Néhány kósza hópehely
A dér már kicsipkézte a gyomverte udvart, valahogy elszíntelenedni látszottak az emlékek. Csendes volt a ház. Rozsdamart vaskapujának rácsaiban megült most az idő. Az öreg kút káváján behúzott nyakkal gubbasztott egy vén varjú. Fakón, de tisztán hallhatóan elnyújtotta madársóhaját: kááááárrrrr! Ez a sóhaj szakadt fel az én lelkemből is abban a pillanatban, hisz mióta elmentek, … Olvass tovább