Hegedüs Mónika

Szeretem a szemed. Szeretem a szemed, mikor mélyen belenézek, a föld is megremeg. Szeretem a szemed, apám néz rám a múltból, s óv, hogy le ne térjek a jó útról.. Szeretem a szemed, a szívem húrjain játszol vele néma dallamot. Belül úgy zakatol a szívem, pedig már azt hittem megfagyott! Szeretem a szemed!! Ahogy mosolyogva … Olvass tovább

Bird’s Mint fagyott madár az ágon, egyre egyre csak őt vàrom. Most mindenhol süvít a szél, s egy dallamot a lélek neked zenél. Hópelyhek ezrei hullanak, a szívemből ezer rím felszakad, bárcsak tarthatnál a karodba, szívem nem volna így kifakulva. Te nem is tudtad, hogy vártalak? Vártalak, vártalak s csak vártalak, mert nálad maradt a … Olvass tovább

Vagyok aki vagyok Vagyok aki vagyok.. Nem vakít se fény se csillogás. Nem ejt rabul hamis illúzió. Érdekel az igaz konfúzió. Nem ülök hintába, csak ha akarok, Nem megyek hiába, de veled bárhova elszaladok!

Rózsabokor Mint rózsabokor álltam, s a sok szirmom tépkedését, rezzenéstelenül tűrtem, míg egy napon pajzsod alá kerültem, s már csak a napsugarat engedted be alá, s, mint pillangó a szívedben szálltam. S, úgy öleltél át, minket, mint tölgyfa árnyéka a védtelen poszátákat, naponta vettél el egyet a tövisekből, s rózsa vízzel öntözted gyökerem, szemeid szépségébe … Olvass tovább

Milyen jó Milyen jó Uram, hogy nem hagysz elvesznem, álmomban hiába is reszketem. Milyen jó, hogy fogod két kezem, s ha bántanak is, te vagy az én életem. Milyen jó. Milyen jó, hogy vigyázol rám, s nem hagyod, hogy a kígyók bántsanak, Milyen jó, hogy tartod a szám, milyen jó, hogy ebek átkai rám nem … Olvass tovább

Őrület Még a nap is velem nevet, lassan lomhán lépdel, így kémlel, és mögém állva üzeni, hogy szeret. Egyre csak súgja nézz fèl! Ìgy kérlel. Esik eső, csak koppannak a vízcseppek, így a cipelt kődarabok sokkal könnyebbek! Ha rád nézek mondj hát idegennek! Hisz én csak őrület vagyok a szívednek! Egy anomália, egy görbe tükör, … Olvass tovább

Kép-telen Kék madár száll az égen, s kép-telen elmékben rajzol képet, aranypohárból iszogató népnek, véremet adom, hogy ne kelljen félned!!! S lábaim alatt víz, de kősziklán a vár. Hét irányból fúják a fekete füstöt! Hát MAG-a? Tétován tétlen vagy tudatlan volna tán!? Esküszó zászlóra, bálványra eladó, s nyílik is a zár! Eladó-eladó, rajta is a … Olvass tovább

Kard és kereszt Kard és kereszt, pirosat a fehérrel keverve, virágok szirmai halkan hullnak egy verembe. S most mindenhol nyílik a virág, s hallhatunk egy szép szimfóniát. S én ébren itt állok, fényt hoztam és virágot! Bár szívem már kicsit vásott, mégis összetartotta a te szikrázásod! Két liliom virág porát hordozza a szél, s a … Olvass tovább

Toll Csak a tollam van, ezért csak azt forgatom, S te a földet is kitéped alólam, de én az igazságot lapozgatom! Csak egy tollvonás vagyok, egy üres fehér lapon, de vélem szállnak a büszke sasok, és fel-fel szólalnak a dallamok! Csak egy ékezet, egy kis felkiáltó jel, egy koldus, aki isten babája, ki tudja mennyit … Olvass tovább

