Költészetem rejtélye

Diribdarab gyöngyszemek, mint kelyhek tüzes vizéből, forr-pattant sejlő-sejtelmek, a lapra fércelt, érces ízéből, szőtt fantázia festett képe, széttáruló selymes szárnya, elszunnyad az, papíron éke, mi képzetem vélt vad világa. Remélt könnycseppbe zárt álmom, szívszelenceszellem szálló gondolat, vés-metsz kőtábla arc-karc-kánon, tintavégen fogott-hagyott hangulat. S ím, az írt műalkotás kikandikál, a sorba-szórt betűk hada alól, szólt, a … Olvass tovább

Fény és árnyék

Homoktövis hullám fellegeken, prés-áttör a fénynek sugára, ózonpajzs-pajkos retteneten, magának vágva rajt’ utat talála. Dicshimnuszt zeng a fésű-szél, esőhárfán játsz’ égi dalárda, összehúzza szemöldökét a rét, midőn feszül a fény, az árnyak hadára. Csapzik-vedlik a jókedv,ám röpke mulandó, s lélekfény világunk virága, hervadó leányka, sötétség ormára száll a köd, az oly fullasztó, s lám árnykaszárnya … Olvass tovább

Szülőföldem életem világa

Egy nap elmerengve néztem tova szerte e tájra, szűkre szabott kis hazámra… Ó te drága, szerelmem… Szülőföldem! Mi oly szép és kedves énnekem, mint fodros-foltos kötényű mozsár-énekem. Hisz, vagy Te mindekoron, árva mécsesvilág, oly vagy, mint rétnek a morzsányi vadvirág, búzatáblán kalásztenger, ezernyi száll, násza pillangónak, röpke pillanatban, mézet ontó pirkadatban, szellőszekér olthatatlan, mint ki … Olvass tovább

Eltévedt s mára elveszett, árva-szép gyermekkorom

Emlékeimben úgy élsz, mint azt ím elbeszélem: Még oly kicsinyke, boldog-gondtalan voltam akkor, de mégis mindennél jobban szomjúhoztalak, s te édes-lágy, édeni gyöngédséggel fogtad megfáradt vénülő kezeddel kezemet… …s biz` áhítattal csordultig telt gyöngyvirágszirom szívednek gyémánt-szép, kristály-kék – kupája, mint volt az angyali imádatnak csodaék, égfényszirt palástja, aranymívű, ódon palota-kupolája. Tömjén volt az, végtelen szerelmed … Olvass tovább

Plátói szerelem séance

“Mikor az uccán átment a kedves” Virágba borul-folyt, `lánctánc folt-láng-olt, Volt szívem terhes, mely lett-vált éppolykor, Ózon-gyöngyszemű kisleánytól repdes, Mily mézédes ez, az Ámor-mámor kór, Álomszép szivárványpor, víg-vándor, Sellőléptű, szélszavaló távol-fátyolból, Lélekdal-pendítő, üde zengő-záport hord. Apró-kis rézszín-cinege röpte-trilla libben, Tavaszt éneklő ágon ide-oda billen, S égi zuzmók hullnak alája emitten, Hozzád vajh méltón itt, ó … Olvass tovább

Szomorú szegénység

Szomorú szegénység S hogy belépek, megtorpanok, Döbbent sápadtság ül arcomon, Durván s nesztelenül, képen csap a nyomor, Üt! Nagyot! Verejték homlokon, Fogva tart, s haj, majd beléroppanok… Szegénység nem bűn, de nem bűntelen, vállra vet könnyedén, s ízlelget szüntelen, Köhögve kiröhög, ha súlya nagy, De mindez, nem Te vagy! S csak kicsinyke szánalmas falat, mely … Olvass tovább