Tóth MelindaŐsz Friss harmat borítja a fáradt mezőket. Köd fátyla járja át fákat és erdőket. Lustán, lassan ébred a vörös Napkorong is. Madár dala itt-ott, néha-néha hallik. Kopogtat az ajtón a szép szeptember. Sírnak őszi kertek, szomorú a reggel. Lassan aludni tér a fáradt természet. Ezer szín ruhája ismét a földé lesz. Én látom csak úgy, … Olvass tovább
Kísértet Hűvös, nyirkos, vaksötétben, Nesztelenül lépdelek. Erdő mélyén, kihalt éjben, Félve egy csillag feldereng. Komor felhő holdat takar. Én is fázom, miért lehet? Bűnös lelkek erdejében Nyugalmamat nem lelem. Támad a szél,bokor susog, A fa is rázza levelét. Avar közül árny feléled S gúnyosan szól: – Jó estét! Istenemhez fohászkodtam: -Csak ezt ússzam meg szárazon! … Olvass tovább
Szentiván éji álom Szent Iván nap éjjelén, Sötét erdőt jártam én. Bokrok és fák rezegtek, Hűs félelmet keltettek. Fent az újhold világított, Sejtelmesen elcsábított. Eltévedtem, arra jártam. Álmomra biz nem vigyáztam. Tündér király, szellő lányok, Manók jártak éji táncot. Volt egy bűvös virág nedve, Melyet szemembe cseppentve, Csodát téve, felébredve, Szerelmet hozott reggelre. Úgy vigyázz, … Olvass tovább
Háború Egy zord éjjelen remegni kezdett a Föld. Néhány ember haragos bosszúja kitört. Félt a bűnös, rettegett az ártatlan. Istenem, mondd ó miért hagytad?! Szomorúan ébredt fel a Nap. Mindenfelé szerte csak áldozat. Búsan kúszott este az égre a Hold. Szeret, béke? Hol volt, hol nem volt. Sóhajom száll most az egekbe fel, Mondd miért … Olvass tovább
A semmi közepén A semmi közepén, némán ülök én. Agyamban lüktet száz és száz remény. Kitépve szívem, lelkem romokban. Jön-e még új kezdet, kérdezem titokban. Semmi nem számít-e rohanó világban. Hazudsz és lopva élhetsz ebben a hazában. Másképpen elnyomnak, jönnek a nagyok. Fejedre csinálnak, s röhögnek nagyot. Embernek születtél ezernyi hibával. Húzod az igádat tengernyi … Olvass tovább
Munka után a buszmegállóhoz siettem, ahol már sok ember várakozott a távolsági járatra. Valahol középtájon egy nyolcvan év körüli néni, bottal a kezében. Szegény, alig bírt álldogálni és látszott rajta, hogy nagyon fájnak a lábai. Mögötte egy harminc körüli fiatalasszony, aki iszonyatosan türelmetlen volt. Többször az óráját nézte és a mellette lévő kisfiát folyamatosan „okította”. … Olvass tovább
Verssé forrtak össze… Verssé forrtak össze bennem most a szavak, Hogy elmondjak valamit, ami talán igaz. Az idő gyorsan szalad, sok év hamar telik. A munka hevében az emberek észre sem veszik. Elsuhan mellettük a világ ezer szépsége. A felkelő Nap fénye, az égbolt kéksége. Éjszaka a csillagok fényes ragyogása, S a változó Hold édes … Olvass tovább
Anyák napjára Hogy mondjam el mindazt, mit szavakkal nem lehet? Versbe hogy foglaljam, milyen az anyai szeretet? Nem tud úgy szeretni a világon senki, Ahogy édesanyám tud engem szeretni. Fáradt, behunyt szemmel hányszor elgondolom, Míg engem felnevelt, átment ezer bajon. Tudok-e én ezért elég hálás lenni, Jó tettei helyében én is valamit tenni? Hihetetlen gyorsan … Olvass tovább
Jó ideje azon gondolkodom, hogyan is írjam ki magamból az „anyát”. Mikor huszonegy évesen szerelemből férjhez mentem sokan bolondnak hittek, hiszen ez nem az a kor volt, amikor az ember lánya ilyesmire adja a fejét. Igazából akkor nem is vettem figyelembe ki mit mond, és miket gondol ezzel kapcsolatban. Azt tudtam, hogy szerelmes vagyok és … Olvass tovább
Segítő kezek Csak te érzed mennyire fáj, És akkor mégy hozzá ha nem bírod már. Néha szemedből is kicsordul a könny, A fájdalom nem vár, csak jön. A klinikán türelmesen vársz a jóra, S néha egy-két bátorító szóra. Neked már csak egy finom kéz segíthet, Mely fájdalmadból mosolyra deríthet. Orvost keresel, kire bízod egészségedet. Ki … Olvass tovább
