Nem kell, hogy

Összes megtekintés: 594 

Összes megtekintés: 594  Nem kell, hogy Nem kell, hogy keltsél, nem kell, hogy féltsél, ebben a versben nem kell minden szót megértsél, pedig néked írom, csak tenéked, csak teérted, mert te érted! Olvassad a soraimat, sorok közt a sorsaimat, nem kell, hogy engemet szeressél, betűk között megkeressél, nem kell már, hogy megtaláljál, életemért kiabáljál! Néked írok, … Olvass tovább

Szebben szólnék

Összes megtekintés: 955 

Összes megtekintés: 955  Szebben szólnék Nézd, annyi isten rebben, de magamét nem lelem benne, szebben szólnék, de nekem csak csak ő van felfeszített napjaimban! Nézd, mennyi álszent ember, magam helyét köztük nem lelem meg, szebben szólnék, de nekem csak ez van rímekbe rót szavaimban! Nézd, itt szerelem virágzik, s nincs sehol aki mellőlem hiányzik, szebben szólnék, … Olvass tovább

Nagyvárosi remete

Összes megtekintés: 583 

Összes megtekintés: 583  Nagyvárosi remete Nagyvárosi remete lettem, létem társas magányos fény, vén vagyok gyermek lélekkel, de nem kellek és ez mára tény! Ne sajnáljon senki engem, én sem teszem, újra elhagytak, bele is haltam, de ébredezek, csak magamban hordhatom keresztem. Nagyvárosi remete lettem, hol ketten voltunk nem is olyan rég, kettőnk szobrát lelepleztem, de szavaid … Olvass tovább

Nem röpke pillanat

Összes megtekintés: 563 

Összes megtekintés: 563  Nem röpke pillanat Nem röpke pillanat, éjjeli csendes bókok, reszket a test percek illannak, nem érve ajkad élednek csókok. Éjféli ölelés ez, nem érve tested, lázadva a megszokások ellen, ismeretlen ismerve érted remegve. Pillantásomra feszülsz, mint ruhád kebledre, figyelve egymásra szavakba merülsz, simogatva lelked teszek a kedvedre. Szemtelen szeretkezés, meztelenné lesz valónk, nem … Olvass tovább

Mert szép volt az év

Összes megtekintés: 713 

Összes megtekintés: 713  Mert szép volt az év Szép volt az év, bár minden felég a tarló még szúrja szívem, de szép volt az év, s míg kék fenn az ég az én szívem fakaszt még rügyet. Itt vagyok, s élek, semmitől sem félve, zsákomban a nyárnak aranya, mert amíg élek, őrzöm a képet, visszavár Tolna, … Olvass tovább

Küszöb felett

Összes megtekintés: 663 

Összes megtekintés: 663  Küszöb felett Küszöb felett ajtó alatt, résen át szökik a pillanat, befelé szél zúg hátamig eljut, magányomban itt marad. Akarat, gyenge szellő, felhő a gond fejem felett, villámot szór, dördülve szól, – Mozdulj vagy megesz a fene… Megette már, van vagy két hónapja tán, hogy a tál előttem üres, s mint rühes kutya, … Olvass tovább

Ölelve, vágyva

Összes megtekintés: 727 

Összes megtekintés: 727  Ölelve, vágyva Ölelve, vágyva, kín, s gyönyör egy ájulásban, álruhában meztelen valónkkal, feloldódva egy csókba, ölünkön érezve tüzet, s lángot, szeretkezve ölelve át egy egész világot. Virágot bont a kar, ölelve szakadatlan élve a kéjjel, mint álmainkba minden áldott éjjel, lucskos testtel fonódva a másik testébe, lelkünk forralva egy mérhetetlen edénybe, mely mint … Olvass tovább

Groteszk – Elmúlás

Összes megtekintés: 666 

Összes megtekintés: 666  Groteszk Elmúlás Tacsakos fénnyel, tépett kéjjel az éjjel jő felém a fekete mén, hátán a halál, s hol áll még az élet fája fáj az elmúlásba a költő, kinek töltőtolla vérrel rója egy kéreg hátuljára, ó gyönyörű nő, te láttál élve utoljára. Ajka sápad, sárba vágja testét, az estét egy szignóval szigorún magáénak … Olvass tovább

Csak magamat

Összes megtekintés: 870 

Összes megtekintés: 870  Csak magamat Magamat leltem csak e csendes éjben, ebben a süket, s hangtalan jelbeszédben, hol pókfonál az idő a sarokban, s lomha nyugalommal bábozza be pókja a holnap bosszantó zümmögéseit. Mélán, bénán néznek reám a falak, hidegen a mennyezet betakar, s egy falat kalácsillat száll tova, csillan az ostoba éj, szemem vérhálós szegletén. … Olvass tovább

A Hazáért

Összes megtekintés: 462 

Összes megtekintés: 462  A Hazáért Hosszú harcok tépték arcát, marták testét, kiárulták, szajhává lett fiai kezében, s egére viharfelhők gyűlnek… ruhája rongyos trikolór, idegen mind ki itt hatalmat bitorol, s nem harcol érette senki, világos hogyan kell fegyvert letenni, s lenni tengni semmiért nem felelni… – hol vagy ki kardot tudsz emelni?!- Igenis kardot, Attila kardját … Olvass tovább

