Fleiszig Rózsa HA MEGFESZÜLÖK… Ha megfeszülök sem tudok többet, nem leszek én se lelkes – se jó, és a sebzett lelkem sem könnyebb. Nem vigasztal vidám pacsirtaszó, mikor bánatomban sírni lenne jó. Nem táncolok már vidám zenére, nem figyelem, hogy a baj elér-e? Úgyis megkínoz, ha bántani akar, mint a felhőből ömlő gyors zivatar. Bántó emléked a … Olvass tovább
CSAK ÍROK Ma nem tudtam semmi mást tenni, csak írnom, és újból írnom kellett. Áradt belőlem a sok szép emlék, elárasztott vad hegyeket, berket. Elszállt a gomolygó felhők alatt is, csúfosan nézett le rám közben. Ugye, milyen nehéz abbahagyni? Mégis kis firkász maradsz mindörökre. Kit érdekel? Jó nekem, hogyha írok, könnyebbé válik megterhelt lelkem. Azt, … Olvass tovább
PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ Pusztába kiáltott szó, ez sok szegény ember hozománya… Hiába ágál, észre sem veszik. Búját-baját senki se látja. A kelő naptól nem nyer erőt, sem orcájára rózsaszín pírt. Este nem morgott helyzetén, de reggel tehetetlenül sírt. Átfagyott, az éjszaka, pár banános doboz volt az ágya, újságpapírba burkolódzva, sóhajtozva a hajnalt várta… Szemét szinte … Olvass tovább
EGY ÉRZÉS Ölellek, mint napfény a hegyeket, és zöld föveny habzó tengereket. Csókolnálak, de mégsem tehetem, számunkra nem terem szerelem. Ha álmaimban megérinthetlek, és olykor még ölembe is veszlek, az is jóval több, mint vágyakozni, örökkön-örökké reád várakozni. Az érzések nem parancsra születnek, valami belső láztól hajtva üzennek: hogy szeress tiszta szívből, amíg lehet, ne … Olvass tovább
MI VAGY TE NEKEM? Mi vagy te nekem? Oly nehéz elmesélni… Mégsem marad bennem – ezt, tudnod kell! Egy életnyi lélegzet, a nap bársony sugara, erről megnyílt lelkem ódákat énekel. És vagy még: frissítő zápor, enyhülést hozó lenge szél, vagy: hegyek ormának különös zúgása, erdők-mezők virágának csodás illattára. Én sem lennék talán, ha te nem … Olvass tovább
HA A LELKEDBE NEM FÉR… Ha a lelkedbe nem fér már több bánat, sírd ki jól magad, és hátra sose nézz! Te is hibáztál, hogy többé nem várnak, a terved nyers volt és túlontúl merész. Azt hitted, hogy üde, bájos mosollyal majd lábaid előtt hasal az egész világ. Csatát vívhatsz száz tisztes bolonddal, de nem … Olvass tovább
SZÁMVETÉS Szedegetem emlékeim szétszórt gyöngyeit Hol fehérek, kékek, pirosok, vagy feketék Jól magamba zárom az ég borús fellegét Két kézzel szórom a bánatom szerteszét, de hiába jártam az emlékek mély völgyeit A rőt csillagokból ki nem olvashatom, mi nehezítheti ennyire árva lelkemet, hiszen álmok nélkül boldogulni nem lehet Volt a múltamban sok szép óra rengeteg, … Olvass tovább
SZÍVBŐL FOGADOM A múltban: Szivárványos álmaim eltűntek az éjben, mint fodrozódó habok kerti tó tükrében A kavargó vízbe fénylő könnyet hullajtok Mélabús verseimért sokan tán unhattok… De nem tudok mit tenni, szenved a szívem A nevetésem hazug, csaló, hihetetlen lenne Könnyezne a mosoly, mi ajkamon teremne Tüskék tépnék össze minden szép-érzékem, és bár nem változott … Olvass tovább
VALÓS ÉLET Sátán csókja bőrömbe égett, durván dörgöltem magamról Kicsi darabkája rajtam maradt, tán sosem tűnik el az agyamból Úgy igyekszem, a szívem nyitott, mégis vannak, akiket megbántok Szelídséget áraszt a két szemem, tisztán mindig mégsem látok Tudom, más is így van ezzel Nagyon zavar, és változtatnék, de napjaink nem csak fehérek: Olykor szürkék, vagy … Olvass tovább
MÉG LÁTOM… Még látom a vén holdat, a csillagos eget A hét színű szivárványt a ködfelhők felett A tajtékzó tengerek vad, haragos hullámát A messze tűnő vihar csendes tisztulását A rügyező zöldellő fákat, illatos bokrokat, még ajkaimon érzem mézédes csókodat Látom, ahogy erős karod a vállamat fogja Így lettem egykor a szerelmed bolondja Érzem, hogy … Olvass tovább
