TALÁLJUK MEG VÉGRE

Bombákat mostanra rakéták váltották, míg a harcoló felek egymást vádolják, anya siratja gyermekét, testvér testvérét, fegyvergyáros titokban dörzsöli tenyerét. Lecsengő boldogságok, növekvő borzalom, értelmetlen halálcsúszdán nagy a forgalom, kiért és miért?, ám tudjuk a hátteret, elterelni a valóságról, az igazi képet. Néma a hirtelen halál, ordít a fájdalom, nem lesz kivétel, mindenkit érint bántalom, éjszakai … Olvass tovább

VIGYÁZZ A SZÍNEKKEL

Hol a sasok szabadon röpülnek, a párok boldogan közösülnek, szabad ország, felhőtlen szerelmek, hegyek sem állnak ellent szeleknek. Itt a Kánaán, szabadon folyik itt minden, ó mily boldogság ez nekem, Atyaúristen, legelésző nyájak, bika bika hátán, szemem akad, szomorú tehenek látványán. Bolond egy világ lett, romantikát törlik, furcsa népek európát özönlik, más kultúrák, szokások, belénk … Olvass tovább

MAI REGGEL

Berobbant a nyári reggel, bő harmattal csicsergéssel, ni csak csóka, hogyan vartyog, napsugár is előslattyog. Kávé illat, ügyes vagyok, ma reggel is én kotyvasztok, vigyázva hogy ne lottyanjon, ágyba viszem, néz az asszony. Kakas ólban észbe kapott, kukorékolt is egy nagyot, Morzsa vakkant, tán megijedt, nem, csak cicánk ott lépkedett. Így kávétól felfrissülve, kinézek az … Olvass tovább

APÁK NAPJA 2022

Szárnyaló időben, emlékek halmaza, míg gyerek voltam, nekem is jutott Apa, majd gyermekeimnek lettem jó támasza, mára már felnőttek, hát lettem nagypapa. Nyikorgó szekérrel gurulnak az évek, néha egy egy kátyú, majd döccen a kerék, feltehető hogy leselkednek veszélyek, álmomban előfordulnak tündérmesék. Öröm rátok nézni, és hallom hangotok, nehéz már a járás, de erőm is … Olvass tovább

DÖCÖGŐ SZEKÉRREL A TENGERIG

Fellázadt szívem, parancsolt kezemnek, fogj egy tollat, írj már kiskegyednek, látod küldi a szebbnél szebb képeket, ne ébressz benne felesleges kétségeket. Írónak agyában, keveregtek a szavak, gondolatai számos éjszakát virrasztanak, míg lilaakác ontja bódítóillatát, álmodat őrizd, mert elvesztheted éjcsillagát. Tartsd magadba éjnek álmodott látomásait, ne meséld senkinek, ezek a te kincseid, csak őneki mesélem, álmodott … Olvass tovább

KÉSŐI GYERMEKNAP

Színes lufik csillogva tarkállottak, készült palacsinta, sült finom lángos, gyermeknapra készülve munkálkodtak, színpadot elfoglalta bohóctáncos. Mézesbábos, sárgállik a törökméz, szinte fehér fátyol a vattacukor, ilyenkor szülő gondosan körülnéz, majd rákiált gyermekére, hová mész. Ágota neked körhinta nem való, de gumivárban ugrálhatsz kedvedre, az lesz neked igaz boldogságfaló, Nelli lányom, vigyázhatnál nyelvedre. Trixi a kijó a … Olvass tovább

ELFUTOTT AZ IDŐ

Hol vannak az árnyas utcák, a vadgesztenye fákkal, mikor Stájer bácsi végigment, fagylaltos taligával. Csilingelt, míg két kerék zörgött, egy gombóc csak ötven fillér, két gombóccal kaptok egy forintér, olcsón mérem, így füstölgött. Fagylalt az van már ezerféle, ám drága lett a nyalás bére, már meggondolom, hogy mit nyalok, változtak nagyon a korszakok. Olcsó volt … Olvass tovább

A Nő

Kisasszony küldöm önnek e pársor írásom, most Nőnapi köszöntőm én így kínálom, Kiskegyednek virágözönt hozzon tavasz, édes ajkait sosem hagyja el panasz. Szeretve gondoljon e sorok írójára, e szavakban van a csók, és virág varázsa, benne a boldogság, mely sokszor oly kevés, de mégis több, mint a tücsökciripelés. Vénáimban őrízem gyönyörű szépségét, jövőbeli találkozásunk reménységét, … Olvass tovább

MOST IS AZ VAGYOK

MOST IS AZ VAGYOK Nem így akarok írni, keserű száj ízzel, vagy üres aggyal, esetleg félszívvel, van egy feneketlen, agyonfoltozott zsákom, hozzá különleges remeteségem, magányom. Ez a zsák tartalmaz, mindenféle kacatot, koromhoz kötött régi holmit, vagy új kalapot, ám minek nekem új kalap, régit sem hordom, sokszor még ötvenéves ingem is magamra bontom. Szép szavak … Olvass tovább

NEKEM BOLDOG KARÁCSONYT ADTATOK

Telihold fénye csiklandozta szobámat, Míg én asztalomnál ettem vacsorámat, Asztalon advent koszorú, rajt négy gyertya, Így ért hetvenöt életév karácsonya. Nem szoktam dicsekedni, azért most teszem, Nehéz volt ez az év is, ám volt örömem, Ez volta legszebb, igaz nem volt Karácsony, Azóta Máriapócs, örök varázsom. „Irodalom művésze” díjat át adták, Ahol láthattam a Könnyező … Olvass tovább

