Turoczi Peter Egyszer volt emberek… Istenem, hányszor éreztem régen, Hogy az idő ólomlábakon jár, Csak most látom, mekkorát tévedtem, Jóval túl életem nyarán. Ami az élet elején távolinak tűnik, Egy szempillantás múlva előttünk áll, Az elmulasztott pillanat elmúlik, És vissza nem jön soha már. A szakadások egyre szaporodnak életem szövetén. Kedves arcok és nevek, Eltűntek csendben, észrevétlen, … Olvass tovább
Én úgy vagyok néha, hogy már ismerlek ezer éve, Mégis meglepetés minden találkozás, Mintha ugyanazt az erdőt járnám mindig újra, De az kiismerhetetlen marad, mert minden fája más. Pontosan tudom a napot, az órát, az első találkozást, De egy megérzés azt súgja: valahonnan én ismerlek már. Elmém lázad és ellenáll, De sejtjeimben ott a konok … Olvass tovább
Mi van, ha az életed csak álom, és az álmod a való? És ha ez igaz lenne, az vajon kinek lenne jó? Lehet, hogy minden erősséged tulajdonképpen hiány? És a vágyaidat réges-régen megkaptad már? A hitvesed igazából az elérhetetlen nő? És álmaid nője életedben csak egy unott résztvevő? És még az is lehet, hogy tornásznak … Olvass tovább
Amikor elfogytak mind az okos szavak, Amikor összegyűlt benned sok öröm vagy harag, Amikor megértetted végre, de elmondani nem tudod, Amikor nem bírod már és mindjárt föladod, Amikor szüntelen rá gondolsz, mégse láthatod, Amikor úgy érzed, nem éred meg a másnapot, Amikor vétkeztél és kéred a bocsánatot, Amikor a gond, a baj nyomaszt és betemet, … Olvass tovább
Mikor az érzés gondolatból szóvá lesz, az íróvá tesz. A jó élet, ha úgy élek, hogy magamra mindig ráérek. Hogy mi a célom? Csak az érzés vezesse tollam és tettem. A tempó fontos! Ha sietsz, történetből csak történés lesz. Két dolog zavar: ha nélkülem döntenek, vagy ha nekem kell. Láttam a jövőt. Minden nyugodt, békés … Olvass tovább
Néha nagyon vágyom a fénybe, Megmutatni magamból valami fontosat, Megnyitni szívemet és semmitől se félve, Elmondani örömömet és bánatomat: Hogy ismerjetek és szeressetek, És ha félek, gyöngéden a szívetekre öleljetek. Máskor meg jó lenne elhúzódni Egy sötét sarokba csöndes magányosan, Amíg a gondolat letisztul, Árnyékba bújni és jobb időkre várni láthatatlan. Árnyékok és fények: Mardosó … Olvass tovább
Talán a szeme vagy a szája? Bőrének illata, hangjának búgása? Kedves mosolya, csípője ringása? Okos szavai? Vagy a vállára omló göndör hajfürtjei? Miért, hogy szememmel mindig őt kutatom? Szavamra mondom, nem tudom! Talán az összhatás, a harmónia … Ilyen az, amikor helyére kerül minden molekula. Kedves Anna! Köszönöm, hogy vagy nekem!
Az élet alapjában véve küszködés, talán 50 körül van a legjobb rész. Már kitaláltad, mit szeretsz, és sok kis örömet megvehetsz. Fejed felett meleg tető, már a gyerek se korán kelő. Tested még szolidan működik, de a termálvíz azért már jólesik. És mégis, ha Te kérnéd, az időben hozzád visszamennék. Mert veled öröm a küszködés, … Olvass tovább
Először éltem, ahogyan helyesnek gondoltam, Aztán, hogy hogyan várják, megtanultam. De ma már úgy teszem, ahogy jónak látom, Mert a legfontosabb vélemény a sajátom. Lám az életről mindent megtanultam, És közben ahonnan indultam, oda visszajutottam.
Hazatérés a megszokott úton. Nyitom az ajtót. Ő már nem jön elém, nem pillant rám. Már nincs mit mondani. Nincsenek kérdések, nincsenek válaszok. Napok jönnek, napok mennek, elmúlik az élet. Nem merek a tükörbe nézni, nagyon elfáradtam. A sok tervből nem lett más, csak könnyek és romok és a kérdés: mi értelme volt? Én szabadságot … Olvass tovább