GONDOLATOK A FELELŐSSÉGRÓL

Mostanában, sok esetben megszólítok bizonyos embereket – nem csak úgy, unalomból – hanem határozott céllal. Nekem is furcsa ez a közvetlenség, mert életem során, az utóbbi időkig elég zárkózott alkat voltam, most meg, magam sem tudom, mi lett velem? Valahogy kinyíltam, mint a késői liliom. Van, aki tolakodásnak veszi, ha ezt teszem, és egyszerűen keresztülnéz … Olvass tovább

SZILENCIUM

SZILENCIUM (A tanyán) Úgy megy le a nap, a tanyán, ahogy feljött Fáradt fénykoronán, széttörik az éj csendje Behunyják a házacskák szemeiket csendbe' Szép a tanyavilág, olykor szinte fennkölt. Én is oda vágyom, kora gyermekkorom óta Hívogat a friss tej, és a békés nyugalom Csend van itt – nincs busz, autó-uralom Jó hallani, ahogy zeng … Olvass tovább

POGÁNY ISTENNŐ

A POGÁNY ISTENNŐ Én, a pogányok isten-nőjét képviselem, kinek erőssége: a jóság és a türelem Mindegy neki: kor, nem, és a bőr színe Az a fontos, hogy tiszta legyen a szíve Én, az emberek érdekeit képviselem Nincsen olyan kincs, ami kell nekem, ha rá akarnak venni korrupt csalásra Nem kell a pénzük! Költsék el másra! … Olvass tovább

FÁJÓ EMLÉK

FÁJÓ EMLÉK Szorosan öleltem, és csókkal hűsítettem ajkát Simogattam, beszéltem hozzá egész éjen át Beteg volt, nyűgös, úgy égett a nagy lázban Egy szemet sem aludtam, és a kettős ágyban mellékuporodtam. Becézgettem, csitítottam, ha köhögve fulladozott, nyomban futottam Mézes teát vittem, és a két hűvös tenyerem, a homlokán nyugtattam, ijesztő volt nekem. Rekedt hangja kérlelt, … Olvass tovább

TE, HÁNY ÉVES VAGY?

TE, HÁNY ÉVES VAGY? /Vers-melléklet: / Te, hány éves vagy? Én, elmúltam hetven Éltem: szegénységben, és messzi idegenben Voltam szeretett asszony, majd lettem, bús, árva Kérdően figyeltem a gyorsan változó világra Mivé tettél? Kérdeztem, míg néztem egy virágra A növény is elhervad, elveszti színét, illatát Nem nyiladozhat még az sem egy élten át. Minden ember … Olvass tovább

MADÁRKA /B a l l a d a/

MADÁRKA. /B a l l a d a/ A tájra feszül a várakozás csendje Szél se rebben, felhővel sem dacol Andalogva érkezik a reggel A nap kitör felhő-párnája alól Eget-verő sikollyal a kék égre Felröppen egy megsebzett madár Erőlködve szárnyalna, de mégse’ éri el, csak zuhan a szemhatár Valahol, valaki megdermedt kőszívével Halálra sebezte, piros … Olvass tovább

A HETEDIK…

A HETEDIK… Én is hetedik (gyermek) vagyok Sok hátrány ért ezért, közben álmaim nagyok Mondd ez valamit egy közömbös idegennek, vagy csak maró gúnnyal markukba nevetnek? Semmit nem jelent itt, ezen a földön, de ha angyalok szárnya mennyekbe repít: Az emberi lét többé számomra cseppet sem börtön Kinyílik az ég ragyogóan azúr-kékje, s én büszkén … Olvass tovább

MÚLÓ IDŐ

MÚLÓ IDŐ… Addig adok, amíg tudok Halálon, nem fordíthatok vissza: veszteséget, se\’ kárt Be kell végre szépen látni: Itt, és most kell félre állni! Elfogadni, az időm lejárt. Nyiladoznak még tavaszok Hol őszinték, hol ravaszok Finom illatuk néha lelkemig ér Markolnám a létet görcsösen, de a múló idő nagy dölyfösen Átlép az egómon, nem kímél. … Olvass tovább

B É L U (c i ) H O Z

B É L U (c i ) H O Z Emlékszel a kerti almafára, a virágba borult fák illatára? Szorosan fogtam csöpp kezed. Jöttél velem, úgy bíztál bennem Hetekre, a \”kis-anyukád\” lettem, oly boldogan játszottam veled. Mosolyodtól az ég is meleg kék lett Édes hangod, mint madár-csicsergések, színezték a közös, kedves perceket. Már felnőtt vagy, … Olvass tovább

MAGASAN JÁROK

MAGASAN JÁROK Eger,2005.05.18. Magasan járok felhők szegik hajkoronámat szememre köd-fátyol borul, A táj szépsége, lebilincsel, rabul ejt, s a szívem ver vadul. Fények színes tánca átölel Oly, gyönyörű nekem e táj, mintha álmodnék Úgy félek attól, – meg se' moccanok – hogy ne tűnjön el az álomkép. Az emlékezés gúzsba ver, lelkembe is belemar Jó … Olvass tovább

