ROHANÓ IDŐ

ROHANÓ IDŐ Úgy rohan a vén idő, mintha verseny volna Kicsorog a kezemből minden elmúlt óra Fakulnak az emlékek, miközben az évek alakomra kövülve a húsomba égnek Tiltakozom ellene, így nem lehet vége! Annyi álomkép kísért, harcolnom kell érte! S akkor talán rám köszönt újra a szép hajnal Messze fut a sötétség, napfény tűz – … Olvass tovább

VISSZATÉRŐ FÉNY

VISSZATÉRŐ FÉNY A szivárvány elszökött, szürkeség vesz körbe Ég alatt, felhők között, nincs ok sok örömre Mégis keresem a fényt, nem eresztem könnyen Dédelgetem a reményt, míg folyik a könnyem Nem adom fel sohasem, akármeddig élek Más szív dobban \”odabenn\” A jövőtől nem félek. Hangok, színek, illatok, átjárják a lelkem Végre, újra itt vagyok, és … Olvass tovább

BIZTATÓ

BIZTATÓ Álmok szőtte képzelet megbújik a vágyban Megfognám, de nem lehet, csak haldoklik magában A nap fénye sem csalja ki védett rejtekéből Olyan, mint a szivárvány, mi eltűnik az égről Ajkam rég nevetett már, könny-fátyolos szemem A kínzó múlt velem jár, így nagyon nehéz nekem. Letépném a bilincset feszülő testemről Kiűzném a rémeket megtört életemből. … Olvass tovább

KÉPZELGÉS

KÉPZELGÉS Ölelnek a fények, kicsit mégis félek, hogy a konok sötétség mind elnyeli Behálóz, ámít, már semmi sem számít Az utolsó csepp vérem is kell neki Hogyan meneküljek, hova kerüljek, hogy ne érjen utól a vad éjszaka? Ha, valaki újra, a karomba bújna Belém költözne a reménység szava Simogatnám lágyan, együtt a vágyban, úgy olvadnánk … Olvass tovább

HOL, CSILLAGOK KÖZT JÁRTAM

HOL, CSILLAGOK KÖZT JÁRTAM Hol, csillagok közt jártam, hol, a poklok kapujába\’ Egyik helyen sem zárt senki két karjába Félelmetes mindez, nyomot hagy a lelken Mi rosszat tehettem, hogy rontottam így el? Felnéztem az égre, felhők sűrűjére Vártam, hogy a napfény átöleljen végre! De csak egy kis sávja ölelt körül engem Borús félhomályba\’ kitaszított lettem. … Olvass tovább

ÖLELÉS

ÖLELÉS Agyad, drótként függ a szó-póznák között Elvegyülne a friss levegőben, szerteszét… Ahogy a szerelmes becézi kedvesét, úgy süt ki a nap a zord felhők mögött Lágyan rád fonja szíve minden szomját Illatozó virágok a végtelen mezőn Két karodba zársz vágyaktól reszketőn Kék fény festi meg a vén hegyek ormát Szerelem dala száll, pacsirta röppen … Olvass tovább

A NYÁR

A NYÁR Lágy, selymes szirmokra bomlik szét a nyár Szinte belevész a tomboló színekbe Tüzes bájitalt önt vágyódó szívekbe, míg a langy szellő zsenge füvet kaszál Buja illata ránehezedik a tájra Megigéz vad hegyeket, áldott mezőt Sok-ezer hold zöldellő szőlővesszőt Izzadtság-gyöngyök sikongnak, mint ha fájna Néha jól elveri szürke porát a zápor Bájait ledobja üde, … Olvass tovább

BŰNHŐDÉS

BŰNHŐDÉS Rezzenésed óraműként serceg, belém költözik az éjszakában Vad, lüktető, szívbe maró percek Kísértet surran a félhomályban Arcodon: hódító mosolyoddal Rám fonja a kéj mézédes csöppjét Karodban ért a lustán kelő hajnal Ez volt nékem, a mennyei öröklét Pihegésünk szunnyad még az ágyban Átizzadt párnán ülnek édes percek Hangod kísért a sűrű éjszakában Hívnálak, de … Olvass tovább

A MÚLÓ IDŐ

A MÚLÓ IDŐ Teljesen átszabta testemet az idő Megkeményítette lelkemet a bánat Lassan kihalt belőlem minden alázat Nem érdekel, ami volt, sem az, ami jő Ritkán keres meg az öröm, nincs már fénye Semmibe zuhantak az ifjúkori vágyak Nem vigasztalhat, hogy valaki még várhat A forró, szerelmes napoknak már vége Mégis a szigorú, komor felhők … Olvass tovább

A SZÍNÉSZ

A SZÍNÉSZ Forrong az egész nézőtér, óriási tapsvihar arat A színész meghajol, öröm-könnyeit törli, Fejét lehajtva hátrál meg ne lássa senki, reszkető állát a fénylő maszk alatt Máskor, csend az ára, egy tenyér se mozdul a szégyenpírt, a vastag, jótékony festék elrejti Talán, holnap jobb lesz! De, nem igaz – ezt sejti Elnehezült szívvel a … Olvass tovább

