Péter Tímea Megcsókolt… Megtörtén újra. Megcsókolt… Még tartott a csók , S ő pimasz volt. Pimasz! Én engedni akartam. Ő szorított! Nem őszinte volt, Csak ravasz. Ravasz! Illatból bódító csokrot hozott. Jólesett, bár sejtettem talán lopott… Cinkosa lett a mihaszna szél, Mi csábító ujjával épp hajamhoz ér. S míg kuszálta, kócolta a fürtöket, Közéjük meggyfáról szirmot szedett. … Olvass tovább
Zöld, sárga, piros, kék A fű, a sás, a rét, a lomb, Hernyó, béka, gyíkporonty. Sóska, spenót levele, Borsó gömbje s hüvelye. Ha elnyom az álom a válladon… Ott béke. Ott csönd. Ott nyugalom. Folyó, fenyves, moha, domb. A fű, a sás, a rét, a lomb! Som virága, napkorong, Szénából rakott bozont. Citrom héja s … Olvass tovább
Legyen az ünnep ma illatos! Szèp ruhás, terített asztalos. Tányèrba kerüljön hús, kalács! Zöld fenyőnk alá a várt varázs! Legyen az ünnep ma illatos! Fahèjas, narancsos, balzsamos. Lobbanjon gyertyaláng, pislogó! Gyermekszem mind legyen ragyogó! Legyen most – ha úgy jó – egyszerű! Vagy aranyló pompától nagyszerű! Hozzon ma jó szót, ölelelèst, Szívekből felszökő nevetèst! Fáradtnak … Olvass tovább
Még csak suttog az Ősz Szavát túlrikoltja az izgága Nyár. Hangjára hamvas, kék kabátot ölt a szilva, Szégyenlős alma pirul a fán. Fütyörészve, festeget Feszített vászna a táj: Szalmaszínre mázol mezőket, réteket, Az erdőkre sárgát, egünkre szürkét szitál. Hűvös széllel játszik, S ha alkonyra száll, Illatos fenyők ormáról, Hulló csillagra vár. Kertekben kószál reggelente, Káposzta … Olvass tovább
Falusi éjszaka… Távoli halk kolompszó altat ma el téged, Fű közt nyüzsgő ezer tücsök harsogja mesédet, Egerésző lármás bagoly jelzi, hogy felébredt, Árokparton békacsalád unottan zenélget, Lámpafénynél táncot ropnak víg lepkelegények, Felröppenő denevérpár vijjogva beszélget, Bokor alatt kis sün piszmog, örül a sötétnek, Lenn a kertben macska oson: Jaj, a sok egérnek! Kakasszóig vadászgatnak rókák … Olvass tovább
Ahol gyerek voltam… – A Szamos-partra gondolva – Ahol gyerek voltam, a fű égig ért. Utat közé felhő söpört, közel volt az ég. Ahol gyerek voltam, arany volt a nap. Fényében én madár voltam, bátor és szabad. Szilaj széllel kergetőztem, néha lehagyott. Ilyenkor én megsértődtem, ő csak kacagott. Víz sodrával beszélgettem. Mennyit hallgatott. Féltett titkom, … Olvass tovább
Nézek utánad… -Megkésett búcsú Nagyapától!- Megállok néha, nézek utánad. Szemem sarkában, gyűlik a bánat. Kereslek kő alatt, fa csúcsán, felhők közt, szélben… Kicsit megpihenek, úgy érzem, nézel. Majd újra kereslek, meg mégsem talállak: „Egy percre látnálak, hogy intsek utánad!” Hogy inthess, még te is, a kapuban állva, Így búcsúztál rég, már jöttömet várva! Álmomban ígéred, … Olvass tovább
-Miskának, Zsófinak, Emmának nagy szeretettel- Szeptember volt, s te, mint ódon vánkosból Szabadult, táltos tollpihe, hullottál reszkető tenyerembe. Az enyém vagy…-gondoltam. De te sírva követelted, Hogy legyek inkább én a tied. Neked adtam hát magam. Teljesen, igazán. Óvtalak. Haragudtam, ha szellő járt közel S rákiáltottam: „Az enyém! El nem viheted!” Szemedben, mint csalhatatlan tükörben láttam … Olvass tovább
Őszi erdő Sárgát festek, aztán zöldet. Sötétbarna nedves földet. Most pirosat, narancssárgát, Ezüstszínnel a nyír ágát. Égő vörös csipkevesszőt, Rá pókháló borít kendőt. Harmat lepte kökénybogyók, Bokra alatt gombacsokor. Szivárványszín levélesőt, Örökké zöld, komor fenyőt. Odvas tölgynek, korhadt ágát, Elsuhanó őzek lábát. Piszmogó sün tüskés hátát, Köré népes süncsaládját. Lap tetején könnyed kéket, Útra kelő, … Olvass tovább
Őszi levél Nyár végén vagy ősz elején… Nagy vihar volt, de fáztam én! Nyögött, jajdult egy nagy platán: Hulló lombja volt az Apám… Árnyékában apró levél, Esőverte – ez voltam én. Nyár végén, ha hűvös a szél, S borzong, sárgul néhány levél, Ezt suttogom: \”Mondd meg te szél! Hová tart a sok falevél?\” Felel nekem, … Olvass tovább
