Könyvajánló: Vasi Ferenc Zoltán: Áristom

MEGJELENT:  Vasi Ferenc Zoltán: Áristom c. verseskötete! Oldalszám:  75 oldal A szerző profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/vasifeco A nyomtatott kötet megvásárolható a szerzőnél! Divatos a mai világban szépet, szépen, csillogó köntösbe csomagolva megírni és az olvasó elé tárni. Nincs ezzel talán semmi baj – vagy mégis? Mi lehet a baj? Nos…, mindössze annyi, … Olvass tovább

FLASKAFIASKÓ

Tegnapvolt hat szál gyufám, egy zongora a bárban meg egy költő, aki valahogy alákerült. A zongorán állt egy gyertya, a négykézláb-költő kezében egy flaska bor, s mint mondtam volt, a gyufa az én kezemben. Meg akartam gyújtani a gyertyát, mert már egészen sötétedett, de a költő borából is szerettem volna inni, csak hát a zongora … Olvass tovább

ÓSDI ESET

– Ági! Ismered ezt a furcsa embert? Marék magány a zsebében. Ági! Kősziklán áll, talán ezt a marék magányt onnan szedte. – Sétáltam vele régen, gimnáziumi évek. – Ide jutott. Áll a szembeszélben, ágak tekergőznek feje fölé. – Azt hiszem, költő, írtam én is hozzá valamit, már nem is emlékszem, talán ceruzával. Lázas voltam. – … Olvass tovább

KATATÓNIA

A világ képtelenségét próbálta gyakorolni testével. Keletről származó meditációs gyakorlatokkal próbált bemelegíteni. Taj-csi. Úgy gondolom, nem véletlenül alkonyatkor kell nekiállni az ilyesminek. Vagy legalábbis Ő így tudta. A legkülönlegesebb hangulatai ekkortájt veszik elő az embert. A terem nagy üvegfalának közelében álldogált. Az ellopakodó nappal különös izzásban, afféle sistergésben hagyta ide fényeit. És éppen ez kellett. … Olvass tovább

SZITUATÍV

SZITUATÍV mi van te kis csiripiszli! a sorsodot ki serkenti? nem bírsz te az erőddel pláne a sok időddel! nem való vagy semmire menj ahova akartál ne is menj csak maradj már míg a gazda megtűri! oda pedig ne is menj, mert különben… körbe körbe kosárka Korbe Korbe mozsárka mozsárkája ólomból ólomnehéz álmokból nem lehet … Olvass tovább

MERRE VAN TOVÁBB//?

MERRE VAN TOVÁBB//? Anyám emlékére Agyamban-ágyamban fagyasztott álmokat fogyasztani a napok alján – erre szültél, Anyám? Maszatrejteken! – csapatnyi delfinnel, kik egymás közt még egyre nem lelik az ébredés élő-egyenes smaragd-adását – a Család! Ó, kutatlak mélyen, éjeken, kéjtelen, kábán! – már-már elveszítelek, Drága! – én, teremtett, ostoba árva! Tenger és tej nélkül félholtan alszom … Olvass tovább

ALKOHOLSZONDA

ALKOHOLSZONDA A gyanú árnyékát nem lehet lemosni, de a gyanú nem egészen jogtalan. Most nem ittam, régebben igen – alkoholban fürdettem magam. Tagadjam a múltat? Vétlen vagyok? Mások irányából szakadtak rám a bajok? Mélybe kellett mennem, derékig a sárba, a félelmektől – át az árvaságba? Minden rám tapadt. Rátenyerelt a gyászra KP – a kezdő … Olvass tovább

KÍNTATVA

KÍNTATVA Dög voltál. Kutyául bántál velem. Torz pofám dugtad angyali tükrök elé, tested foncsora elé, és élvezted hogyan bujdosok álmokba s vinnyogok a Holdra. A Hold havazást sátraz fölénk, gyönyörtetlek, arcodba símitok fehérséget… Találd meg a kulcsot tálald ki – ki voltam! Találd meg, mi elveszett! Tálald ki a levest! Álom-limlomokat gyűjtök. Marokszám tékozlom magam. … Olvass tovább

PANAMA PANCSA SZÍLA

PANAMA PANCSA SZÍLA (a békés együttélés öt elve – hamisan) Beköltöztem a kabátba volt-apóós korhely elegántja Fésül a tél hajamra havat Tamás-szikla: Isten szava Bánatosra fogja az arcot könnytelten abroncsolt kudarcom Kinéz magának gyerek asszony midőn füstkígyó marja torkom Lennem lehetek szeretetlen Félkortyok a könnyen szítt kátrány beházasítottak légköbbe belhelyben csöndesen elcsent takarók Csillár s … Olvass tovább

