Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XXIV. Csupasz vagyok, mint egy béka. Levelekre telepszem, s néha kivágják alólam, sírni nem tudok. Néhány elgondolt elv, feleslegesen. Néhány érző szárnycsapás eleddig, mindig teljesen fölöslegesen. Úgy rossz, ahogy így jó – nekem. Ha hazudtam, bocsánatért esdem. Az elhulló levél nem hagy kiteljesedni – s minden családi béke káoszba hull. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XXIII. Végül is mindegy. A fa, a könny meg az asztal. Pilinszky is teljesen fölösleges. Egyetlen szó: BŰN – s természetrajza. Ami rákövetkezik, szembeötlő. Megkísérlem a végtelent. Nincs eleje, csak vége. Elhagytam szigorú apám. Anyám fájdalomkiteljesedését. És nem adtam volna utódot kurvák kínkeservére sem. Nem élek. Se kard, se könyör. Illékony minden ház. Fölé … Olvass tovább

Élményvers XXII. A pleisztocénban fagyott diabolika. Aki nem tud a mában élni, szerezzen mamutokat, dinoszauruszt, vagy kapjon lángra Néróval a hajáért. Nincs hajsza. Emberi teljesíthetetlenség! Aki fáradt, nincs más, csak halálos ágy. Aki délceg, aki meri, új kedvesét leteperi. Nincs tehát büntetés, a kókusz szétpattan, s elömlik a földre a Le Liche Liga kincse. Vasi … Olvass tovább

Élményvers XXI. Kutyafejjel, csirketesttel, elefántlábakkal az Isten kísért. Ugyanő mutatta meg húsvétkor önmagát. Az egyik letagadható. A másikat nem tudom magyarázni. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XX. A kisipari maffia és a nagyüzemi átok. Az egyik a pénzedért él, a másik a glóriádért. A család szépséget termel, a nagy – blúzt, szoknyát. Nem bűnös az emberiség. Erősen szelektált. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XIX. Az angyallégióba mért kell toborozni? Megcsömörlik az ember, ha éhes, ha fáradt. Rókabőrbe bújik minden élettani tény. Szeretlek – nem szeretlek, kibukik a félsz. Nem olvasom rád vétkeidet. Felveszem a bért. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XVIII. Ami tudott és látható volt: az angyalok nem magányos lények. Érvénytelen házasságot sem török, mégsem vagyok se angyal, se szent. A szentek a magányos lények, akik földi sorsukban lépték le a csodát: a szájhagyomány szerint rajtuk ragadt emberi méltatlant. Szolgaságuk tudatában segíthetnek, a nyomorúság tényén túl ők a fények. A vesztesek – általuk … Olvass tovább

Élményvers XVII. A barátság királynoki művelet. Nevelődik egy fa, de bútor lesz. Ha könnyítek a tartalmán, ide-oda szállítható, mert nem az a lényeg, miből lett barát, csak az, ami nálam nem, de nála tárolható. Kiveszem a semmit! Beléhelyezem teljes bizodalmam. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XVI. Nőben a férfi. Férfiben a nő. A barát sohasem lép teljes közeledbe, bár azért barát, hogy szennyeidet elnyelje. Olyan kerekítetten négyszögletű láda, akit halála után tudunk így-úgy, de emlékeinkben tartani – megismételhetetlenül. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XV. Egy madár a végtelenből száműzött látható lény. Szárnya fesztáva mondja el, mekkora lesz végtéig magánya. Sívitása megtanul más nyelveket. De az élniakarása örök és örömteli, saját születése öntudatában. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XIV. Miről is beszélhetnék? A gneiszről, mi megbonthatatlan? A plazmatikus hazugságról? Az örökről, mi soha fel nem fogható? Az elmaradt örömökről? Változtathatatlan. Beszélek némán, kezem-szemem szerint a szeméremről, mely önérdekből mélyre merül. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XIII. Otthon az, ahol a biztonság van. És beállítanak a kísértők, hogy vigyenek ezt-azt, majd a belső vádló, hogy mit követtél el másutt. Védtelen-végesül. Míg szembesül az eszemadta, elröppen az idő, s magára hagyva jön: a „Kinyúlni a semmibe – praxismércéje: „és áthúzni magad!” Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XII. A lélek akkor teljes, ha mások jónak tudják. Destrukció, ha törés áll be, úgymond kíntatás. A repedések közé tartalom – s a tudásanyag fölé Isten. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers XI. A szemgolyó értéke abban rejlik: lemerül tárnamélybe, tengerkékbe, a magas égboltozatot is látja, és az embereknek van belátása. Ha a lényeglátás lényegre is tör, abban leli örömét, hogy igazat vél – gyönyörkeltő lehet egy hozzánk szóló levél, mert az a titka az elhelyezhetetlennek, én látom, amit vélek, s Te tudhatod a jót. Vasi … Olvass tovább

Élményvers X. Madarak csípkedik hallásom selymét. Bííborbársonyan hívogat az öled. Néha vágyhatok gyengéden, néha elvesztem fejem józanságát és mértékét. Szívem egy galambdúc, a kakukk nyelvén beszél a tulajdonjog. Szeretlek, de – meddig éljek? Előbb-utóbb én leszek a Te alattomosod. – Már az vagyok. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers IX. Az is érték, mi nem kell másnak. Az sem bűn már, ha elkobozták a nyomor kelléktárát és az oltárt. Minden szentséggyalázat közösségi. Nem kell félni, van bűnbocsánat, – és corpus delicti. Isten! – és hiánya. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers VIII. A női lélek és a matéria. Ellene nem tudsz tenni, hiába. Hét leendő apa spermája fulladt el a rekettyés tövében. Az én lelkem 180 fokos, teljes vérköreim által végül belebuktam az előttem járók mocsárismeretébe. Mogyoróország, mocsárország, a prérikutya vakkant, vakkant… Teljes az igazság! – hét lakat alatt. Vasi Ferenc Zoltán

Élményvers VII. Lilameleg és kékvérhideg. A rendőr övén a bilincs. Móka a medvével: mókusrokon, a fajelméletben megtévedt. A bíró buta talár nélkül, a pszichiáter sokkolhat. Van tehát a korrupt ember, alkalmazza dőre módszerét, ha ver, ver – , ha vér, vér. Áldani nem tud és nem mer, neki csak a pénz és a számtani érték … Olvass tovább

Élményvers VI. Boltok és polcok, néhol porcelánbabák. Az ember árulója emberének, nem szégyen a nő, ha elhibázta, nem bűn a férfi, ha leigázta. A kettős hitetlenség duett- bánat, vonszolódás helytől odáig, ahol már a kiengesztelés csodája volna képes a hiabavaló ellensúlyozására. Vasi Ferenc Zoltán