FORDULAT Oly mélyen aludtam, mint a téli fák, akik nem kapnak elég fényt és nedűt Elszínesednek, majd kedvüket vesztve, földre hullik csonttá száradt levelük Cibálja őket a kegyetlen, fagyos, szél Apróra tapossák a sétáló emberek Engemet is pontosan így tipor a sors, búsongva temetem az elmúlt éveket Keresem a bujkáló nap édes melegét Száműzném a … Olvass tovább
NO SZERELEM! Rég, szerelmekről írtam – gyönyörű szavakkal Nagyon jó érzés volt. Ma is úgy megtenném! Hazugság lenne – a múlt már nem marasztal Egész más képek jöjjenek, ma azt szeretném! Az egészség, vagy háború nem elég jó sémák A szomorúságot érdemes gyorsan elfeledni! Jönnek majd közömbös és izgalmas témák, amit érdemes lesz megírni, újból … Olvass tovább
HANGULAT Végtelen mezőkön, hol álmaimat őrzöm, a fény árnyat vet a terméketlen földön Ott fészkel a halál, az élet édes-testvére Reggel együtt kelnek, és megjönnek estére… Hol gyermek születik, élnek friss-kacajjal Máshol bánat vajúdik százezernyi jajjal Így van ez már hosszú, emberöltő óta Ezekről szól a sirám, vagy a vidám nóta Szívembe most mély sötétség … Olvass tovább
NÉHA ÚGY ÉRZEM Néha úgy érzem, hogy semmi sem jó, a napfény sem csal mosolyt ajkamra Ilyenkor nem jelent örömöt, hogy élek Valahol legbelül haragszom magamra: Azért, hogy nincs elegendő erő bennem, ahhoz, hogy napról-napra egyedül legyek Pedig olyan sokan vannak magányosan, és mégis eltelnek köznapok és ünnepek Néha valami megváltozik bennem, sötétebbnek látom ezt … Olvass tovább
LEFAGYÁS Furcsa érzés, ha nincs mit mondanod Belsőd égő fáklya, kívül nem látható Mit is tehetnél, ha veszettül fáj a szó, mégsem sikerül a gátat kioldanod ? A gondolatodat próbálod terelni, egy másik útra, mely könnyen járható Mondd, mit is hittél, ettől mi várható? Az érzéseidet nem lehet perelni Nyugalmad nincs, a múlt nem hagy … Olvass tovább
HA NEM ÍRHATNÉK Ha nem írhatnék megállna az élet, Rám szakadna a mennybolt is talán Mind kitérnének hitükből a vének, és nem tudnék nevetni egyáltalán A folyók is kilépnének medrükből, ezzel hirdetve azt, hogy szenvedek Napfény sem sütné barnára a bőröm A sötétség bilincsként fogná testemet Kábán, céltalanul járnám nehéz utam Az éjszakáim mind álmatlanul … Olvass tovább
NEM VÁGYOM… Nem vágyom kincsekre, sem gazdagságra, csak szívet lelkesítő, végtelen szabadságra Az is fontos, hogy ne legyek sohase magamban, és értelmes gondolatok szülessenek agyamban! Kell, hogy szeressenek, akik kedvesek nekem, hogyha mindez megvan, a búmat is feledem Nem vágyom én soha arra, ami már a másé Nem tesz boldoggá szép ruha, sem cifra pomádé … Olvass tovább
A GONDOLATOK A gondolatok gyorsan jönnek-mennek, az agyam mélyén öblös sátrat vernek Onnan tekintenek szét a nagyvilágra, rengeteg célra, és még több jóra várva Néhanap tiszták, máskor meg zavartak, hűséges mása ez a soros életviharnak Olyan nehéz ügyesen irányítani őket, bár kedvesen hívod, nem mindig jőnek Így van ez már több ezer emberöltő óta Erről … Olvass tovább
VADRÓZSÁK VÖLGYÉBEN Vadrózsák völgyében, tiszta vizű, kanyargó kis patak csobog Az élénk-zöld fű selymes bársonyán térdepelnek a csillagok A vén hold sápadozó fénye ezüst-kékre festi e mesebeli tájat Susogva hajlongó törpe-bokrok közt, szívemet elönti a bánat, mert nincs velem, nem ölel, kit életemnél is jobban szerettem Most, nem létezik csak az emlékezet, aminek örök rabja … Olvass tovább
ÁLOM LIBBEN Álom libben a hegyeken, pillámra ködként száll Kinyitni szemem nem merem, tiltakozik az értelem: A múlt már messze jár Mindent feledni nem lehet, hisz semmibe veszne a jó Jöhet még tiszta szerelem, szívembe mégse engedem Hadd vigye az álomhajó Az égbolt mélykék kárpitján egy pislogó csillag ragyog Tudom, a sorsunk nem végtelen Odaát, … Olvass tovább