Őrület Még a nap is velem nevet, lassan lomhán lépdel, így kémlel, és mögém állva üzeni, hogy szeret. Egyre csak súgja nézz fèl! Ìgy kérlel. Esik eső, csak koppannak a vízcseppek, így a cipelt kődarabok sokkal könnyebbek! Ha rád nézek mondj hát idegennek! Hisz én csak őrület vagyok a szívednek! Egy anomália, egy görbe tükör, … Olvass tovább

Leckék Leckék, tanúságok, árulások, szívszaggató csalódások. fájdalmas igazságok. Van, ami túl nő rajtad, de te fordulj bátran a napnak, valahol már igazságot szavalnak! MónA

Törött ágon egy árva falevél, mit hol felkap, hol elfúj a szél. Meg-meg dobban egy kődarab, s így zenél. Picit él még!?Némán búsan csak remél. Néha a fát is félredobnák, néha szurokkal bemocskolnák. Lángol a rőzse, körötte tűz ég, mint egy hanvadó cigaretta vég. A levélkét is a szél szaggatja, ide-oda csak forgatja, de ő … Olvass tovább

Hogy van az? Hogy van az, hogy képeddel elmédbe futok? Mondd csak most eme szerepben meddig is jutok!? Szárnyaimat bontogatod, amíg hagyják a nagyok, s én áldom az utat melynek végén a nap ragyog! Hogy van az, hogy agyunk egy rugóra jár? S ha nem is szólsz tudom, hogy szívem hol talál. Sebesült szárnyaimmal folyton … Olvass tovább

Lelkek Egy képet beleégetek a szívembe, elkísér engem ebben az életben. S amikor elmerülnék a végtelenben, bele nézek mélyen éltető szemedbe. Csoda ez, sosem hittem volna, hogy létezik, ilyen szépség, ami könnyek között érkezik. S még mindig lüktet a bolond balga szívem, még mindig van kiben őszintén hinnem. A szél szaggatja a szívem húrjait, a … Olvass tovább

GETTO Üdvözletem küldöm a gettóból, itt mindenkinek jut a nyomorból. A sötét ablakon egy halvány fénysugár, gyertyafénynél pislákol egy reménysugár. Itt ilyen kegyetlen az élet, látom rajtad még mindig nem érted. Lyukas cipőnek cukros kenyér a párja, ember embernek farkasa és nincsen barátja. Ilyen az élet, itt az imák még élnek. Még mindig nem érted? … Olvass tovább

Házikó Tenyérnyi helyen a remény illata, egy álomba illő csodás pirkadat, mesebeli innen nézni a csillagokat, érezni még az édes illatokat. Csodás világ, a legszebb képen, hadd mondjam most el amit érzek régen. Ha a szivárványt égre festhetném, önmagam is talán elveszteném. Kiszakítok egy darabka földet, s némán mi csak hallgatjuk a csöndet, ennyi, ami … Olvass tovább

Szél viszi Szél viszi a verseimet, s alatta táncol a lét. Lágy lassú lélegzete, megszépít minden zenét. Csodás óda zakatol, s ő egyre csak kalapól. Mosolya száját húzza, szívét egy ideje nyúzza. Igazi fájdalom kínozza, támadja emberi mivolta. Szívét szomorúan elrejti, egykor ragyogott, már nem teheti. Dörren a villám az éjben, szépséges szívek a sötétben. … Olvass tovább

Tarack Kapaszkodom a földbe, köröttem romok, nincs már másom csak a fénylő homok. Két kezemmel ismét nagyot markolok, az se baj, ha egyedül harcolok! S mivel nem lehettem szálfa, leszek benne csak apró gyom!! Bőszen termő bamba diófája sosem! Inkább e tenyérnyi földön szabadon alkotom! S mire jő a tavasz, terjed messze a híre, hogy … Olvass tovább

BÉKE A béke itt van itt lakik nálam. Eljött ahogy az ablakom kitártam. S ahogy csak csendben csodáltam, naponta közelebb lépet ahogy vártam. Gyertya lángom melegébe, Úszkálok ebben a fényben. Milyen csodás itt a létben. Körül ölel a szépsége. A titkot bár elmondhatnám. A csendben a hangokat hallgatván. Segíteni jöttem, halkan súgja szám. A valóságod … Olvass tovább