Torma Zsuzsanna Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar vagyok, magyarnak születtem. ahogy másutt, kék vagy felhős volt az ég felettem. úgy sütött rám a nap, ahogy mindenkire, de hogy miért és hogy születhettem ide? Én még gyermekként csak azt éreztem, tőlem telhetőt mindig megtettem, de hogy jó volt-e, és elég volt-e, ha későn is, mostanra rájöttem. Ma már … Olvass tovább
Lauránál Szia, kis Laura, Mi már láttuk egymást! Az ölembe veszlek, Jól megleszünk, meglásd! Ám a kis Laura Nem tudta elhinni, Régen látott engem, És elkezdett sírni. Látta, nem az anyja Beszélt őhozzája, Látszott rajta rögtön, Nem ez volt a vágya. Anyukája aztán Az ölébe vette, És az ijedtségét El is felejtette. Később aztán sokszor … Olvass tovább
Megjöttem én, az Ősz Megjöttem én, az Ősz, zöld cipőm, s kosaram is tele, megsárgult és színes az elmúlás minden levele, szoknyám is vöröses, rőtszínű, hiszen a piktor sokszínű, hajamban is már több az ősz. De ugye, én is szép vagyok, hisz sok még a zöld, s a nagy fagyok ideje tán még nem jön … Olvass tovább
Laurához Repülnék hozzád most, azonnal, átölelnélek két karommal. S hogyha lehetne, tartanálak, mint galamb csőrében a zöld ágat. S hoználak haza, gyökereidhez, hogy közel lehess szeretteidhez. Várom, hogy lássalak gyönyörűségem! Légy a szépségem, a büszkeségem! 2018. augusztus 06.
Mi is történt 2008-ban? Réges-régen, valamikor 2001 telén, vagy 2002 elején volt, amikor az iwiw – International Who is Who? – (nemzetközi ki kicsoda) szerkesztőségétől kapott levelet a munkahelyem, és az igazgató személyére vonatkozóan kértek fotót és rövid életrajzot. Abban az időben még csak a ;nagy emberek;, vagy nemzetközileg is ismert, elismert emberek tartozhattak az … Olvass tovább
Üdvözölve légy ma Üdvözölve légy ma, március elseje! Madáretetőink vendégekkel tele. Elfogyott sok dió és napraforgó mag, Vártuk, hogy örülhessünk már a tavasznak. A hó, aminek régen kellett volna hullnia, Most ért ide hozzánk, örülhet Hunnia! Almát csipeget a fenyőrigó nálunk, Mi pedig örülünk annak, amit látunk! Hótakaró is van, bár nagyon megkésett, A sok … Olvass tovább
Olyan nagy a csönd Olyan nagy a csönd, szinte hallani, Reggel ablakot nyitok és kitárom, Madárkák csőre koppanását várom, Örömmel veszem, meg kell vallani. Már látom is, a labdarózsa fán, Ahogy sorba gyülekeznek az éhes Verebek, jönnek az eleséghez, S tarka tollú cinkék, lassan azután. Néha betér egy-egy meggyvágó is, S jön néhány színes tengelic … Olvass tovább
Rémálmaim egyike: Gyorsan megírom, hogy el ne felejtsem! Igen gyakran álmodom rövidebb REM (Rapid Eye Moovement) fázisos időszakaimban, mely történetek leggyakrabban szét is foszlanak rövid idő alatt. Csak foszlányok maradnak meg. Nos, ma a reggeli órákban volt egy ismét rövid történet, amit rögtön próbálok is felidézni és leírni. (Legtöbbször olyan álmaim vannak, melyekben sorozatos és … Olvass tovább
Fekete hunyornak fehér a virága (Fekete a kökény, fehér a virága…., Fekete faluba fehér torony látszik…) Fekete hunyornak fehér a virága, Elvirágzás nyúlik jövő februárra. November elején bújnak bimbócskái, Áttelelnek fagyban fehér rózsácskái. Sok éve nekem a télnek a virága, Mikorra kopasz lesz minden fának ága. A sok lehullt levél sorra elenyészik, A hunyor virága … Olvass tovább
Félre, vággyal teli álmok! Félre, vággyal teli álmok! Nem vagyok méltó hozzátok! Nem vágyom már semmi másra, csak, hogy szemem egyszer végre saját unokámat lássa! Jöjjetek nyugtató álmok, amit hoztok, legyen áldott, ne ily semmitmondó, csak a szívet kínzó, álnok! Csak még néhány nyugodt évet, s addig kevés betegséget, hogy a szívem még dobbanjon, hazug … Olvass tovább
Hajlottan is tovább élni (Emlékezés egy fenyőfára) Hajlottan is tovább élni akart ez a fekvő fenyő, láttam, ahogy belőle még egy egyenes ága kinő. Úgy múltak a tavaszok, a nyarak, őszök és a telek, hogy a hajlott törzsű fenyő nem volt érték már senkinek. Ám én sok-sok éven át jártamban néztem jövet-menet, ahogy zöldell, díszít … Olvass tovább
Ha jó Augusztus utolsó éjszakája Ha jő Augusztus utolsó éjszakája, a tücskök ciripelését újra várja. S amint a hold aludni készül, sok csillag fényétől nem sötétül el egészen az égi lepel, s hajnali lég majd harmatot lehel fűre, fára, szomjas virágra, és lassan a keleti égbolt felől minden a felkelő nap sugarait várja.
