Fleiszig RózsaSZÁMVETÉS Szedegetem emlékeim szétszórt gyöngyeit Hol fehérek, kékek, pirosok, vagy feketék Jól magamba zárom az ég borús fellegét Két kézzel szórom a bánatom szerteszét, de hiába jártam az emlékek mély völgyeit A rőt csillagokból ki nem olvashatom, mi nehezítheti ennyire árva lelkemet, hiszen álmok nélkül boldogulni nem lehet Volt a múltamban sok szép óra rengeteg, … Olvass tovább
SZÍVBŐL FOGADOM A múltban: Szivárványos álmaim eltűntek az éjben, mint fodrozódó habok kerti tó tükrében A kavargó vízbe fénylő könnyet hullajtok Mélabús verseimért sokan tán unhattok… De nem tudok mit tenni, szenved a szívem A nevetésem hazug, csaló, hihetetlen lenne Könnyezne a mosoly, mi ajkamon teremne Tüskék tépnék össze minden szép-érzékem, és bár nem változott … Olvass tovább
VALÓS ÉLET Sátán csókja bőrömbe égett, durván dörgöltem magamról Kicsi darabkája rajtam maradt, tán sosem tűnik el az agyamból Úgy igyekszem, a szívem nyitott, mégis vannak, akiket megbántok Szelídséget áraszt a két szemem, tisztán mindig mégsem látok Tudom, más is így van ezzel Nagyon zavar, és változtatnék, de napjaink nem csak fehérek: Olykor szürkék, vagy … Olvass tovább
MÉG LÁTOM… Még látom a vén holdat, a csillagos eget A hét színű szivárványt a ködfelhők felett A tajtékzó tengerek vad, haragos hullámát A messze tűnő vihar csendes tisztulását A rügyező zöldellő fákat, illatos bokrokat, még ajkaimon érzem mézédes csókodat Látom, ahogy erős karod a vállamat fogja Így lettem egykor a szerelmed bolondja Érzem, hogy … Olvass tovább
FORDULAT Oly mélyen aludtam, mint a téli fák, akik nem kapnak elég fényt és nedűt Elszínesednek, majd kedvüket vesztve, földre hullik csonttá száradt levelük Cibálja őket a kegyetlen, fagyos, szél Apróra tapossák a sétáló emberek Engemet is pontosan így tipor a sors, búsongva temetem az elmúlt éveket Keresem a bujkáló nap édes melegét Száműzném a … Olvass tovább
NO SZERELEM! Rég, szerelmekről írtam – gyönyörű szavakkal Nagyon jó érzés volt. Ma is úgy megtenném! Hazugság lenne – a múlt már nem marasztal Egész más képek jöjjenek, ma azt szeretném! Az egészség, vagy háború nem elég jó sémák A szomorúságot érdemes gyorsan elfeledni! Jönnek majd közömbös és izgalmas témák, amit érdemes lesz megírni, újból … Olvass tovább
HANGULAT Végtelen mezőkön, hol álmaimat őrzöm, a fény árnyat vet a terméketlen földön Ott fészkel a halál, az élet édes-testvére Reggel együtt kelnek, és megjönnek estére… Hol gyermek születik, élnek friss-kacajjal Máshol bánat vajúdik százezernyi jajjal Így van ez már hosszú, emberöltő óta Ezekről szól a sirám, vagy a vidám nóta Szívembe most mély sötétség … Olvass tovább
NÉHA ÚGY ÉRZEM Néha úgy érzem, hogy semmi sem jó, a napfény sem csal mosolyt ajkamra Ilyenkor nem jelent örömöt, hogy élek Valahol legbelül haragszom magamra: Azért, hogy nincs elegendő erő bennem, ahhoz, hogy napról-napra egyedül legyek Pedig olyan sokan vannak magányosan, és mégis eltelnek köznapok és ünnepek Néha valami megváltozik bennem, sötétebbnek látom ezt … Olvass tovább
LEFAGYÁS Furcsa érzés, ha nincs mit mondanod Belsőd égő fáklya, kívül nem látható Mit is tehetnél, ha veszettül fáj a szó, mégsem sikerül a gátat kioldanod ? A gondolatodat próbálod terelni, egy másik útra, mely könnyen járható Mondd, mit is hittél, ettől mi várható? Az érzéseidet nem lehet perelni Nyugalmad nincs, a múlt nem hagy … Olvass tovább
HA NEM ÍRHATNÉK Ha nem írhatnék megállna az élet, Rám szakadna a mennybolt is talán Mind kitérnének hitükből a vének, és nem tudnék nevetni egyáltalán A folyók is kilépnének medrükből, ezzel hirdetve azt, hogy szenvedek Napfény sem sütné barnára a bőröm A sötétség bilincsként fogná testemet Kábán, céltalanul járnám nehéz utam Az éjszakáim mind álmatlanul … Olvass tovább
