Vlasics Bálint Nem dalolok nélküled Fischer Ingrid “Nem skizofrén slam” című műve alapján. Dallamok jönnek innen, s onnan, Hangok jönnek mindenhonnan. A te hangod suhan most is felém E magányos nap éjjelén… Szívem keserű lángokban ég, S nincs más, kinek hangja oly' szép És mégis oly' finom, s lágy, mint tiéd; Ki úgy rejtegeti kincsét… E két … Olvass tovább
Illúziók és képek III. Nyár végén kéz kézben fogva indultunk, Éreztem, e napon nem leszek egyedül. Nyári meleg volt, közben is egymást nógattuk, Hogy ne adjuk fel a célt odabent, legbelül; Végül futottunk nagy és dús zápor elől, Majd jól befedett menedékbe kerültünk, S kimerülten, ülve figyeltük a záporesőt. A szemünk előtt ázott el a … Olvass tovább
Illúziók és képek II. Nagy hajsza veszi kezdetét, vad menekül. Lovainkkal hajtjuk a menekvőt oda, Hol a hatalmas erdő egy mély szakadékba vetül. A vad előttünk fut, lénye vegyül vadonba. Puskaropogás, eget rengető dörej, A vad már amottan inal nagy vágtatva… Rohanunk utána – lovam nyomán kell a zörej. Lovam vágtat, csak eget rengető villám … Olvass tovább
Illúziók és képek I. Beléptem a barázdák szabdalta ajtón, Közben kétségek uralták gyenge lelkem. Megszédített a homály, elejtettem a kulcsom, Utána nyúltam volna, de nem látott a szemem. Belekapaszkodtam a hideg korlátba, Mégis elcsúszott gyűrött szőnyegen testem. Ott feküdtem eszméletlen, zárkózott magányba. A tünemény ott állt előttem, mikor feleszméltem… Gyorsan talpra segített a fényes tested, … Olvass tovább
Szavak Mennyi, mennyi pőre szó; Hamis, áltos csillogó. Ábrándozó elme világ, Mind képmutató csodák. Mennyi, mennyi fosztó szó; Háborítlan, megrovó. Elvetemült, kit űzetett, Mást a tűzbe belevet…
Szeretlek! Ha egy csókot lopsz tőlem, Megáll a világ körülöttem. Elhagy a bú, a kétség S marad örökön szép békesség. Ha egy kincset kérsz tőlem, Akkor mindenem előveszem, Hogy szépségednek adjak Mindent, csak életben maradjak… Ha megsimítod arcom, Eláll a lélegzetem, s hangom. Alszok egyedül este, S reggel kereslek megkergülve. Ha még utat mutatnál, Amely … Olvass tovább
Tihany 3. Járt a lelkem, minden télen, Várt szívem eme napsütésre; Fák közt levendula illat libben. Nyári Nap sugara vetül tajtékzó vízre… Less hát széjjel szívem kincse, Neked építettem e tetőt, Melyek közt fák omlanak rút őszbe. Vadász unta puska, ki minden golyót ellőtt… Erdős liget, tarka bokrok, Távoli tó, hegyek, víg hegyfok, S onnan … Olvass tovább
Tihany 2. Vad szerelem lángja hevíti a szívem, Ha belegondolok, mikor még ott álltunk a téren. Mikor még a Balaton tündöklő habján szemünk révett. Óh, nézd Lizám, ezt a gyöngy tihanyi révet! Barna hajad diadal zászlóként lebeg, Ahogyan a hűs tó illata is teérted rebeg. Óh, de boldog voltam, hogy életed veled élhetem! Szerencsés vagyok, … Olvass tovább
Tihany 1. Zúgj még nekem illat, mely emészt, Ha levendula szirmát szagolom. Mond, te nyári szellő hova mész? Hiszen van-e szebb táj a világon? Perzsel a szellő, ringat a csónak, Mely kásává fodrozza a vizet… Télen is így látni a tavat? Akkor is kéknek látod a hegyet? Nézd, itt a nyár örök gyümölcse, Melyet elrejt … Olvass tovább
Nyári alkony Nyári alkonyban csillog a szemed. Kihuny a fény, így jobban ismerlek. Kevés az idő, mire eljön éjfél Nézzük az alkonyt, ahol kihuny a fény. Pedig még ne siessük csak úgy el. Lessük együtt meg, az alkony mit rejt. Érezni akarom, egyszer van csak nyár, Még kék az ég, bár a Hold magasan jár. … Olvass tovább
Kései utas Rohantam a célom után, De én mégis lekéstem… Kései buszt kellett várnom. Mikor jött? Én már nem emlékszem. Egyedül voltam a buszon S bambultam ki a fejemből, Néztem hogy suhan a világ S nem látszottam ki a tömegből… Rossz a magány szűk érzése, Olyan megfoghatatlan… Hiányoznak szép emlékek, Melyeknek sokszor ellenálltam. Hibát hibára … Olvass tovább
