Fleiszig Rózsa

NEM VÁGYOM… Nem vágyom kincsekre, sem gazdagságra, csak szívet lelkesítő, végtelen szabadságra Az is fontos, hogy ne legyek sohase magamban, és értelmes gondolatok szülessenek agyamban! Kell, hogy szeressenek, akik kedvesek nekem, hogyha mindez megvan, a búmat is feledem Nem vágyom én soha arra, ami már a másé Nem tesz boldoggá szép ruha, sem cifra pomádé … Olvass tovább

A GONDOLATOK A gondolatok gyorsan jönnek-mennek, az agyam mélyén öblös sátrat vernek Onnan tekintenek szét a nagyvilágra, rengeteg célra, és még több jóra várva Néhanap tiszták, máskor meg zavartak, hűséges mása ez a soros életviharnak Olyan nehéz ügyesen irányítani őket, bár kedvesen hívod, nem mindig jőnek Így van ez már több ezer emberöltő óta Erről … Olvass tovább

ÁLOM LIBBEN Álom libben a hegyeken, pillámra ködként száll Kinyitni szemem nem merem, tiltakozik az értelem: A múlt már messze jár Mindent feledni nem lehet, hisz semmibe veszne a jó Jöhet még tiszta szerelem, szívembe mégse engedem Hadd vigye az álomhajó Az égbolt mélykék kárpitján egy pislogó csillag ragyog Tudom, a sorsunk nem végtelen Odaát, … Olvass tovább

ÁLMATLANSÁG Sötétkék szárnyaival rám borult az este A halovány holdfény gyötrődésem leste Egy csillag sem ragyogott szobám ablakában Kínban forgolódott gyűrt testem az ágyban A gondolatok közben szélsebesen szálltak Nincs olyan gyors röpte egyetlen madárnak A múlt képe, és a jelen kavarogtak bennem Az, hogy miért vagyok, és mire születtem? Sokszor átgondoltam én már ezt … Olvass tovább

A SZÓ AZ CSAK SZÓ A szó, az csak szó, elröppen, mint az álom Az írott betű sokkal inkább megbízható Hacsak durva kezek meg nem semmisítik, azzal magyarázva, hogy semmire se jó Dolgozhattál rajta éjjelt nappallá téve, akinek nem tetszik, vagy esetleg fél tőle Könnyen széjjel-tépi, és kukába dobja Volt-nincs ennyi, és máris eltűnt örökre … Olvass tovább

A SÍRÁS A sírás nem old meg semmit, mégis gyakran eltörik a mécses Hol a boldogságtól, hol a bánattól sírunk de a könnyek hullatása véges Elfogy, kiszárad, mint sekély tó, amit a forróság szikárrá éget Mégsem biztos, hogy megkönnyebbülünk, talán a nyomasztó emlékeink végett A sírás mégis nagyon jó dolog Megtisztítja a megsebezett lelket Talán … Olvass tovább

A SÁTÁN BŰNÖS CSÓKJA A sátán bűnös csókja sokakat elkábít Édes hazugsággal tiltott útra csábít Ragacsos karmából szabadulni nehéz A szerencsés kiér, a gyenge odavész Ha nem tanulsz belőle, újból visszaránt Tehetetlenül sodródsz, holt levél gyanánt Napfény szárazra éget, vihar apróra tép Siralmassá válik a beígért, szép álomkép Felhők csücskébe görcsösen kapaszkodsz Régi életedhez még … Olvass tovább

AKI SOSEM HULLAJT KÖNNYET Aki sohasem hullajt könnyet, az túl kemény lesz, vagy keserű Mosoly nem dereng fel arcán, nála ritka ajándék egy kis derű Néha maga sem nagyon érti, miért lett ilyen zárkózott, és mord Ha valami az egóját sérti, csigaháza mélyéből bántókat mond Néha úgy szeretne sírni, de fél, hogy akkor gyengének hiszik … Olvass tovább

KAPASZKODUNK Kapaszkodunk egyre fel, az ég felé, pedig idelent sincs megvetve a lábunk Nem a csillagokban kellene keresnünk, amire ebben a földi létben vágyunk Mondd, miért is oly nehéz megérteni? Egy dolog álmodni, de a valóság oly más Ábrándozhatsz, szövögethetsz terveket mégis orra buksz, és csalódol folyvást Persze kell a cél, egy magasabb eszme, de … Olvass tovább