A FÉLELMEM…

A FÉLELMEM… (Erőszak) A félelmem egyre nő, s mint óriás markából sziklák omlanak, amíg térdepel a csend Egy álom rabul ejt, és bensőm nyomdokából, rám a rossz emlékek borús dala cseng Én vagyok ez, vagy csak halódó árnyam? Sas-karomként belém váj sürgetőn, mélyen Irtózatos fájdalmak taván lüktető vágyam Semmivé gyűrődik a lélek-gyengeségben A múlt mögé … Olvass tovább

SZIVÁRVÁNY-ÁLMOK

SZIVÁRVÁNY-ÁLMOK Szivárvány-álmok, tünékeny vágyak Női szívemnek őrülten fájnak Magányos érzés, hű párja nincsen Másokat boldogít elveszett kincsem. Nincsen eleje, tán nem lesz vége Nem él sok ember, aki megértse… Bár, rám is épp úgy ragyog a nap, mégis a lelkem fagyos marad Kútba hullt csókok, vad ölelések Fájdalmas hiányt szívembe vésnek Két kezem lehull’ nincsen … Olvass tovább

EGY EMLÉK

EGY EMLÉK Pacsirta hasítja álmaink kék egét A napsugár már parányit melegebb Barangolok a zöld erdőben teveled Hóvirág veti fel kis ártatlan fejét A rég-múlt útját tapossuk hallgatagon Egy idős lány, és egy vénülő \”rossz fiú\” Jaj, a mi vonzalmunk szörnyen szomorú Véget ért az álmunk, egy átkos hajnalon Te, kis komédiás, s én a … Olvass tovább

HALDOKLOM

HALDOKLOM Haldoklom, ezt senki nem tudja, és, elfogadni nekem is nehéz Lelkem a kört már nem sokáig futja, és lassacskán megáll a józan ész Egy kicsit szomorú, néha elkeserít, de ellene tenni semmit nem tudok Keresgélem a nagy lehetőséget, közben, csalfa álmok után futok Megroggyant térddel, üres-szemekkel Nézném, a köröttem lüktető világot, de nem bírok … Olvass tovább

KÉNYSZER-ÁLARC

KÉNYSZER-ÁLARC Ha, levetném kényszer-álarcom, amit, olyan ritkán viselek csak Rém furcsa volna valós énem, mert láthatnátok boldognak Rút a világ, el kell benne bújni Nem kérkedhetsz. Nézd: Ez vagyok! ŐK letaposnak, a földbe gyűrnek Nem maradhat egy csepp írmagod… Mindhiába szenvedsz, küszködsz Másokra köszönt az éledő hajnal A mi országunk, sajnos: túl üszkös Rég\’ könnyen … Olvass tovább

VÁLTOZÁSOK

VÁLTOZÁSOK Szilánkosra tört, szivárvány-ragyogás Pókháló finomságú, hófehér alkotás Aranyszín glória, mely másokat ékít Bizton érzem, már ki ez nem elégít Legyen ez, egy megrázó vallomás. Szélesre tárt lelkem tükre reszket Széttörné azt az átkozott keresztet, hisz ezernyi jóság, a szabadba vágyik Engemet, egy vad változásra lázít Úgy örülök, hisz győzött a szeretet. Merengek, hogy mi … Olvass tovább

KITÖRÉS

KITÖRÉS Mélyen igaz, és szinte ijesztő: Rossz vagy – s bár titkolni próbálod, persze ez, nagyon is érthető, mégis elér lassan a végzeted Belemerülsz a fekete mocsárba nyeldekelsz, nyögve, okádva Nincs menekvés! A végén elveszíted ép eszméleted. Fuldokolsz záptojás undok bűzében Vájkálnál más emberek bűnében… Még mindig nem érted, a leckét: Tegyél jót, és akkor … Olvass tovább

NINCS SZERENCSÉM

NINCS SZERENCSÉM Sírtam, és közben szívem irtóra fájt Gyönyörűség volt hallgatni: Chopint: a zene-királyt Honnan tudhattad, hogy így szeretem? Sok, kedvelt dallamnál jobban élvezem Ha megszólal, a bőröm is borzong bele, hiszen ez már a nagy boldogság fele. Megköszönni az élményt szinte lehetetlen Ki adhatna tanácsot énnékem ebben? Az égi csillagok, vagy a vadul zúgó … Olvass tovább

MÚLÓ FÉLELEM

MÚLÓ FÉLELEM Néha, félek a holnaptól… Más is így van, más is harcol sorsa kegyetlen rémeivel? Halódó, de erőlködő, vasököllel mellbevágó, fojtó, vad emlékeivel. Néha, félek önmagamtól, a bennem dúló durva dactól A mindenre képes, akarattól. Küzdés: Rossz álmokkal, délibábbal Lidércek rémes zajával, és reszket, izzad, míg kilábal, e bántó, szörnyű helyzetébül Mégsem enged, mégse\’ … Olvass tovább

ELTŰNTEM

ELTŰNTEM Egyik nap még én voltam ÉN, mint naptól viduló égen csintalan, hét-szín szivárvány Új csodára várván… Aztán eltűnt a testem, És a hozzá tapadó, hűséges, kósza árnyam Minden emlékképem, sok jót és rosszat átélt megszokott, féltve őrzött, különös egyéniségem. Csak álltam bénán, megdöbbent arccal, az agyam sem értette, hogy mi történt? Ki szegte meg, … Olvass tovább