A GYERMEKI LÉLEKRŐL

A GYERMEKI LÉLEKRŐL Soha ne áruld el a benned élő gyermeket! Őrizd meg szívedben, amíg csak teheted! Játékossága, átsegít bajon, száz gondon Könnyed vidámsággal láttat más módon Nem veszi túl sötéten, amin te némán rettegsz Sok szép emléken él, amit oly könnyen felejtesz Álmodni is megtanít, hogyha szépen kéred Gyermek-lelkűnek lenni csodálatos igézet. Mindent másképp … Olvass tovább

AZ ÉJSZAKA

AZ ÉJSZAKA Tántorog az öreg este, lassan pihenőre tér A holdsugár lustán bolyong, amíg pályájára ér Táncot lejt sok égi csillag, a lépésük szertelen Pici, halvány fények gyúlnak sötét felhő-tengeren A nap szégyenlősen pillant, lenn a földön széttekint Elgyengülő erejével még egy bágyadt búcsút int Sűrű, sötét sejtelmével az éjszaka a tájra hull Közben, settenkedő … Olvass tovább

A SÍRÁSRÓL

A SÍRÁSRÓL Sírtam már a boldogságtól, és a mérhetetlen bánattól Könnyeztem tehetetlen dühtől, és szép, csodálatos álmoktól De mikor kiapadt könnyem, láttam nincs új cél, ami vonz Lebegtem szürke közönyben Nem bánva, a jövő mit hoz? Kísértett egy bús árnyalak, mint furcsa, nyomasztó álom Rám tapadt, míg vártam azt hogy nyugalmam megtalálom Lépnem kellett az … Olvass tovább

HA, EGYSZER MAJD…

HA, EGYSZER MAJD… Ha, egyszer majd egy hosszú útra megyek, Nem viszem magammal csak a fényképedet Benne, mosolygós szemed barna bársonyát Kedves szavadat, mely rám fonja zálogát Belém égett, megköt, ameddig szívem él, ezért féltve őrzöm, nem adnám semmiért Végtelen hegyek, és vad, féktelen óceánok sem jelenthetnek akadályt, mikor nekivágok Magam mögött hagyva minden jót, … Olvass tovább

NAPFÉNY-ÓDA

NAPFÉNY-ÓDA A napot szűkös kalodába zárták, Szikrát szóró fényeit lealázták És én mégis miért hiszek benne? Mint ha nem lenne bilincsbe verve Rám ragyog keskeny ablakrésen Mohón iszom, míg felforr a vérem, és táncot járva, az egekbe szárnyal Mihez kezdenék pihe-angyalszárnnyal? Az erőmet: a remény és a szépség, önmagukhoz szabták, testre mérték Beléjük burkolózom, úgy … Olvass tovább

Éjszaka: Kilencedik történet

ÉJSZAKA Az éjszaka, egy sejtelmes, sötét, titokzatosságot sugárzó szó, és nem csak szónak olyan különleges – néha ijesztő, máskor laza takaró – hanem a valóságban is. Rengeteg élményt, meglepetést bujtat, amelyre a nappal nem tud mindig fényt deríteni. Izgató tud lenni, de egyben nyugodalmat kínál a fáradt testnek-léleknek, amik ebben az időszakban lelnek békességre, és … Olvass tovább

PEREGNEK A KÉPEK

PEREGNEK A KÉPEK Peregnek a képek, és vele az órák Minden változik, oly szédítőn forog Amíg a rózsák illatát szagolnád, hadszíntérré válik szerény otthonod Világgá mégy, fel hegynek, le völgynek Lehajtott, bús fejjel – friss patakon át Mire a lépted egy kicsikét könnyebb, akkor, meg is hallod a szíved óhaját Nem bolyongsz többé céltalanul, némán … Olvass tovább

HA, ÉN FA LEHETNÉK!

HA, ÉN FA LEHETNÉK! Ha, én fa lehetnék! Langyos szél fütyülne Fénylő, lombom között kis madárka ülne Onnan csodálnám meg hazánk szép vidékét A fáradt vándornak Petőfit idéznék. Ha, szellő lehetnék! Szállnék kis hazámba\’ Magként himnuszt szórnék végtelen határba Megsimítanék minden egyes házat Kicsi kerteket, dombot, hegyet – százat. Ha, napfénnyé válnék aranyam csorogna Mély, … Olvass tovább

EMLÉKEK

EMLÉKEK Minden kedves érintés, édes csók, ölelés Filmként pereg előttem, nincs menekülés Belém vájta az idő, mint szobrász a vésővel Lehetetlen feledni, éber éjjelenként jő el Pihentető álomra hajtanám már a fejem, de megjelenik bennem jó néhány szerelem Azok jelentették, a legszebb emlékeimet Velem maradtak s formálták múló éveimet Egyik a szemem imádta, a másik … Olvass tovább