Emlékmorzsák a szülésről

. A szülések története olyan a nőknél, mint az idősebb férfiaknál a katonaságos sztorik. Minden anyának van legalább egy. És kérésre, vagy anélkül, folyton tudnak mesélni róla. Maradva a párhuzamnál, ikres anyaként – bár minden leletem normális volt – már a 29. héten be kellett „vonulnom” a kórházba, de – mint egy jó magaviseletű foglyot, … Olvass tovább

Az egyik reggel

Az egyik reggel én is későn kelek fel. – negyvenhétszer lenyomva a szundi gombot – Többé nem veszekszem a józan eszemmel, nagyot nevetve lerázok minden gondot. Kávét feketére, barnára kakaót nem főzök, és nem is gurítok senkinek szépen, áttetsző folpackba ennivalót. Csak legyenek meztelenek a szendvicsek! Fésületlen kóccal vidáman úgy döntök: Ma nem sminkelek elviselhető … Olvass tovább

Hulló levelek: Tizenötödik történet: Ecetfa

Az ecetfa még ma is szívesen emlékszik vissza arra a csodálatos tavaszi napra, amikor a szélsodorta magból újszülötti vaksággal kipattant első hajtása és megindult az éltető, nagy fényesség felé. A mindent átjáró, meleg szentség hívta, csalogatta, becézte apró hajtásait. Cérna gyökerei egyre vastagodtak és az élni akarás hihetetlen erejével kapaszkodtak a földbe. Többször is eljött … Olvass tovább

Szó nélkül hagyom

Szó nélkül hagyom csomagolni a fecskéket, s a hulló, sárga falevelekről is elég mélyen hallgatok. Ki lehet bírni versírás nélkül, ha megváltoznak az évszakok. Most ne essen szó az egynyári szerelemről. Egymás hegyére hányt, unt dalokkal hagyjuk békén a romantikát! Ki lehet bírni versírás nélkül, csak ikszeljük egyet a statisztikán. Épp elégszer állt már keserves … Olvass tovább

Őszi szonáta

Féreglyuk a szivárványon, repedés a valóságon: ráncos szemek ablakszárnyon. Barna haja őszbe váltott, szíve, lelke elcsigázott. Nem is érti, mit hibázott? Amit elhitt, az se igaz. -emelt díjon jönne vigasz- Olcsó krumpli, reklámáron, nagykabát, hogy meg ne fázzon: spórolás a tűzi fákon. Kedves arcán fáradt vigyor, miközben lábára tipor, ki neki megy. -“Megbocsásson!” Ő mondja, … Olvass tovább

Húslevesek

Húslevesek . Elzúgott mellettem egy jókora, fénylőn zöld potrohos légy. Azonnal felkaptam a légycsapót, mert nagyapa azt mondta, hogy ezen a nyáron én leszek a légvédelmi felelős. Mire sikerült lecsapnom az illetéktelen légtérhasználót, a nagymama kitálalta a vasárnapi ebédet. Ezalatt nagyapa megtalálta a kicsit recsegős, fekete, Sokol márkájú rádióján a „Jó ebédhez szól a nótát”. … Olvass tovább

Én a parkoló és a fosófa rejtélye

A mi munkahelyi parkolónkban húsz személygépkocsi férne el. Ennek ellenére minden nap negyvenen-negyvenöten parkolunk itt, akként, hogy a korábban érkező és szabályosan álló két oldali sorra még keresztben, három sorban ráállunk. Ezt a népszokást a szükség hozta létre és addig hallgatólagos, míg a legbelül, leghátul parkolónak nem kell hirtelen távoznia munkaidő vége előtt. Ilyenkor -körtelefont … Olvass tovább

Egerek és emberek

Azon az éjszakán mind eljöttek. Először csak a szárnyak halk surrogását hallottam, majd az angyalok úgy ellepték a lepukkant albérlet szürke linóleum padlóját, hogy már az Afrika alakú repedésfoltot sem láttam, csak sejtettem, hogy hol van. Hallottál már a nagy egér invázióról? Ha lehunyom a szemem, még ma is érzem az apró lábak kapirgálását és … Olvass tovább

Én és a barátnőm

-Fogalmam sincs, hogy vagyok Petivel. Nem tudom már lemondani, ezért azt gondoltam, hogy menjünk el mi ketten a lefoglalt wellnessre – mondja a legjobb barátnőm a telefonba. -Jó! – vágom rá azonnal, mint az eltelt harmincöt év alatt bármikor, ha felvetett valamit. Anélkül, hogy átgondolnám. Anélkül, hogy akármit kérdeznék. Anélkül, hogy a párommal vagy gyerekeimmel … Olvass tovább

