Turi Török Tibor

Berreg a fűkasza Azok lehettek a szép idők, mikor az árokpartok kaszálására licitáltak a gazdák. Az istállókban marhák bőgtek, a jászol előtt fáradt igáslovak friss szénát ropogtattak. Kellett a fű, mert volt háziállat, s belőlük tej, hús, faggyú, szaru, bőr. De a száguldó paripák is könnyebbé tették eleink életét. (Nulla CO2 kibocsátással…) Már csak gond … Olvass tovább

Nem talált semmit Nem talált semmit! Hülyeség! Nem találta meg – így helyes. Ki találni akar, az keres, de nem a semmiért. Keresni a semmit a filozófusok dolga. Azért keressek az üres szekrényben, hogy ne leljek semmire? Nem találni = nulla. Semmit = nullát. Vagyis nem találtam nullát a nullában. A mínusz szorozva mínusszal ugyebár … Olvass tovább

18. Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált korvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán … Olvass tovább

17. Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak … Olvass tovább

16. Egy tv-riport margójára Az agy teremtette Istent, vagy Isten az agyat a hozzávalókkal – tehát az embert? Ki volt előbb: a tyúk vagy a tojás? De a Mindenható sem tyúk, sem tojás, ha még meg is tudta előzni mind a kettőt… A baromfinak is van agya – lehetséges, hogy Isten-gyártáson spekulálnak ők is? Vagy, … Olvass tovább

15. Robert Capa Magyaráznak itt múltról, jelenről meg jövőről, idősíkokról s dimenziókról. Marhaság! Minden a jelenben van, csak az életbe kicsapott ember becsípődése a mostant ide-oda tologatni. Az 1849 győztes isaszegi csata ágyúinak torkolattüzei (fényei), nem csak a katonák recehártyáin landoltak, de elindultak az Univerzum felé is. Fénysebességgel, a galaxisok mellett elhaladva, odasúgták nekik: hülyék … Olvass tovább

A négymilliomodik születésnap előtt – Ezek javát én lőttem meg! – kérkedett az öreg vadász, mikor többedmagával belépett a múzeum őslénycsarnokába. – Nincsen rá tanú! – tamáskodott az idegenvezető. – Itt vagyok én, láttam! – szólt egy pápaszemes agg. – Mikor? – Nem tudom pontosan, de az ziher, hogy a földrészek akkor még egyben voltak. … Olvass tovább

Megvédtelek magadtól – Megvédtelek magadtól, hogy ne ejthess sebet rajtam. Önmagad elemésztése a végemet jelentené, mert nem lenne kire vágynom. – Téged a létem éltet? – Igen! – Akkor a farvizemen úszol. Vagy másként: az ösvényt velem tapostatod, hogy kényelmesen ballaghass utánam. – Ha előtted mennék, az sem tetszene, mert te úgymond felettem állsz… – … Olvass tovább

12. Szösszenet a kuruzsló Sátánról Mennél aljasultabb a társadalom, annál inkább szipolyozza a rászorultakat. Nagy haszonkulccsal, elképesztő árréssel kerülnek piacra a termékek, avagy szellemi javak. A termelőnek alig jut valami, de ki megveszi, annak is kevés, mert a terméklánc uzsorásai drágán adják tovább. Ki a tömeg? A termelő és a fogyasztó. Ki az uzsorás? Az … Olvass tovább

11. Te – Csak addig láthatsz, ameddig a szemed ellát. – Az a szemem! – De a szemed is te vagy. – Én akkor is messzebb akarok látni! – Az akkor nem te leszel. – Miért? – Mert még nem találtak fel. Nem képes a tudomány lekörözni az isteni konstrukciót, az embert. – Eléggé leketyegett … Olvass tovább

10. Ki vagyok én? – Ki vagyok én? – Az öt érzékszerv. – Ki vagy te? – Amennyit látsz, hallasz és szagolsz belőlem. – Ez csak három! – Ha kevesled, bújjunk ágyba, akkor érezhetsz és ízlelhetsz is. – Így is csak öt! – Mi kell még? Nincs tovább, nincs hat! Mindössze öt „csáppal” rendelkezel, és … Olvass tovább

