Toth GaborVirágcsokrot hoztam, de félve nyújtom át, A bús őszi szellő messze viszi illatát. Eszembe jut, ahogy neved olvasom, kedvenc virágod volt a jázmin és a liliom. Óriási hite volt és mindig mosolygott, Szerényen sírdogált de soha nem átkozott. Ne hidd, hogy feledtelek s rád már nem emlékezem, csak önmagam kerestem feleslegesen. Hisz bennem élsz tovább, … Olvass tovább
Örvénylő tenger , mi zátonyra csapòdik A felszini nèmaság làngokkal vívodik Sok -sok év balgasága csapódik le ablakom jegén Mint fuldoklò hegymászò , küzd a bércek tetején Egy elfáradt gondolat keseriti álmomat Hasadt görbe tükör , feledteti vàgyamat . Kifestett ragyogàs , elsietett boldogság. Hova lett az igazság ? Minden csak hazugság? ? Bámulò sötétség … Olvass tovább
A csönd szava Csak hallgatom a csöndet, félek, szólni nincs jogom! Inkább a csillagokba nézek és a múlt idejét bámulom. Szárazjég mi kezemben olvad csalóka füstjét a szél széjjel szórja. Átkozd Picassot, hogy nem ír verseket, vagy Goethe-t, hogy nem fest képeket! Neked semmi se jó Az élet mire való? Feledett álom, mit a mámor … Olvass tovább
Szürke hajnal Még mindig nem nőtem fel , hogy elfogadjam apám mosolyát . Oroszul is tudott , hiszen három évet töltött Szibériában hadifogolyként . Gyalázat és bűn , mi lelkembe pecsételődik , hogy nem hallgattam szavára . Már untam történeteit , az oroszfogság mindennapos téma volt . Akkor régen , unalmasnak tüntek meséi , ma … Olvass tovább
Emlékezzetek: Apáitok bűneiért, gyerekeitek fognak megfizetni. Szóval még van idő! Elherdált vagyonok: Cigány, ide húzz a fülembe! Nézz a tükörbe, és mondd, mit látsz? Megereszkedett mosolyú tükörkép keresi a válaszokat. Könnyeim, megszáradt másai világítanak arcod eke vágta barázdáiban. Bűntudat, emlékeket sodor a zavaros folyó sugatán. Istenünk szépnek, igaznak teremtett, az ő tükörképére, ha valaki azt … Olvass tovább
Weis Johnny Müller vagyok. Ez egy álnév, de nem ez a fontos. Napi egy-két óra szabadidőm van, amikor elmesélhetem a történetemet (történetünket). Lehet, hogy szaggatott lesz, de amíg lehet, próbálok szabadulni kísérteteimtől. Szerencsés voltam, gazdag családba születtem. Szüleim, nagyszüleim mind orvosok voltak. Mit ne adna meg egy ember egy év ígéretért. Mindent! „Ne vedd el … Olvass tovább
Iszonyú fejfájásra ébredt. Szíve lüktetése, kalapácsütésként visszhangzott fejében. Álom volt-e vagy valóság? Emlékei dübörögve parancsolták a meghallgatást. Bárcsak el tudná feledni. Elkezdett feleszmélni. Hol vagyok? Mi van velem? Ki vagyok? Ezernyi kérdés… Érezte, rögtön elájul a fájdalomtól, de volt valami még borzasztóbb, a hideg. Érezte, megfagy. Ez a nyálkás nedvesség megőrjíti. Mi ez? Megmozdulni sem … Olvass tovább
„ Neked ezer év, nekem egy nap” Távol áll tőlem, minden olyan gondolat, hogy félre vezesselek, becsapjalak. Ez csak egy mese, képzelet játéka. A történetem előtt, ha gondolod végezz egy egyszerű kísérletet. Aluminium fólia, két erős mágnes és teljes sötétség kell hozzá. Kihagyhatod, de lehet egy cipőben járunk. A fóliából csinálj egy sapkát, a szemedet … Olvass tovább
Alecsander büszke volt a nevére, hiszen ő alakította ilyen idegen hangzásúra az igazolványa cseréjénél. Jó tanuló volt, de szegények voltak a szülei. Érettségi után nem tanult tovább. Sokáig nem értettem egy kifejezést: „tocilar”. Szó szerinti fordítása köszörűs, de van egy rejtett értelme: Neki semmi nem jó, nem elég, ő akar mindig az első lenni. Céljai … Olvass tovább
Soha, álmában se nem gondolta volna, hogy, így 35 év nehéz munka után, állás nélkül marad. Wiliem mindig maximálisat nyújtott. Heggesztő volt a hajógyárban. Reggelente a vonaton mindenki ismerte egymást. 40 perc és bent volt, délután haza. Aznap reggel még mindenki viccelődött egymással az udvaron. Volt aki még gúnyosan megkérdezte: nincs jobb dolga a főnökségnek, … Olvass tovább
Érzem, tudom közeledik a vég. Nem panaszkodom, szép életem volt. De múlik az idő és, mint egy ragadozó állat, megemészt az idő rostája. A legrosszabb a tétlenség, mikor tudom, hogy többre lennék képes. Már több, mint húsz éve mozdulatlanul állok a garázsban. A Gyuri volt az első barátom és felesége, a Mami. Sokat kirándultunk együtt, … Olvass tovább
Valami bizonytalanságot, kétséget érzek, különös fényt az emberek szemében. Csikorogva áll meg a vonat az állomáson, váltanom kell, hogy hazaérjek. Csak a mozdony gőze, a szénfüst ismert illata ébreszt fel a hétköznapok zötyögésébe: zsúfolt folyosó, erős fokhagyma szag, mint mindig, de valami titok lebeg a levegőben. Már a csönd is kiabál, a suttogások, a tekintetek … Olvass tovább
Gyűlöllek, te paraszt nemzedék! A zsarnokság zászlaja már nem mentesít kudarcaidért. Ajkaid csücsörítése csak a gonoszt üzenik, hova lett a szeretet sarja? Azok a boldog, emberi eszmék, a világhíred, a mindenekfölötti vágyak otthona! Unokáid hogyan tudnak tükörbe nézni? A sok szégyen közepette mégis itt van talán a világ közepe! Fekete kőlapokkal lerakott főtér közepén, a … Olvass tovább