Húslevesek

Húslevesek . Elzúgott mellettem egy jókora, fénylőn zöld potrohos légy. Azonnal felkaptam a légycsapót, mert nagyapa azt mondta, hogy ezen a nyáron én leszek a légvédelmi felelős. Mire sikerült lecsapnom az illetéktelen légtérhasználót, a nagymama kitálalta a vasárnapi ebédet. Ezalatt nagyapa megtalálta a kicsit recsegős, fekete, Sokol márkájú rádióján a „Jó ebédhez szól a nótát”. … Olvass tovább

Én a parkoló és a fosófa rejtélye

A mi munkahelyi parkolónkban húsz személygépkocsi férne el. Ennek ellenére minden nap negyvenen-negyvenöten parkolunk itt, akként, hogy a korábban érkező és szabályosan álló két oldali sorra még keresztben, három sorban ráállunk. Ezt a népszokást a szükség hozta létre és addig hallgatólagos, míg a legbelül, leghátul parkolónak nem kell hirtelen távoznia munkaidő vége előtt. Ilyenkor -körtelefont … Olvass tovább

Egerek és emberek

Azon az éjszakán mind eljöttek. Először csak a szárnyak halk surrogását hallottam, majd az angyalok úgy ellepték a lepukkant albérlet szürke linóleum padlóját, hogy már az Afrika alakú repedésfoltot sem láttam, csak sejtettem, hogy hol van. Hallottál már a nagy egér invázióról? Ha lehunyom a szemem, még ma is érzem az apró lábak kapirgálását és … Olvass tovább

Én és a barátnőm

-Fogalmam sincs, hogy vagyok Petivel. Nem tudom már lemondani, ezért azt gondoltam, hogy menjünk el mi ketten a lefoglalt wellnessre – mondja a legjobb barátnőm a telefonba. -Jó! – vágom rá azonnal, mint az eltelt harmincöt év alatt bármikor, ha felvetett valamit. Anélkül, hogy átgondolnám. Anélkül, hogy akármit kérdeznék. Anélkül, hogy a párommal vagy gyerekeimmel … Olvass tovább

Kaméleon

Talán sohasem derült volna fény a titokra, ha Klaudia nem sóhajt fel: -Mindig szerettem volna olyan szép, egészséges, hosszú, szőke hajat, amilyen Éváé. -Gondolom ironizálsz? – nézett rá kérdően Barbi. -Hogy érted? -Úgy, hogy Évának – mióta csak ismerem – mindig fiús hajviselete volt. Ráadásul a hajszíne is barna. -Most ugratsz? Hajban nem ismerek tréfát…mivel … Olvass tovább

Én és a mumus

Az egész még gyerekkoromban kezdődött. Ovis voltam, vagy maximum elsős és egész nyárra nagyanyámhoz voltam delegálva, nyári szünet címén. Késő estig kinn játszottam az udvaron. Nagyanyám a szokásos, bevált gyerekcsalogató módszerrel próbált behívni az udvarról: -Gyere most már be, mert elvisz már a mumus! Párszor már – hatástalanul – kilátásba helyezte ezt az opciót, de … Olvass tovább

Én és a bátyám 1.

Csak három év korkülönbség van közöttünk, de mikor ő nyolcéves volt én pedig öt, úgy tűnt, ő az Isten. Egy ideig. Folyton követtem és utánoztam. Ha focizni ment, akkor is vinnie kellett magával. Egyszer aztán úgy gondolta, hogy hasznosít, ha már a nyakán lógok. Beállított a kapuba és nemes egyszerűséggel közölte, hogy én leszek a … Olvass tovább

Elevenen

Elevenen neszeznek a Mindenség apró hangjai – mint éltető szentség, pattannak, repednek, nyílnak, hasadnak – megújuló, közhelytelen tavasznak. Nem bántanak már a böjti szelek, aranyló porszemek örvénylenek. Valódi mosolyok, nem fényezettek, villanón vakítanak fényeffektek. Zuhatag suhanc és záporhajú lány Rockot játszik egy rügyező orgonán. Szellő hintaján lüktető faágak Ritmust vernek a haldokló halálnak.

Volt egyszer

Én készültem, de nem voltam készen. A vicces doki az UH vizsgálófejet nagy tócsa gélben tologatva – kínai nagyáruházi szlogenként – kijelentette: “Gratulálok! Egyet fizet kettőt vihet!” Miközben papírtörlővel törölgettem magam, azért még -egy szívre mért ökölpacsiként – megjegyezte: “Ne élje bele magát Anyuka! Sokszor az egyik felszívódik.” Gondolom, ki kellett ezt mondania, miközben sokáig … Olvass tovább

Húsvéti fohász

A Hold ijesztő, néma folt. Csillagait elhamvasztotta, udvarát tisztára söpörte sötétkék rengetegében a félelem. Gyűrt lepedős gondolatok hánykolódnak, farkába akadva kering a mazochista logika, vastag faggyú könnyeket sírnak a szentelt gyertyák, s a Júdás percek keresztre feszítették az időszámítást. Péter legalább háromszor megtagadta Jézusunkat, és Te is Barabást üvöltöttél tömegpszichózis okán… Mit tehetne a toll? … Olvass tovább

