Napraforgó-dal

Forduljatok napraforgók felém! Szórjátok a szirmotokat elém! Hulljon a múlt márványperemére Mosolyvirág sárgás-feketéje! Fáradt lelkem nem tudott, csak fájni. Sok éven át hagytam szívem fázni. Simítsatok! Boruljatok körém! Így látom, mily csoda lesz az enyém! Úgy döntöttem, nem hullok már térdre! Úgy döntöttem, boldog leszek végre! Elmúlik a szorongás szeszélye, lüktethet a nyár forró zenéje.

Jelmezbál: Hatodik történet: Csipkerózsika

A hosszú, krepp papírból font girlandok, világító lampionok, színes papírszerpentinek és mesebeli óriáskígyóként tekergő fényfüzérek álomországgá varázsolták a külvárosi iskola lepukkant tornatermét. A második osztályos Zoé kétségbeesetten álldogált a jelmezesek sorában. Apró kezei megizzadtak, ahogy a 27-es rajtszámát szorongatták. Hiába örvénylett rajta a csodálatos rózsaszín ruhácska, korántsem volt olyan boldog, mint ahogy korábban elképzelte. Sőt! … Olvass tovább

Nők maradunk

Nem számít a jelmez. Nők maradunk. Végig. Rózsaszín pólyában, kifúrt füllel a keresztelőn, tejfogat számlálva befőzőgumis-copfunkon gyermekláncfű-koszorúval, pörgős szoknyában az óvodába menve, csillagszemmel hópelyhekre lesve. Nőnapi kókadt virágokat számolva az iskolapadban, petrezselymet árulva gimis diszkóban, alabástrom fehér ruhában az oltár előtt, krisztusi-keresztet terpesztve, szenvedve a szülőágyon, s lüktető mellünkből tejet fejve, fáradtságtól szédülve minden éjszaka … Olvass tovább

Fogadom: Hatodik történet: A kiválasztottak

Először az Őszinték jutottak át. Nekik nem kellett tenniük semmit. Aztán jöttek a Megvilágosodottak. Ők január 1-től nem posztoltak filteres-flitteres profilképeket a Facebookon és az Instán, hanem közös elhatározással a tükörbe néztek. Megszámolták a ráncaikat és a bőrhibáikat, majd úgy döntöttek, nem szégyenkeznek tovább. Utóbbiakat fekete filccel körül is rajzolták és tüntetőleg azt tartották a … Olvass tovább

Egyszer volt… Tizedik történet: Azokon a napokon

Hidegen vakító, hófehér fénnyel árasztott el mindent a kristálytiszta égen teljes pompájában tomboló telihold. Ősi félelem járta át az erdőt. Az állatok hiába szimatoltak az éjszakába, nem tudták beazonosítani a veszélyt, de a borzongó érzés mégsem eresztette őket. Különös módon egyszerre taszította és hívta is őket az az ellenállhatatlan hatalom, ami eldönti, ki maradjon életben, … Olvass tovább

Hideg a Húsvét

Ma nem mehetek az Úr házába – megfáradt utak macskakövén -, szentelt ostyáktól száraz számban ragadna nyelvem, s tömjénfüstben sistergő ujjam hiába mártanám szentelt vízbe. Már nem mehetek szülői házba. Múlttá csorbult pernye-magányban barkaág feketedik. Kormos gerendákon zöld fű nő, s porladó csontokon hideg a húsvét. Egyedül vagyok. Beesteledik. Még elmehetnék egy útszéli kereszthez – … Olvass tovább

Emeld fel

Ma csipkefüggöny ködfátylán át az élet és halál körbejár. Ablakban állhatsz fehér hajjal, vastáltosán vágtat a hajnal, csillagsörényében napsugár, az élet és halál körbejár. Zsonganak naposcsibe percek, táncolnak az életre-keltek, pezsdül a lét, szoknyája perdül, haldokolhatsz, de újra megszül. Nem ejt már sebeket a gyermek, táncolsz te is, életre kelhetsz. Tűzszikraeső és fény lebeg, emeld … Olvass tovább

Űrbörtön a Földön

Az előttem álló rab teste összerándult, majd az éles jelzőhangot követő némaságban az alsófokú Galaktikus Bíróság tárgyalótermébe csoszogott. A vékony, szőke nőn minden vékony volt. A teste, a végtagjai, az orra, a hajszálai, a szigorúra húzott ajkai, sőt még a falba süllyesztett mesterséges napfény keltette árnyéka is. Mikor már a tárgyalóterembe csoszogott befelé, utána kiáltottam, … Olvass tovább

Életem naplójából

Mém vagyok.Valósághű. Gyűlik mérge szavamnak, s lobbanhat gyermekláncfű gyertyája a tavasznak. Igazsággá görbülve nézek szét segélykérőn, rét-szoknyámban pördülve állok egy mozgólépcsőn. A jövő nem látható, – pirossal írok cseten – szerepem eljátszható, s múltba bújik a jelen. Nem értenek.Szememben száz színű a könyörgés. Tanú vagyok. Zsebemben porrá égett idézés.

