A hír, ma szenzáció. – Azt ki vagyok.

Összes megtekintés: 854 

Összes megtekintés: 854  A hír, ma szenzáció Volt idő mikor az volt a hír, hogy átadták, felépült, s avatták, meg megnyerte és első volt… s mindez csak volt, átkos régi kor… de ma már új van, új idő, s nem múlik el délidő, hogy ne halld, ki az ki aznap meghalt, mert elgázolták, megöltek, felkoncolták, s … Olvass tovább

Tolvajok közt. – Fénye rejtő sötétben.

Összes megtekintés: 1,462 

Összes megtekintés: 1,462  Tolvajok közt Nincs jegyzője hányszor írtam, hogy tolvajok közt tűnik vagyonunk és bírája sincsen, ha a közös elillan nézzük, tűrjük míg félelemtől hallgatunk! Te tisztességgel robotolsz és adót fizetsz, besúgó szemek lesik minden dolgodat, s feljegyzik: miből mennyit, s kinek viszel irigylik, ha egyik napod a másiknál boldogabb! S míg győz egyre terhesebb … Olvass tovább

Fura fazon. – Antikvárium. – Te türelmetlen lélek. – Ihlet nélkül.

Összes megtekintés: 593 

Összes megtekintés: 593  Fura fazon Fura fazon, az vagyok…. gondolja más, s magam is Drága bár nem kő, az vagyok ki nem ragyog, de maga ékszere… Észtere, oldószere napjainak párolgó vágyának üvegcséjéből… Én, ki rád köszön, a belsődbe ágyazott ösztönök biccentése, irritált tüsszentése az élet szénanáthája, ki megtalálja az uniformizált emberekben is a mást, azt a … Olvass tovább

Még tűrni. – Utolsó passzus (Bolondos végrendelkezés.)

Összes megtekintés: 627 

Összes megtekintés: 627  Még tűrni Nagy bölcsesség ma csendben maradni, Indulataink keserű piruláját lenyelni, Ha kell, önnön-magunkat megtagadni, Az épp, hogy elfogadhatót szeretni. Még kell, bírni összeszorított fogakkal, Hogy ne üss még akkorát se mint ütnek, Nem káromolni ki se mondott szavakkal, Még akkor sem, ha bőrödbe jelet sütnek! Nagy bölcsesség ma csendben maradni, Indulatok nélkül … Olvass tovább

Hibáztam. – A semmi útját. – Morbidkák.

Összes megtekintés: 595 

Összes megtekintés: 595  Hibáztam Ettem-ittam alig, s áztam, korgó gyomrom, hát hol hibáztam?! Jöttem-mentem falig, s láttam, bolond magam, hát hol hibáztam!? Tettem-vettem semmit, s vártam, bütykös tenyerem, hát hol hibáztam!? Szedtem-vettem sokat, s elherdáltam még ép eszem, hát hol hibáztam!, Tengtem-lengtem a végén, s rátaláltam igaz lehet a vád: csakis én hibáztam! A semmi útját … Olvass tovább

Októberi merengő. – Veszett lélek.

Összes megtekintés: 708 

Összes megtekintés: 708  Októberi merengő A téren a csend zenekara játszik, fázik, reszket, s lehull az utolsó levél, kevély kedvel fú a szél, a kövezet ázik, s már nem látszik a nyáron elhajított szemét. A tél melynek hírnöke itt kószál, s leszáll dérrel fehéríteni az avart, min zavart zizzenéssel a fény kaszál, várja már paplanát a … Olvass tovább

Keresem elveszett… – Megfáradt érkező. – Szelídnek… – Fogyasztói társadalom. “Eladó az egész Világ”.

Összes megtekintés: 690 

Összes megtekintés: 690  Keresem elveszett… Tömegbe búvó öntudattal keresem elveszett önmagam, mert nincs az ki felkutatna, ha az énkép is végleg megtagad. Tekintetem a mának feszítem, s beleszédülök mélyembe, ha nő lennék, megtermékenyülve gubbasztanék saját méhemben. Köldökzsinórjaim kihez tapadnak, ki táplál tudásával, s vérével? Fény-anyák, mind elmaradnak, a sötétség altat nem létező képével. Bár úgy születnék … Olvass tovább

Felszállás előtt

Összes megtekintés: 949 

Összes megtekintés: 949  Féktelen meleggel tőrt ránk a nyár, a levegő vibrál, a távolban káprázatot szül a felhevült sin, s mint sikló tekeredik a messzeség váltókörzetébe, hogy ott egyetlen párban hirdesse a végtelen párhuzamot. A homokszín állomás falain árny-fény játszik a várakozók türelmével, míg lagymatag szellő repíti tova az elhajított szemetet. A váróterem hűvösét a búcsúzkodás … Olvass tovább

Gondolatszilánkok: Túra, Örök kérdés, Létérv. – Éhezni kell. – A huszonegyedik század margójára: Tömeg-lény. – Fészkeinkre.