BELSŐ KÜZDELEM A szívem nem bír már el több csalódást Élni szeretnék, és ehhez több levegő kell, meg erős bizalom, és okos jövőbelátás, Értsd meg mostanra, ez haragos kiáltás, mely sötét vérré változik a múló idővel Felcsap az égre, sötét-vörösre fest mindent Hegyek omlanak össze, a föld megremeg A tengerek kilépnek mélységes medrükből Szennyes könny … Olvass tovább

BRAVÚR Lassan múlnak a napok, az éjjelek-nappalok, mert minden egyes óra csak lazán andalog Én röptetném csupán mesés táltos szárnyán, azt várva: ölébe kap a tündöklő szivárvány Csak űzném a perceket, úgy éget a fájdalom Van mikor azt érzem, mindezt csak álmodom Nem történt semmi, nem villant az éles szike Nem nézik már aggódva: ugyan … Olvass tovább

VARÁZSLAT Varázstoll kellene és olyan csodatinta, mely a megszült érzést vérrel odaírja Mindenki felé közölné azt az álmot, mit sebes kezemtől homályosan látok Persze mindegyiket a lelkem diktálja, míg magasra csap a szívem kicsi lángja, és egyre magasodik, fel – egész az égig Benne ezer betű, rímbe fonva végig Nem hagy nyugtomat se nappal, se … Olvass tovább

ÉLET-ZENE Ez a gyönyörű zene a vérembe vág Könnyel áztatja borús szemem Nincsen remény, nincs boldogság Messzire ment az, akit szerettem A csillag sem ragyog utam során Csak barangolok bús, hallgatag Lábam ha fárad a nagy út porán Velem a szél, és a vágy ballagnak Nem értik mi fájhat olyan nagyon Csendes a táj, és … Olvass tovább

A MŰVÉSZ Azért makacs, mert ő egy művész Azért más, mert egész mást akar Pompás színekbe sugárzik a szíve, mely igazi, hús-vér embert takar Gyakran csintalan, játékosan bujkál, mint zord felhők mögé a kósza nap Mivel hatalmas és érzékeny a lelke, örökösen magányos, és szabad Furcsa szerzet – sokan mondják rá, de gyöngéden ölel át, … Olvass tovább

HAJNAL Mi ez az édes zaj? Mi zavarja álmom? Kis csalogány dalol a szemközti fán Trillázó énekével szép hajnalt kíván Én, révedezve csak ébredésed várom A fakó földön lehullt, színes levélkék, Széjjel- tépve bágyadtan haldokolnak Míg, dölyfös fényével érkezik a holnap, elszökik – az éj szülte – komor sötétség Ablakban könyöklöm lenge neglizsében Várlak, és … Olvass tovább

LEGYEN MEG A HITED Legyen meg a hited, ahogy te akaratod, közben lelkiismereted bőszen altathatod Nem vizsgálják felül, nem üzennek nemet, ám, testedben – legbelül gyűlnek a fellegek Mondd, mit akarsz te, és mit akarnak ők? Itt van az ideje, hogy megértsd a szenvedőt Odaadod magadról a kedvenc gúnyádat? Nem leszel célja a nagyurak gúnyjának? … Olvass tovább

PRÓBÁLKOZÁS A minap, próbáltam az Úrral beszélgetni Egy elképzelt, csodásra formált istenséggel Embereket megejtő, szép, csalóka képpel, de mégsem sikerült a lelkét megérezni Olyan rideg volt, komoly, és távolságtartó Egy ilyenhez forduljak én leghőbb imámban? Hogy támaszkodhatnék rá kínzó vitámban? Hogy is tehetném, ha az életemről van szó? Terpeszkedik bársonyos, ékes, égi trónján Bősz felhők … Olvass tovább

JÉGSZÍV Lassan mindenki elmaradt mellőlem Olyan üres, szürke az élet egyedül Hiába virágzik ezernyi szép virág Egy se villantja rám üde mosolyát Bennem a bánat bús ódát hegedül Nyújtom kezem, hogy elérjem a napot Száz rőt csillagot magamhoz ölelnék, de a sötét éjben is csak egyedül vagyok Akad, egy-két vándor, ki felém andalog, de rám … Olvass tovább