Létsajduló

Összes megtekintés: 1,182 

Összes megtekintés: 1,182  Létsajduló Kányák verik fel révedésem, nyomorult fekete varjak, pókhálón lóg, s forr éltemnek érve, fűt a vágy, hogy élni akarjak. A karnak vágya tenni a tehetetlent, egy ölelésbe sűrítve szerelmem, s míg éljük az élhetetlent, feledem hitem, s leszek eretnek, csontjaimból ácsolok roppant keresztet, hogy érző idegeim kössenek oda, golgotám fénye szemedben, hogy … Olvass tovább

Kiért áldom

Összes megtekintés: 618 

Összes megtekintés: 618  Kiért áldom Te templomom oltára, ki elé lelkem szőnyegét terítem imára hajló térdel, kiért áldom a lélek kínját, mert kevés érted bennem az érdem, hogy éltem hídját lépd, mert ingatag lóg az magam partjai közt kifeszítve… Segítene tán, ha csodák lennének, s tennélek szép baldachinos ágyba, látva fényeden ahogy a beteljesülés csuprát bennem … Olvass tovább

Furcsa rend

Összes megtekintés: 567 

Összes megtekintés: 567  Furcsa rend Konfekció osztályról mérted a vágyat, ésszel és hidegen, úgy ballagtam én utánad mint egy nagyon furcsa idegen, de az idegek harca volt, ezt láttam minden egyes pillantásban, villanásban mit üzent tekinteted… …igen láttam, lettem volna bár vak, miért enged látni az én Istenem?! Szemembe néztél, valamit kerestél, de jól el volt … Olvass tovább

Ellenünk törőknek

Összes megtekintés: 585 

Összes megtekintés: 585  Ellenünk törőknek Ott téblábol bennünk a kulcsos ember, záraink mégsem nyitja, kulcsát a létbilincsében el nem fordítja, hiába ordítja a lélek – uram engedj most élnem! – Nem félem a holnapot a napot, s annak minden fényét terítem rád, fejünkre kalapot, s majd néznek ránk ostobán a szürke alakok, s mi ablakot nyitunk, … Olvass tovább

Underground szerelem

Összes megtekintés: 1,245 

Összes megtekintés: 1,245  Underground szerelem Kifeszítem magamból a kintvilágot, kint világlott, de bennem est lett sötétedett, csillagvirágot szedtem, ettem-ittam nyálam sírva nyeltem, mint nyeretlen fejem vesztve… megveszve, habzó lélekszájjal, ordasbú a szívemet vigyorral harapdálja, de állja mert várja az ismerős érzést, vonagló erein túl a szivárgó vérzést, és hogy fájjon a szájon hiányzó csók, a csóka … Olvass tovább

Repülni hív

Összes megtekintés: 540 

Összes megtekintés: 540  Repülni hív Repülni hív a lét, fejthetetlen titkai feletted, s míg emelted magadból a fényt önmagad mégis kifeledted. Időtlen pillangó reppenésed zene, melytől a minden-világ rezzen, rémeid fájdalombilincseiből kovácsolva, új világot teremtesz! S míg eléred, húsodból tépett inakból fonsz fel-felének hágcsót, vérkönnyes rongyaid eldobva, te senkinek se játszol! Alattad időormok szakadnak, de egy … Olvass tovább

Nincs napja

Összes megtekintés: 1,005 

Összes megtekintés: 1,005  Nincs napja Naptáramat búval nézem, mindennek van napja, ünnepelni, mindenre emlékezni, s mindarra, mi lázít haraggal… Mindenre gondolt ki írta, de bizton nem volt idevaló, vagy nem vállalta nyíltan, vagy kevés a borravaló, nem tudom mi oka, s hány foka lehet a láznak, hogy mindennek van napja, de nincs a Magyarságnak! Van államalapítás, … Olvass tovább

Őrzőm, Chamuel

Összes megtekintés: 547 

Összes megtekintés: 547  Őrzőm, Chamuel Békesség, Chamuel, őrzőm, ki dühöm fojtod, te ki ott voltál jöttömkor, s ki kötelem oldod, áldott angyala az úrnak, mestere minden lélekhúrnak, kérlek járj most el dolgomban, s adj erőt, hogy maradjak, nyugalomban oldódva másokba haraggal ne marjak, s akarjak érted, általad jó lenni! Én csak egy költő vagyok, s szárnyam … Olvass tovább

Veszett világban

Összes megtekintés: 623 

Összes megtekintés: 623  Veszett világban Ellenem lett a fény is, – miért hittem, most minden jó? Beteljesült a tézis, vesztesnek győzni nem való! Az elhaló jaj szó húsa mélyére vérrel temet, forró idegpályákon keresem bűnös tettemet… – Megalkudni miért nem lehet?! Ocsmány világom élsz ma, s holnap saradba döglesz, sírodon vérem virágod, s ha majd a … Olvass tovább

Egy Magyar vándor

Összes megtekintés: 634 

Összes megtekintés: 634  Egy Magyar vándor Savas gyomorral korgott, a tömeg fel se vette, szenny etette,s lopott, magát igen mélyre vetette… Tehette, nem volt élő senkije, se holt után nem volt adós, nyomorbűzös inge kincse, s egy kukán vett kabát, csatakos… Csatlósa volt a napsütésnek, s áldotta az égi lovagot, küzdött mindenféle jött-ment széllel, s gyűlölte, … Olvass tovább