Korán nyílnak az őszirózsák Korán nyílnak az őszirózsák, augusztus közepe van csupán, ebben a forróságban tócsák nem látszanak dombok csúcsán. Talán a mélyen fekvő völgyek gyűjtenek össze harmatot, s hajnaltájt virágok és növények kortyolnak belőle egy nagyot. Reggeltájt kezdik szirmuk\’ tárni színes kelyhük\’ a porcsinok, s addig gyönyörködhetem benne, míg delelőn nem látom a napot. … Olvass tovább
Július végi esti csendben Július végi esti csendben Fülledt a lég, szellő se rebben. Magányos tücsök halkan cirpel, Vonuló felhő záport cipel. A Hold világát eltakarja, De ez a felhőt nem zavarja. Talán a Holdnak szép ruhája Vonzza magához, s azt csodálja. Nehéz a búcsú, ám a szellő Viszi tovább és száll a felhő Eggyé … Olvass tovább
Vége lett az iskolának Vége lett az iskolának, jó pár évtizede Mérőben végzett a falvak legtöbb kisgyermeke. Mert még tizennégy évesen senki sem lett felnőtt, ki-ki nyaranta játszhatott, s bámulta a felhőt. Mások kevésbé pihentek, mehettek munkába, segítséget kapott akkor soknak anyukája. Kisgyermekként nagyszülők vittek a Balatonra, Fonyódra utaztunk, néztünk át a Badacsonyra. Én akkor … Olvass tovább
Egyik nagy diófánk tövében van egy fatuskó, amire néha leülök és figyelem a kertem növényeit, virágait, hallgatom a madarak csicsergését, napsütésben a méhek, dongók, bogarak döngicsélését. Most azonban a másik diófára felfüggesztett madárodút figyeltem hosszasan. A cinkemama szinte percenként repült be és adta a kicsinyei szájába az élelmet, majd utána ismét kirepült és újabb élelemmel … Olvass tovább
Mire elhervad Mire elhervad az orgona virága A labdarózsafa szirmait kitárja. Mikorra labdái szirmait hullatja, A sok rózsabokor bimbóit mutatja. Nyílik majd a sárga, rózsaszínű, piros, Csak szagolni szabad, ám letépni tilos! Mert ha leszakítod, rövid lesz élete, De ha tövén hagyod, gyönyörködhetsz benne. Egész nyáron nyílik, neked a sok rózsa, Simogasd szemeddel, gondoskodjál róla. … Olvass tovább
Szobánk ablakai keletre nézne. Reggel felkelés után az első dolgom, hogy elhúzom a függönyt és kinézek az utcára. Ma reggel is kellemes látvány fogadott, bár még a nap a keleti égbolton a felhőket festette rózsaszínre, még nem bukkant fel az utca szemközti házainak teteje fölött. A villanydróton szerelmes vadgalamb pár kergetőzött, míg a szemközti ház … Olvass tovább
Tavaszodik Még ott himbálóznak a szélben a különféle anyagból készült madáretetők (műanyagflakon, fából készült fedeles házikó), a faágakra akasztva, melyekre még rájárnak a verebek, cinkék, s néha tengelicek is. De már nem csak a vadgalambok búgnak egymás fülébe reggeltől napestig, hanem már hallani véltem egy madárka énekét, amelyet úgy fordítottam le magamnak, hogy ;csak így, … Olvass tovább
Bor és pogácsa mustra Már alig-alig emlékszünk a mustra, Mi présünkből oly vígan csordogált, És kóstolgattuk reménykedve, s újra, Hogy egy kevés cukor még nem árt, Mit hozzá kéne tenni, hogy a mustunk Borrá érve biztos jó legyen! Finom szőlők termettek tavaly is A kaposmérői szőlőhegyen. Néhány hónap múlt el szüret óta, És a boraink … Olvass tovább