Új élet

Új élet Oh, mennyi fájdalommal jöttem, kapaszkodtam, könyörögtem, meglássam a napnak fényét, édesanyám drága lényét. Ugyan mi végre születtem én, talán boldogság vár, talán van remény, vagy csak szenvedést kapok bölcsőmbe, új hittel jövök, szeretetre. Mutassatok utat nekem, jó szüleim vezessetek, mondjátok, mikor mit tegyek, talán így boldog is leszek. Ha rossz vagyok, nézzétek el, … Olvass tovább

Boldogságvágy

Boldogságvágy Merre keresselek, ó mond, merre vagy, adj számunkra új erőt, hitet, hogy bízzunk az elvesztett reményben, hisz már kimerültünk végleg, kell a szeretet. Szeretet, mely éltet mindenkit, az energia, mely nem enged elveszni. Talpra állunk újra, és újra, majd visszaomlunk a porba, de újult erővel lélegzünk a létért, lelkünk kiált a szabadságért, Istenem, segíts! … Olvass tovább

Fény és árnyék

Fény és árnyék Ellentétek vonzásában éljük kurtácska életünket, mi jó, mi rossz ki mondja meg, az ember csak sejtheti ezt. Napfény után jön a ború, boldogságot bánat követ, de lehet, hogy jól is van ez, nem lehet mindig ugyanegy. A melegre rátör hideg, óriási vihart szül ez, aztán lassan csak megnyugszik, hánykódni ugyanis minek… Nincs … Olvass tovább

Új világ

Új világ Szabadságra vágyunk szinte mindannyian, hisz folytogat ez a világ, mely körülöttünk van. Mindenféle veszély, Istenem merre menjek, hová bújjak, hogy nyugalmat leljek? De szép volt nyári este tücsökszót hallgatni, két szemedbe nézni, egymást átöllelni, tervezgetni együtt, hogyan lesz a holnap, szerelmes szíveink húrjai dallamot dúdoltak. De ím, eljött a gonosz, minden feketéllett, kénes … Olvass tovább

Hópehelytánc: Ötödik történet: Téli mese

Egyik éven aztán váratlanul nagyon kemény tél volt, szinte megállás nélkül szakadt a sűrű hó nagy hóviharral, és farkasordító fagyokkal. Ilyen hidegben beszorultunk a házba, édesapánk meséskönyvből olvasott fel nekünk, de mivel ő szlovák volt, magyarul nem nagyon tudott írni – olvasni, ezért úgy oldotta meg a dolgot, hogy szlovák mesekönyvből előbb halkan elolvasott 1 … Olvass tovább

Hópehelytánc

Hópehelytánc Csilingling, csinglinling szállnak a pihe-puha pihék. Egy libben az orromra, majd azon nyomban elolvad. Ezüstösen szikráznak, mint megannyi csillámpor. Lassan hófehér paplan, lágyan mindent betakar. Rászállnak házra, mezőre, nyuszi, őzike csak berzeng. Juj, de hideg, minő dolog, velük egész világ forog. A pihék csak kacarásznak, jól átvertük kis balgákat. Röpi-röpi, körbe-körbe, ájultan hull alá … Olvass tovább

Keresés

Vajon mi a boldogság ára, ki tudná azt pontosan. Csak állandóan keressük, mint a megszállottak. Rohanunk jobbra, és balra, sokszor széjjel sem nézünk, és lehet, számtalanszor szembe jött, mi pedig észre sem vettük. Oly jó lenne végre nyugodtan elbámulni a messzeségen, hisz megannyi csoda körülvesz, melyekért élnünk érdemes. Embertársaim, nehogy már csüggedjünk, ebben a nyomasztó … Olvass tovább

Kalitkában

Mindenütt vastag falak vesznek körül, esténként libbenő,vigyorgó árnyak a falon, nem csodálom, ha kinevetnek, hiszen magunknak csináltuk ezt az egészet. A nap is szomorú mosollyal néz ránk, alig lát mozgást itt lenn, nincs merre mennünk, a falak vastagok, fogva tartják mindazt, mit lelkünk rejt, szabadságot, és hitet. Sóvárgunk a szabadságra, mely helyett karantént, tesztet kapunk … Olvass tovább

A halványuló nap

Már csak kókadozva, fáradtan pislákolsz, ebben a nehéz helyzetben nem tudsz erőteljes fényárban úszni, hogy elárassz jóságoddal mindent, mi megfáradt. A horizonton halványuló képek kavalkádja, menekülnék előre csak, valamilyen irányba, de utamat állják a sok szörnynek látszó emberek, pedig csak elernyedve szeretném lehajtani fejemet. Megpihenni végre ettől a fordított világtól, ahol mindenütt a gonoszság a … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizennegyedik történet

Az ellentétek vonzzák egymást, szoktuk nagyon gyakran mondani, de hogy is van ez a valóságban. A szó szoros értelmében is, amikor a természetben valahol vihar készül, akkor előtte valami fullasztó, nyomasztó fülledtség van, a napsugarak is gyilkosan perzselnek, mígnem nagy hirtelenjében elsötétedik minden, hatalmas telített fekete fellegek jelennek meg, összecsap a hideg, és meleg levegő, … Olvass tovább