Összes megtekintés: 639 

Összes megtekintés: 639  Gondolatszilánkok Túra Toll-túra folyik a kultúra, szégyenteljes tortúra, míg eljutsz a hétköznapokon túlra! Örök kérdés Kártyaváram utolsó két lapja, felraknám, de remeg az alapja… – Mire fel teremtésemnek hét napja?! Létérv Ölelj, hogy érezzek, vágj meg, vérezzem, kell még éreznem, véreznem, s léteznem! Éhezni kell Éhezni kell a reggelt az ébredést, A keserű … Olvass tovább

Őrült magány. – Tajtékzó habok. – Új fekete sereg.

Összes megtekintés: 689 

Összes megtekintés: 689  Őrült magány Előre lépett, megállt, töprengett győzni nem tudva, dudva agyán értelem csírája, nézett bambán, mi ez nem tudta… Megfáradt, leült, érthetetlen, de lelkében belül hevült, mint eddig soha semmiért, – valamit érzek! – ezzel szembesült… Felállt, s elindult, felforgatott maga körül mindent, intett, mint ki másnak int’ne, de nem lelt csak izzadt … Olvass tovább

A ma félelmeim. – Emlékezz.

Összes megtekintés: 738 

Összes megtekintés: 738  A ma félelmeim Megtört képeim szilánkjain lépek, vérző kísértet a belsőm falain, újholdam fényében, bennem égek, sikolyait vélem fülemben hallani. Nézz körbe, s mondd mit látsz!? Nyomor, sirám és kezdődő éhhalál, nem kerested, de megtalál, s míg állsz megkezdődik végtelen-sötét éjszakád! Elhallgatott csalások és árulások részeseivé lettünk, ellene nem tettünk, világunk buborék, rózsaszín … Olvass tovább

Ej, Magyar. – Új Krisztus. – Belém táguló világ. – Merre van feléd utam?

Összes megtekintés: 900 

Összes megtekintés: 900  Ej, Magyar Büszkeség bádogruhájába vert, mégis folyton panaszos a Magyar, leleményessége rajta kemény vért, szíve és sorsa mégis oly facsart. Történelmet író, s élő nemzet ez, tranzithelye megannyi rossznak, hol a tudás önmagát nemzette, s került más „bolond” a honnak. „Zsidónak” rossz lenne e kofa nép, külhonban adja el tudományát, de nem kamatra, … Olvass tovább

A vörös ráfolyt a fehérre… – Ő József Attila. – …és… – Holtak üzenete.

Összes megtekintés: 858 

Összes megtekintés: 858  A vörös ráfolyt a fehérre… A vörös ráfolyt a fehérre, a zöldre, őseink szégyenkezve néznek le a földre, szégyenkezve az ezrednyitó Magyarra, ki a megmaradtat olcsó pénzért eladja… Díszmagyarba búvik, hogy mellét verje, lényeges dolgainkról a szót elterelje, míg koszorúzni járnak lehajtott fővel, jövőnkkel még a legkevésbé sem törődve..! Képmutatás plakátokat tép le … Olvass tovább

Nem azért írok. – Ha van kételyed. – Borús magamnak. – Halkan üt. – Szürke kép.

Összes megtekintés: 1,132 

Összes megtekintés: 1,132  Nem azért írok Nem azért írom versem, hogy lomha időm elverhessem, engem ezért bárki szeressen, hogy bűneimért így fizessek! Nem azért írok, de muszáj, éles betűkkel faragni azt mi fáj, ha nem hallik mit szól a száj, s keserűn gyűlik számban a nyál… Nem azért írok szép sorokba, hogy helyettem álljon bárki sarokba, … Olvass tovább

Gőg március. – Nem várt méreg. – és… – Vess fényt.

Összes megtekintés: 1,030 

Összes megtekintés: 1,030  Gőg március Lassú gőggel tavaszodik, március kap így stafétabotot, a szív dobog, s lázad egyre a vér, s kiált: eredj hát tél, vedd a kalapod! S ki óvni volt, most szedi sátorfáját, hűvös kabátját, olvadnak fagyott könnyei, háta megett táncol Adorján és Lujza, a két ifjonc, március első szülött gyermeki. Ezer szólamba zendül … Olvass tovább