Búcsú a mámor karjaitól

Búcsú a mámor karjaitól Ahogy néztem söröm utolsó pillanatát, Hogy tűnik semmivé az anyag sejtjeimben, A világegyetem horizontját kémlelve, Láttalak elsétálni az életemből végleg. Miközben a feledés végtelen üresség, Melyet az atomjaid rezgése okozott, Hamvaimból majdan egy új korsó szülessék, Melyet egy végtelen sörcsap tele zokogott.

Tánc az Őrületben

Tánc az Őrületben Az éj démonjai lassan felemésztenek, Végtelen mulatságban táncol az Őrület, Finom nők karjai közé hajtom le fejem és döföm szívembe műkörmös tőrüket. Hallom őrületemben szívverésedet, Földi csótányok és patkányok között, Meztelenül suttogunk a sötétségben, Szállunk az ópiumos felhők fölött.