Találkozások: Harmadik történet: Végzetes találkozás, avagy a Pókember

-Megmentselek?- ordított váratlanul bárki arcába egészen közelről a kövér, szemüveges férfi kifakult pókember jelmezben. Úgy tűnt, ez a filmalkotás volt az utolsó, amire emlékezett, miután a több évig tartó pszichózisából úgy-ahogy visszatért. Az aprócska városba pár éve költözött idős édesanyjával. A városka lakói eleinte féltek tőle. Utána kinevették, a gyerekek csúfolták. Végül megszokták és az … Olvass tovább

Én és a főnökök

(avagy a Csinovnyik halála) Remélem ez csak az én egyéni „hülyeségem”, és kívánom, hogy senkinek se legyen ilyen, nehezen kezelhető „allergiája”, de onnantól kezdve, hogy valaki a főnököm lesz, megszakad vele a korábbi – esetleg jó – munkatársi kapcsolatom. Nevezhetjük ezt a rendkívül káros betegséget antiseggnyalászisznak vagy antistréberiszmusznak… Mivel tudom, hogy több kötetnyi szakirodalma van … Olvass tovább

Tükörben

Oszlik az égen -szürke-fehéren- messzire libben, szalad a tél. Fájunk, a Most-ban -a mellkasokban – hírbomba robban. Mindenki fél. Lepedő-gyűrten ülök a fűben -kedves-derűsen- mint aki él. Tükrömben arcod, tükrödben arcom – mosoly a maszkom – némán beszél. Tudom, nem kéred. -Úgy teszek. Érted?- Megjátszom. Érted, s mindenkiért.

Tükörben: Tizenhetedik történet: Tükörképek

Amikor végre kiment a fürdőszobából és elindult dolgozni, úgy döntöttem ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Itt az idő, hogy megtudjam végre, ki vagyok igaziból. Valóra váltottam két évtizede dédelgetett álmomat. Leváltam a foncsorozott üveglapról és életre keltem. Kicsit nehezen ment a közlekedés még a lakásban is, mert csak bal profilból nézhettem előre, kerekre nyitott … Olvass tovább

Nyári szünet

Éjfél előtt a szürke linóleumos, tízemeletes házgyári panel konyhájában ujjnyi nagyságú, fényesen barna csótányok szaladoztak, amikor kimentünk vizet inni a konyhába. -A szemét leöntő miatt van – mondta a Rinya és széttaposta a lassabbakat fapapucsának talpával. Sárgás belük nyálkás volt. Viszketni kezdtünk mindenhol és vissza szaladtunk a kis szobába. Az ablakon túl újabb ablakok. Egy-két … Olvass tovább

Összeesküvés

. Jeruzsálem lakossága általában szerény házakban élte hétköznapjait, melyek a talaj szintje alá voltak süllyesztve. Az építményt belevájták a tájra jellemző puha mészkőbe és általában egyetlen szobából állt. Ezt betöltötte az olívaolaj illata. A füst csak az ajtón tudott távozni, a fényt a falból kiugró kőre helyezett agyagmécses adta. Nemcsoda hát, hogy a nép főleg … Olvass tovább

Papó

Az első biológiaóra óta próbálkozott az osztály Endre tanár úr – alias „Papó” – rendszertani besorolásával. Legelőször vígjátéki szereplőnek véltük. Többször láttuk ugyanis az évnyitó utáni napokban a folyosókon. Nevetséges volt svájci sapkájában – fejtetőjén kis villámhárítóként kiálló, apró farkincával – kis termetén rendkívül hosszú, barna, nagyzsebes köpenyében, legalább kilenc „dióstojásos” szemüvegében, nadrágján felejtett ruhacsiptető … Olvass tovább

3D-s nyomtató

-Végül valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás! – bátorította magát egy újabb pohár pezsgő elfogyasztásával Éva és körbejárta a nappaliba beállított, telefonfülkényi szerkezetet. Mennyi csalódás, mennyi szánalmas randevú övezi az elmúlt éveket! A péniszküldözgetőktől az anyucival élőkig, a háromgyerekes nőstől az agorafóbiásig, a lábfetisisztától a szociopatáig …nagyon széles volt a merítés… Harminchét évesen, három diplomával, … Olvass tovább

Tizenkét óra

7 óra 15 perckor a férfi úgy döntött, öngyilkos lesz. Az asszony már a munkahelyén, a gyerek óvodában volt. Ő – kinyúlt mackónadrágban – a hetedik cigarettáját szívta az udvaron. Hogy is volt?! Az elején jónak tűnt minden. A kamaszkori magányosság után rátalált Juditra. Vagy hogy is volt?! Inkább Judit talált rá? A szögletes arcú, … Olvass tovább