GYERMEKÉRE VÁRVA

Hegy magasában hólepel roskadoz, Lemenő napsugár alatt kilehel. Olvadt könnyeivel búcsúzik a bérc, Búcsút int a Gyergyói havas. Lassú érből folyóvá dagad az Olt, Sebes árral hömpölyögve célba ér. Sziklát vájva görgeteg követ ragad, Bizonyítva, Ő az Úr a kő felett. Édes álmát ringatón felriasztja a tél, Tavaszi ébredést visz tova álmatag, Míg odalent a … Olvass tovább

EGYSZERŰ VERS

Sokat jártam a kórházak baljós szegletét, Fájdalmat szőtt a lesütött szem. Szemfény- Vesztés terheit cipeltem a vállamon, nem, Nem volt más ott velem, csak a végtelen nagy fájdalom. Könnyet túrt a kéz, éreztem, ködgyertyák Égtek el, amíg a kín csendesen rám szitált, Nedves foltban marta fel a haldokló lelkemet. Belémfájt a felismerés, éreztem, megremeg A … Olvass tovább

VADLESEN

Mindenségbe karolt az est, Mégsem bánta a semmiség apró lépteit, a holdvilág alatt. Emlékszem, tisztán szóltak Fülemben a szélsóhajok, Heves ostromát verte vissza Nyakamban a sál melege. Olyan homályosnak láttatta Magát, mint Hérakleitosz, De volt benne valami báj, Ahogy ezüstöt sírt az éj. Köd szitált alá a hegyről, Áztatón a völgybe ért, Ahol dúskeblű fák … Olvass tovább

ÉLNI SEM MER

ÉLNI SEM MER Feltámadásra vár most az ember, Maszk mögé bújva, élni sem mer. Ünnepre készülnek az ostoba hangok, Elcsigázott nővérek, zúgnak a harangok. Temetné a művét, ha tehetné a katona, Ördögi vigyorban tör fel a hahota. Sírnak az angyalok, ma jókedvű a Sátán, Félelmet generál a sarjadó ármány. Hogy ki éljen-haljon, döntsön az orvos, … Olvass tovább

FÖLDI POKOL

FÖLDI POKOL Ahol méreggel becéznek lidérces igéző szavak, Ott semmi se drága, torkodon a kéj, kést élesít. Neked kiáltják, hamis szólamokkal a szájak, Ott, ahol ma térdre rogynak lélek-gyönge lábak: Itt minden élet számít! – Üvöltik bambán, Míg kimondva még tán, önmaguk sem hiszik. De mégis minden számít, csak pont egy nem: …a Tiéd! Amíg … Olvass tovább

JÓ LENNE HINNI

JÓ LENNE HINNI Jó lenne hinni, hogy te is meglátod, azt amit én, Miként szeli ketté az égi óceán kékjét a viharmadár. Hogyan vágyja a földet magához karolni az ég, Szeretne szerelmes csókot csenni-venni, arcodról a napsütés. Jó lenne hinni, hogy mások is érzik a szív szerető melegét, Minden szó jelenét, ami holnap, talán maga … Olvass tovább

2084

2084 4. – A RENITENS Meredten bámulta a padlót és bűnbánóan lesütött szemekkel próbált, minden gondolatot elűzni a Renitens, milatt géprekötve a szeretett nagyvezér által plántált, erkölcsi húszparancsolat legfontosabbikát idézte az elméjébe égetett vezérlőchipjébe a gép. – Szeresd a Nagyvezéred, mint a testet öltött Mindenek Teremtőjét, a Pártok Egyetlen Urát! – folyamatosan áramoltatta a gondolatokat … Olvass tovább

TÚL MAGYAR

TÚL MAGYAR Mondd, mit érez az, aki szívéből szeret, Mégsem szeretik viszont, része csak közöny? Mondd, mit érez az, aki itt nem elég magyar, Miközben vére, olyan mint enyém, vagy tiéd? Ahol meg él nélkülünk, ott meg ő… túl magyar. Mondd, mit érez a szív, ha sorvadni lát, Tenne bármit ellene, de miattad nem tehet? … Olvass tovább

CÉLTALAN

CÉLTALAN Balga lennél, hisz bolond az, ki mások előtt térdepel, Ha irgalomra vársz, miközben a harang érted félrever. Tested gyilkosa a szíved cinkosa, a lelked őrli fel, Indulnának lábaid, de célod már a lábadnál hever. Menj csak bátran, ha balga vagy, magadhoz hű bolond, Sárból kell, sárt dagassz, amíg az élet ad még pár pofont. … Olvass tovább

Lélektakaró

Lélektakaró Ha már nem érzik hiányod, emléked a homályba vész. Akkor majd hibáid belátod, múltad, melyet jelened tetéz. Ha már nem keres ölelés, csók sem olvad el ajkadon. Akkor majd átölel a feledés, s börtön lesz a sírhalom. Ha nem jön többé gondolat, melyet papírra vés a szó. Tinta lesz a gyertyaláng, füstje éjsötét… lélektakaró. … Olvass tovább

Ott vagyok veled

Ott vagyok veled Ott vagyok veled, ahol egekbe szöknek a fák. Ahol a bérci szelek hozzák, a fenyőgyanta illatát. Ott vagyok veled, ahol egy a szó a szív velem. Ahol minden föld, csak neked, csak nekem terem. Ott vagyok veled, ahol szeretve-büszkén száll a szó. Ahol bérceim kövén megpihen a hófehér hótakaró. Ott vagyok veled, … Olvass tovább

…valahol Magyarországon.

