A csillaggá vált gyermek

A csillaggá vált gyermek Hajnal hasad. Vörös rózsa  szirma hull az égről; még ma éjjel elindulok kitörök az éjből… -Ne bántsatok kislány vagyok, gyönge violácska. Előttem az éjjel s riaszt, kísért minden fácska! Reggelre kél, fehér rózsa, szirma hull a földre. Kicsi leány messzire megy – nyoma vész örökre. -Ne szidjatok! -Ne hívjatok! -Más nevem … Olvass tovább

Hajnali holdsugár

Te is játszottál olyat gyerekkorodban, hogy behunytad a szemeid, kitártad a két karodat, és komolyan elhitted, hogy repülni is tudsz? Én folyton szárnyakat fabrikáltam magamnak, színesre festettem, és míg éreztem az alkotás örömét, megbizsergetett valami nagy, csodát váró, izgatott lelkesedés, olyan formán, ahogyan most a te tested közelsége szokott. Sokszor órákig bíbelődtem egy-egy szárnnyal, míg … Olvass tovább

Balatoni kikötő

Balatoni kikötő Az a nyár ó, olyan volt – csak te tudod, csak te tudod… Halk zene volt, tücsök szólt, csak te tudod, csak te tudod. Mit énekelt? Mit dalolt? Csak te tudod, csak te tudod! Hatalmas volt fenn a hold, csak te tudod, csak te tudod. Hűs szellő fújt, ringatott, csak te tudod, csak … Olvass tovább

A csiga

Egész nap esett az eső; hiába volt még csak nyár vége, az ősz kegyetlenül üzengetett, hogy már nagyon közel jár. Októberi hideggel, köddel, rengeteg esővel érkeztek augusztus utolsó napjai. Csak este felé derült ki egy kicsit az idő. A kihalt játszótéren egy 5-6 év körüli kisfiú ténfergett unatkozva a vizes játékszerek között. Az édesapja letörölt … Olvass tovább

Úton

A gyermekotthonok lakóinak Amikor beléptél, éppen azon tűnődtem, mikor vesztettem el az arcomat. Az ölemben az a doboz volt, amit nem engedtem költözéskor kinyitni neked, azt mondtam, mindenféle kacat van benne, lom. Most láthattad, hogy hazudtam, mert amikor felnéztem észlelve, hogy te vagy az, aki belépett, hagytam, hogy belepillants. Direkt úgy tartottam, lásd, fotók vannak … Olvass tovább

A cseresznyés tál

A legjobb, ami egy emberrel történhet, hogy elveszíti az emlékezetét. Emlékezni annyi, mint szembe nézni a múlttal, ami kötelez. A múlt fáj. Az emlékezet – felelősségvállalás. De én ezt nem akarom… Tizenhárom éves koromig teljes erőmmel arra törekedtem, hogy megértsem, és elraktározzam a családomban történteket. Tizenhárom éves koromig próbáltam meg értelmezni, és elemezni a hazugságot, … Olvass tovább

Húsvéti ébredés

Húsvéti ébredés Most boldog verset szeretnék írni, láncra fűzött szavakkal gyöngyöket, de részeg gajdolás zúg fülembe, s csörömpöl az utcán a göngyöleg. Valaki autóra pakol zörgő rekeszeket melyekben bor volt, vagy valami üveg, s üveg koccan üveghez, majd csattan, káromkodik a munkás, emelget, indít, s nem hagy mást maga után csak káromkodást, és cserepeket. A … Olvass tovább

A hiú hóemberek

A hiú hóemberek Volt egyszer, hol nem volt, Volt egy ház, kicsi volt. Kicsi háznak nagy-nagy kertje: ott történt meg ez a mese. Hullt a hó, fújt a szél, kegyetlen volt a tél: csikorogva dérbe fordult, mérgelődött, fagyot dúlt-fúlt, jégcsapot dermesztett, hópelyhet csipkézett, állat, ember kinn nem maradt, s melegedett tető alatt. Éjfél jött, és … Olvass tovább

Ki őrzi meg a titkaim?

Ki őrzi meg a titkaim? 2012. 07. 24 Titkaim, ha mind lelepleződnek, ki törli le majd a könnyeimet, ki nyújt majd át egy batiszt-lepedőt, hogy elszenvedhessem az elszenvedhetőt, a kívánságot, melyet vérrel mostam le – ki őrzi meg féltett titkaim? Nővé válni egy perc volt csupán… A Nagy Tervbe így illettem be, így fejtegettem az … Olvass tovább

Mély kútba tekintek…

„Mély kútba tekintek, arany szálat szakítok, benne látom testvérkémet, bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban.” (Magyar népdal) Azzal kezdődött minden, hogy megpillantottam a Kék bolygót. Réges-régen gyanakodtam, hogy az Alkotó, aki oly csodálatos fantáziával rendelkezik, nem csak minket teremtett meg egyedül! Mindig is vártam egy találkozást. Akkor pillantottam meg a bolygót, amikor átsuhantam a (…) -naprendszeren. Igazán … Olvass tovább

Kovalens

Köszönöm atya, hogy meglátogattál. Annyira örülök neked! Mióta bent vagyok, elmaradtak a barátok. Persze nem haragszom én senkire sem, lehet, hogy egy ilyen állat, mint én vagyok, tényleg nem érdemel mást, mint közmegvetést… Egyébként is, ma volt az első nap, hogy látogatót fogadhattam. Ez a szerencsétlen szerelem egész valómat, életemet felforgatta, tönkre tett, hiszen tudod … Olvass tovább

A kőbe zárt kisfiú

A kőbe zárt kisfiú (F.G.-nek) Kisfiú a szőnyegen. Egymagában játszik, körötte fakockák, épül a vár! Szülők a konyhában. Fojtott hangon szólnak – odakünn a kertben tombol a nyár. A szülők a konyhában: ordibál a férfi – épít a gyermek, megrebben szeme. Visít, és kiabál anya-forma szörnylény – reszkető kezekkel játszik gyermeke. Egyszer csak már nem … Olvass tovább

Rendhagyó anyák-napi köszöntő

Rendhagyó anyák-napi köszöntő Anyám! Az idő könyörtelen Könyörtelen, buja szerető! Arcodba vés gondot, bajt, kezében véső, s csak nevet – kegyetlen szobrász az idő… Hol van a régi koszorú mirtuszág dús fürtjeidről? Hol az ártatlan szemérem, lágy mosoly ajkaid körül? Hol a csokor a kezedből, szívedből hol a szerelem? S hová, merre lettél te is? … Olvass tovább

Húsvéti óda

Húsvéti óda 1. Lehet, kevés voltam nagyon. Örömnek, derűnek hiábavaló- De mégis: igaz. Hamisan sosem szóltam! A könny, mely bánatom kísérte, Kristállyá merevült arcomon S a hideg márványú égboltról Csillagok zápora hullott rám; Elömlött rajtam a fogyó hold Márvány, hideg fényű halála – S míg ébredést kért a feltámadás, A világ a Megváltót nem találta. … Olvass tovább