NEM VÁGYOM… Nem vágyom kincsekre, sem gazdagságra, csak szívet lelkesítő, végtelen szabadságra Az is fontos, hogy ne legyek sohase magamban, és értelmes gondolatok szülessenek agyamban! Kell, hogy szeressenek, akik kedvesek nekem, hogyha mindez megvan, a búmat is feledem Nem vágyom én soha arra, ami már a másé Nem tesz boldoggá szép ruha, sem cifra pomádé … Olvass tovább
A GONDOLATOK A gondolatok gyorsan jönnek-mennek, az agyam mélyén öblös sátrat vernek Onnan tekintenek szét a nagyvilágra, rengeteg célra, és még több jóra várva Néhanap tiszták, máskor meg zavartak, hűséges mása ez a soros életviharnak Olyan nehéz ügyesen irányítani őket, bár kedvesen hívod, nem mindig jőnek Így van ez már több ezer emberöltő óta Erről … Olvass tovább
VADRÓZSÁK VÖLGYÉBEN Vadrózsák völgyében, tiszta vizű, kanyargó kis patak csobog Az élénk-zöld fű selymes bársonyán térdepelnek a csillagok A vén hold sápadozó fénye ezüst-kékre festi e mesebeli tájat Susogva hajlongó törpe-bokrok közt, szívemet elönti a bánat, mert nincs velem, nem ölel, kit életemnél is jobban szerettem Most, nem létezik csak az emlékezet, aminek örök rabja … Olvass tovább
ÁLOM LIBBEN Álom libben a hegyeken, pillámra ködként száll Kinyitni szemem nem merem, tiltakozik az értelem: A múlt már messze jár Mindent feledni nem lehet, hisz semmibe veszne a jó Jöhet még tiszta szerelem, szívembe mégse engedem Hadd vigye az álomhajó Az égbolt mélykék kárpitján egy pislogó csillag ragyog Tudom, a sorsunk nem végtelen Odaát, … Olvass tovább
ÁLMATLANSÁG Sötétkék szárnyaival rám borult az este A halovány holdfény gyötrődésem leste Egy csillag sem ragyogott szobám ablakában Kínban forgolódott gyűrt testem az ágyban A gondolatok közben szélsebesen szálltak Nincs olyan gyors röpte egyetlen madárnak A múlt képe, és a jelen kavarogtak bennem Az, hogy miért vagyok, és mire születtem? Sokszor átgondoltam én már ezt … Olvass tovább
A SZÓ AZ CSAK SZÓ A szó, az csak szó, elröppen, mint az álom Az írott betű sokkal inkább megbízható Hacsak durva kezek meg nem semmisítik, azzal magyarázva, hogy semmire se jó Dolgozhattál rajta éjjelt nappallá téve, akinek nem tetszik, vagy esetleg fél tőle Könnyen széjjel-tépi, és kukába dobja Volt-nincs ennyi, és máris eltűnt örökre … Olvass tovább
A SÍRÁS A sírás nem old meg semmit, mégis gyakran eltörik a mécses Hol a boldogságtól, hol a bánattól sírunk de a könnyek hullatása véges Elfogy, kiszárad, mint sekély tó, amit a forróság szikárrá éget Mégsem biztos, hogy megkönnyebbülünk, talán a nyomasztó emlékeink végett A sírás mégis nagyon jó dolog Megtisztítja a megsebezett lelket Talán … Olvass tovább
A SÁTÁN BŰNÖS CSÓKJA A sátán bűnös csókja sokakat elkábít Édes hazugsággal tiltott útra csábít Ragacsos karmából szabadulni nehéz A szerencsés kiér, a gyenge odavész Ha nem tanulsz belőle, újból visszaránt Tehetetlenül sodródsz, holt levél gyanánt Napfény szárazra éget, vihar apróra tép Siralmassá válik a beígért, szép álomkép Felhők csücskébe görcsösen kapaszkodsz Régi életedhez még … Olvass tovább
AKI SOSEM HULLAJT KÖNNYET Aki sohasem hullajt könnyet, az túl kemény lesz, vagy keserű Mosoly nem dereng fel arcán, nála ritka ajándék egy kis derű Néha maga sem nagyon érti, miért lett ilyen zárkózott, és mord Ha valami az egóját sérti, csigaháza mélyéből bántókat mond Néha úgy szeretne sírni, de fél, hogy akkor gyengének hiszik … Olvass tovább
KAPASZKODUNK Kapaszkodunk egyre fel, az ég felé, pedig idelent sincs megvetve a lábunk Nem a csillagokban kellene keresnünk, amire ebben a földi létben vágyunk Mondd, miért is oly nehéz megérteni? Egy dolog álmodni, de a valóság oly más Ábrándozhatsz, szövögethetsz terveket mégis orra buksz, és csalódol folyvást Persze kell a cél, egy magasabb eszme, de … Olvass tovább