Karácsonyfantomja

Négy gyertya adventnak koszorúján, hát megszületett Krisztus Király, minden év egy újabb várakozás, Ő pedig itt van, köztünk a varázs. Közöttünk jár, ki nem veszi észre, aki oly gyenge, hitének nem kertésze, Ő ott van velünk árnyékban és a fényben, boldog nevetésben, a pottyanó könnyben. Betlehemi csillag, ragyogj nekünk, Ó Urunk, mindig itt köztünk velünk, … Olvass tovább

GYÁSZ

Mikor gyász leple hull döbbent lelkünkre, könnyfátyol omlik alá szemünkre, emlékeink országútján szeretteink mennek, majd beállunk a sorba, hol angyalok röpködnek. Hosszú a sor, se eleje se vége, mindenkit vár, Teremtőnek ítélőszéke, nem néz vissza senki, előretekintenek, ahol Kerubok, kit balra vagy jobbra intenek. Lenn a Földön, gyász énekek zengnek, mécsesek gyertyák, fényei remegnek, ki … Olvass tovább

DRÁVÁNKNAK GYÖNYÖRŰ ERÉNYE

Dráva fürdeti kelőnap sugarát, vagy tükrözi alkonypír palástját, már nem fagy be vize mint régen tette, ám bíz sok emlékét már eltemette. Ülök partján, figyelem mormogását, csiszolt kavicsok közt lesem aranyát, igen, homok között, csillan a sárga, pici a szemcse, de arany a drága. Annyi de annyi kincse van folyónknak, mint éjszakai csillagos égboltnak, sétahajót … Olvass tovább

VÁNDORNAK IS VAN HAZÁJA

Bennem egy óriás, ám sokszor törpe vagyok, néha bénán lefagyok, máskor meg szárnyalok, oda vágyik mindig lelkem, hol magyar a szó, él vagy netán már nyugszik, az az édes anyó. Lehet máshol zöldebb a rét, mégis idegen vagyok, itt ez a Hazám, ismerősek illatok a szagok, országon belül, ha netán máshova telepszem, esetleg gyüttmöntnek mondanak, … Olvass tovább

ITTAM AJKA NEDŰJÉBŐL

Parki padon ért a hajnal, agyam telli gondolattal, emlékekbe bonyolódtam, dús harmattal mosakodtam. Majd napfénnyel törölköztem, erdészlakba beköltöztem, gombát szedtem estebédre, szederbor volt öblítésre. Múzsámat is, én odavártam, addig egy üveggel bevágtam, erdő szelleme elbódított, ébresztve a nőm simogatott. Felébredtem elbűvölten, mosolyától megbűvölten, ittam ajka nedűjéből, tüzet kaptam szép szemétől. Vágy fokától teste égett, felettünk … Olvass tovább

KI VÉTKEZIK NAGYOBBAT

Voltunk, vagyunk, leszünk, hisz erőnk a hit, nemzetünk kinevelt, sok kiváló államférfit, Pozsonynál csatát nyertünk, mit tanítanak, harangot délben, győzelmünkért kondítanak. Gyűlöletet, haragot, elmosták az évek, ideje volna már egy örök bölcsességnek, mely életünkbe, jövőnkbe nyugalmat hozna, jólétet teremtene, róla nem csak álmodozna. Monarchia bukása Trianont küldte nyakunkba, fájdalmas mondatok szövődtek dalunkba, lobogónk még a … Olvass tovább

HA NÓTÁD NINCSEN

Poharaztam poharaztam, palackot hát mind kiittam, Kékfrankos volt a szép neve, hatott nagyot a hegy leve. Búbánatra semmi okom, nótámat majd elhúzatom, cigány ugrik készségesen, húr bíz szakad bőségesen. De a nagybőgőt megkíméltem, a szép barnát megigéztem, ha nótád nincsen, lelked bánja, így szívednek nem lesz gyámja. Öleljen a formás karod, felejtsél minden bánatot, csücsörítsen … Olvass tovább

A CSODÁLKOZÓK

A valóság csodájába merülnék újra, mesékből elég, fátylat terítek a múltra, tán meríthetném pennám, költői vénámba, most olajat töltök, a fényt adó lámpába. Gyertek elő szép szavak, mondatokba szőlek, hogy legyen dolga újra a ringó bölcsőnek, újszülött költőket nevelhet fel ez honom, csakhogy én már ott leszek, a letűnt alkonyon. Dráva habja emészti feltörő sóhajom, … Olvass tovább

Cigány jóslás

Az emlékezés is koszorúvá válik, szemedből néha kirobban könnyed, tövisből font árnyék, mely kísér, kővé vált megsebzett szíved. Kinek kezdete nincs, annak vége sem, szikrázó nyomokban Csillag kihunyt, megérted már azon hideg teleket, mikor szán nem siklott, hó sem hullt. Érzed hidegét a télnek – vacogsz, egy kis kocsma utadba térdel, magadban kicsit gondolkodol, bemenjek … Olvass tovább

Ajkán maradt örökké

Messze, a némaság mögött nem nyílik rés a feledésnek, hálás vagy olykor magadnak, ha néha mosolyt engedsz az emléknek. Izzik a fény a hócsillogó parton, torka kapar az északi szélnek, csak Te adsz választ ajkaddal nekem, hogy ezt mind elfogadod-e szépnek. Félénken csókolnám le ajkadról a forró téboly keserű-édes kenyerét, meglásd, itt a Drávának partján … Olvass tovább