Varjú Zoltán Miért hazudjak szép világot, Csúnyaságról mondva szépet, Szóvirágot újságpapírokba Csomagolva, fog-vacogva Jeges meleget? Hazudja más, Hazudnak ők éppen eleget. Miért hazudjak édes álmot, Ha nem feledtet lidércnyomást Minden egyes ébredésem, Sohasem volt látomásom fájó Lángja éget? Hazudja más, Hazudnak ők éppen eleget. Miért hazudjak hős szerelmet, Sosem múló régi vágyat, új Kegyelmet, újabb lázat új … Olvass tovább
Azon a decemberen, nem esett a hó, Csak kora reggeli köd szitált, Délelőttig szórta könnyeit az ég. Emlékszem, azon a napon Mosolyt csalt elő a nap a köd felett, Feledtetve, magába zár a sír, eltemet. Túl sokan voltak, mégis túl kevesen Jöttek el, de eljött az, aki számított. Velünk volt a békesség örök lángja, Eljött … Olvass tovább
Valahol Magyarországon… – TUDOD BÁCSI, HOGY MIT MONDOTT NEKEM AZ ÉN APUKÁM? Még most is emlékszem, tíz éves távlatból, még mindig úgy él bennem, mintha tegnap történt volna mindez. Ugyanolyan szép, napos tavasz volt akkor is, mint ma, még most is bennem él, szinte érzem az akkor nyílt virágok édes illatát… A hagyományokat őrizve a … Olvass tovább
“A fizika törvényei mindössze két környezetben nem érvényesülnek: a szingularitásokban és Hollywoodban.” * Jégbörtönbe zárt rügyek pattannak ketté, Tudathasadttá vált bennem az emlékezés. Senki vagyok… Mindenség, csodálni való Az utolsók között, aki pokoli fanfárokat Játszik el, megunt, hattyúhalál élű ódát. Rózsákon tapos a lábam, vörös szőnyeget Gurít elém a képzelet, de lásd, értsd jól: Senki … Olvass tovább
Varjú Zoltán DOBERDÓI KENYÉRSZEGÉS Közel tizenöt évvel ezelőtt, Budapestre tartottam Münchenből hazafelé vasúton, keleti pályaudvar úticéllal, ahol már vártak rám, hogy újabb százhúsz kilométert követően, végre hazaérjek a nagyjából nyolcórás vonatozás után. A hosszú út alatt, miután a magammal hozott munkaanyagot többször is átnyálaztam, dolgom végeztével a dossziékat visszaraktam a troilerembe, és egy ottfelejtett újságot … Olvass tovább
LASSÚ MENETBEN ÁLL Még pár lépés, még egy utolsó sóhaj Visz tovább, térdem lassú menetben áll. Mozdony sem fújtat, néma a becsület, Füstöt okád a fájdalom, korom szitál, Sötét eső mossa le a csend mélyibe, Ahogy a sebzett föld, a lélek felkiált. Riadt szemekben ül meg a félelem, Üres terekben megrekedve réveteg, Semmibe látnak a … Olvass tovább
Hegy magasában hólepel roskadoz, Lemenő napsugár alatt kilehel. Olvadt könnyeivel búcsúzik a bérc, Búcsút int a Gyergyói havas. Lassú érből folyóvá dagad az Olt, Sebes árral hömpölyögve célba ér. Sziklát vájva görgeteg követ ragad, Bizonyítva, Ő az Úr a kő felett. Édes álmát ringatón felriasztja a tél, Tavaszi ébredést visz tova álmatag, Míg odalent a … Olvass tovább
Sokat jártam a kórházak baljós szegletét, Fájdalmat szőtt a lesütött szem. Szemfény- Vesztés terheit cipeltem a vállamon, nem, Nem volt más ott velem, csak a végtelen nagy fájdalom. Könnyet túrt a kéz, éreztem, ködgyertyák Égtek el, amíg a kín csendesen rám szitált, Nedves foltban marta fel a haldokló lelkemet. Belémfájt a felismerés, éreztem, megremeg A … Olvass tovább
Mindenségbe karolt az est, Mégsem bánta a semmiség apró lépteit, a holdvilág alatt. Emlékszem, tisztán szóltak Fülemben a szélsóhajok, Heves ostromát verte vissza Nyakamban a sál melege. Olyan homályosnak láttatta Magát, mint Hérakleitosz, De volt benne valami báj, Ahogy ezüstöt sírt az éj. Köd szitált alá a hegyről, Áztatón a völgybe ért, Ahol dúskeblű fák … Olvass tovább
ÉLNI SEM MER Feltámadásra vár most az ember, Maszk mögé bújva, élni sem mer. Ünnepre készülnek az ostoba hangok, Elcsigázott nővérek, zúgnak a harangok. Temetné a művét, ha tehetné a katona, Ördögi vigyorban tör fel a hahota. Sírnak az angyalok, ma jókedvű a Sátán, Félelmet generál a sarjadó ármány. Hogy ki éljen-haljon, döntsön az orvos, … Olvass tovább