Együtt… Ha én a nap volnék, te akkor rét volnál, Millió virággal bókolnál. Ha hűvös éj volnék, sápadt, vén hold volnál, Sötétkék ruhámon trónolnál. Ha erdő volnék, te langyos szél volnál, Pimaszul hajamba kócolnál. Ha madár volnék, te biztos ág volnál, Nem unnál, örömmel hordoznál. Ha könnycsepp lennék, kedves, jó szó volnál. Ha nevetés, messze … Olvass tovább
Egy nyári nap… Mint a nyári szél csiklandozza A bojtos felleget, Úgy játszik vállamon kezed. Cirógat, simít, bosszant is kicsit. Te észre sem veszed. Közben nyurga, ringó árnyékot Rajzol mögénk a nap – Te fölém magasodsz, Mint óriás kalap. \”Meleg van!\” – mondod. Engem máris védenek, E kimondott szavak. Nem sokat szólunk. Nincs tiéd, enyém. … Olvass tovább
Éjszaka Ballag az Éjszaka, Kíséri szél szava, Vállán kék zubbonya, Csillaga száz… Ballag az Éjszaka, Mögötte csend dala, Hangjára elpihen, Alszik a táj. Ballag az Éjszaka, Csillámlik szép tava, Sötétkék fodrán ring, A holdsugár. Ballag az Éjszaka, Nem siet, tétova, Éjféltájt megpihen, Felhőt pipál. Ballag az Éjszaka, Halkul a csend dala, Sötétkék tó vize, Szürkére … Olvass tovább
Mondd, mi lesz? Este volt. Az Öreg mellettem állt. Én gyáva voltam és kérdezgettem: \”Mondd! Mi lesz, ha reggel nem nyílnak ki az ajtók? Ha majd nem lép a láb? Ha az arcokat nem ráncolja együgyű mosoly? Ha nem ébred fel a vidámság? Ha könny folyik majd az arcokon, S belőlük gyűlt bánat-tavakban, Reszketve mosunk, … Olvass tovább
Pillanat Hízeleg, rádkacsint, ledér a pillanat. Dorombol, elraknád, lefitymál, elszalad. Rád talál, megpróbál, kirabol, megríkat. Taszítod, menekülsz, utólér, kikacag. Kérleled: \”Enyém vagy, maradj hát, pillanat!\” Zokogod: \”Nem kellesz! Fájsz!\” – de ő ott marad. Becézed: \”Kedves vagy! Hadd halljam, halk szavad!\” Megszidod: \”Gonosz vagy! Ne lássam arcodat!\” Nem hívod. Érkezik. Sokáig nem marad. S mi … Olvass tovább
Új nap… Ásít és oson, csendes a tegnap. Küszöbön toporog, kócos a holnap. Suttog az erdő, kérdi a holdat: \”Mondd, mit látsz fentről? Mit hoz a holnap?\” Szusszan a gyermek, asszonyszív olvad. Feledi éjjel, hogy rosszak voltak. Őrzi az alvót, imát mormolgat. Kéri az Istent: \”Csak jót adj holnap!\” Alszik a férfi, őrzi a múltat. … Olvass tovább
Szeretlek Tél! Szeretlek Tél! Hogy miért? Hallgatag önmagadért… Nem kérsz semmit, úgy adod Kristályos, sós illatod. Lehelsz hozzá zúzmarát, Görbe ágra jégruhát. Deret fújsz az alvó tájra, Majd elrejted ködbundádba. Hogyha jó vagy, nagyon jó, Szálling, hull ránk puha hó! Legjobban ezt szeretem, Alátartom tenyerem… Kiáltanék: \”Adj még Tél! Legyen minden hófehér! Ne légy fukar! … Olvass tovább
Eső után… Tegnap is esett, ma is… Ázik a kicsi, a nagy is. Lucskos a hinta, a járda, Bárki legyen, bőrig ázna. Vacog a rét, az erdő, Szüntelen csepeg a felhő. Ház falán gurul száz könnycsepp, Hegy és domb esőtől görnyed. Fán varjú vacogva károg, Unottan ismétli: \”Fázok!\” Szürke a falu, a város, Ember és … Olvass tovább
Egész éjjel hó esett… Egész éjjel hó esett! Örültek a fellegek: \”Ez minden, mit adhatunk, Hókristály a vagyonunk!\” Szállingott sok fénylő pehely, Előbb néhány, aztán ezer. Ráhullott a kopasz fákra, Rá a messzi rút tanyára. Ráhullott a fagyott földre, Csipkét vert a zöld fenyőkre. Esett dombra, hegyre, tóra. Messze futó villanydrótra… Sapkát horgolt háztetőnkre. Alig … Olvass tovább
Isten veled Dédike! Drága öreg Dédike! Hajlott hátú nénike. Öreg lába és keze, Lassabban ver a szíve! \”Nézz most énrám Dédike!\” Csillog, ragyog két szeme! Újra szorít a keze. Gyorsabban ver a szíve… \”Ne félj, kérlek Dédike!\” Ezer emlék hív ide: Vasalt kötény, tea gőze… Bár valaki ilyet főzne! Kamra mélyén titkos szekrény, Süteményt rejt … Olvass tovább