Új év, új remények: Hetedik történet: Seveled szilveszter

– Jó volt, tetszett – mondta Áron és felült a széles franciaágyon. – De mi tetszett benne?! – A párbeszédek. Azok rohadt jók voltak – válaszolta és meztelen lábujjait a delfin-szürke, hosszú szőrű szőnyeg rojtjaiba mélyesztette. – Szerintem meg nem voltak jók. Nem is beszélnek így az igazi emberek. – És az autósüldözések. Azok is … Olvass tovább

Nyomtató

A földúton egyedül sétáltam. Nem kellett azon gondolkodnom, hogy merre menjek, hiszen az előttem jártak léptei kitaposták a megrepedezett, agyagos talajon az útirányt. A környező réteken tikkasztó volt a nyári hőség. A táj kihaltságát a fel-felciripelő tücskök hangja, a nehéz szénaillat, a bogarak zsongása, a forró levegő látóhatárszéli torzulása sem enyhítette. Jobb kezemben egy kopottas, … Olvass tovább

Őszi levelek: Kilencedik történet: Sétálok a nagymamával a temetőben

Sétálok a nagymamával a temetőben. Nem saját nagymama. Olyan már nekem sajnos nagyon régóta nincsen. Lassan haladunk. Most nem borzaszt el a temető, jól érzem magam, kellemes, otthonos érzés sétálgatni vele. Legtöbbet a nagymamákkal jártam a temetőkerteket. Le-lemaradtam. Megbámultam a fejfákat. Folyton számolgattam. Kivontam, összeadtam. Ő vajon hány éves volt, amikor meghalt? Mi történhetett vele? … Olvass tovább

Ezeréves sólyom

Talán az igazgató úr fülébe juthatott, hogy én neveztem el Ezeréves Sólyomnak a rendház mellett parkoló, rozsda-csipkézte, fehér Ford Tranzitot. A fiúkollégiumban ezután már mindenki így becézte a húszéves járművet. Ha a hátsó üléssort belerakták, kilenc személy szállítására is alkalmassá vált, de a legtöbbször ruha- és élelmiszer adományokat hordott vele Jani bá’, aki a rendház … Olvass tovább

Elengedés

Suttogó-imánkat mondjunk el a fáknak, mert kék angyalszárnya elrebben a mának. Égig emelkedik a Múlt kőgúlája, a szavakat rakjuk holt szavak halmára. Emlékeink képe még síkos tükörjég. Kérlek! Emeljél fel! Mert fáj a sötétség. Nem térdelhetünk már leomlott falakhoz, nem ragaszkodhatunk utolsó szavakhoz. Többé nem segíthet az unt önsajnálat. Csonkig elégettek elfújt gyertyaszálak. Elengedhetjük már … Olvass tovább

Alszik a fűmag

Alszik a fűmag, korhad a bükkfa, szegfejű csillag stigmákat üt ma. Rettegésekből ostoba mémek, gördül a fészbuk, kelnek a rémek. Sárguló pitypang légüres térben, magányos visszhang süket zenében. Konduló harang hív még imára Elindulok, ne hívjon hiába. Éjjel mélyéről messzire szállok, öreganyámnak tornácán járok. Kibontja hajam anyakezével. Elringat éjjel, tündérmesével Kölyökkutyaként a kapu nyikkan, arany … Olvass tovább

Márciusi fohász

Ma olyan jó lenne mindent széppé festeni, szavakkal. Bolyhos pitypangsárgát piros tűzzé, zöldes-fény alappal. Eget tengerkékké, horizonton ragyogó arannyal. Reszkető holdvilág békességét, színezüst dallammal. Alvó csecsemőket, ártatlanul, rózsaszín szalaggal. Ma olyan jó lenne köszönteni leemelt kalappal, ki ölel, felemel, és becéz, dicsérő ajakkal. Mindenkit! Ki Ember tud maradni sebesült tavasszal.

Álarc: Tizedik történet: Buborékok

1. Szénási úr arra ébredt, hogy egy légbuborék nőtt a fejére. Mikor nőhetett rá?! Rajta lehetett már hétfőn is, amikor egész nap a féléves beszámolóját írta? Vagy csak kedd reggel kezdődött az egész? Dehogy is! Biztosan szerda lehetett az első nap, mert akkor viszik el az összetaposott palackokat a Haribó sárga kukákból. A kora hajnali … Olvass tovább

Halj meg hát, Hamletem!

Emléked oly váratlanul érkezett, mint kettőspont felé az ékezet. Hisz mosóporunk is csak fékezett, s Hófehérke almája mérgezett. Rómeó futott be most a túlvilágra, nem kell majd sokat várni Júliára. Szerelmi háromszög. Hogy lehet szögletes? Féltékeny Otelló épp nem volt ötletes. Próbálok jógázni, de most is agyalok: Égből hullanak a mirelit angyalok? Rajzoljuk körül szemeinket … Olvass tovább

Jó lenne

Néma csend van. Nem becézlek. Unom már a szentbeszédet. A rossz szavak belénk égnek, a jégcsapok nem zenélnek, a holnapok elvetélnek, holtszelekbe messze-néznek. Hogyha elbújsz, keresnélek, mint egy szatír, meglesnélek, holnapután megbékélek, mint egy képet, festenélek – öreganyám kis kertjébe – citromsárgát hideg kékre magotleső cinegére. Jó lenne, ha jól szeretnél, mint egy titkot, őrizgetnél, … Olvass tovább

Nem Hiszek(-egy)

Csóknak, éppen csak lábujjhegyen, fogadalomnak, félrészegen, Photoshopnak a fényképeken. Keleti bölcsnek, vadnyugaton, jelmondatoknak, plakátokon, őszinteségnek, címlapokon. Mesékben, túl az Üveghegyen, dicséretben, ha töménytelen, emlősben, hogyha gerinctelen. Hazugságban, ha érdektelen, szeméremben, ha félmeztelen, foganásban, ha szeplőtelen. Szentháromságnak, egy személyben, megváltásban, csak feszületen, feltámadásban, nagypénteken. Hasznát leső hegyi beszédnek, történelem nagy vesztesének, örökös magyar szenvedésnek. Jó szándéknak, … Olvass tovább