Vincent Vinous Csak egy gondolat… (Fortuna kisasszony) Mert hát mi is a véletlen? Káosz és állandók , egymásba fonódó őrületes tánca. És hogy mi a szerencse? Szemlélőtől függő , s pozitívnak tetsző események árja. Nem hihetem többnek ennél, Hisz sosem kaptam erre esélyt Az élet , nem egy regény Nincs ölbe hulló instant remény Ám valahogy most … Olvass tovább
Csak egy gondolat… (Vonatablakból) Édes hazám testét Számtalan féreg rágja, Métely e pecsét A gyönyörű tájnak Mi Petőfinek meseország, Móricznak meg csúfos botrány Az addig nékem úgy hat, Mint egy öreg ivócimbora Egyszerű , de nem rongyos Ki tartással viseli a sorsot Őszinte , de nem bántó Akár , egy baráti tanító Azért én senkit … Olvass tovább
Matekórán Csukódik a szem, S lankad az elme Én már nem veszekszem Hisz táblánál őkelme Karcol a kréta Hullik a por Ma nem vagyok préda Mégis borús e sor Logának ritmusa És a hatványok církusza Álomba ringat Ha nem vágok vissza De nem vagyok egyedül Itt ül egy sorstárs, Gondolataiba merül Sanyi , a padtárs … Olvass tovább
Kérdések Itt áll egy diák, Kinek kérdése temérdek Segítségért kiált, Csak egy választ remélve Kérdem hát a rendszert: Hová lett az értelem? De válszra sem méltat Eme rozsdás gépezet Majd kérdezem az embert: Kinek feje a homokban De felelni nem mer Hisz , „jó” neki a porban… Dohány lelkű gyökerek És üres fejű celebek Szaporodnak … Olvass tovább
Egri Kapitány vére Új koroknak védfalán Gondterhelten állok S akár egykor Ősapám, Ütközetre várok Én most pennával harcolok Holott meg nem vetem kardom De más már a világ, Mégis éppoly romlott Kapitány , Kapitányom! Ki itt álltál a várfalon, Hősi véred el nem vész Míg visz engem a harci hév! S bár rengeteg az ellen, … Olvass tovább
Költői kérdés Volt hogy csak ültem, Vártam és figyeltem Míg legbelül kihűltem, S volt úgy hogy elhittem Nem vár rám senki sem Volt úgy hogy kerestem Forrón és hevesen, De volt már hogy úgy tettem Engem már , nem érdekel Szerettem s gyűlöltem Halkan és üvöltve Büszkén és megtörve Tövissel szívemben Hát felétek nézek Halljátok … Olvass tovább
Születésnapomra József Attila vers átirat Húsz esztendős lettem én Meglepetés e költemény Csecse, Becse Ajándék , mellyel meglepem E kora nyári reggelen Magam, S magam Húsz évem már elszelelt Mire elhagytak a fellegek Ég veled, Gyötrelem? Egy éve pedig úgy esett, Hogy felvett az egyetem Csekély, Remény Mi elfogott engem Míg ifjonci lelkem, Gagyog, S … Olvass tovább
Az egyszerűség szépsége Számtalan , ama keserű kritika Amit írottam , gondoltam S mondtam, Ama fogaskerekekről Melyektől világunk foroghat S habár visszavonni Soha , egyiket sem fogom, Most gyönyörű magányomban Csendre intenek a lombok Az egyszerű csend, Mit énekelt a kertem Így eme szép reggel, Némi békére leltem Sokat gondoltam, S mégtöbbet merengtem, Hogy miért … Olvass tovább
Számomra a köd… Sokaknak ha jön a köd, A világ egyre kevesebb Utálják e szürke függönyt, S bosszankodnak hevesen De számomra a köd Igen csak gyönyörű Tőle a világ , nekem csak több S néhol akár meseszerű Mert eme szürke varázslepel E zord világba , rejtélyt lehel Melytől szinte elhiszem Hogy a mocsok alatt, Szépség … Olvass tovább
Az érme két fele – Első vers : A vallomás Két testvér , ki bennem él , két hatalmas ellentét Egyik angyal szárnyon , másik ördög háton jött elém Rengetegszer összevesznek , de egymás nélkül nem léteznek Akár a fény és sűrű árnyak , mik együtt járnak e földtekén Szürkeség hamva , s bánat karma, … Olvass tovább
Nem értem Nem értem mindazt, Mit az élet tett velem S nem értem azt sem, Miért ítél felettem? Hisz egyetlen bűnöm, Hogy embernek születtem S próbálok élni, E kegyetlen szerepben Hárpiát szerettem Míg barátom temettem Majd üvegnek alján, Bánatom feledtem De nem ölsz meg élet, Hát ne szívd a vérem Megyek tovább, Még mindíg előre … Olvass tovább
Fények a ködben Folyik az idő köröttem Vagy tán el is repül fölöttem? Szürreális színek , s árnyak Miktől érzem szemem fárad Itt csendben ülve , s egy jelet várva De elmém nem lankadhat Nem törhet meg az akarat Mert a szüntelen figyelem, Mi ledönti a falakat S ekkor túl a ködön Az árnyak fölött … Olvass tovább
Éjszakai Bagoly Leszállott hát ismét S hozta sötét köpenyét E régi jó ismerős, Barátom , az Éj Beburkol a csönd Mint puha köntös S megbékél a világ, Az árnyékok között Csak a néma Hold, Ki kísér utamon Ő nem fecseg, S nem is locsog De nincs is reá panaszom Ő hallgatja búmat – bajom S … Olvass tovább
Részeg Holdvilág Borvirágos éjszakán Haza siet lábam, Hol bámul a sok bérlakás S néma Hold a társam Így úton írom most e verset Eme csodás szombat este Arcomon ül részeg mosoly Bennem pedig , béke honol Megindul sok gondolat, Majd felébred a költő Pálinka fűti torkom Míg e csalfa éj , a bölcsőm Kelt: 2019.03.07.