Vali-mamiGondolsz-e majd rám? Gondolsz-e majd rám, ha őszülő hajadba kap a suhanó esti szél? Gondolsz-e majd rám, ha kulcsra zárt szobád magányról mesél? Emlékszel-e majd, féltőn ölelő karjaim selymére? Emléksze-e majd, közös napjaink kamaszos hevére? Ítélnéd-e majd, botlásaidat felmentő imára? Ítélnéd-e múltad, lelkem bocsánatára?
A „nyomor macskája” Gelléri Andor Endre ma is időszerű hasonlatával….a nyomor „macskaemberéről”…. A „nyomor macskája” Mocskos rongyba csomagolva, Szemetesben kotorászva, Penészes kenyeret rágva, Rühes testtel bandukolva, Éhezőkkel együtt hálva, Mosakodva, szennyet nyalva, Sebes talppal bukdácsolva, Áporodott ólban lakva, Lakkcipővel oldalt rúgva, Kiűzetve,felakasztva. Beteljesült macska-álom… Nyomorból lett megváltáson, Dorombol a halálsoron.
„Gyermekvers kötetem ihletét nagyszülői örömeim adták. A versek megértése és átélése erősíti a gyermek érzelmi stabilitását és gazdagítja képzeletvilágát. Az óvodás korosztály leginkább az állatvilág megismerésére befogadó. A gyermekvers nem kívánja meg a nagy formátumú gondolatokat. Elsődlegesen az a fontos, hogy ritmus és dallamosság legyen benne, könnyen érthető és megjegyezhető tartalommal. Ez örömet és szeretet … Olvass tovább
Kis „Múzsám” Mosolyában,ragyog rám a fényes napsugár. Kicsi kezében a simogatás, puha táncot jár. Felém szaladva,lelkemnek kincse Ő. Kacagva,szeretve selymesen ölelő. Új szerepet kaptam én e kicsi leánnyal. Szív-mesét írunk együtt,az Unokámmal. Nagymamaként íly nagy boldogsággal, Nem cserélnék én már,a nagyvilággal.
Homokórám Benne voltál minden szívverésben. Benne voltál szerelmetes éjben. Vártalak a szőke Tisza-parton. Vártalak a közös kis padunkon. Kezemet, a kezeddel vezetted. Boldogsággal utamat terelted. Követtelek árnyékként,ki fényt lát. Betöltötted éltemnek hiányát. Voltam sokszor bimbóból kifeslett. Szerettem,ha csókodat lehelted. Szemedben a szép jövőt reméltem. Bilincsemet csak érted verettem. Sok évet már magunk mögött hagyva, Hűségemet … Olvass tovább
Játszótéri vigasság (\”Gyermekversek\” ciklusból) Sok barátom van énnékem, futkosunk a játszótéren. Felmászunk a nagy csúszdára, felülünk a lánchintára. Homokozóban szitálunk, mérleghintán egyensúlyzunk. Lejtős padon legurulunk, nincs is boldogabb minálunk. Kergetőzve nevetgélünk, mondókákat ismételünk. Kavicsokat gyűjtögetünk, jön a többi gyerek velünk. Játszótéri vidám napok, barátokkal boldog vagyok. Együtt töltjük a délutánt, vigyáz reánk Édesanyánk.
Megújulás Lassan múlt a tél,s ím rád köszön a felhők mögül kibukó Nap heve. Elhozva, a meleg édes cinkosát, mikor egy kéz homlokodhoz ér. Borulj elé ! S kérd az égi jel kegyét ! Ha boldog oldozásra lép a lelked, mely sírva élt. Engedd a tüzet életre kelni, mely perzselve pusztítja el,mi földi kín. Add … Olvass tovább
Megfeszítve (Golgotán) Az elítélt,kit legyőztek az ítélőszék kínpadán, emberszívnek hagyta itt,mit megtanított hajdanán. Nincs felmentés,ha Júdás tettre esküdött, kegyelemért nem könyörög,láncra kötött, üldözött. Legyőzve bár,de gerincét kemény acél eddzi meg, megváltani ítéltetett,ki most éppen halni megy. Végórának kínkeservét lelke érce elfedi, felkent testét végórától korbács ütés vérezi. Fohászának kérése nincs már közel ki felel, büntetését … Olvass tovább
Örökség Ha magzati lelkedben nagy remény kél, világra jöttedkor üzen a fény. Figyeld a hangját, mi utat jelöl, éledő szellemed így egekbe tör. Előtte zuhanj a mélybe, úgy törj magasra, mert a küzdelem kínja szentté avatja, nagyra törő, harcos lelkedet. Ne állj meg soha, míg él a test ! Lendülj az értelemmel és alkoss,szeress ! … Olvass tovább
Emlékezem Mesélj nekem és én hallgatom, miként hallgatják lassú járású folyók csobbanását, borzas füzek a parton ! Meséld el,hogy járva-kelve mit üzentek neked puha szárnyú angyalok ! Minden szavad magamba zárom, mint anya féltve örzött magzatát. Szavaidból szövök egy álmot,hogy előre hajtson, s elkísérjen,míg régi hitemet megtalálom. Most magamban járok. Szürke árnyak nyaldossák léptemet. Az … Olvass tovább
Elveszítve Emlékszel még hulló könnyeimre, mikor tiszta lelkedért vívtam harcomat? Testem nem kívánt lobbanékony vére, elém rajzolta régi arcodat. Hittem,hogy csatámat győztesként nyerem, és vezekelve mosod le minden vétkedet. S míg szerelmed hamis mámorával kínált, én elfogadva azt, rajongva tettem le megfent kardomat. Csatát vesztett harcos lelkemért most, égi angyalok fujják harsonáikat.
