varonklari Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Víztócsás utcakő fényfolyam sárgáján, szitál az esti csend városunk utcáján. Sötét kapualjban megül most az Idő, rozsdavörös házfal múlt marta, fénytelen. Hűlő esti csendben, ablaknak kékjében illan az esőcsepp gyertyaláng fényében. Cseppjei koppannak, fény világlik távol, arctalan alakok lépnek ki a mából. Fény felé sietnek tisztuló fehérben, hitetlenek hisznek a fény erejében. Hívogató … Olvass tovább
Összes megtekintés: 64
Összes megtekintés: 64 Folydogált már a tél fáknak ágai közt, csordogált csendesen sároshó levében. Hegytetők fehérje lecsúszott az árba, nap meleg fényében víztükörré válva. Csendesen távozott, mégis észrevették: dunnája fehérjén kikelet csókot hint. Tavasz szele fütyült, madár dalát hozta, zöldülő fű kezét nap sugara húzta. És a fagytalan tavaszi éj kékjében csillagok búcsúztatták, titkon könnyezve.
Összes megtekintés: 60
Összes megtekintés: 60 Zokog a világ, riaszt a változás. Megsokasodtak létünknek terhei. Roskad a szekér, az ólomsúly nehéz. Csikordulnak az élet kerekei. Létezni, élni akarunk Mi, mint a: Napnak sugaraiban táncoló szél. Felhőkkel bújócskázó, nyári kékség. Levelek zöldjében mosolygó remény. Az ember az, ki legértékesebb a Földön! Neki élnie kell mindaddig, míg élhető e Föld. Szeretnie … Olvass tovább
Összes megtekintés: 84
Összes megtekintés: 84 Mindig is tudtam, hogy a régi öregek igen csak találékony emberek voltak, mondhatnám, megvolt a józan paraszti eszük. Beszédes neveket tudtak kitalálni még a gyalogutaknak is. Az őszi utat nemes egyszerűséggel csak sárosnak nevezték, mely a falu mellett húzódott. Kátyús, hepehupákkal teli út volt az, olyan, mint az akkori világ maga, melyet nagyapám … Olvass tovább
Összes megtekintés: 76
Összes megtekintés: 76 Horizont peremén csordogált a hajnal, ferde sugárkéve simult ablakomra. Fényei szobámat hangtalan pásztázták, tükrömön áttáncolt egy kósza fénysugár. Mi tökéletes volt, ott darabokra hullt, egy-egy darabkáján a hajnal zokogott. Törtüveg gyöngyében szeretet vacogott, magányos szívekben hangtalan bolyongott. Megcsörrent a vekker, kávéillat lengett, lubickolt a remény új napom fényében. Magányos szívekbe be-belopakodott, szememnek tükrében … Olvass tovább
Összes megtekintés: 62
Összes megtekintés: 62 Fátylat von az emlék lelkemnek tükrére, megfakult képekben feldereng az ünnep. Fehérlik a Világ télnek köpönyegén, csillagok villannak égboltnak peremén. Cudarul süvítő szelek, odébbállnak, holdsugár lopódzik házunk ablakára. Hó-takarta szirtek hideg porfelhői fehérbe borítják karácsony ünnepét. Sült alma illatú szobánknak melege, zöld fenyők ágában ezüstszín az ünnep. Elcsitul a lélek, angyali csengőszó, megérkezett … Olvass tovább
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 Elsötétült napfényében viharfelhők gyülekeznek, felmorajló égzengésben hegytetőkön átkönnyeznek. Szél borzolta tollruhába szárnyasaink eliszkolnak, menedéknek ereszaljba mindannyian bevackolnak. Cirmoscicánk ijedtében vacsoráját elszalasztja, kisegerünk örömében farkincáját kunkorítja. Vén házőrzőnk örvendezik zivatarkor egymagában, boldogsággal ácsingózik eső mosta szőrbundában. Kurta farkú kis malackák pocsolyába heverésznek, elégedett anyakocák örömükben röffengetnek. Tyúkólunknak lajtorjáján szárnyasaink gubbasztanak, nyáridőnek zivatarján tojást tojni … Olvass tovább
Összes megtekintés: 112
Összes megtekintés: 112 Szél kóborol borzong a fenyő zöldje tél fagyos hidegében, társ nélkül. Fény csillámlik fagy éji erdejében ordít a farkashideg, keményen. Háztetőkön kéményfüst gomolyodik ablakban gyertya pislog, melegség. Itt kopogtat szent este az ablakon jég-világ megolvasztó, karácsony. Csendességben áldott a harang szava, tűz-melegben boldog az ünnep napja, hallik az élet zaja, békesség. Fagy permetjén … Olvass tovább
Összes megtekintés: 796
Összes megtekintés: 796 Fehér már a faág hideg éjszakában sírnak a fellegek, hegyeknek ormában. Gézengúz hópihék fürgén alá szállnak, megmártják magukat fagyott holdsugárban. Társukkal az éjjel, táncolnak a szélben, hópehely csipkében körtánc keringőre. Télnek köpönyegén ezüstben izzanak, éjsötét csillámlik az öreg fenyő alatt. Jeges szelek fújnak csiszolják fényüket, ordító farkasok villantják szemüket. Hajnalnak hidege bennük gyönyörködik, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 Avatott mozdulat rajzolja mosolyát, felemás érzelem lelkében kalapál. Hontalan, hazátlan arctalan világa, kallódó időnek kapuján kopogtat. Cirkuszi létének megadja önmagát, dérverte szakállán gyötrelem rezonál. Utolsó fellépés, manézs felfénylik, orcáján vigyorát rojtosra tépdesi. Halkuló hegedű kopottas zenéje, rivalda fénykörén szétfoszlik lelkében. Magánya könnyei befelé koppannak, porondnak bohóca álarcát ledobja. Szeplőtelen érzület túlcsordul lelkében, mosolyba … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 Estéllik odakint, lámpafény világol, alkonyat sugarán elköszön a mától. Búsan szól a nóta, madár azt dalolja, ősz vitte el párját az utolsó útra. Szél-tépte énekét ablak szegletéből ősz hajú anyóka hallgatja megértőn. Röppen a madárka, nyílik a kis ablak, kéz-meleg ráncokra szárnyait simítja. Trilláz a madárka tavaszi álmáról, danol az anyóka fényes, új … Olvass tovább
Összes megtekintés: 112
Összes megtekintés: 112 Céltalan kóborol magányos utakon, szélcsípte bokrokon csüggedten áttáncol. Borongós időnek háborgó neszében, megtörten lapulnak megárvult levelek. Csatakos őszutón rohanó fellegek, hervatag avaron sártengert festenek. Didergő időben károgó hollószó, szárnyverte utakon Télszele suhanó. Kihamvad naptüzén áttetsző szürkeség, füstcsíkján átdereng hófödte messzeség. Dermesztő hidegnek fehérlő hókeze, ködfelhő fátylában Őszanyót temette.
