VÁRAKOZÁS

VÁRAKOZÁS Surran a léptem, szökken a lázam, mintha fordulna egy kulcs a zárban A mélyből riaszt fel reszelős hangja Nézem az ajtót, hogy ki lép be rajta? Éppen csak a postás ismerős képe tolakszik vidáman álmom helyébe Láttán, mosolyom gyorsan leszárad Izgatott orcám holt-fehérre sápad Oly erős érzés, mi bennem ég még Könnyem potyogna, hogyha … Olvass tovább

A FOGYÓKÚRÁRÓL

A FOGYÓKÚRÁRÓL Kedves Olvasóim! Mai blogom témája: a fogyókúra, és mivel sok egyént érint, így méltán gondolom, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot körötökben!? Kezdem ott, hogy egy-két kiló pluszt még észre sem veszünk, hisz ez természetes folyamat, és egészségünk nem rendül meg tőle. A télen lelassult, tartalékra átállt szervezet okos reakciója ez, de mikor a … Olvass tovább

AZT MONDJÁK

AZT MONDJÁK Azt mondják, nem a sok, hanem csak a „míves” költemény a jó, de egy vers, ami napfényre vágyik, tudod hogy, vissza nem tartható Olyan, mint bőszen zúgó vízesés: Rád tör, eláraszt, a napfényre vár Hogyan is tarthatnám magamba? A szép szó, az élettel jegybe jár Azt mondják, hogy csip-csup dolgot rögzíteni soha nem … Olvass tovább

HIHETETLEN

HIHETETLEN Tombolt-e már forró nyár ilyen öreg szívben? Ébredt újra száraz ág, kristály-tiszta vízben? Nem tudom, nem hiszem – olyan lehetetlen! Bár, tudjuk az ember néha nagyon telhetetlen Mégis mindent megpróbál, hogy elérje a célját Addig-addig kombinál, míg új lehetőséget lát Ilyen eset talán még a gyerekmesékben sincsen Végre mégis megvalósult, amit sohasem hittem Boldognak … Olvass tovább

EL SEM HISZEM /Vagyok, aki vagyok/

EL SEM HISZEM /Vagyok, aki vagyok/ Sokszor, nem hiszem, hogy én is voltam fiatal de simán bizonyítja az Anyakönyvi Hivatal, hogy már sok-sok éve e földtekét koptatom Volt, hogy elkerült, máskor rám szállt oltalom Gondtalan perceimet a keservesek váltották Hogy nem vagyok kitartó, néha azt is rám fogták Annak kellett lennem, hogy mindig boldoguljak Keserű … Olvass tovább

VÁLTOZÁS

VÁLTOZÁS Ész-veszejtő fájdalom, súlyát érzem vállamon – Vállalom Elnémult a kéj szava Rám borult az éjszaka – Leesett a tél hava Szívem hevesen dobog Megalkudni nem fogok! – Ebben lassan elkopok: A kínzó gyötrelembe, ember-szült förtelembe – Rémítő förgetegbe Szél szárnyán szállnék tova, mikor sorsom mostoha – Aki, hagyja ostoba Kelő nappal születnék Kertbe rózsát … Olvass tovább

FOGADOM

FOGADOM Addig jártam behunyt szemmel, álmodozva, meséket szőve, míg a valóság elszállt mellettem Csalódott, keserű, árva lettem Porrá égett érzelemmel… Néha ma is úgy szégyellem, hol van egykori vas-erőm? Mért élek ily szenvedőn? Ez, egyáltalán nem előny Így csak áldozat lehettem Gyorsan elmúlik az élet… Nem akarok félni örökkön, sem az égben, sem a földön! … Olvass tovább

CSODÁK

CSODÁK Egykor talán megesküdtem volna, hogy lehet érintés nélkül szerelem…de, nem! Kell, hogy kezem megpihenjen kezeden Láthassam, hogy öröm fénylik szemeden Ezek nélkül csak ritkán éled csoda… Régen alvó érzésből nehéz kicsiholni a katarzist, ami a mindenek felett áll Egy kis lakat, a szívemen belül zár, hogy kinyissák arra türelmetlenül vár Oly jól esik majd … Olvass tovább

SZAKÍTÁS

SZAKÍTÁS Kilépek a kapuajtón, de közben nem tudhatom, hogy azt, akit ott hagyok, még valaha láthatom? Beszélhetek hozzá egyszer, csodálhatom szemét, vagy csak kis batyumban rejtve cipelem a reményt? Hosszú, rögös úton lassan, egyedül ballagok Talán senki két karjában többé nem alhatok Elszállt az a nagy szerelem, hamu lett tüzéből Nincsen aki felizzassza a pokol-sötét … Olvass tovább

ALKU

ALKU Talán a holnap többé nem jön el, nem láthatom soha már a napfényt? A sok közömbös cseppet sem érdekel Bennem még százezer dal énekel, amit szívből csakis néktek adnék Mondd! Hová teszem, kire bízom rá a sok írást, mit érzéssel alkotott vérem? Ha a jövő reám, tán gyors halált hozna, Nekem az kínzó szomorúságot … Olvass tovább