FÖLDI POKOL Ahol méreggel becéznek lidérces igéző szavak, Ott semmi se drága, torkodon a kéj, kést élesít. Neked kiáltják, hamis szólamokkal a szájak, Ott, ahol ma térdre rogynak lélek-gyönge lábak: Itt minden élet számít! – Üvöltik bambán, Míg kimondva még tán, önmaguk sem hiszik. De mégis minden számít, csak pont egy nem: …a Tiéd! Amíg … Olvass tovább
JÓ LENNE HINNI Jó lenne hinni, hogy te is meglátod, azt amit én, Miként szeli ketté az égi óceán kékjét a viharmadár. Hogyan vágyja a földet magához karolni az ég, Szeretne szerelmes csókot csenni-venni, arcodról a napsütés. Jó lenne hinni, hogy mások is érzik a szív szerető melegét, Minden szó jelenét, ami holnap, talán maga … Olvass tovább
2084 4. – A RENITENS Meredten bámulta a padlót és bűnbánóan lesütött szemekkel próbált, minden gondolatot elűzni a Renitens, milatt géprekötve a szeretett nagyvezér által plántált, erkölcsi húszparancsolat legfontosabbikát idézte az elméjébe égetett vezérlőchipjébe a gép. – Szeresd a Nagyvezéred, mint a testet öltött Mindenek Teremtőjét, a Pártok Egyetlen Urát! – folyamatosan áramoltatta a gondolatokat … Olvass tovább
TÚL MAGYAR Mondd, mit érez az, aki szívéből szeret, Mégsem szeretik viszont, része csak közöny? Mondd, mit érez az, aki itt nem elég magyar, Miközben vére, olyan mint enyém, vagy tiéd? Ahol meg él nélkülünk, ott meg ő… túl magyar. Mondd, mit érez a szív, ha sorvadni lát, Tenne bármit ellene, de miattad nem tehet? … Olvass tovább
CÉLTALAN Balga lennél, hisz bolond az, ki mások előtt térdepel, Ha irgalomra vársz, miközben a harang érted félrever. Tested gyilkosa a szíved cinkosa, a lelked őrli fel, Indulnának lábaid, de célod már a lábadnál hever. Menj csak bátran, ha balga vagy, magadhoz hű bolond, Sárból kell, sárt dagassz, amíg az élet ad még pár pofont. … Olvass tovább
Lélektakaró Ha már nem érzik hiányod, emléked a homályba vész. Akkor majd hibáid belátod, múltad, melyet jelened tetéz. Ha már nem keres ölelés, csók sem olvad el ajkadon. Akkor majd átölel a feledés, s börtön lesz a sírhalom. Ha nem jön többé gondolat, melyet papírra vés a szó. Tinta lesz a gyertyaláng, füstje éjsötét… lélektakaró. … Olvass tovább
Ott vagyok veled Ott vagyok veled, ahol egekbe szöknek a fák. Ahol a bérci szelek hozzák, a fenyőgyanta illatát. Ott vagyok veled, ahol egy a szó a szív velem. Ahol minden föld, csak neked, csak nekem terem. Ott vagyok veled, ahol szeretve-büszkén száll a szó. Ahol bérceim kövén megpihen a hófehér hótakaró. Ott vagyok veled, … Olvass tovább
…valahol Magyarországon. Erzsi néni betöltötte a 90. születésnapját, és ezen alkalomból a hétvégére összegyűlt a család, hogy megünnepeljék ezt a gyönyörű, szép alkalmat. Együtt voltak a gyermekek, az unokák és azok gyermekei a dédunokák. Igyekezett mindenki eljönni eme jeles napon, hiszen nem lehet tudni sohasem, hogy mit hoz a holnap, meddig lehetnek még együtt egymást … Olvass tovább
Ősztemető Holdvilág mögé bújik az ősz, esőfelhőket kerget sápatag avaron osonva. Didergő zúzmarában ködöt szitál a hűs lehelet a tél nyomában loholva. Kerekded cseppekben égi áldást oszt, igéje temet, fohásza száraz takaró. Harmatot gyűjt a hajnal, hideg mosolyával integet, fehér fátylán hull alá a hó… Menedéket keres a vad, téli álomra készül az erdő, a … Olvass tovább
Bennem élsz Bennem él a lelked minden apró rezdülése, a hárfán játszó lélekhúrok pendülése… Bensőmben érzem, ahogy körbefon karod, a szerelmes vágyban, összes sóhajod. Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán. Megölel lágyan, amint a fülembe cseng… felráz miképpen alant a föld is belereng! Felém néz a tekinteted, annak … Olvass tovább