VÉGÜL KIÁLTÁS

VÉGÜL KIÁLTÁS Közösségi múltakat bolygatni mit érdemes. Egyéni az érdek és egyéni a sérelem. Ha kárpótol is bármi elszenvedettet, önérzet-alázat váltófutása már s a végeredménye úgyis halál. Hogy van-e feltámadás? – úgy tapasztalom, korholnak-dicsérnek holt felmenőim, de külsőképpen már igen nehéz – rangban, képzettségben mások a csoportok, s egyenként más belső felépítésük. A nemzet fogalma … Olvass tovább

HITTEL-HITETLENÜL

HITTEL-HITETLENÜL Ítéld meg magad – bűnös vagy, vagy áldozat? 46 évedben hány év öntudat, hány tevékenység s renyheség? S mert gyónni nem akarsz – Isten népét teszed meg állásfoglalásnak ítélőbírádul –! Egyediséged egyéniség-e, hogy magad példaként felmutasd? A mindenhatóság utadat nem teszi kiegyenesítetté, álhitekbe kapaszkodtál s ez maradt rád: a fölöslegesség! Isten éli istenségét, a … Olvass tovább

A JÖVŐ REMÉNYÉBEN

A JÖVŐ REMÉNYÉBEN És megindultak a hegyek, feltekergőztek az utak, és bűneim elém siettek, homlokomról verejték fakadt, s az egek hídja is rám szakadt, – esők ereszkedtek és apadtak, mesék, mítoszok dagadtak. Mint kovász, lettek érzelmeim, és döndült a föld léptem alatt, arcomon vércsík szivárgott, vágyott idill képe tűnt el, és eltévedt reszketeg hangom. Nem … Olvass tovább

MAGYAR LÁZÁLMOK III.

MAGYAR LÁZÁLMOK III. Édestej-Anyám! – orvosok tépnek le melleidről, akár egy sebtapaszt, – gyöngyöző homlokkal, kék vitorlavásznat! – s röpülésbe kezdek súlytalan a szemétdomb felett, kiskakas gyémánt fél-szultánja! Landolok virág(bomba)tölcsérbe, míg majd csendőrnagyapám integet a sarkon beforduló halottaskocsiból: Viszont-nem-látásra! + Rózsa-keresztapám s tengertelt Dédanyám fogja a dobverőket, – és világgá hírelik kisdobon: A jövő – … Olvass tovább

MAGYAR LÁZÁLMOK II.

MAGYAR LÁZÁLMOK II. Az eső lehajol. Arcon csókolja a földet – az őrület helyén. Virágoskert! Az édenből dallam páráll. Én futottam mégis tövises bokákkal. Ezer kígyó gyémát-szeme vibrált, s a hajnalom fekete volt. Áraszd ki rám kegyelmedet! – szétzúzódott borospohár. Áldást küldj a Föld számára, Egem pőre Máriája.

MAGYAR LÁZÁLMOK

MAGYAR LÁZÁLMOK Szállt az átok szívem-ágra, Mindenhatónk hitványára. Virágkarvaly fölragadta, tűzkakas-dombra hullajtja. Eső, erdő, labirintus! Vérharmatos farkasvirtus űz ,- s a felhők arcán szemöldök a láz-szivárvány.

MORD TÉNYMAGYARÁZAT

MORD TÉNYMAGYARÁZAT Az érzés elmarad. Az élmény – nem. A szeretet elfásul, és akkor mi a cél? A vagyonjog, a fenyítés. „Isten nélkül – levegőt sem tudnék venni!” (Csak hát a tónus.) Ilyen hallatán könnyre fakadna az ember. Merthogy az abortusz… Imátlanul? Álmatlanul? Orbitális morbus morale!

Én fizetek rá

ÉN FIZETEK RÁ (az én-füzetek margójára: konyhapénz, konty alá való) Mernél-e ébren álmodni velem, mikor testem hét kígyó marja, s bőröm zöld nyálka lepi be, még ínyem is sorvad hirtelen… Mesélnél arról, köldöködből gólyák reppentek felhőkre fel, szárnyuk alatt parazsat hordtanak, s a rétre azt hintik szerte-széjjel… Idegeimet, mint villanyzsinórt, kitépnéd-e, ha már járószintünkig emelkedett … Olvass tovább

Égi érv

ÉGI ÉRV I. Mint csillagok: élünk. Bűnt nem remélünk. És minden halálunk: A fekete lyuk. II. Valamit ezer éve végzünk. Percei közt eltévedünk. Ötmilliárdan, vagy többen leszünk, hiánytalanok, mint a párzó kutyák. III. Nem teheti a csend velem, hogy legyen — IV. Akinek nincs kertje (vegyen?) az nem virágzik — (terem?) V. csitulj el – … Olvass tovább