A SZERETET EREJE

Szeretetről, akkor beszélünk, ha elkezdünk többes számba gondolkodni. Én ezt teszem gyermekkorom óta, s ezért tartom hitelesnek történetem. Szívből született, és minden szava igaz. A szeretett lény: középső bátyám, aki csodálatos testvér volt. Sajnos erre akkor ébredtem rá igazán, mikor elment közülünk végleg, visszavonhatatlanul. Tudat alatt mindig éreztem milyen nagy kincs mégsem gondoltam, hogy ennyire … Olvass tovább

A CSALÁDRÓL

A CSALÁDRÓL Simogató pihe ölel körül… meleg kuckó, ők az én családom. Zord hegyeken törtem át magam, hogy nap mint nap létre keljen álmom. Érinthessem bársony bőrüket kedves, huncut két kis unokámnak, míg lányommal vidáman csevegek, kint a fenyők feszesen őrt állnak, hogy boldogságunk\’ ne zavarja senki örök legyen ez a pillanat! Gyermeket csak így … Olvass tovább

Elvettétek tőlem a csodát

Elvettétek tőlem a csodát Elvettétek tőlem a csodát, mit szívem mélyén rejtegettem a szeretet, a megbocsájtást… szerencsétlen koldus lettem. Elvettétek tőlem az erőt, mi vezetett zord viharban, szélben kitöröltétek az elkövetkezőt bús lelkemből egészen. De a dal, s hitem még megmaradt, és pisla gyertyaként éget belém oltottátok a rettegést, én mégis holtig remélek. Parádfürdő, 2012. … Olvass tovább

KARÁCSONY-VÁRÓ

KARÁCSONY-VÁRÓ Nem emlékszem szóra csak a tettre, závár tétetik számra, de szívemre nem, s ez itt alényeg! Cselekszem, ám közben nem beszélek, tekintetem, mozdulatom rá vár, s felnyillik csöndben a závár. Nem emlékszem többé semmi másra, csak a fényben úszó vén karácsonyfára s az illatra,mely mai napig éltet. Azóta se láttam ilyen képet, nem hallottam … Olvass tovább

Uram, kérlek!

Uram, kérlek! Uram, kérlek            világítsd meg orcám! Adj nyugalmat            csak egy éjszakán! Hozd el őt             kire szívem vágyik legyen tavasz             lelkem mezején, hogy a felkelő nap             tőlem el ne lopja, elbújtatjuk együtt             te meg én. Eger, 2001. 05.

Azt hittem

Azt hittem Én azt hittem csak a fa tud égni a száraz,korhadt,hasztalan,öreg, míg bennem lángra gyúlt az emlék, mely régvolt ifjúságom őrzi meg. Miért fáradok ki pár óra alatt miért nem megy könnyen sok minden? ami azelőtt örömforrás volt. Csontjaimra ráfeszül bilincsem, a szenvedés sok erőt eltiport. Húzom lábam, kezeim úgy fájnak, hogy ordítani tudnék … Olvass tovább

Miért?

Miért? Álmaimat elraboltad vak hitemet leromboltad nehéz így az életem. Hallgatásod öli szívem nem haragszom reád mégsem, csak a csillagoktól kérdem: miért tetted ezt velem? Választ nem kapok rá érzem a hold is elsápad az égen könnyet hullajt szégyenében, de én mégis keresem. Eger,2009.01.02. Fleiszig Rózsa (F.R.)

Csókodért koldulok

Csókodért koldulok Voltál már szomorú, elkeseredett? Gondoltál arra, hogy eldobd életed? Nélküled én oly egyedül vagyok, félek,hogy többé nem jössz, s csókodért koldulok. Könnyet hullatnak néma csillagok más szerelme elől gyáván elfutok. Gyere, öleljen át az illatod! ne hagyj szenvedni, hisz tiéd vagyok. 2003. Június 15. Fleiszig Rózsa (F.R.)

Ne hagyj sírni!

Ne hagyj sírni! Láttalak már könnyes szemmel gúnyosan és összetörve, mindegy nekem más mit gondol ez az érzés elég lenne kettőnknek is mindörökre. Higgyél nekem, ne hagyj sírni! álmatlan, vad éjszakákat bánatommal teleírni. Ölelj meg, mert hazaértél csókom örök pecsét arra, hogy megtaláltad, mit reméltél. Gyere csókolj, ne hagyj sírni! 2003. június 15. Fleiszig Rózsa … Olvass tovább

Búcsúzó

Búcsúzó Testvérünk voltál, vér a vérből igazán felfogni csak most tudom. Váratlanul, csendben, örökre elmentél. s bennem tompán nyüszít a fájdalom. Miért is nem becsültük jobban, azt, hogy mi egymásnak vagyunk? Oly ritkán, legtöbbször futva találkoztunk, most csak akkor jössz,ha rólad álmodunk. Eger 2008. 10. 27. Fleiszig Rózsa (F.R.)