Unatkozom magam nélkül: 85. befejező rész: Életrajz

85. Életrajz Ars poeticám: „A dolgokat saját magunknak muszáj megfogalmazni, lényünk szűrőjén kell átpréselni, és a tudatunk megfelelő fiókjába helyezni, hogy alkalomadtán »készre gyúrva« vehessük elő. Az e fajta kiégetett téglákból építhetjük fel egyéniségünk inkább palotáját, mint sem igénytelen hajlékát.” Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum). … Olvass tovább

Tiboromhoz

Tiboromhoz Ehetvén lehetni, Ihatván nevetni, Bajszot borbamártva Csigába kifenni. Homlokösszevetve Megesküdni rája, Barátbul Tenálad, Nincs jobb a világba’. Iccén egytalpunkon Mondóka hosszáig Állni bizonykodva Pofánk szakadtáig. Cudar kedvünk mögé Lábvetve komolynak, Dolgaink fonása Sohasem bomolhat. Egymásnak húsába Nincs hite agyarnak, Józanész fényinek, Ne ártson a kótyag! Köszöntelek holmi Múlásnak ürügyén! Ha érzel felényire, Amint irántad … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 84. rész: Sorstalan könyvek

84. Sorstalan könyvek „Nem az a nagy, kinek fejében a tudomány, hanem ki tudja, hol kell keresni!” – csengett az okosság fülembe még a diploma után sokáig. Sokáig? Dehogy, addig, míg évek után, pillantás alatt kiguglizhattam a tenyérnyi diszplére milliónyi könyv anyagát. Bibliotékák polcain roskadó, tonnányi irodalom útvesztőjéből kikeveredve, az olvasóterem székébe huppanva ujjonghattam úgy, … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 83. rész: Lent – fent

83. Lent – fent – Háromféle ember van – közli barátom. – Mondd nekik, hogy: „Egyszer lent, egyszer lent…” 1. Amelyik nevet, bele tud röhögni a Sátán képébe, nem kéri számon a Gondviseléstől, mit hiába is remélt. Egyezséget kötött önmagával, s a világgal: ne adjunk, és ne is kérjünk. Értünk nyúló kezekbe ne reménykedjünk. Paroláról … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 82. rész: A Szépkilátónál

82. A Szépkilátónál Így ujjongott Eötvös Károly 1875-ben a balatongyöröki Szépkilátónál: „Sohasem felejtem azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam. A meszesgyöröki fok, ahol engem megállított az ámulat, egykor, s talán nemsokára a világ összes mivelt ifjainak, s hölgyeinek gyülekezőpontja lesz.” Jó oka volt rá, hiszen kétannyit láthatott a tündér Badacsonyból, Csobáncból … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 81. rész: Szegény fiataljaink

81. Szegény fiataljaink A Népviseletes Babamúzeumba tíz év előtt, a tavaszi kirándulásokon volt, hogy egy nap hetven csoport érkezett, mára, egy év alatt sem csodálják ennyien, éppen leszólják viseletkultúránkat. De többen is ítélkezhettek volna felette, ha utcányival feljebb nem nyitnak horrormúzeumot. A Köznevelésben és a Pedagógus Lapban megjelent hirdetésemre érkező tanár – elolvasva az intézményünk … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 80. rész: Az old hippi keserve

80. Az old hippi keserve A Nyugati mellett a Remixben B. Tóth harsogta diszkópultja magasáról: – És most emlékezzetek a legendás Petőfi csarnokra, mert következik… Majd megállt bennem az ütő, mert már hülyére ugráltam magam, a helyszűke miatt úgy vertikálisan, de azért is, hogy a Pecsára emlékezni kell. Hiszen most van – dehogy, volt! Már … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 79. rész: Bölcs öregek a Balaton két partjáról

79. Bölcs öregek a Balaton két partjáról Most ásítja ki magát a télből tavunk. Füzek csontvázán, hideg ága-bogán, szeleburdi tavasznak ígéretével, almazöld levélkék tüllruhájában. Éger nyír és szil hüsi napernyőt ígér, júliusra-augusztusra. A Pecás büfé még zárva. Asztalai, hosszú padjai börtönükből a nagylevegőjű lidót sóhajtják. Napok múlva itt lesznek, de sokak már nem! Öreg cimboráim … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 78. rész: „Óda” az új közvilágítás ledjeihez

78. „Óda” az új közvilágítás ledjeihez 1977 Mikor fagyos őrségben voltam, a távoli városka pereméről narancs koloritú, árva szentjánosbogárlámpa pislogott felém: – Ne csüggedj, egyszer vége lesz a katonásdinak. Visszavár sülthússal biztató otthonod, asszonyod pézsmaillatú hálószobája, a tévéhíradó, és reggelente a szarvasi kotyogó életigenlő fluiduma! Reményekkel töltekeztem, mert fülembe fújta a Marcali-hátság: – A végtelen, … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 77. rész: Badinyiról

77. Badinyiról A főiskola után Nagyszakácsiba, a volt jegyzői lakásba költöztünk. A századeleji polgári lak, filungos ajtajaival, a hengermintás falak magasra szökő hátán abrosznyi képek sápadt foltjaival, az ápoltabb idők regényességét, a letűnt táblabírói világ feudalizmusát, majd a békeidők langymelegét ágyazták belém. Rémálmaimban tiszaújlaki kenőccsel pödrött bajsza alól, tajtpipás somogyi gazda dörmögte, mihelyt a „birtok” … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 76. rész: Még egyszer a muzsikáról

