled! sajnos már, igen sok barátunk elment, az örök vadászmezőkre, onnan néznek az élőkre, s küldenek erőt sok betegség ellen. ébredjünk, csak még néhány hónap, s nem látjuk nyomát sem a hónak, rég vártuk, … Olvass tovább
Vándor, hogyha egyszer erre jársz Vándor, hogyha egyszer erre jársz, Fáradt leszel, és pihenni vágysz, Két pad és egy asztal várna itt, pihentetni fáradt a lábaid. Napsütésben ha árnyékra vársz, itt találsz majd egy cseresznyefát, és egy magas nyírfa is van itt, szél lengeti hosszú ágait. És ha száz métert még megteszel, kissé magasabbra érkezel, … Olvass tovább
Alkonyi felhők madarakkal (Egy szép festményhez írtam) A nyugvóra térő nap a horizonton a felhőket rózsaszínre festi éppen, és csodálva nézem, ahogy madársereg repdes fent az égen. Nem tudni, hogy vihar, vagy zivatar készül, vagy a madársereg megy aludni végül, de mint minden szépet, örömmel csodálom, a naplementét is, olyan mint egy álom, s ha … Olvass tovább
Már szedelőzködtünk. Én egy irodában két nagy bőröndbe pakoltam a ruhákat, élelmiszereket, könyveket, és még ki tudja mit. Valószínűleg hazafelé készülődtem a helyszínről. Talán sok év után, és lehet, hogy kollégiumban voltam. Aztán már nem tudom, hova mentem ki az épületből, de kint rekedtem, a bőröndjeim és az abba rakott fontos tárgyaim pedig a Campusban … Olvass tovább
Szeretem nézni Szeretem nézni az égen a felhőket, magasban köröző égi repülőket, s gyakran innen lentről integetek nekik, míg ők Zselic lankás tájait meglesik. Onnan föntről, honnan engem nem is látnak, én idelent kémlelem a gyönyörű tájat. Föntről nekik én csak egy kis bogár vagyok, lentről nézve ők sem olyan igen nagyok! Én a földről … Olvass tovább
A hintavas siráma A hintavas régóta lesben áll, a hintaszék is sutba dobva vár. \”Ó, hintázhatna rajtam bárki már! A gyermekek, kik víg kacajjal itt lengtek rajtam, s hitték az álmaik, s felnőve elfelejtve hagytak itt. Csak egyszer álltam itten boldogan, mikor kislány kacaj kereste, merre van a nagymamának hintaszéke már, mi rám akasztva volt, … Olvass tovább
Te csak azért tudsz szeretni (A házasság hete alkalmából) Te csak azért tudsz szeretni, mert én megmutattam: Kevésbé szép arcom mellett a szívemben vaj van. Bármikor is haragszom rád, mindig megbocsájtok, Igyekszem, hogy megkönnyítsem éjszaka az álmod. Az is igaz, hogy én sokszor álmatlanul várok, arra hogy az álomország kapujában állok, Számolnám a bárányokat a … Olvass tovább
Köd, szmog, füst Köd a légben, köd a földön, beborít, mint szürke ködmön völgyet, hegyet, háztetőket, alig lehet látni őket, eső sem hullt, mégis itt van, hamarosan el sem illan. Nem látjuk a fénylő napot, érezzük a fordulatot, ami végbe megy a Földön, füst és szmog és szürke ködmön, úgy bezár, mint fagyos börtön, köd … Olvass tovább
Esik. Most, hogy már elfagytak a Trombitavirágaim, most, amikor még nagyon szépen elkezdtek újra virágba borulni, most tudott jönni enyhülés, és most tudott jönni a csapadék! Amikor még lett volna mit öntöznie az esőnek, akkor másfele járt és sok helyen özönvizekkel árasztotta el a folyókhoz közeli városokat, falvakat. Még szerencse, hogy a legtöbb cserepes virágot … Olvass tovább
Télen a verebek ugyanúgy érkeztek a madáretetőkre éhüket csillapítani, ahogy a cinkék, meggyvágók, tengelicek, zöldikék, míg a vadgalambok az etetőkből a földre lehullott napraforgómagokat csipegették szorgalmasan. A verebek legtöbbször csapatban érkeztek, s míg egyesek bevették magukat az etetőbe, hogy bögyüket jól megtömjék, addig a többi lent a fák alatt evett a többi madárral. Volt, hogy … Olvass tovább
Azon a napon (In memoriam Szombathelyi Tibor) A napsugár szórta sugarait, Kezdett olvadni a hó a földről, Lelki szemeidde Látod-e odaföntről? Azután jött zúgó szélvihar, Fákat csavart ki a földből, Lelki szemeiddel Látod-e odaföntről? Tavasziasra vált az idő most, A nap és szél dolgozott, Lelki szemeiddel Látod-e odaföntről? Hiányolnak Téged nagyon sokan, Sok földi lény … Olvass tovább
Nem akarok sírni Mindenható Isten, adjál elég erőt, ne sírjak már annyit, mint eddig ezelőtt! Felsírtam, amikor e világra jöttem, kisgyermekként, mikor valamit eltörtem, nehéz volt akkor is bocsánatot kérni, és hogy rosszat tettem, abban hinni, s vélni. Sírtam, ha megvertek, és ha megbüntettek, ha a sarokba letérdelni küldtek. Sírtam később is, hogyha nem sikerült, … Olvass tovább
Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar vagyok, magyarnak születtem. ahogy másutt, kék vagy felhős volt az ég felettem. úgy sütött rám a nap, ahogy mindenkire, de hogy miért és hogy születhettem ide? Én még gyermekként csak azt éreztem, tőlem telhetőt mindig megtettem, de hogy jó volt-e, és elég volt-e, ha későn is, mostanra rájöttem. Ma már … Olvass tovább
Lauránál Szia, kis Laura, Mi már láttuk egymást! Az ölembe veszlek, Jól megleszünk, meglásd! Ám a kis Laura Nem tudta elhinni, Régen látott engem, És elkezdett sírni. Látta, nem az anyja Beszélt őhozzája, Látszott rajta rögtön, Nem ez volt a vágya. Anyukája aztán Az ölébe vette, És az ijedtségét El is felejtette. Később aztán sokszor … Olvass tovább