…valahol Magyarországon. Erzsi néni betöltötte a 90. születésnapját, és ezen alkalomból a hétvégére összegyűlt a család, hogy megünnepeljék ezt a gyönyörű, szép alkalmat. Együtt voltak a gyermekek, az unokák és azok gyermekei a dédunokák. Igyekezett mindenki eljönni eme jeles napon, hiszen nem lehet tudni sohasem, hogy mit hoz a holnap, meddig lehetnek még együtt egymást … Olvass tovább

Ősztemető

Ősztemető Holdvilág mögé bújik az ősz, esőfelhőket kerget sápatag avaron osonva. Didergő zúzmarában ködöt szitál a hűs lehelet a tél nyomában loholva. Kerekded cseppekben égi áldást oszt, igéje temet, fohásza száraz takaró. Harmatot gyűjt a hajnal, hideg mosolyával integet, fehér fátylán hull alá a hó… Menedéket keres a vad, téli álomra készül az erdő, a … Olvass tovább

Bennem élsz

Bennem élsz Bennem él a lelked minden apró rezdülése, a hárfán játszó lélekhúrok pendülése… Bensőmben érzem, ahogy körbefon karod, a szerelmes vágyban, összes sóhajod. Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán. Megölel lágyan, amint a fülembe cseng… felráz miképpen alant a föld is belereng! Felém néz a tekinteted, annak … Olvass tovább

Valahol Magyarországon, avagy – tragikomédia az élet színpadára

Valahol Magyarországon, avagy – tragikomédia az élet színpadára írva. Telefonban: – Jó estét Kívánok, Balesetet szeretnék bejelenteni! – Hitetlen Tamás vagyok, Bivalybüdösbütykösről. A szomszéd Marika néni, nagyot esett a jobboldalára, innen látom szegényt az emeletről. A vonal másik végén, a diszpécser: – Az eset oka? Esett, vagy ugrott? Esetleg lökték? Sérülés súlyossága? Sérülés pontos helye? … Olvass tovább

Árvuló szememmel

Árvuló szememmel Kezed tartja a vénülő kezem, reszket mint a nyári szél. Sír nélküled árvuló szemem, őszülő hajam hófehér. Életre kelt bennem a tél, az elmúlás csendje aludni tér. Csak néha hallani, ahogy a szél viharos dühe üstökén ragadja a színesbe borult lombkoronát. A hideg pirkadat sem tagadja, míg én itt vagyok, te lassan odaát … Olvass tovább

Túl mindenen

Túl mindenen *** Ha úgy érzed, bejártad utadat és számodra már, új nem jöhet… Miközben lábad visz előre, visz tovább, rájössz, minden lépésben megcsalt a képzelet. Te mégis mész előre, nem fordulsz vissza, mert tudod, hitet és kitartást vár el Tőled az élet, ami nélkül, oly sokan feladják az egészet. De Te kitartasz hitedben, így … Olvass tovább

Elmondani nincs szó

Elmondani nincs szó *** Ma elmondani nincs szó, csak az üres fájdalom, ma gyermeket temettünk, még most is fáj nagyon. Lélekbe mar minden érzés, minden gondolat, mohón emlékezne az elme, folyton látva arcodat. Sebétől vérzik a szív, egyre csordogál mint lágy patak, majd folyóvá duzzad az ár és viharos óceánná dagad. Megannyi kérdés kínzón követel, … Olvass tovább

Te meg Én…

Te meg Én… Ó, szív, szólj szép szádon, szép szavakkal, ne hagyj árván szótlan, néma ajakkal! Fordulj felém szeretve a márványod lágy ölén, s öleljük egymást, míg megőszül nyarunk. Amíg van leheletünk, amíg bírja a karunk, és a lemenő napunk látomásában együtt, ott vagyunk… Te meg Én! Paks, 2017. május 25.

Szavakba zárva

Szavakba zárva *** Szélben fútta hajkoronája potyog, levelet hord a szél, némán kopog. Földön hevert megolvadt pillanat sodrásban folyó sós könnypatak. Lassan iramodik arcán nesztelen, míg mások kacagva nézik esztelen, magához ölel a kedvetlen rút halál, keres szűntelen, elűzöm, nem talál. Benned lel régi önmagára másom, szép szavakba rejtett látomásom. Pirkadatra ébredő arany-korong emléked bennem … Olvass tovább