Minden egy I. Belépve az illatszerboltba, repülőtéren érzem magam. A városszéli multik mindegyikében Ferihegyi hangulatom van: „hol is hagytam a bőröndöm? Be kellene állnom már a sorba csekkolni!” – stb. Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Elmondom: a gépre várva végig bóklászom a boltokat, hol javarészt illatszereket árulnak. Helyhez kötve, órákat időzve az üvegfalak között, … Olvass tovább

A Kaszás irodája „Rögtön jövök! Olvastam a halálosztó ajtaján. Elgondolkodtam – most ez mi?! Fenyegetés az élni szeretőknek, biztatás a halni vágyóknak? Csupán udvariasság; mondván, mindenkire sor kerül, a rendelés folyamatos, hamarosan be lehet nyitni, de ha ez kényelmetlen, házhoz is megyek, mi több, az élet bármely helyzetében elétek toppanok. Ingyen csónakáztatok a Styxen, sőt, … Olvass tovább

Béla fátuma Ha nem áldja meg Isten Hévízt mélyről fakadó gyógyforrással, ha nem veri a Mindenható Béla barátomat és engem azzal, hogy ott mi találkozzunk, most nem kellene félnem, mikor körbesimogat a termálvíz, hogy ismerőssel akadok össze. A Festeticsek remekbeszabott balatonszentgyörgyi Csillagvárában középkori vitézpanoptikumot, huszár babamúzeumot rendeztünk be. A másfél hektárnyi „várudvaron” öreg csárda, nyilas … Olvass tovább

Meglepetés Egynapos kaposvári tartózkodásom alatt szerét ejtettem a műemlékek csodálatának, és a művészetek iránti fogékonyságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy a külvárosba, a Hősök Templomába is eljutottam. Meggyőződéses materialista voltam, de izmosnak vélt elvem aznap megsemmisült. Az előtér falára akasztott táblán az utolsó kenetről olvastam ezen újbóli időszámítást jelentő gondolatokat: „Az utolsó kenet a testi … Olvass tovább

A hiteltelen hihetetlen A hit tudatállapot. Isten léte mellett annyi az érv, mint ellene, ha a ráció mentén keressük a választ. De mi az, hogy ráció, mikor érzékszerveink nem a valóságot, hanem tudatállapotot költöztetnek az agyba? A külvilág hiteltelen követei hebegve mutogatnak, sejtelmet alig ébresztenek kíváncsi sejtjeinknek. Befogadnák az infót, de az oly halovány és … Olvass tovább

Keszthely igaza? – ! Az anyatejről miután leszoktattak, az abc-t tették elém, majd az egyszereggyel gyötörtek. Kisvártatva a szigorú magyartanár egyest adott, mert az első nyelvemlékünk nagy mondatát rosszul hadartam el: – Feheruuaru rea… meneh hodu utu rea – a Fehérvárra menő hadiútra. (A tihanyi apátság alapítólevele.) Igen, a második szó, a „rea” kimaradt! Aztán … Olvass tovább

Ki a magyarabb? (A személy és helységneveket, megváltoztattam.) A vajdasági Egyházasfaluban Pünkösd alkalmával ajándék szobor avatására került sor. Az általam készült mű leleplezését a szervezők a szintén meghívott pápai nunciusra és reám bízták. A falu ellenorganizátorai más valakit gondoltak a vatikáni követ mellé, így nekem a lepel valamely sarkával történő „babrálás” maradt, mert szerepemtől való … Olvass tovább

Kalapnyi szél – Mit csinál a szél, ha nem fúj? – Békén hagyja a levegőt. – És ha nem teszi? – Akkor fúj. – Ki a levegő, ki a szél? – A levegő az, akit a szél fújat, a szél az, aki mozgatja a levegőt. – Mivel fújat a szél, mivel mozgatja a levegőt? – … Olvass tovább

Nem ér rá a bacilus Nem ér rá a Bacilus, sok a dolga a vírusokkal együtt, mert feltették konokul, hogy megmentik a bolygót, közvetve az emberiséget. Millió nyavalyát, betegséget, járványt és halált fognak osztani a földkerekségen. Megtudták, hogy a Kőkorszakban az emberek 1, az Ókorban 133 millióan voltak. 1810-ben elérték az egymilliárdot, 1975-ben a négyet, … Olvass tovább