Kóbor dallam Egy szökőkúthoz közeli padon üldögéltem. A feltörő vízoszlopok cseppjeit szemléltem. Arcomat simította lágy tavaszi szellő. A nap fent mosolygott és szállt egy bárányfelhő. Szemben éppen velem a kút pereménél, Barna hajú fiatal srác letelepedvén. Hátizsákja itt-ott kopott,gitár a kezében, Szomorú fájdalom látszott szürkés szemében. Érzései lassan arcára kiültek, Szinte leolvastam,olyan élethűek. Úgy láttam … Olvass tovább
A szoknya Tavaly télen történt velem, Jó kis sztori, mondhatom. Nevetségnek tárgya lettem. Elmondjam-e, nem tudom. Hajnalban az óra csörög. Ki az ágyból indulás! Munkahelyre be kell érni. Minden percem kapkodás. Fürdőszobában gyors mosdás, Konyhában a kávé már. Felhörpintem nagy sietve, Szobámban a ruha vár. Alsónemű, harisnya meg melltartó. Trikó után kötött pulcsi, hidegben biz, … Olvass tovább
Álmodozás Lágy,tavaszi szellőszárnyon, Álmomban én hozzád szállok. Ajtódon majd bekopogok. Engedj be kérlek,mondd:itthon vagyok. Tudom nálad vígaszra találok. Szemed tüzében nyugalmat várok. Felkelő nap bíborán, Úgy kérlek te is szállj hozzám. Szeretsz,hisz én is szeretlek. Része lettél életemnek. Látod milyen szép a világ? Az élet csupa álmodozás. Sajnos gyorsan jön a friss reggel. Az óra … Olvass tovább
Miért? Miért nem lesik mindig lépteink angyalok? S a Hold, hogy mer az égre jönni fel, Ha te ott, én meg itt vagyok? Mi ez a nem múló mézédes vágy, Ami egyre csak csábít és űz tehozzád? Tűzforró és kínzó, égető de lágy. Villámló, szédítő, mégis pusztító láz. Együtt lennék veled mindig, minden áron. Bár … Olvass tovább
Fekete éj Ha a csillagok feljönnek, a Nap lemegy. Az éj fekete köpenyével mindent befed. Lelkem is komor ruhába öltözik, Mert szívembe ismét a fájdalom költözik. A sors kegyetlenül magára hagyott. Boldogságot eddig is oly ritkán adott. Szenvedek most is egy kínzó érzés miatt, Zúzott lelkem reménytelen szerelmet sirat. Megöl az érzés a szívem meghasad. … Olvass tovább
Amikor magához tért már tudta, hogy nem először van itt ezen a helyen. Oxigén maszkon keresztül kapta a levegőt. Mellkasa tele volt ragasztva EKG tappancsokkal, melyből mindenféle színű vezeték lógott. Vizelete egy katéteren keresztül, az ágy lábánál egy műanyag zacskóba ürült. Körülötte még mindig nagy volt a sürgés-forgás. Tudta, hogy az orvos, és a nővérek … Olvass tovább
Köszöntő Hófehérben, hófehéren. Talpig áldott hóesésben. Szelíd nyárban, meleg fényben. Tiszta gyolcsban, szelídségben. Szemem sarkán igazgyönggyel. Vérkörömben édes könnyel. Tenyeremben puha csönddel. Szívem mélyén ezüst zölddel. Nyirkos fázó alkonyattal. Bőrömre lágyult szavakkal. Talpam alatt félelemmel. Angyalléptű szeretettel. Ezek azok mit szívből adok. Nagyon sok boldog névnapot! Tóth Melinda
Könny Olykor fájó, néha édes. Sós ízével szívet tépdes. Hol bánat, hol öröm szüli. Mint nyári zápor, úgy tud hullni. Arcodról míg földre réved. Útját járja, el nem téved. Szemed sarkán elindulva. Duzzad egyre kis patakba. Arcodon lecsordogálva. Földre hull alá az árva. Később aztán úgy kiapad, Mint tűző naptól a sivatag. Hogyha éltét befejezi. … Olvass tovább
Időutazás Boldoggá többé nem kell már tenned. Sem átölelned sem megnevettetned. Nem kell, hogy súgjál titkot a fülembe. Hangod se szóljon többé a szívemben. Átölelt minket az éjszaka s úgy mesélt. Velünk kacarászott a csodás csillagfény. De mire megszámoltuk volna a szerelmes perceket. A csodás időutazásunknak vége lett. Őrzök még minden élményt, mint fájó rezzenet. … Olvass tovább
Műtét Csak egy kis műtét lesz, nem fog majd fájni. De biz a betegnek ki is kell azt állni. Van itt sok jó ember, orvos és ápoló. Ki tudja a betegnek most éppen mi a jó? Kedvenc doktorom a traumán ügyes kezű sebész. Ha hozzá fordulsz, nyomban minden panasz elvész. Műtét után aztán töprenghetsz majd … Olvass tovább