Magány

Magány Csak várod az idő múlását, szeretnéd, ha történne valami, most Veled, de csak a bágyadt percek osonnak, előre, mint megannyi porszem a szélben. Illannak a fényes pillanatok, harangok hirdetik az idő vánszorgását, csak előre bimm-bamm, bimm-bamm, és remélsz egy szebb percet, órát, mikor valaki melléd ül, s Te elmondhatod szíved összes titkát. Mi fáj, … Olvass tovább

Küzdelem

Az egész emberi mivoltunk tulajdonképpen e körül a fogalom körül forog. Már a fogantatás pillanatában eldől, melyik spermium volt a legéletképesebb, a \”viktory\”, tehát a győztes. Az állatvilágban is farkastörvények uralkodnak, amelyik egyed a legerősebb, legrátermettebb, az mindig kiharcolja magának a fő helyet, ő fogja vezetni az egész csapatot, felel az egész falka/csoport minden egyes … Olvass tovább

Őszi dal

Őszi dal Az ablakomon friss szonáta dallamai, frissítő, hűs zápor éneke mindez, leporolja fák leveleit, melyek már búcsúcsókot adnak, és színes táncot lejtnek. A lugas alatt állva édes illatot hoz a szél, a szőlőszemek hada harsányan megér, várja a szüret vidám, kacajgós hangulatát, amikor éretten, alázattal átadja magát. Az almafák roskadoznak a pirosló termés alatt, … Olvass tovább

Őszi ború

Őszi ború Tompa dallamok szakítják meg a csendet, az eső mélabús hangon kesereg. Szikrázó napfényt sirat, mely lassan csak álom, zizzenő levelek kavargását látom. Ősz uralja most már az egész világot, festő palettáján százféle színt mázol. Aztán szétloccsantja fákra, és bokrokra, hunyorogva szétnéz, ámul lopakodva. Istenem de szép ez, maga a mennyország, szívet gyönyörködtet, megannyi … Olvass tovább

Az adakozó ősz

A természet sokarcúsága mindig csodálatba ejt. Tavasszal, amint a pici magvacskákból harsány szimfóniával fejlődnek a szebbnél-szebb növények, legyen az haszonnövény, vagy díszcserje, fák, mezei virágok, mind-mind egy igazi csoda. Nyáron pompáznak, aztán augusztus derekán már érződik a búcsúzás, elmúlás hangulata, és amint búcsúzáskor kézfogásra nyújtjuk kezeinket, szinte ugyanúgy cselekszik \”földanyánk\” is, széttárt kezein illatoznak a … Olvass tovább

Bizonytalanság

Bizonytalanság Nehéz a szív, nyomasztja valami, mintha kősziklák nehezednének rá, mit miért teszünk, ki tudja megmondani, hogy végre jöjjön a megnyugvás… Sokszor fohászaim szállnak az égig, melyek minden atomja istenhez kiált, segíts meg engem, repíts magasba, ne éljem meg a sorsszimfóniát. Melyben lüktetve zakatol minden, mintha hatalmas gejzír törne át, majd hullámsírba aláhull mindez, és … Olvass tovább

A macska

Zsófi mindig szerette a rendet maga körül, különösen amióta nyugdíjas éveit tapossa. Már nincs az a rohanás, mint amikor el kellett látnia az egész családot, és a munkában is helyt kellett állnia, manapság lazán, nyugisan telnek napjai. Kiélheti a természethez való szeretetét, rengeteget járnak férjével sétálni, emeletes, teraszos házuk minden szegletét virágokkal ékesíti, sőt még … Olvass tovább

Ha együtt a család

Éva gyerekkorától megszokta, hogy ünnepek táján rokoni látogatásokra jártak, vagy őket látogatták meg elég sokan a közeli rokonságból. Nem csoda, hisz édesanyja népes családból származott, egyszer buliból összeszámolták testvérével, hogy anyai-, és apai ágon 23-an vannak összesen unokatesók. Ez a helyzet számtalan találkozáskor jó szórakozásokra adott alkalmat, hisz legkevesebb 4-5 gyermek mindig volt együtt, és … Olvass tovább

Tücsökszó

Tücsökszó Te csak ciripelj drága testvérem, húzd el, hogy minden fáj nekem. Adjál reményt a szíveknek, miért kell aggódva félnünk mindenért. Szóljon a bűvös muzsika, szálljon fel égig a magasba, zengjen a dalod mindenütt, seperjen el bút, s hozzon derűt. Lelkeink megnyílva, áhítva, mennyei dalokat dúdolva, szebb napokat remélve éneklünk, Istenem adj erőt minékünk. Add, … Olvass tovább

Kételyek között

Kételyek között Vajon mi a helyes út ebben a bonyolult világban? Nem tudhatjuk, csak rójuk utunkat mindnyájan. Sokszor rögös, sokszor szétágazó, merre menjek, mit is válasszak, ki mondhatja meg ezt nekem? Szeretni oly jó, csodálatos érzés, mikor a lélek lelket ölelve átadja magát, egymásért élnek. Biztos, hogy ő az, kit a sors nekem rendelt, kérdezem … Olvass tovább