76. Még egyszer a muzsikáról A zene aztán megbabrálja a lelket csudamód. Nem kerülgeti, nem kóstolgatja, rögvest beletrafál. A képzőművészet is megdobogtatja a szívet, elvarázsol, a régvoltba utaztat, de a muzsika? Ott vagy szempillantás alatt letűnt idők keblén, érzed illatát ölelésnek, hűsét adó akácnak, parfümjét szeretődnek, kinek lehelete füledet párállja. A nehézségi erőt lepipálva beleringat … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 75. rész: Bennünk vannak, kiket odaát hiszünk

75. Bennünk vannak, kiket odaát hiszünk Kihalt köröttem a sok én vagyok, mert szülők, sógor, pamacsok, Anya cica enyémek voltak, bennem is éltek. Együtt dobtuk össze személyemet. Darabok szakadtak ki belőlem távoztukkal. Már nem lehetek a régi, hiszen ház, hol füstölt a kémény, nem vethető össze kihűlt bodegával. Nem csak őket ásták el, de belőlem … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 74. rész: A balatonmáriai mólón

74. A balatonmáriai mólón Szemem kiapasztván a tavat, ölembe kéredzkedik Badacsony, Szent György-hegy, és a többi dalia. Ott van a csutkára harapdált HALÁPI VULKÁN, a volt kinizsi termetű izompacsirta is. Csákánnyal, trotillal elbányászva, panaszos buckákká, kakastaréjjá csúfítva. Kellett a bazalt! Amputálták a Mennyország hiteles földi tükrét, Magyar Tengerünk fűvészkertjét. Badacsonyba és Gulácsba is belefogtak az … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 73. rész: Be kár, hogy minden okkal van

73. Be kár, hogy minden okkal van Unalmas már, hogy minden eszköznek, és azok részleteinek, célja van. Autón, házon, hűtőn és tűzhelyen rendeltetése van mindennek, felesleges cucc nincs rajtuk. A buszon okkal látsz ablakot, széket, jegyautomatát, reklám van a falon és jó okkal a lépcső a földig ér… Lényeg, hogy nem vesz körbe a minden … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 72. rész: KÉRDÉS–VÁLASZ

72. KÉRDÉS – VÁLASZ A megválaszolhatlan kérdések egyike: mi az élet célja? Miért kell lennie? Válaszokban éljük tapasztalati életünket, megszoktuk, hogy kérdés nem marad árván, csak kutatni, keresni kell. – 2+2 = ? – 4! – Ez a válasz. Tapasztalatra épült létberendezkedésünk ezt „dobja ki”. Világos, egyértelmű azoknak, kik a magasabb rendű kérdésekre nem görcsölnek. … Olvass tovább

71. Az én „vetésforgóm”

71. Az én „vetésforgóm” Mikor a SZOBRAIM miatt rongál a tömény rosszindulat, és csüggeszt a megalázás, akkor ÍRÁSHOZ fogok, de az onnét csordogáló elismerés csak szívószállal kavar hullámot a műfaj poharában. Évek telnek, mire olvasóra találnak, mikorra is már elhervadtanak a hőn áhított „nérói babérok”. Marad a KERÉKPÁROZÁS! Ott nem lehet akkorát esni… Aztán idővel … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 70. rész: Rosszal karöltve a jóért

70. Rosszal karöltve a jóért Ha nem létezne a rossz, nem vennénk észre a jót. A jó hiánya a rossz, visa versa: a rossz hiánya a jó. Ezért, hogy gömbölyű lehessen életünk, sarkosnak is kell lennie. Ittasan, füvesen, kábszeresen stb. mesterséges „jót” öntünk koponyánkba, melyért előzőleg nem fizettünk. (Pénznem a Rossz.) Örömnek üröm az ára! … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 69. rész: Szavakba öntött macskajaj

69. Szavakba öntött macskajaj Úgymond, tudatmódosult állapotban a nagy dolgok után kijózanodva a mindennapokhoz nem lesz türelmünk (ló után szamárra ülünk). Elveszítjük a kis cselekedetek örömét, melyek apró téglákból az életigenlésünk palotáját építik. Nem rakva egymásra őket, az életkomforttal biztató hajlék nem tud kibújni a földből. A borotválkozásnak szertartása örömmel IS bír. Most nyűg, unos-untalan … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül 68. rész: Jó–rossz

68. Jó – rossz Ha nincs rossz, nem tűnik fel a jó. A rossznak elöl kell járnia. Így alkotnak örökké „sem veled, sem nélküled”, civakodó párost. Ha egyensúlyban vannak, az jó, de kerülendő, ha nem. És ITT VAN A KUTYA ELÁSVA! Mert így karöltve, szimmetria nélkül, a jó is bűnrészese a minket ért bajnak. Vagyis: … Olvass tovább

Unatkozom magam nélkül: 67. rész: Nullától a hatvanháromig

67. Nullától a hatvanháromig Most élem jövőm utolsó negyedét(?). Az akkori Tibikének mese volt, hogy egyszer ő is bácsi lesz, most viszont prehisztorikus, hogy valamikor Rákosliget „kutyás kisfiújaként” „Holle anyók” hívták be házicsokit nyalogatni, piros fazekak barna aljáról. Az álmodott futura és a realizálódott közt köszönő viszony sincs, mert az eltelt évek száma szubjektíve hihetetlen, … Olvass tovább