Szabó VeronikaA gyógyír Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb, vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. … Olvass tovább
Ha valaki a jóképű, dúsbajuszú, ámbár jól megtermettnek semmiképp sem mondható Zajta Miklósra nézett, meg nem mondta volna róla, miféle erővel és adottsággal rendelkezik. Képes volt felemelni egy 50 kg-os teli zsákot a fogával, amit más alkalommal játszi módon kapott fel a vállára. Hírnevét öregbítette az a tény, hogy egy ismert, s már babérokat szerzett … Olvass tovább
Szíved köré rajzolom az életem, belsejébe puha ágyat vess nekem! Csókolj rózsát homlokomra kedvesem, szárba szökkent ölelésed kell nekem! Napsugárral játszadozva fuss velem, szellő-látta mosolyodat küldd nekem! Hajtsd vállamra fejed, dúdold énekem, simogató szerelmedet add nekem!
Keblemről kövek hullanak. Széles sikollyal elűzöm a magányt. Régvolt anyám kulcsba font kezekkel érinti homlokomat. Áldását adja rám.
Napok óta fennálló problémámmal felkeresem a szemészetet. Úgyis mennem kell reggel laborvizsgálatra, s ha azzal végzek, bejelentkezem. Remélem, most nem kell egy baba-kihordásnyi időt várnom a legközelebbi időpontra, mint legutóbb, amikor új szemüvegre volt szükségem. Az ablakhoz megyek. – Jó napok kívánok! Szeretnék kérni egy szemvizsgálatot! – Mi a panasza? – kérdi az időpontot adó. … Olvass tovább
MEGJELENT: Szabó Veronika: Szellők útján vándorolva c. verseskönyve és E-kötete is! Oldalszám: 210 oldal A szerző elérhetősége a Holnap Magazin oldalán: https://holnapmagazin.hu/profile/Veronika6591 A nyomtatott kötet megrendelhető a szerzőnél. Az E-kötet megvásárolható a Holnap Magazin webáruházában! Szabó Veronika kötete kalandra hív minket, az őszinte érzelmek világába. Letisztult, szépen formált sorok, játékos, vagy éppen fájdalommal teli versek mutatják … Olvass tovább
Alkony Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár … Olvass tovább
Hiányzol Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol. Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom levegő, annyira hiányzol. Hiányzol, … Olvass tovább
A két cimbora korán indult útnak, hogy még a harmatos hajnal hasadásában elkezdhessék az aratómunkák rájuk eső részét. A szépen sárgálló gabonaféle felső végén szerényen hajladozott a dús kalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, akik mögött a marokszedő gyerekek, nők, fiatalok szorgoskodtak. A kötők a … Olvass tovább
A két cimbora korán indult útnak, hogy még a harmatos hajnal hasadásában elkezdhessék az aratómunkák rájuk eső részét. A szépen sárgálló gabonaféle felső végén szerényen hajladozott a dús kalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, akik mögött a marokszedő gyerekek, nők, fiatalok szorgoskodtak. A kötők a … Olvass tovább
Terebélyes asszonyként állok a tükör előtt. Melyik ruhát vegyem fel? Ha deréktájon nézem magam, mindenből kidudorodik az iszonyúan vastag hájam, ami őszintén mutatja meg sokszázalékos zsírtartalmamat. Ha testem felső részére tekintek, hatalmas melleimet látom, amik szinte kiszúrják a feltűnően rám bámuló férfiak meredező szemét. Ha meg egészben nézem a testemet, úgy nézek ki, mintha egy … Olvass tovább
A szerelmesek az árok szélén, boldogsággal telve, jövőjükről álmodozva ültek a lemenő Nap fénye alatt. Bözsike vígan fújva számlálgatta az elvirágzott pitypang hófehér maradványait, s kíváncsian várt az eredményre. „Szeret,… nem szeret… szeret, nem szeret… Szeret!” – kiáltotta ujjongva, amit amúgy is tudott. Eddig megélt 16 évével olyan volt, mint a zsenge harmat. Gyönyörű, vállára … Olvass tovább
Derűt árasztó reggelen, harmatos fű tetején vitte lábuk a munkába indulókat. Mindannyiuknak jól esett a harapni való levegő. Egyre-másra nyíltak a többségében nádfedeles porták kiskapui, hogy fejés után az asszonyok útjukra engedhessék legelészni vágyó teheneiket. Maguk, vagy nagyobbacska gyermekeik az útkereszteződésig kísérték tarka bőrű jószágaikat, ott csatlakoztatták azokat a falu gulyájához. A csapat elején nyakában … Olvass tovább
Minek mégy te olyan helyre? Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A … Olvass tovább
Örömtáncot lejtve érkezett meg a sorára váró tavasz. Már a lustább hófoltok is világgá mentek, semmi sem mutatta a tél nyomát. Eltette magát jövőre a szerényen fejet hajtó fehér hóvirág, hogy átadja helyét az álmukból magukhoz térő fák dús rügyeinek és a sokféle színes virágnak. Az itthon telelő madarak víg nótákra keltek, s hosszú, kimerítő … Olvass tovább
A család aprónépe kíváncsian hallgatja az édesanyjuk szájából elhangzó izgalmas, vagy csodaszép, de mindig tanulsággal végződő meséket. A kis házban a sok jó ember szűkösen bár, de nyugodtan elfér. Az anya a háztartás vezetése mellett rengeteg időt tölt csemetéivel, hogy azok rendesen és egészségesen fejlődjenek. A nagyobbak tanuljanak jól az iskolában, a kisebbek meg játsszanak … Olvass tovább