PŐRE BŐRREL

PŐRE BŐRREL Pőre bőrrel, mezítlábosan állok egy mezőn, az idő meg rohan Elvesztettem, az életfonalam Hogy is tudnám így megvédeni magam: Az ocsmány, hazug, irigy vádaktól, és a lealázó, undok vágyaktól? Lelkem tisztaságát őrizze az ég! Legszebb álmaimat, a selymes, puha rét Szívemben száz, színes, lágy dallam dalol Újra kel a nap az égen valahol… … Olvass tovább

AZ EMBERRŐL

AZ EMBERRŐL Az ember addig él, míg nyit a nagyvilágra Olyat is észlel, amit senki más nem látna Érdekli sok minden: az árnyék és a fény, a gyerekkora, mikor még boldog kis lény A hegyek, a folyók, és a sok tovatűnő felhő Egészen addig, míg egyszer csak felnő’ Akkor néhány emlékét tisztázni próbálja Rég, volt … Olvass tovább

ANDALOG AZ EST…

ANDALOG AZ EST… Andalog az est az árnyas fák között Az ég alja narancs-színt ölt magára Lecsurgó csend tapad az árva falakon Nincs oly erő, és nincs oly hatalom, melynek az egekig nyúlik föl határa A sápadt holdfény besurran szobámba Mély árkot tép álmaim tarka köpenyén Fülembe suttog, mint csalfa kerítőnő Ettől lesz kétséges, a … Olvass tovább

ÍRHATNÉK

ÍRHATNÉK… Írhatnék ezer új verset, mert annyi bennem a rím, mint megáradt folyóban szétkorhadt uszadék… De sok régi is ficánkol bennem, hol sírva – hol nevetve, kikívánkozik belőlem, és friss lánggal újra ég Gyorsan elröppenne, mint elfáradt dunyhában, a puha, picike toll, ami erővel napfényre tör És én engedem, szilárd lelkesedéssel, mert ha nem teszem … Olvass tovább

HIBÁK

HIBÁK Sok furcsa és rossz dolog volt már életemben Egyik az jót tett, a másik hátráltatott engem Oly nehéz eldönteni, hogy mi a helyes lépés Néha a bűn nem más, mint naiv félrelépés Vannak mély gyűlöletből elkövetett hibák Irigység, féltékenység, meg nem értett viták Egyik sem oldoz fel, és nem könnyíti lelked Magad sem érted … Olvass tovább

VÁGYÁLOM

VÁGYÁLOM Fények szökellnek két szemembe, majd égő áramként fut át rajtam Minden nyalábja, apró cseppje lázasan fürdik színaranyban… Összeolvad, és darabokra hullik Utána kapnék, de hirtelen vége Jó mélyen magamba szívnám, hajamba szőném sok-száz estére Hogy ne érjen el a sötét árnyék, s a fény gyermeke maradjak mindig Lelkemben csak erre vágynék, s hogy szeretve … Olvass tovább

SÁRBA TAPOSOTT

SÁRBA TAPOSOTT… Sárba taposott elnyílt rózsák minden szirmán jajongó fájdalom Szürke ködtől borított órák, az álmaimat mind elrabolták Az érzés elszállt, s ez fáj nagyon Mégis a sápatag holdra nézve A múlt felvillan – még bennem él Hiába kapartam őrjöngve arcom Kifogott rajtam múltbéli harcom Padlóra küldött, hogy elmentél Az emlékek törékeny folyosóján, mégis az … Olvass tovább

Ha sötét a lélek

HA SÖTÉT A LÉLEK… Ha sötét a lélek, és szomorú, fájdalmas gondolatok töltik meg Hogy verekedd ki magad az áldott napsugárra? Lennél: boldog és szabad de egyre nagyobb ennek ára Nincs kapaszkodó, segítő kéz Ha lenne, tán akkor sem veszed észre Hol van ilyenkor a bizalom, a sorsodat hajtó, friss erő? Becsapott, elhagyott – vége. … Olvass tovább

ITT VAGYOK

ITT VAGYOK Itt vagyok, és el sem hiszem Ide vezetett a hitem Az, hogy minden búban-bajban, tovább léptem – ezt akartam Hogy a szép szót, amik bennem formálódtak, kiengedjem Ki, e széles, nagyvilágba, hol ezer mag szökken szárba Daloltam, és énekeltem átalakult minden bennem Átalakult, erőssé tett, ereimben ősi vér lett Tündérek között is jártam, … Olvass tovább

A VÁNDOR

A VÁNDOR Sok földet bejártam, közben fodrozódó, sokszínű felhők kísértek egyre nehezebb, fárasztó utamon A nap velem haladt, fényével átölelt, jól megmelegített, reményt ébresztett bennem és én azóta is kutatom: Miért jött velem mindig, bús árvaságom enyhítve miért nem hagyott magamra, úttalan utakon, és árkon – bokron át? Néhol rám borult az éj, akkor ott, … Olvass tovább