Légörvény Olyan szép így fentről nézni mindent, Milliónyi apró életképet… Olyan jó repülni a bősz széllel, S suhanni a mennyei felhőkkel… Olyan szép a világ, mely körbe vesz… Itt fent olyan szabad minden ember, Nem húz le a mindennapi teher. Olyan rút korán volt az indulás, Leszállásig még belefér egy alvás… Az érkezés úgyis olyan … Olvass tovább
In memoriam… Mennyi bennem maradt szó… Visszafolytott indulat, mázsás levegő. Érzem, apad bennem a tinta… Képek; ábránd vagy illúzió… Színek… Foltokból csöppenő… Kivésem hát magamból, Véremig fog hatolni a dühös harag, Amely eme néma csókba űz… Égő köröket vések falba, Melyet bús belőlem farag. Nem értem azt, csak érzem. Egyre űzöm, hajtom, hogy belé ne … Olvass tovább
(Átdolgozott változat) – eredeti: http://holnapmaga…s_id=44811 Jer\’ ide! Jer\’ ide, kedves múzsám! Hajtsd le fejed ölemben, Nyújtsd ki kezed vállamra, Had\’ kapjon kezem magasba. Gyere, titkod ne fedd fel, Vágyad hogy, s miként kap el. Ha egyszer magasra nyúlsz, Szemeddel mindig szemet szúrsz. Csókolj meg szép, édes íz! Forró orcád, rajta víz. Szívemben mennykő dobog, Vanília … Olvass tovább
Minden kihalt. Semmi sem rezdül a sötét éjszakában. Kint, az utcán és annak környékén fokozatosan szál el az élet zsibongó hangja, miként a Nap fénye oltódik. Nehéz, sűrű szürkület üli meg az utcát, hol csak az éjjel is serényen munkálkodó lámpák állják szilárdan a rideg némaságot, mintha őrként vigyáznák a zsúfolt házakban alvó emberek álmait. … Olvass tovább
Tömeg Mennyi tanítás, bölcselet visszhangzik fejemben, Melyekről tudom, hogy többé már soha nem felejtem. Mit ér nélküled életem? Az örömöm elvesztettem… Mit érnek a kedves szavak, ha eltűnnek a fényben? Kialudt harsogó lángom, rút komorság életem… Mondd, miért ne hadjam ott úgy, hogy elvesszen mindenem? Nem hagyom, hogy neved elvesszen a sűrű tömegben. Zajos, más … Olvass tovább
Félek Félek megfogni kezed, Félek, hogy elengeded. Félek cserzett ajkadtól. Félek régi sebektől. Ha megunod szemem, Azt remélem, észreveszem… Ha megunod szívem, Olyan messzire kergetem, Hogyha eljön a nyár, Szerelmünk elrejti a táj. Félek reád nézni, Félek reád mosolyogni, Félek, hogy eltemetsz. Félek, túl nehezet emelsz. Ha szeretsz, maradj, Álmomban csókolom hajad. Ha félek, segíts, … Olvass tovább
Susogtak a hegyes fűszálak lábaik mentén, apróbbnál-apróbb vékonyka sebeket ejtve szelíd bőrükön, miközben üldözött párként rohantak a menedéket rejtő bozót felé, melyet tarka ligetek vettek körbe, melyek dús árnyékot, meleg sötétet vontak a naplementében fürdő síkra, ahol a falubeliek állatait hajtotta vissza a falu felé a helybéli tisztségben meggörnyedt idős pásztor. Mit törődtek azonban ők … Olvass tovább
Sivatag Olyan kihaltnak tűnik itt minden, Semmi szép, semmi oázis sincsen, Hol megbújhatna a félő ember, Folyó és fák tarkította rejtekben, Hogy igazi megnyugvást találjon, S remegő félelme alább hadjon… Vándorlok, vándorlok itt míg élek, Keresek reményt, de tudom, nem lelek… Hol bújhatsz te meg? Hol keresselek? Súgja hát meg nekem a Szentlélek… Tudom, hogy … Olvass tovább
Mintha lebegő semmiben ébredtem volna. Még emlékszem, amikor lefeküdtem, hogy kipihenhessem fáradalmaimat, erősen szédültem. Gyenge voltam, émelyegtem, s forgott velem a világ. Aztán hirtelen elhallgatott minden apró zaj morzsa, s jeges némaság vett körül a sötétségben. Riadtan kerestem valami fogódzót, kapaszkodót körülöttem, de csak a hideg semmit tudtam markolászni. Mintha üres levegő vett volna körül, … Olvass tovább