Kaméleon

Talán sohasem derült volna fény a titokra, ha Klaudia nem sóhajt fel: -Mindig szerettem volna olyan szép, egészséges, hosszú, szőke hajat, amilyen Éváé. -Gondolom ironizálsz? – nézett rá kérdően Barbi. -Hogy érted? -Úgy, hogy Évának – mióta csak ismerem – mindig fiús hajviselete volt. Ráadásul a hajszíne is barna. -Most ugratsz? Hajban nem ismerek tréfát…mivel … Olvass tovább

Én és a mumus

Az egész még gyerekkoromban kezdődött. Ovis voltam, vagy maximum elsős és egész nyárra nagyanyámhoz voltam delegálva, nyári szünet címén. Késő estig kinn játszottam az udvaron. Nagyanyám a szokásos, bevált gyerekcsalogató módszerrel próbált behívni az udvarról: -Gyere most már be, mert elvisz már a mumus! Párszor már – hatástalanul – kilátásba helyezte ezt az opciót, de … Olvass tovább

Én és a bátyám 1.

Csak három év korkülönbség van közöttünk, de mikor ő nyolcéves volt én pedig öt, úgy tűnt, ő az Isten. Egy ideig. Folyton követtem és utánoztam. Ha focizni ment, akkor is vinnie kellett magával. Egyszer aztán úgy gondolta, hogy hasznosít, ha már a nyakán lógok. Beállított a kapuba és nemes egyszerűséggel közölte, hogy én leszek a … Olvass tovább

Elevenen

Elevenen neszeznek a Mindenség apró hangjai – mint éltető szentség, pattannak, repednek, nyílnak, hasadnak – megújuló, közhelytelen tavasznak. Nem bántanak már a böjti szelek, aranyló porszemek örvénylenek. Valódi mosolyok, nem fényezettek, villanón vakítanak fényeffektek. Zuhatag suhanc és záporhajú lány Rockot játszik egy rügyező orgonán. Szellő hintaján lüktető faágak Ritmust vernek a haldokló halálnak.

Volt egyszer

Én készültem, de nem voltam készen. A vicces doki az UH vizsgálófejet nagy tócsa gélben tologatva – kínai nagyáruházi szlogenként – kijelentette: “Gratulálok! Egyet fizet kettőt vihet!” Miközben papírtörlővel törölgettem magam, azért még -egy szívre mért ökölpacsiként – megjegyezte: “Ne élje bele magát Anyuka! Sokszor az egyik felszívódik.” Gondolom, ki kellett ezt mondania, miközben sokáig … Olvass tovább

Húsvéti fohász

A Hold ijesztő, néma folt. Csillagait elhamvasztotta, udvarát tisztára söpörte sötétkék rengetegében a félelem. Gyűrt lepedős gondolatok hánykolódnak, farkába akadva kering a mazochista logika, vastag faggyú könnyeket sírnak a szentelt gyertyák, s a Júdás percek keresztre feszítették az időszámítást. Péter legalább háromszor megtagadta Jézusunkat, és Te is Barabást üvöltöttél tömegpszichózis okán… Mit tehetne a toll? … Olvass tovább

Találkozások: Harmadik történet: Végzetes találkozás, avagy a Pókember

-Megmentselek?- ordított váratlanul bárki arcába egészen közelről a kövér, szemüveges férfi kifakult pókember jelmezben. Úgy tűnt, ez a filmalkotás volt az utolsó, amire emlékezett, miután a több évig tartó pszichózisából úgy-ahogy visszatért. Az aprócska városba pár éve költözött idős édesanyjával. A városka lakói eleinte féltek tőle. Utána kinevették, a gyerekek csúfolták. Végül megszokták és az … Olvass tovább

Én és a főnökök

(avagy a Csinovnyik halála) Remélem ez csak az én egyéni „hülyeségem”, és kívánom, hogy senkinek se legyen ilyen, nehezen kezelhető „allergiája”, de onnantól kezdve, hogy valaki a főnököm lesz, megszakad vele a korábbi – esetleg jó – munkatársi kapcsolatom. Nevezhetjük ezt a rendkívül káros betegséget antiseggnyalászisznak vagy antistréberiszmusznak… Mivel tudom, hogy több kötetnyi szakirodalma van … Olvass tovább