Béke veled Alig fogott kezedből kicsúsztam visszavonhatatlanul. Fájva,de mosollyal ismeretlen utadra indulj ! Őrködj éberen,minden lépteden, hogy élted útkövén célirány mehess! De ha már hited alkonyul,emeld gerinced szálfa óriásra! Ne lássa senki sem,ha tartásod megremeg. Vidd lelked akkor is,mai sziklaként, ha bárki meggyalázna gyáva gyengeként ! Meríts múltunkból erőt ! Emlékezz fáradt nappalokra, és kacajjal … Olvass tovább
Elvérzett remény Mint távolba futó vonat zúgó kattogása, úgy némult el bennem a boldog kikelet. Mert hittem azt,hogy elhozod majd nekem, a bíborszínű hajnal és boldog leszek Veled. De jaj ! A szó már néma volt és hittem azt ,hogy értem is, mert benne éltél minden képzeletben, melyben nem születtél,abban is. De jaj ! Szívem,mint … Olvass tovább
Régi órák Emlék szabdalta térkép a lelkem. Vihognak rajta bűntelen csalók, melyek az ősi magot tépik szüntelen, míg éveimben némán reng a föld. Vágyak égre nyíló,szép dala, omló sziklaként a múlttal porladoz\’, s vad görgetegként a testről morajlik, a csendes életvölgy katlanába le. A létezés szép csodája,mely szívem ablakát hajdan kitárta, behíva rajta sok remélt, … Olvass tovább
Börtönödbe térsz Lelkek vágtája vad robajjal, angyalok hadával égi jajjal, egyesülve zeng imát. Te,meggyötört szűzi lélek,kinek kínkeservit az idő emészti meg, hová álmaidért rohanva érsz, oda örökre meghalni mész. Ne kérd hát számon Istened csodáit, miket álmodozva vártál könnyezőn, ki célt téveszt jó irány helyett, az börtönébe végleg elveszni megy.
Megérkezem Ha hiszed,hogy van igaz szó, és tudod hogy van út mely elvezet, nyiss irányt nekem ! Én elindulok üvöltő szelekkel dacolva, vulkánok égette,kopár sziklák sebzett nyomát cipelve. Megkeresni Téged,múltamat feledve. Áldani a percet,mely úttalan utakon elvezet, hol a hit nem halva jön világra,de ad kezet. Segíts ! Bátoríts ! Ne ígéretekkel vidíts ! Feléd … Olvass tovább
Május Te május, ki dalolva hoztad el,a tavasznak csengő hangjait, kobontod bennem kihült órák reményeit. Betöltve illattal,dús földeknek, virágfakasztó,tiszta nedveit. Hódolat néktek természet csodás kincsei, zuhogó, hűs források fodrozó nedvei. Már, könnyeket feledve,újra születve, ölelnek magukhoz, az élet gyöngyei. Oh, régi órák hamis árnyai, kik szerte futva, lopva vittek el, meg nem élt szerelmek hazug … Olvass tovább
Lelkem katedrálisában Kemény sziklába vájt kaput nyitok, hogy lelkem katedrálisában,megszentelt oltárra tedd hófehér virágod. Te, ki beteljesülve egy nagyon várt tavasznak, kinyíló hajnalát szíveddel átkötöd. Légy a Nap,vagy akár az éjszaka, legyél a születés,vagy a halál maga, csak mélyre zárva őrízz magadba, hogy lelkedben lakva térjek majd haza.
Virágfejek Ha fekete terítőt von rátok az est, másnapra álmokból mosolyt szőjetek ! Hajnali harmattól részegüljetek ! Szórjatok magot a jövőnek, az újra éledőknek! S ha eleget adtatok,akkor se szünjetek ! Fiatalt,újat,reményt szüljetek !
Hattyúdal Ha az elmúlásnak rohanó perceit számolod, hattyúdalunknak csak megfakult képeit láthatod. Élted szép delét az idő,úgyis gyorsan mossa el, vakon kutatva múltat bizony, feladni tudni kell. Miként dús kalász telve,aranyló fejjel bólogat, így nem adva már nekem sosem, őszinte arcodat. Szórtad pazarlón,mint részeg ámor önző vágyaid, én álmomban éltem behúzott függönyök titkait. Hogyha csendes … Olvass tovább