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 A talajban szabálytalan mélyedés. Téli hideg után úttesten egy kátyú. Életünknek hepehupás útvesztője. Sarki kis kocsma a pályaudvaron. Régi vágású vendéglátós a pultban. Kifogástalan külső, mosolygó arc. Baráti fröccsök már előre fizetve a véletlen betévedő ismerősöknek. A piaci kofának egy kávé rummal. Az éjszakások csakis felest isznak. Remegő kezek nyúlnak pohár után. Hangtalan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 116
Összes megtekintés: 116 Évszakok gyűrte kérgei közé már barázdákat vésett az idő. Gyökereit mélyen megvetve belekapaszkodott a vidékbe. Fájának dióterebélyében zsenge sarjai megbújva növekedtek. Valójában szerette ezt a földet, ezt a kopár, buja otthoni tájat, holott már a hollókárogás is csak ritkán köszönt vissza rája. Ínyére volt a nyár tikkasztó melege, zöldjében daloló madarak éneke, hirtelen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 40
Összes megtekintés: 40 Álomfelhő kerekedik. Tenger vize fodrosodik. Kisszék táncol tetejében, vigyorog a bohóc éppen. Dinnyeforma lesz a feje, hengeredik jó messzire. Lidérces árnyak susognak, takarómon táncolgatnak. Fekete démonseregek fehér madarat kergetnek. Falra festik képeiket, nehogy elfelejtsem őket. Ágyam alatt is rejtőznek, zsákjaikba gyömöszölnek. Ablakaim nyitott száján hurcolnának álmok hátán. Üvöltözök jó hangosan: Gyere, anyu, itt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Enyhülő napnak hűlő vörösét vadliba rajok tépdelik szét. Délnek tartanak búcsújuk néma tollak hullanak sír a róna. Dérben didereg avar barnája köd hever pirkadat pírjára. Ormokon komor fekete felleg, völgyek torkába eső pereg. Kopasz ágak közt átszakad a fény. Rőtvörösben tompul már az alkony, árnyaiban közelít a tél. Eldöcög az ősz, batyuja teli. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Kis falum templománál hármas útelágazás. Tél szele futja kihalt, magányos utcasorát. Hátán cipeli múltnak halványuló emlékét: Az ismerős házakat, az öreg szomszédnénit. Anyámat fehér kötényben dagasztóteknőnél. Apámat fekete kalapban istentisztelet végén. Köddé vált álmokat, meg nem hallott imákat. Rég szeretett, mára már elfeledett barátokat. Cigány putrik sorát a temetői út akácosában. Jégbe fagyott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 370
Összes megtekintés: 370 Nekem a könyv… Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába. Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már … Olvass tovább
Összes megtekintés: 27
Összes megtekintés: 27 Reggelre mosollyal ébredni, kávémat ágyamban kortyolni. Madárdalt hallani kertemben, munkába indulni örömmel. Mókázni esőnek vizében, derülni napsütés fényében. Figyelni gyermekek szavára, játszani boldogan egymással. Mosolygós arcokat meglesni, fájdalmas képeket átmosni. Esténként fáradtan örülni, Holdúrfi arcára nevetni. Változó világot megélni, szeretve szeretni, boldogan élni.
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 Szőke fejeiket mélyen meghajtották, pipacsszalagjukat szelek szaggatták. Búzavirágok hullámtáncban lengtek, szarkaláb kacsintott margaréta-fejre. Belekapaszkodtam én ebbe a tájba, vörös rongyainak szétszórt darabjába. Rászegeztem szemem a búzamezőre, éreztem melegét az otthoni földnek. Déli harangszóban asztali ima szólt, tornácos házunkban némaság bolyongott. Szívem repedezett nyárnak melegében, ránctalan lett arcom búza tengerében. Párás messzeségben parányi a … Olvass tovább